2015. november 27., péntek

Vecsés / Folytatáshoz kattints a posztra


 Vecsés földrajzi értelemben a Duna Pest megye teraszos völgymedencéjében helyezkedik el. Keleti oldalán a Gödöllői-dombsághoz tartozó vonulatok húzódnak, dél felé a Duna-Tisza közötti hátság területe kezdődik. Területén halad át a 400-as számú főút, a 100a vasútvonal, és a Liszt Ferenc repülőtér egy része is itt helyezkedik el. Akár közúton, akár vasúton de még repülővel is könnyen megközelíthető. Határos Budapest fővárossal, Ecser községgel, valamint Üllő és Gyál városokkal. A magyarok és a világ elsősorban a híres káposztájáról ismeri a várost.
Régészeti leletek tanúsága szerint Vecsés már a bronzkorban lakott volt. Ennek bizonyítéka az 1996-ban feltárt Árpád-kori templom és a templom körüli temető. Ekkor a régészek egy, a Kr. e. 2000-800 körüli időkből származó ház maradványaira bukkantak. 2001-ben az M0-ás és 4-es út Vecsést elkerülő szakaszának építésekor újabb leletek kerültek elő, melynek tanulsága szerint a környéken szarmata (római kori) település lehetett. A város első okleveles említése 1318-ból származik. A község nevének formái: (Vecsés), Vetsés, Vechés, Vetsis, Vethisis, Vetschés, sőt Vértsésnek is írták annak idején. A Magyar Nagylexikon Vecherch-nek emlegeti. Ezek mellett Vályi András Magyar Országnak Leírásában előfordul a helység neve úgy is, mint Vecsercs és Wecherch. Mai német formája: Wetschesch. Érdekesség, hogy bár szinte az összes fellelhető forrásban az első okleveles említést 1318-ra teszik, mégis van olyan, hogy ezt az időpontot 1323-ra datálják, például Magyarország Műemléki Topográfiájában.
1434-ben, mint helységnév szerepel, és megjelenik a Halomi vagy Halmi család neve is, mint vecsési birtokos. Egy 1434. évi oklevél szerint Halomi Zsigmond utód nélkül hal meg és az így gazdátlanul maradt Halom és Vechés nevű birtokrészeket Erzsébet királynő 1440. január 7-én kiadott rendeletével örökjogon Bothos Péternek és testvérének, István váci és váradi éneklő- kanonokoknak ajándékozta. 1489-ben a Borsfiaké lett Vecsés. A 150 évig tartó török megszállás alatti időről kevés adat maradt fenn, de az biztos, hogy 1591-ben még adót fizettek a vecsésiek a töröknek. Erről a török összeírás adatai tanúskodnak. 1633. és 1634-ben a török fejadó-összeírásokban már Vecsés nem szerepel, s a szomszédos Üllő is csak két fővel. Valószínűleg ekkor vált pusztává a terület. Pest vármegye törvényhatósága ebben az időben a Füleki várban székelt. Vecsés birtokosa Fáy László volt a 17. század végén. Erről az 1665. október 14-i ülés anyaga tanúskodik. Fáy Bora feleségül ment Kajali Pálhoz, Nógrád vármegye főjegyzőjéhez 1708-ban. Ráday Pál feleségül vette Kajali Klárát, Kajali Pál leányát 1715-ben, és hozományként megkapta (Ráday) Vecsés és Halom pusztát.
A 17. században az üllőiek bérelték, majd Maglód, később Ecser pusztájaként említik. A Magyar Nagylexikon a Halmi család mellett megemlíti a Sike és a Formosi családot, mint azokat a nemesi családokat, akik birtokolták Vecsést a14-15. században. A Lexikon szerint 1440-ben Erzsébet királyné a királyi részeket a Tahi Botos családnak adományozta. A török hódoltság idején, a 17. század második felében a Fáy család birtokába került, majd Radnay Pálé, akitől gr. Grassalkovich Antal vásárolta meg (1730), és a gödöllői uradalomhoz csatolta. A török kiűzése után Bécsben felállítják a  neoacquistica commissio-t, magyarul: újszerzeményi bizottság-ot, amely a felszabadított területek birtokviszonyait rendezte. A bizottság előtt Ráday Pál nem tudta okmányokkal bizonyítani Vecsésre és Halom pusztára vonatkozó tulajdon jogát, mert iratai elvesztek. Ekkor állt mellé I. Grassalkovich Antal, aki kamarai igazgató volt, háromszori házasságkötéseivel óriási vagyont szerzett. Első felesége Láng Erzsébet, akinek első férje Bajhay István alispán volt. Házassága 1722-29-ig tartott, mert Láng Erzsébet meghalt. Ekkor alapozta meg a gödöllői birtokot. Második házassága alkalmával báró Klobusitzky Krisztinát vette feleségül. Ez is rövid ideig tartott. Ebből a házasságból született az egyetlen fiú örökös, II. Grassalkovich Antal. Rövid özvegysége után harmadszor is megnősült. Feleségül vette elhunyt második felesége húgát, özvegy Forgách Ferencné grófnőt, született Klobusitzky Teréziát. Csak Pest megyében 135.000 kat. Hold birtoka volt Grassalkovichnak. 1727-ben Ráday Páltól és feleségétől Kajali Klárától megvásárolta Vecsés és Halom pusztát, 9798 holdat 5.400 Ft-ért. Vecsés területe a 18. század első felében 4302 magyar hold, míg Halom puszta (később Halomegyháza) 5196 magyar hold.
Az újkori Vecsés születése
A török uralom alatt Vecsés elnéptelenedett. Még a török kiűzése utáni évszázadban is Vecsés-puszta és Halom puszta néven említik. A folytonosság megtört. Az előző korszakról csak az ásatások leletei tanúskodnak.
Vecsés történetében1786 meghatározó fordulatot hozott. Azt is mondhatjuk, megszületett az újkori Vecsés. II. Grassalkovich Antal Pozsonyban keltezett felhívására 50 család érkezett. A kimért 50 házhely (12*100 öl), a 24 magyar holdnyi jobbágytelek, a 8 hold legelő illetve kaszáló 30német, 10 magyar és 10 szlovák nevű családot vonzott Vecsésre. A sváb családok korábbi Grassalkovich telepítésű falvakból és a budai oldalról érkeztek. A magyar és szlovák nevűek minden bizonnyal a szomszédos falvakból. A kezdeti nehézségek sokakat visszariasztottak. Ezt támasztja alá a váci püspök által elrendelt teljes körű összeírás. Ez a dokumentum 1795-ben készült és a váci levéltárban található. A német nyelvű összeírásban 80 család már szerepel meglepő alapossággal: házszám (sorszám?), családfő neve, feleség neve, a gyermekek név és életkor szerint valamint a családdal együtt élő idősek.
A névsor arról tanúskodik, hogy Vecsés kilenc év alatt egységesen német nyelvű településsé lett. Ez olvasható az 1797-től vezetett Historia domusban, ezt bizonyítja az 1841-es püspöki látogatás (Canonica visitatio) jegyzőkönyve is.  Ebből a dokumentumból értesülünk arról, hogy az 1240 fős lakosságból csak 100 fő tudott magyarul, és szinte egyöntetűen katolikusok voltak.
A 19. század közepén megépült a Pest-Szolnoki vasút. Pest, Buda és Óbuda egyesítése (1873) és azt ezt követő fellendülés sokakat vonzott a főváros közelébe. Vecsés etnikai összetétele is változásnak indult. 

