2017. június 21., szerda

AZ EGRI BAZILIKA / Folytatás a posztbanm




Az egri Bazilika rövid története

 A Líceummal szemben áll Eger városának egyetlen klasszicista építménye, Magyarország második legnagyobb vallási épülete, a Bazilika.
 Pyrker János László egri érsek Hild Józsefet kérte fel a tervek elékészítésére, melynek alapján 1831-1836 között fel is épült a Bazilika. Felszentelésére 1837. május 6-7-én került sor ünnepélyes keretek között.
 A templomhoz vezető lépcsőt Marco Casagrande velencei szobrász szenteket ábrázoló szobrai keretezik. Elöl a két szentté avatott magyar király, István és László, mögöttük Szent Péter és Szent Pál apostolok láthatók.
A bejárat előtti oszlopcsarnoka római Pantheon mintájára készült, 17 méter magas korinthoszi oszlopok tartják a timpanont melyen a „Jöjjetek, imádjuk a Urat!” felirat olvasható latin nyelven.
A timpanon felett látható három szobor a Hit, Remény és Szeretet örökérvényű hármasát jelképezik.

  A z épület belső díszítése majd 120 évig tartott, így az oltárok elkészítése, a mennyezeti freskók festése több időt vett igénybe, mint maga az épület felépítése.
1881-ben a szentély jobb oldalán Mária-kápolnát alakítottak ki a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére, mely mai is népszerű búcsújáró hely.
 1893-94 között a baloldali mellékhajóban carrarai fehér márványból állítottak oltárt Szent Mihály tiszteletére, aki Eger és a plébánia egykori védőszentje volt.
A szentély és a szószék 1904-ben került kialakításra, freskóit 1910-ben festették. A kupola- és a többi boltozatfreskót 1950-ban készítették.

 A kórus nagyorgonáját 1863-68 között építette Ludwig Mooser salzburgi mester Bartakovics Béla érsek megbízásából.
Egri Bazilika építésénél, és belső díszítésénél továbbá olyan nagyszerű művészek és mesteremberek játszottak szerepet, mint Dannhauser József, Michelangelo Grigoletti, Szoldatics Ferenc, Nagy Virgil, Tardos Krenner Viktor és Barsy Adolf.






2017. június 7., szerda

Körtvélyesi kirándulás / Folytatás a posztban


 Csákányospuszta helyén valaha falu állt. A középkori települést a XIII-XIV. századi birtoklevelek tanúsága szerint Csákányosegyháznak nevezték. A nemrég folytatott régészeti ásatások alatt meglepő dolgokra akadtak: megtalálták az egykori Csákányosegyháza falut, annak a templomát és temetőjét, amik a föld alatt rejtőztek. Temetőjében László János régész, a Tatabányai Múzeum munkatársa és segítői tárták fel a templom mellett lévő sírok egy részét,  kiásták a kápolnát, amit ma is meg lehet tekinteni. 1947-ig Felsőgallához tartozott, akkor az anyaközséggel együtt Tatabánya része lett. 
 A templom épségben maradt alapjai még láthatóak. Bejárata mellett egy szép román kori kőfaragványra, valamint egy edénymaradványra bukkantak. A település többször hosszú ideig lakatlan volt, de a neve máig megmaradt.


 Az Országos Kéktúra útvonaláról a szépséges Mária-szakadék felső végén érdemes egy kis kitérőt tennünk egy új kilátóhoz.
A körtvélyesi erdei temetőnél a Kis-Kopasz-hegy csúcsának meghódítása előtt érdemes megállnunk. Még a múlt század derekán is temettek el itt embereket, de ma már csak egy szépen gondozott, körbekerített sírkert a Vértes keleti végében. Innen néhány perc alatt elérhetjük a 2015 tavaszán átadott Körtvélyesi-kilátót.

