A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buzsák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buzsák. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 18., szombat

Buzsák - 1900 körül / Folytatás a posztban


 Buzsák. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhelylyel. Házainak száma 342, lakosaié 2288, a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Lengyeltóti. A mai Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek. Ez a terület eredetileg a somogyi vár tartozéka volt, a XIII. században azonban egy része a Bő-nemzetség birtokába került. A Bő-nembeli Izsép fia János 1268-ban az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre. 1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László, nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari 1498-ban még a Gordovai Fancs családé! - Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferencz, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepelnek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferencz főlovászmester és Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1607 táján Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták s Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között találjuk. 1675-ben Pribérdi Jankovics István, továbbá testvérei, Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit, férj. Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek. 1715-ben 44 háztartást írtak össze e helyégben. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlik meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai. Jelenleg 54Jankovics B. Gyulának, Kund Gusztávnak és gróf Széchenyi Imrénének van itt nagyobb birtoka. 1856-ban a kolera pusztított a helységben, a hol mintegy 400 áldozatot követelt. A lakosok hitelszövetkezetet és takarékmagtár-szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartoznak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta. Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek 1327-ben lelkésze is volt. E helység előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is.




Elhelyezkedése
Buzsák (Magyarország)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 56″k. h. 17° 34′ 43″Koordinátáké. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″térkép ▼
Buzsák (Somogy megye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy megye térképén

Buzsáki Népviselet / Folytatás a posztban



A legkorábbi viseletleírás 1730-ból, Bél Mátyástól származik. A Tájház kiállításain régi szabású, nyakbaráncolt ujjú vászoningek láthatók. A buzsáki ing ujja szőttes díszítésű, de ismert az ingujj alján és hosszában levő díszítés is. Az ingujj végét sokszor széles csipkével díszítették, a csipkéket is az asszonyok verték.
A szövés-fonást a lányok már 8-10 évesen megtanulták. Háziszőttes vászonból készültek a férfiak ingei, gatyái, blúzok, alsószoknyák. A lepedőket, abroszokat, kenyérruhákat, törölközőket színes szőttessel és rátéttel díszítették. Leggyakrabban használt motívumok: rózsa, szegfű, árvácska és állatfigurák voltak.

 A díszlepedőket a lányok férjhez menetelükkor kapták. Az anyák kioktatták lányaikat, melyik lepedőt mire lehet használni (volt gyermekágyas, bérmáláskor, ill. házi ünnepeken használt, halottas). Ha a püspök érkezett a faluba, végig letakarták a kerítést díszes, piros szőttes díszítésű lepedőkkel.
A hímzés újabb virágkora a 20. század elején kezdődött. ekkor már megrendelésre dolgoztak az asszonyok. A hímzés formakincse a régi takácsmesterség formavilágából és a nagy múltú fehér hímzésből alakult ki. Motívumanyaga szegényes, 3-4 alapelem variációjából áll. Jellemző a több karéjos rózsa, rácsszerű középpel, a nyitott V alakú minta, melyet rács vagy kockás beosztás tölt ki. A hangsúlyos díszítményt szálkás, csigavonalas kaccsok egészítik ki.

 Igen gazdag az öltsétechnikájuk. A lapos és láncöltés számtalan variációját ismerik és használják. Színezésében a piros-kéknek van döntő szerepe, amit a II. világháború után sárgával és zölddel egészítettek ki. A legújabb keletű a piros-fekete.


 A legismertebb hímzésminták:
Vézás – piros-kék fonallal varrják.
Bécsis – vékony piros kasmérból előrajzolás nélkül kivágott mintákat apró, fehér öltéssel varrják rá az alátétre (tüll vagy vászon). függönyök, ágyterítők, lepedők készültek így. Jellemző motívumai: tulipán, szegfű, árvácska, levél, katykaringó, páva, galamb és szarvas.
Boszorkányos – keresztöltés technikájáról kapta a nevét. Zsinórlánccal díszítették a lepedők széleit és a böjti zsebkendőket. A motívumok elszórtak, sokszínűek. alapja a házi vászon.


 A település mindent megtesz azért, hogy a kistérség idegenforgalmi, kulturális és népművészeti központja legyen. Ezt a törekvésüket erősítette meg, hogy 2005-ben, a Buszáki Búcsú ünnepén megkapták az “Örökségünk – Somogyország kincse”- kitüntetést.




Elhelyezkedése
Buzsák (Magyarország)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 56″k. h. 17° 34′ 43″Koordinátáké. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″térkép ▼
Buzsák (Somogy megye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy megye térképén

2015. október 20., kedd

Buzsák / Folytatáshoz kattints a posztra


 Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre.

 Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.
A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került.1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre.

Magyari

1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari még1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt.

Akts

Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században nagy számú dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták és Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között volt említve. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.
1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné volt, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlott meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai, a 20. század elején pedig Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt itt a nagyobb birtokos.1856-ban a kolera pusztított itt, és mintegy 400 áldozatot követelt.
A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.
1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt. Ebből 2259 római katolikus, 34 izraelita volt.
A községhez tartoztak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta is.

Kéka

Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek neve előfordul már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely, melynek 1327-ben lelkésze is említve volt.

Nevezetességei

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok által hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.
A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést. (Melyek a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”, a „rátétes” és a sok színben pompázó „boszorkányos”.) Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.
  • Buzsáki Tájház - Itt a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott horvátok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájház egy megőrzött módos parasztporta épületeiben van, mely a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház, első helyiségében tisztaszobával, a másodikban szabadkéményes, kemencés konyhával. Hátul az úgynevezett tisztaszobában pedig kiállítás mutatja be a hírneves buzsáki hímzést, a rátétes és szőttes díszű textíliákat.
  • Faluház
  • Fehér kápolna - a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus sílusú – az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.
  • Nagyboldogasszony római katolikus templom - 1791-ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert.
  • János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat.
  • A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.
  • A Buzsáktól 5 km-re található Csisztafürdőt 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel.






Elhelyezkedése
Buzsák (Magyarország)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 56″k. h. 17° 34′ 43″Koordinátáké. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″osm térkép ▼
Buzsák (Somogy megye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy megye térképén