Közigazgatásilag Vecsés a 18. század végéig Pest-Pilis-Solt vármegye váci, majd pesti járásához tartozott, 1876-ban a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monori járásához sorolták. Nagyközségi rangját Vecsés 1950-ben elveszítette, és csak 1969-ben nyerte vissza. Az újabb fellendülés 1990-től figyelhető meg a város életében. A községként működő Vecsés 2001. július 1-jén városi rangot kapott, és lakossága mára mintegy 21.000 főre tehető.
Területi bontása:
  • Felső telep (itt található Vecsés legrégebbi társasházi lakóparkja - más néven OTP lakótelep, de a lakótelepi kritériumokon tulajdonságaival jócskán túlmutat)
  • Falu
  • Halmy telep
  • Andrássy telep.
Vecsés közelében feküdt Halomegyháza puszta és Ferihegy puszta is, melyek ugyancsak a gödöllői uradalomhoz tartoztak.
Ferihegy puszta a 19. század elején Mayerffy Ferenc uradalmi bérlőtől vette a nevét. A gödöllői uradalom feloszlása után, kiszakítva Szent Lőrincz pusztából, külön birtokként adták el Szontagh Samunak, de később báró Podmaniczky János birtokába került.

Nevezetességei

  • Római katolikus temploma - 1800-ban készült el, melyhez 1835-ben tornyot is építettek.
  • A négy telepen található 1-1 templom
  • Hősök ligete
  • Erzsébet tér és a téren található műemlékek
  • A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum vecsési kiállítóhelye (A kőolaj- és földgázszállítás műszaki emlékei)
  • Bálint Ágnes Kulturális Központ
  • Szent István Koronás kút - Szórádi Zsigmond és Seres János alkotása

Eseménynaptár

  • Vecsési búcsú: minden év szeptemberében (Mária nap után). Az egyházi búcsú mellett az Epresben (Fő út melletti tér) megrendezik a 3 napig tartó búcsút, rengeteg körhintával, céllövöldével, vásárral. Megjegyzés: A templomi búcsú nem a Mária-naphoz kötődik. A templom titulusa "Szent Kereszt felmagasztalása". Ünnepe szeptember 14-én van, így a templombúcsú 14-én illetve az azt követő vasárnapon kerül megrendezésre.
  • Káposztafeszt: minden év szeptemberében. A város hagyományainak megfelelő programokkal, versenyekkel tarkított kulturális eseménysorozat.
  • Szüreti Bál: minden évben megrendezésre kerül október első szombatján.
  • Tavaszi Fesztivál: minden év áprilisában kerül megrendezésre. A fesztivál egy hétig tart, különböző helyszíneken kiállításokat, színházi előadásokat,irodalmi esteket szerveznek az oda látogatóknak. A záró napon egész napos programmal várják az érdeklődőket a Fő út melletti Epresben.

Elhelyezkedése
Vecsés (Magyarország)
Vecsés
Vecsés
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 24′ 40″k. h. 19° 16′ 21″Koordinátáké. sz. 47° 24′ 40″, k. h. 19° 16′ 21″osm térkép ▼
Vecsés (Pest megye)
Vecsés
Vecsés
Pozíció Pest megye térképén