 A legenda szerint Szvatopluk és Árpád seregei vívtak véres küzdelmet, amely bár a magyarok győzelmével végződött, a szláv uralkodó még aznap a Dunába veszett menekülés közben, Árpád vezér és három fia nem élte túl a súlyos sérüléseket.




 Körtvélyesi erdei temető
 A temetőről az 1800-as évek kezdetétől találhatók feljegyzések. Körtvélyespuszta egyházközösségi gondozását 1815. július 17-től bízták a felsőgallai plébánosra. A körtvélyesieken kívül ide temették Csákányos-, Szenttamás- és Kapberekpuszta német- és magyarajkú lakóit is.
Fiókegyházi vizitációkból ismert, hogy Körtvélyesen 1875-ben 85, 1929-ben 57, Csákányosban 1828-ban 60, Szenttamáson 1875-ben 9, 1912-ben 2 lelket számoltak. Kapbereken 1928-ban a két erdész és családjuk élt.
Jelenleg mintegy 15 darab síremlék látható a temetőben, néhány a földön fekszik, 2-3 darab el van törve.
A temető szélén van egy katonasír, amelyben a kopjafa tanúsága szerint hét magyar katona fekszik 1945 óta.


 Körtvélyespuszta határában a Kék és a Kék+ turistautak találkozásánál, jól eldugva található a Béla-forrás, mely I. Béla királyról kapta a nevét az 1051-es győzelem emlékére. I Béla nevéhez fűződik a hadsereg, kik  III. Henrik csapatait visszaverték, fegyvereiket, felszerelésüket, vértjeiket elhagyva menekültek- Vértjeik beborították a hegyoldalakat, innen lett a Vértes név.
 A kápolna akár országúti biciklivel is kényelmesen felkereshető.



MÁRIA-SZAKADÉK

Mária-szakadék árnyas, hűvös sziklái között egy mélyülő szurdok található.
A fehér mészkőlépcsőkön valaha egy patak folyt, de az mára már elapadt.

Elhelyezkedése
Csákányospuszta (Magyarország)
Csákányospuszta
Csákányospuszta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 41″k. h. 18° 28′ 04″

2017. április 21., péntek

Őrhalom / Folytatás a posztban


Balassagyarmat keleti szomszédjában, Balassagyarmat és Hugyag között fekvő település.

Őrhalom nevét már a középkorban is említették az oklevelek Stras és Zthras néven.
A 14. század elején Varbóky Márton fia Mihály birtoka volt, akitől a falut hűtlensége miatt Károly Róbert király elvette és Szécsényi Tamásnak adományozta. 1461-1481 között a szécsényi uradalomhoz tartozott. 1486-ban Óbudai Kálmán Péter vette zálogba Guthi Országh Lászlótól.
A 16. század második felében a török hódoltsághoz tartozott és 1562-1563-ban a nógrádi szandzsák községei között sorolták fel, 21 adóköteles házzal, majd 1579-ben 12 adóköteles házat vettek fel itt.
1598-ban (II.) Forgách Zsigmond volt a földesura.
1635-ben Bosnyák Tamás örökösei osztozkodnak rajta. 1665-ben Koháry István özvegye Balassa Judit birtokában volt. 1715-ben 10, 1720-ban 23 magyar háztartást írtak itt össze. 1740-ben a gróf Forgách család, 1770-ben e családon kívül még Bossányi Ferenc is birtokos volt itt, 1826-ban pedig gróf Forgách János és Szent-Ivány Ferenc volt országbíró, majd a 20. század elején gróf Mailáth István Gézának és gróf Forgách József örököseinek volt itt nagyobb birtoka. Az itteni két úrilak közül az egyiket Koltay Ernő, a másikat Kürti Jakab építették.
1873-ban nagy kolera járvány pusztította lakosait.
Az Ipolytól határolt félszigetszerű rész (ma Badószög) a régi község egyik utcája lehetett. A 17. században, amikor a törökök feldulták, a lakosság a falu mai helyén ütött tanyát, melyet három oldalról mocsár és bozót vett körül, ahol a nép alkalmas búvóhelyet talált.
A 18. században a község a Trázs nevet vette föl. Ekkor épült a római katolikus templom is, melynek főoltárában az 1757-es évszám olvasható.
 A községhez tartozott Máriamajor (azelőtt Drahi-puszta) is: Máriamajortól kb. 500-600 méter távolságban állt egy dombon a régi község temploma, melynek nyomai még az 1900-as évek elején is láthatók voltak. Innen az Ipolyvölgyön keletre és nyugatra messze lehetett ellátni, ettől kapta a község a Strázsa nevet.
A templom déli oldalán volt egy tó, mely már teljesen betömődött, de a helyét ma is feneketlen tónak nevezik. E puszta a középkorban önálló helység volt, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is előfordult, tehát ekkor már plebániája is volt.
Őrhalomhoz tartoztak még: Kisszállásoki-puszta (azelőtt Forgách-puszta), Ligeti-puszta (azelőtt Nispuszta), Ligeti szőlőtelep, Lívia-major és Drahi-puszta (azelőtt Szállások).