Nagymaros / Folytatáshoz kattints a posztra


Váctól délnyugatra, a Duna bal partján, Visegráddal szemben fekvő település.
 Nagymaros múltjához a vele szemben, a Duna jobb partján, magas sziklabércen emelkedő középkori királyi székhely,Visegrád története is szorosan hozzáfűződik. A Visegráddal szembeni oldal keskeny földnyelvére épült Maros az uralkodók kedvelt tartózkodási helye voltNagy Lajos, Zsigmond és Mátyás korában. A Visegráddal szembeni Maros síksága különösen alkalmas volt lovagi játékok megtartására, melyek főleg Mátyás korában virágoztak, de a bécsi Udvarnak 1572-bena török Portára, Konstantinápolyba tartó királyi követei is említik a marosi lovagi játékokat, mikor hajón érkezve Maroson néhány órára kikötöttek. Ungnad Dávid Omichius által tíz évvel később kinyomtatott naplójában erről ez olvasható: "Eljutottunk két mérföldnyire Esztergomtól, egy bal parton fekvő mezővárosba, melyet Marosnak hívnak. Az udvari népnek az említett Maros mezővárosban a lovagi játékokkal sok öröme volt." Maros ez időkben a főurak ideiglenes tartózkodási helye volt, ahol kúriákat építettek maguknak.
Kereskedőket is vonzott a helység, akik hajókon érkező áruikkal a visegrádi harmincadon lerótták vámkötelezettségüket s Maroson már értékesíthették azokat.
 Visegrád már 1002-ben királyi várispánság központja, ekkor Maros már lakott hely lehetett, 1241-ben mindkettő megszenvedi a tatárpusztítást. Első írásos említése 1257-ben történt Morus néven.IV. László király 1285-ben Rosd nemzetségbeli Herbord fiainak, Márknak és Miklósnak Morus nevű földjét Visegrádhoz csatolta, s cserébe adta aPilisi erdőőrök Bogud nevű földjét.
A tatárok által kipusztított lakosság helyébe német származású telepesek (hospesek) érkeztek ide, és a szomszédos Verőcére, mely a váci püspök birtoka volt. III. András király halászati jogot adományozott a Duna fele részén a marosi hospeseknek Leustak szigetétől Ipulthunig. 1298-ban a dömösi prépostság és káptalan tiltakozására azonban a halászati jog kiváltságát a király visszavonta – elismerve, hogy az egész folyamszakasz teljes terjedelmében az egyház tulajdonába tartozik.
 Az Árpád-ház kihaltát követő trónviszályok idején Károly Róbert királynak 1316-ban sikerült Visegrádot elfoglalnia, de csak 1323-tól tartózkodott ott udvarával.
Károly Róbert 1324-ben Maros lakóit Buda város kiváltságaival ruházta fel, s MarostVisegrád ikervárosává nevezte ki. Ekkor foglalta írásba Maros kiváltságait is, mely oklevél szerint Győrtől Visegrádig, s onnan Földvárig (Dunaföldvár) a Dunán vámmentességet élveznek. Maros a városi kiváltság elnyerését Károly Róbert király iránti hűsége jutalmaként a címeres pecsétjén látható páncélos gyalogos szolgálatán kívül közvetítő kereskedelmével nyújtott érdeme elismeréseként kapta, hasonlóan Buda polgárainak kiváltságaihoz.
Maros a városi jogot elnyerve, kiváltsága szerint szabad halászatot kapott a váci püspökség birtokának verőcei határától az Ipolyig. A közösség vám- és harmincadmentességét tartalmazta a privilégium, továbbá a szabad bíró- és papválasztást,az önálló bírói ítélkezési-, a szabad birtoklási- és örökösödési jogot; a magvaszakadt polgár vagyonát csak a plébánosnak lehetett hagyományozni, de a plébános csak az egyház javára hasznosíthatta. A Pilis erdőben a lakosoknak szabad volt saját szükségletre a favágás ház, vagy kúria építéséhez.
A lakosok kötelezettsége volt minden kedvezményekkel szemben az egyháznak tized szolgáltatása a megtermett gabonából és borból, a királynak a dunai viza (Huso huso)halászatából negyedrész odaajándékozása és évente három alkalommal "tisztességes" ajándékkal való kedveskedés.
Károly Róbert Maros számára adott kiváltságlevelének egyik követelménye volt, hogy a kifogott vizák egynegyedét a mindenkori királyi udvarnak ajándékozzák. A dunai halászatból, s főleg a viza halászatból Maros jelentősen kivette a részét. A királyon kívül vizafogásra kötelezte a várost a királyi birtok kezelője, a Pozsonyi Kamara is. A pozsonyi Kamara rendszerint a tavaszi fogásból kérte a viza küldését, "mely még a nagy hét előtt minden bizonnyal ott legyen", mert böjtben a király asztalára szánták.
A település elsősorban Károly Róbert 1324. április 22-én adományozott privilégiumának köszönhette felemelkedését, melyet majdnem minden utódával megerősíttettek. Fia Lajos király 1345. április 20-án átírja és megerősíti atyja eredeti oklevelét. Utóda Zsigmond király 1388. június 17-én, majd 1436. július 8-án írja át, és erősíti meg 1388-ban kelt saját oklevelét. Legközelebb I. Mátyás király 1464. június 7-én, majd II. Ulászló király 1492-ben erősíti meg elődei kiváltságlevelét.
A város első fennmaradt pecsétjét 1543-ban vésették, korábbi századokban használt, sajnos, nem maradt fenn.
 A Habsburg uralkodók közül I. Ferdinánd 1528. január 25-én, majd fia Miksa 1571. november 7-én ismerte el és erősítette meg elődei kiváltságlevelét.
A dunai halászat továbbra is jelentős szerepet játszott a város életében. Ez főleg a viza halászatából állott: 1615-ben például a királyi hivatalnokok azt kifogásolták, hogy a marosiak csak vizából adnak ajándékot, viszont a többi dunai halászok a tok, sőrenesterkevsege, csuka, ponty és egyéb halakból is a harmadát adják.
A tizenöt éves háború és az azt követő közel fél évszázad alatt a marosiak a pozsonyi Kamarának hol benyújtották, hol visszakérték féltve őrzött privilégiumukat.
Az 1683-ban megindult felszabadító háború alatt Marost közvetlen zaklatják az átvonuló szövetséges hadak, melyek ellen ismét a privilégium nyújtana védelmet.
1684-ben, mikor a közeli Vác rövid időre felszabadult, Maros elöljárósága I. Lipóthoz fordult kiváltságlevele újbóli átírása, megerősítése végett. A királyi megerősítés 1686. május 19-én kelt, magába foglalja Károly Róberttől kezdve az összes utódokét. Amire azonban ezt kézhez kaphatták volna – a város a közben többször átvonuló hadak áldozatául esett. A lakosság elmenekült, csak két év múlva, 1688-ban a török kiűzése után tért vissza otthonába.
 A török kiűzése után visszatért lakosságot előbb a felállított Budai Kamara akarta megadóztatni, majd 1700. július 20-án I. Lipót király Visegrád várát és erdőségeit Nagymarossal, Szentendrével, Nagy- és Kisoroszival együtt Kontzin Volcardo gróf-nak adományozta. Az új földesúr 1713-ban bekövetkezett halálával újabb adományozás folytán gróf Stahremberg Tamás kezére került.
Az adományozás azonban mindkét esetben jogtalan volt, mivel egyik koronabirtok sem tartozott a király által adományozható jószágok közé. Maros ugyanis Visegráddal, Kis- és Nagy Oroszival együtt a Szent Korona tulajdonában volt, azaz koronabirtokot képezett. A földesura maga a király volt, de még az uralkodónak sem állt jogában eladományozni vagy más módon elidegeníteni a jószágokat, ellentétben a Kamarabirtokokkal, melyek fiági magvaszakadás vagy hűtlenség miatt elkobzás révén háramlottak vissza magán földesuraktól a királyra, mint az ország minden birtokának eredeti urára.
1737-ben az I. Lipót által jogtalanul elajándékozott Marost a Kamara vissza is váltotta a Stahremberg családtól.
1709-ben a pestisjárvány idején teljesen elnéptelenedett, majd 1715 és 1735 között németek települtek be Mainz környékéről, akik újra benépesítették a települést. Nagymaros lakossága 1765-re már 1053 főre emelkedett.
1920 és 1923 között Hont vármegye Magyarországon maradt részének székhelye.
1946-1948 között a német lakosság többségét kitelepítették, és a helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar családokat költöztettek be. A település mellé tervezett dunai vízerőmű munkálatait a kormány 1989. május 13-án állíttatta le. Városi rangot 1996-ban kapott.
 Nagymaros a Dunakanyarban, a Duna bal partján, a Börzsöny lábánál fekszik, szemben Visegráddal és a visegrádi várral. Megközelíthető vasúton a Budapest-Szob fővonalon Nagymaros-Visegrád vagy Nagymaros állomáson leszállva, menetrendi kirándulóhajóval, szárnyashajóval, Visegrádról komppal, vagy a 12-es országúton gépkocsival.
Egyéb belterületei:
Külterületi településrészei:

Látnivalók

  • Római katolikus templom: A 14. században épült. A lent négyzet, a második emelettől fölfelé nyolcszögletű torony a 15. század végén az oromfalas hajó mellé épült. A torony nyolcszögletű felső szakasza a 15. században kétemeletesre épült, és két sátorral lehetett fedve. Ma egy és fél emeletes. A harmadik emeleten a fő homlokzatnak megfelelő csúcsíves lezárású, kőkeretezésű könyöklő párkányos, ferde bélletű ablaka van. Közvetlenül az ablakzáradék felett húzódik a harmadik és negyedik emeletet szétválasztó, az egész toronytestet körülfutó ővpárkány. E felett alacsony dob, az egykori negyedik emelet maradványa. A hajóhoz épített torony az egykori 14. századi oromfalat jelentékeny részben eltakarja. A hajóhoz egyszakaszos, a nyolcszög három oldalával záró támpilléres gótikus szentély és téglány alaprajzú sekrestye kapcsolódik. A torony alatti négyzetes előcsarnokba a homlokzati gótikus keretű kapun át jutunk. A főbejárattal szemben csúcsívben záródó kapukeret-zárókövén 1509-es évszám. A templom északi oldalán 14. századi vörös márvány sírkőlap volt, mely a visegrádi Mátyás király Múzeumba került.
  • Kittenberger Kálmán szobra
  • Ereklyés Országzászló
  • Rókus kápolna
  • Kálvária kápolna
  • Szent István és Gizella királyné szobra
  • Szent Márton és a koldus szobra
  • Az Élet fája: a Csodaszarvast felidéző kút Seregi György alkotása




Híres emberek

  • Itt született 1906. február 18-án Hollósi Frigyes evezős, úszó, edző, sportvezető.
  • Itt hunyt el 1958. január 4-én Kittenberger Kálmán híres Afrika-kutató, vadász, akinek egykori otthona még ma is megtalálható Nagymaroson (Sylvia Lak).
  • Itt hunyt el 2009. április 15-én Gánti Tibor vegyészprofesszor,természetkutató, a Chemoton elmélet (az élet keletkezésének egy hipotézise) megalkotója.
  • Itt élt Szabados György zongoraművész-zeneszerző, a város díszpolgára.
  • Itt született Nagymarosi Mihály válogatott labdarúgó.