Nevezetességei

  • Szent István szobor a Millenniumi emlékparkban (2000): Szécsény felől a falu szélén kialakított emlékparkban áll Szent István szobra, Szpisják Pál 1999-ben készült alkotása.
  • Szent István kápolna (1888): A népies, eklektikus stílusú kápolnát 1888. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén szentelték fel.
  • Római Katolikus Templom (1937-ben épült újjá): A mai, Szent István király tiszteletére szentelt templom 1937-ben épült. A berendezés egy része, így a tölgyfa padsorok is a régi barokk templomból maradtak meg. A templom a település határában domboldalon, szabadon áll. Közelében található a Szent István szobor ( a település védőszentje) is mely az augusztus 20.-i körmenet egyik állomása.
  • Hősök keresztje (1920) és a Szentháromság szobor (1908), melyek az ófaluban találhatók.
  • Mária kápolna: jelenlegi helyére, a falu nyugati végére 2006-ban került.
  • Rokkant pusztai kápolna (1920-as évek): Az Őrhalom határában lévő kápolna 1992. szeptember 13-án lett felújítva.
  • Trianon kereszt (2008) az Ipoly folyó partján, Ipolyvarbó község alatt.
  • Kövecses és Új-árok horgász tavak
  • Horgásztó és camping


Elhelyezkedése
Őrhalom (Magyarország)
Őrhalom
Őrhalom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 34″k. h. 19° 24′ 15″Koordinátáké. sz. 48° 04′ 34″, k. h. 19° 24′ 15″térkép ▼
Őrhalom (Nógrád megye)
Őrhalom
Őrhalom
Pozíció Nógrád megye térképén