Elhelyezkedése
Nagymaros (Magyarország)
Nagymaros
Nagymaros
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 12″k. h. 18° 57′ 31″Koordinátáké. sz. 47° 47′ 12″, k. h. 18° 57′ 31″osm térkép ▼
Nagymaros (Pest megye)
Nagymaros
Nagymaros
Pozíció Pest megye térképén

2015. november 24., kedd

Komárom / Folytatáshoz kattints a posztra


Komárom a Kisalföld keleti szélén, a Duna folyam 1768. folyamkilométerénél, a folyó jobb partján fekvő város. Közúti és vasúti híd köti össze a Szlovákiához tartozó Komárommal. Korábban fontos vasúti, és egyben az ország nyugati folyami határállomása is volt, a schengeni zónába való belépés óta a határ ellenőrzés nélkül, szabadon átléphető. Komáromnál torkollik a Dunába a Vág és ezzel a Csallóközi Duna-ág is.
 Duna jobb partján elterülő település neve eredetileg Új-Szőny, amelyet 1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal. Másik részével Szőnnyel (római kori neve: Brigetio) pedig 1977-ben egyesült. 1884-ben megépült a Budapest–Újszőny, majd 1890-ben az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal. A várost kettészelte az 1919-ben alkotott új csehszlovák -magyar határvonal, a bal parti részt, Komárom északi részét elválasztotta Magyarországtól. Ekkor indult meg a déli rész valódi fejlődése.
 Komáromban mindig kiemelkedő kereskedelmi és stratégiai szerepet játszott a kedvező dunai átkelés lehetősége, a római kor óta, a folyón haladó vízi és a mellette lévő szárazföldi közlekedési utak miatt.
A 11. században a mai Csillagerőd területén jött létre Rév Komárom, egy picinyke település, melynek lakói a rév körüli teendőket látták el. A Dunán a komáromi várba történő átjutást biztosították, illetve feleltek a biztonságos átkelésért. Észak és Dél között 1589-ig csak hajóval lehetett közlekedni. 1589-ben Pálffy Miklós várkapitány hajóhidat építtetett a vár és a Szent Péter palánk (a mai Csillagerőd elődje) között.
 A települést a 16. században a törökök pusztították el. A török hódoltság korát követően kb. 1 km távolságra nyugat felé, a mai Erzsébet híd táján lévő hajóhídnál épült újjá Rév Komárom Szőny településrészeként. Egyetlen ekkoriból fennmaradt épülete a hídfő keleti lábának közelében 1659-ben a gróf Zichy család által épített vendégfogadó. Ez az épületegyüttes látható Bernhard Werner 1732 körüli Rév Komáromot ábrázoló rézkarcán. A korábbi hajóhidat 1741-ben egy repülőhíd váltotta fel.
Rév Komárom 1777-ben Szőnytől elszakadva Új Szőny néven önálló községgé vált. 1838-ban újabb hajóhíd létesült. A szabadságharcban szinte teljesen elpusztult Új Szőny fejlődését a vasútnak köszönhette. 1856-ban kötötték össze a Győr-Bécs vasútvonallal. 1860-ban Székesfehérvárral, 1884-ben Budapesttel. 1891-ben megnyílt az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal. A vasút létesítésével nagyobb számú vasutas telepedett itt le. Iparosok, kereskedők érkeztek a környékről illetve a Duna túlsó partjáról. Az erőd építkezéseinek folytatása 1850 és 1878 között élénkítette a község életét. 1890 körül már 1800-an laktak itt.
Az állandó híd szükségessége már az 1870-es években felmerült, de az Erzsébet híd átadására csak 1892-ben került sor. Az északi Komárom és a déli Új Szőny egyesüléséről már 1895-ben megindultak a tárgyalások, de tényleges hatálya 1896.július 1-jétől kezdődik.
A falusias városrész nem fejlődött sokat az I. világháborúig. Néhány gyár mellett felépült a Frigyes laktanya és a méntelep. A városrésznek egy temploma a Szent István katolikus templom és egy elemi iskolája volt.
 Komárom-Újváros (1919–1923). (Dél Komárom) 1919-ben a csehszlovák hadsereg elfoglalta az északi városrészt. Április 30-án eredménytelen kísérletet tettek az elszakított városrész visszafoglalására. A trianoni békeszerződés szentesítette a kialakult állapotokat: a Duna bal parti része, az észak-komáromi rész Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett, a déli pedig Komárom-Újváros néven 1923-ig Csonka Komárom vármegye székhelye volt. 1928-tól Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester irányításával folyt az állami kölcsön segítségével megindult városfejlesztés. 1920-ban bevezették a villanyt, 1927-ben megoldódott a vízellátás is Észak-Komáromból. 1937-ben megépült a vágóhíd. 1930-ban járási székhely lett. A Városi székház (polgármesteri hivatal) és a Pénzügyi Igazgatóság neobarokk épületei (1929) után felépült a rendőrség épülete (1930) és a járásbíróság (1935), valamint a pénzügyőri laktanya. (Jelenleg a Klapka GyörgyMúzeum van benne.) Egyházi épületeket is építettek, zsidó imaházat (1926), református templomot (1927), baptista és evangélikus imaházakat. A Jézus szíve katolikus nagytemplom 1937-ben épült meg.
1927-ben népkönyvtárral, 1930-ban városi filmszínházzal, 1937-ben magánzeneiskolával és strandfürdővel gazdagodott a város. Megnőtt az iskolai férőhelyek igénye is, egy református és egy katolikus elemi iskolával, valamint állami polgári iskolával gyarapodott a település. Az egyesületi élet is fejlődésnek indult (Önkéntes Tűzoltó Testület, Football Club, Levente Egyesület, Katolikus Kör stb.). Az ipar területén nem sok fejlődés történt, létesült egy textilgyár és egy vasöntöde. A nagy gazdasági világválság megszüntette a szövőgyárat és az asztalosárugyárat. Ebben az időszakban felépült kb. 500 magánház. 1938-ra a hétutcás településből 40 utcás város lett.
Az 1938-as első bécsi döntés (november 2.) a Felvidéket visszacsatolta Magyarországhoz, így a két Komárom újra egy város és megyeszékhely lett. A II. világháborúban több bombatámadás érte Komáromot (Olajipari vállalat, a vasút, a hidak megsemmisítési kísérlete). A német megszállással együtt a városból kb. 2000 zsidót hurcoltak el. Számos antifasiszta is életét vesztette. Dachauban halt meg Komárom polgármestere, a nyilasok által elhurcolt Alapy Gáspár is.
A városból a szovjet hadsereg 1945. március 28–31. között verte ki a német megszállókat. A visszavonuló németek magukkal vitték az olajgyár és a lengyár felszerelését.

Látnivalók

  • Csillag erőd
Dunapart
A Duna jobb parti város erődrendszerének legidősebb tagja, melynek elődje, a Szent Péter palánk 1586-ban épült. Ez az erőd tartotta ellenőrzése alatt a Vág-Duna torkolatát. A másik két magyarországi erődtől abban különbözik, hogy széles vizesárok védte.
  • Igmándi erőd
Térrfy Gyula utca
Az erődrendszer legfiatalabb tagja 1871–1877 között épült, középkori, lesüllyesztett, olasz minta alapján. Érdekessége az ellenséges tűz szilánkhatásai ellen védelmet szolgáló harántsáncai, amelyek eredeti állapotukban láthatóak. Kazamatáiban tekinthetők meg a Klapka György múzeum lapidáriuma (kőtára) római kori anyagai.
  • Monostori erőd
Dunapart 1.
Közép Európa legnagyobb újkori erődje 1850–1871 között épült a Bécset, a Dunántúlt és a Dunát védő komáromi erődrendszer egyik utolsó tagjaként. Korának legfejlettebb technikájával valósították meg, de mire befejezték, haditechnikailag elavult. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta. 1945-től 1991-ig a szovjet csapatok legnagyobb fegyverraktára volt. Ma már katonai szerepe megszűnt.
- Egyik állandó kiállítása a kenyérmúzeum.
- Ezen kívül látható a Várak, korok katonák cimű állandó kiállítás is.
- Kitelepítettek és deportáltak emlékműve a Monostori erőd falán. Nagy János szobrászművész alkotása a felvidéki magyarság 1945 és 1948 közötti években történt meghurcoltatásának állít emléket. A domborművet a Kitelepítettek és Deportáltak III. Országos Találkozóján avatták fel 2004. szeptember 25-én.