Dejtár / Folytatás a posztban


 A település az ország északi részén, Budapesttől 70 km-re, Balassagyarmattól 13 km-re, a 22.sz. főközlekedési úttól 3 km-re, a 2. sz. úttól 6 km-re, az Ipoly folyó bal partján található.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park részét képezi a vasúton túli terület. Ritka és védett növények találhatók a Nagy-tó és a Kifli-tó környékén (árvalányhaj, fekete kökörcsin).
A települést először 1255-ben említik az oklevelek Dehter néven. 1438-ban az esztergomi érsek birtokába került, ekkor appidiumként (mezővárosként) említik az oklevelek. A török kiűzése után az esztergomi érsek újjáépítette a falut, mely rohamos fejlődésnek indult.
Dejtáron a mai templom elődjét a Canonica Visitatiók szerint az 1713-at megelőző években építették. 1731-ben és 1755-ben, mint jól felszerelt templomot említik, bár Patay Pál adata alapján 1736 és 1745 között valószínűleg tűzvész martaléka lett, harangjai is elpusztultak.
A településen többször pusztított tűzvész, az első az 1848-49-es szabadságharc után. Ennek emlékére állították a Szent Flórián szobrot 1855-ben.
A falu templomát majd két évtizeden keresztül építették és 1810-ben szentelték fel. Érdekessége a 200 éves szószék, melynek faragványait ismeretlen művész alkotta.
1903-ban alakult meg a Dejtár-pataki Vadásztársulat, dr. Fáy Albert vezetésével.
A népviselet és a természeti értékek mellett más látnivalók is megtalálhatók a községben. Ilyen az 1810-es évek előtt épült és 1810-ben felszentelt római katolikus templom. Az egyhajós, középtornyos templomot rizalitszerűen kiugró torony díszíti. Szentélye egyenes záródású, a hajóval azonos szélességű. Sekrestyéje a délnyugati szentélyfalhoz kapcsolódik. Háromszakaszos hajóját és a szentélyt kupolasüveg boltozat fedi, a karzatot kosáríves boltozat tartja. Berendezése modern, szószéke „pálos faragású”, 1760 körüli mellvédjén két faragott domborművel, amelynek faragója ismeretlen. A régi berendezések közül a gyóntatószék, a térdeplők, a keresztelőkút és a szenteltvíztartó maradtak meg. A templomot több freskó ékesíti, így a mennyezeten látható örvendetes, dicsőséges és fájdalmas olvasó egy-egy jelenete. A főoltár mögötti falon látható a Szűz Mária születését ábrázoló festmény. Templomunkat az angyalok született királynéja, Mária tiszteletére szentelték fel. Az asztaloltár és a főoltár fehér márványból készült, a főoltárt Szent Sándor és Szent Rozália szobra díszíti. A déli fal előtt van a Jézus Szíve oltár. A templomban láthatjuk még Szent József, Szűz Mária, Szent Teréz, Szent Rita, Szent Ferenc, Szent Antal és a Fájdalmas Anya szobrát. 2004-ben Szent István faragott szobrát adományozták a templomnak. A színes üveges ablakokon nagy szentek alakjai láthatók: Szent István, Szent László, Szent Alajos, Szűz Mária Szíve, Szent Erzsébet és Szent Margit.
A templom mellett áll a Szentháromság-szobor, oldalain az I. és II. világháborúban elesett hősök neveivel. A településen található egy turul-szobor is.
A műemlék Szent Flórián-szobor a Szabadság utca felső szakaszán található. A községet többször is tűzvész pusztította, ennek emlékére állíttatták Flórián szobrát mintegy védelmezőnek a tűz ellen, így lett a falu védőszentje.
A tájház átadására 2003. augusztus 23-án került sor. Bemutatja a régi paraszti élet tárgyi, tevékenységbeli, viseletbeli emlékeit, valamint Dejtár népviseletének gazdagságát egy középparaszti portán. Itt mutatkozhatnak be a településen és máshol alkotó és élő tehetséges fiatalok és művészek alkotásaikkal.
2007. óta Dejtár az egyik helyszíne az egykori helyi igazgató, kántortanító karnagy, zeneszerző Luspay Kálmán tiszteletére rendezett népdalversenynek.
Dejtár község tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása.

A dejtári népviseletben különös figyelmet érdemel a fiatal asszonyok féketője (főkötő) később a kor előrehaladtával az asszonyok ’szarvas’ kendője, amit hideg napokon vagy ünnepekkor díszes fölsőkendővel kötöttek át, ennek megkötési módja elől volt, míg az említett szarvaskendőé hátul.
A férfiak viselete nem különbözött nagymértékben a környékbeli falvak viseletétől. Nyáron kalapot, pamutvászon ujjú inget, és széles szárú vászon gatyát hordtak. Ez volt a mindennapi öltözet. Ehhez feltétlen viseltek klott szakácskát, tavasztól őszig pedig mezítláb (mesztélláb) jártak. A téli időszakban a viselet kétsoros posztókabáttal, csizmanadrággal és hosszú szárú fekete csizmával egészült ki.
A nők viselete viszont merőben eltért a környező falvakétól. Csak a szomszédos falu (Patak község) viselete mutat hasonlóságot a dejtárival. A különbség a fejkendő változatosságában merült ki. A hajadon lányok jó idő esetén hajadonfővel jártak, hajuk gyakran derékig ért, melyet hármas, négyes vagy akár ötös fonat is jellemzett, ennek végére pedig masliba kötött szalag került. A felső testet takaró ruházat az időtől függően rövid vagy hosszú ujjú ing volt. Kétfajta inget különböztetnek meg a dejtáriak: sípujjút és buggyos ujjút. Ennek az ingnek a tetejére pedig pruszlikot vagy blúzkát vettek. Az alsó testet takaró ruházat többrétegű volt. A legalsó ruhadarabot nevezik pentőnek (pendely); mely egy rövid, egyenes szabású, keményítetlen szoknya. Erre már kikeményített vagy mángorolt, későbbi időkben vasalt szoknyák kerültek. A harmadik szoknyaréteg a felsőszoknya, melynek a jellegzetessége, hogy az anyaga brokát. Ez egy nemes arany vagy ezüst szállal átszőtt selyemvászon, melynek eredete egészen Bizáncig nyúlik vissza, ahonnan a középkori kereskedők hozták be az anyagot a Nyugati országokba. A brokátszoknya fölé pedig szakácska (kötény) került, melynek különbözősége alkalmakhoz kötődött. Jellemző, hogy a lábukon olyan harisnyát hordtak, melyet maguk kötöttek vagy horgoltak, ezeket pedig legkevesebb öt kötőtűvel készítették el. Továbbá a viselethez tartozott a csatos félcipő vagy fűző száras cipő, télen pedig a keményszárú lakkcsizma. Az asszonyoknál is előfordult, hogy nem vettek fel cipőt jó idő, vagy munka esetén. A tél és hideg idő beköszöntével pedig a fejükre a belíner kendő is felkerült.
A fentebb már említett féketőt egy fiatal asszony addig hordhatott, míg meg nem született első gyermeke, azután már az ő fejére is kendő került. Ennek a bizonyos kendőnek a viselése alkalmakhoz volt kötve. Ünnepekkor két kendőt kötöttek, míg munkába csak egyet. Nagyon fontos és egyben elengedhetetlen tartozék egy újságpapír, mely a kendő tartását hivatott biztosítani. Az alsó kendő alatt húzódik egy kis pánt, melynek helybeli elnevezése: villuska, ezt gombostűvel rögzítettek. A kendő jellegzetessége továbbá abban áll, hogy a homlok fölött két szarvacska emelkedik ki. Ezt szarvaskendőnek hívja a nép. Ezzel vált híressé a dejtári népviselet. A kor előrehaladtával, ahogy idősödtek az asszonyok, ruhájuk színe egyre sötétült és dísztelenné vált. Idős korban megfelelt az olcsóbb anyagból készült ruha is. Ezzel ellentétben a fiatal asszonyok ruházatát a színharmónia jellemezte, aminek színességét az alapszínek árnyalatai adták. Ruhájuk készülhetett: ternó, selyem, barket vagy delén anyagból. Csupán nagy gyász idején egyezett a fiatal asszonyok és idősek viselete, akkor ugyanis a lángos szoknya volt az öltözék fő eleme.

Elhelyezkedése
Dejtár (Magyarország)
Dejtár
Dejtár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 15″k. h. 19° 10′ 15″Koordinátáké. sz. 48° 02′ 15″, k. h. 19° 10′ 15″térkép ▼
Dejtár (Nógrád megye)
Dejtár
Dejtár
Pozíció Nógrád megye térképén
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...