Belváros

  • A főtéren (Jókai tér) áll az 1747-ben épített református templom, melyet 1927-ben neoromán stílusban alakítottak át. Előtte Jókai Mórmellszobra áll. A templom mellett található a város egyik legrégebbi háza, amely egykor fontos postakocsi állomásként működött.
  • Jézus szíve rk. templom
A modern egyházművészet jelentős alkotása 1937-ben készült. A '30-as évek kiemelkedő képzőművészeinek alkotásai díszítik. Szószékének kerámiaképei Kovács Margit alkotásai. A főbejárat felett Szemereki Teréz komáromi származású művész kerámiaképe látható.
  • Szent Imre Általános iskola és Szent Teréz kápolna
Az egykori római katolikus elemi leányiskola és apácazárda 1923–1925 között épült. Az itteni apácáknak alakították ki a kör alaprajzú Szent Teréz kápolnát. Az iskolaépület bejárata feletti timpanonban lévő kitárt karú Krisztus kép Vilt Tibor munkája.
  • Szent István rk. templom (kis templom)
A tatai Szabó József építő mester tervezte és építette 1891-ben a főposta melletti Szent István térre.
  • Klapka György Múzeum (Főépülete: Kelemen László u. 22.)
A múzeum főépülete 1996-ban nyílt meg a korábban "finánc laktanyának", majd fiú kollégiumnak használt épületben. A brigetiói ásatások tárgyi leletei szerepelnek az állandó kiállításon, illetve a nagyméretű terrazzo-padlós, freskó és stukkódíszes lakóházak maradványai. Az időszakos kiállítóteremben Komáromhoz kötődő képző-, és iparművészeti, valamint néprajzi és helytörténeti kiállításokat rendeznek.
Római Kőtár Itt láthatóak Dél-Komárom keleti városrésze Szőny (Brigetio) területén talált kőfaragványok. A halott kultusszal kapcsolatos evilági életöröm túlvilági továbbélését szimbolizáló sírkövek és szarkofágok, a római vallás sokrétűségét jelképező oltárkövek, valamint mérföldköveken kívül, az itt lakók mindennapjaival, az életről és a halálról alkotott elképzeléseivel ismertetnek meg minket.
Magyar Tengerészet történeti Gyűjtemény Az ország egyetlen összefüggő, a magyar kereskedelmi és haditengerészetével foglalkozó gyűjteménye. Juba Ferenc ajándékozta 1987-ben Komárom városának. A kiállítás megtekinthető a városi önkormányzat épületének alagsorában.
  • Komáromi Kisgaléria
A Csokonai Művelődési Központban 1977-ben megnyílt galéria képzőművészeti kiállításoknak ad otthont.
  • Czibor Zoltán emlékszoba (Sport u. 54.)
A komáromi származású világhírű labdarúgónak, a legendás Aranycsapat balszélsője személyes emléktárgyaiból álló emlékszoba a városi sporttelep irodaépületében látogatható.
  • Komáromi Gyógyfürdő
Vize mozgásszervi (reumatológiai betegségek), nőgyógyászati, bőrgyógyászati problémák kezelésére ajánlott.
  • Komáromi WF Szabadidőpark Strandfürdője
  • Turul-szobor (2012)


Koppánymonostor

  • A város határában állott a Koppán (Katapán) nemzetség által a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított bencés apátság Koppánymonostora, melyet 1222-ben említenek először. Ma Monostorpuszta őrzi emlékét.
A 10-es úton Győr felől közeledve Komárom városához üdülőövezet, csinos lakóházak, a vasúti összekötőhíd, s a Monostori erőd fogadja a látogatót. Az út mellett az Ácsi erdőben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Komárom környéki csatáiban elesett magyar hősök 1870-ben állított emlékműve, a gyönyörű Duna-part, s az Erdő-csárdánál védett növényritkaság, a téltemető fogadja a látogatókat. E területen a római korban őrtornyok vigyázták a határt, a középkorban pedig a Katapán nemzetség monostora adott otthont a Szent Benedek rend regulái szerint élő barátoknak. A monostor lakói a török elől menekülve, valószínűleg 1529-ben hagyták sorsára az épületeket. A rövid ideig hiteles helyül is szolgáló monostor romjai 1757-ben még felismerhető állapotban voltak, helyén ma szivattyútelep áll. Emlékét a településrész elnevezése mellett a koppánmonostori apáti cím, s egy, az épületből fennmaradt kőoroszlán őrzi. Ez utóbbi a Klapka György Múzeumban található. Koppánymonostor jeles műemléke az 1709-ben állított Nepomuki Szent János barokk szobor.

Szőny

Az első világháború előtt neobarokk stílusban épült kastély 1945-ig a Gyürky grófok családi kastélya volt. 1945 óta a Selye János városi kórháznak ad otthont. A kastély kertjében botanikai ritkaságok is találhatók, például az elsőnek nyíló téltemetővirág.
  • római katolikus templom
Az 1763-as földrengésben elpusztult háromhajós ősi rk. templom utódja. 1774 és 1778 között épült késő barokkban. Freskója és szószéke valószínűleg Vogl Gergely és Bebo Károly építész munkája. Különlegessége, hogy a templom külső falába a felújítás során visszarakták az 1848–1849-es ágyúzásokkor becsapódott ágyúgolyókat.
  • Római tábor (Brigetio): archeológiai kutatások miatt részben visszatemetve.





Elhelyezkedése
Komárom (Magyarország)
Komárom
Komárom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 35″k. h. 18° 07′ 08″Koordinátáké. sz. 47° 44′ 35″, k. h. 18° 07′ 08″osm térkép ▼
Komárom (Komárom-Esztergom megye)
Komárom
Komárom
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén