A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apátság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apátság. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. március 2., hétfő
2016. december 28., szerda
Ják / Folytatás a posztban
Ják (németül: Jaak / Sankt Georgen / Sankt Jörgn, horvátul Jakova) község Vas megyében, a Szombathelyi járásban.
A falu Szombathelytől 10 km-re délre a Jáki-Sorok partján az osztrák határ mellett fekszik. Határos települések: Szombathely, Nagykölked, Kisunyom, Egyházasrádóc, Rádóckölked, Szentpéterfa, Nárai.
Vasútállomása (Ják–Balogunyom) a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon található, a településtől 5 km-re.
Nevét egykori birtokosairól a Ják nemzetségről kapta. A név eredete vitatott. Egyesek szerint a Jakab személynév rövidített változata, míg mások a Csák nemzetségtől származtatják mondván, hogy a két nemzetség tulajdonképpen azonos.
A Templomdombon már a 11. században település állott.
Az 1992. évi ásatáskor megtalálták a falu középkori temetőjét, melyet a 11. századtól használtak. Ugyanekkor bizonyosodott be, hogy az apátsági templommal szembeni Szent Jakab kápolna volt eredetileg a falu temploma.
A mai települést 1211-ben Iyak néven említik először.
Bencés rendi apátságát 1214-ben a Ják nembeli Márton comes alapította Szent György tiszteletére, ezután kezdődött meg a monumentális apátsági templom építése.
1223-ban a monostorban már élénk szerzetesi élet folyt, 1331-ben már 50 szerzetes élt itt.
A régi apátház telkén megtalálták a Ják nemzetség Árpád-kori palotájának és lakótornyának alapfalait.
1455-ben Ják kegyura királyi adományként a monyorókeréki Elderbach Berchtold lett, tőle Bakócz Tamás, majd Erdődy Péter örökölte a birtokot.
Az 1532. évi török hadjárat során valószínűleg Jákot is felégették, a templom súlyos károkat szenvedett.
1557 és 1613 között a Zrínyi család volt a falu földesura. 1562-ben a monostort elhagyták a szerzetesek, a templomot 1745-ben gr. Erdődy Gábor jáki apát állíttatta helyre.
1697-ben a falunak 500 lakosa volt. 1787-ben 100 házában 1000 lakosa élt.
A falu a 18. században fazekasairól volt híres, akik céhet is alapítottak.
Fényes Elek szerint: "Ják, magyar m. v. Vas vármegyében, Szombathelyhez 2 órányira, 1316 kath., 23 zsidó lak. Régi apáti temploma, melly most plébániális szentegyház, már messzire látható. Közönséges vélemény, hogy ez apátság a 12-ik vagy 13-ik században alapittatott, még pedig a benedekiek részére, de 1532-ben a törökök Kőszegről viszszaverettetvén, elpusztították, s akkor a hozzá tartozó Péczől is tőle elszakadt. Most mint jövedelmes apátságot az Erdődy grófi nemzetség ajándékozza el."
Vas vármegye monográfiájában: "Jaák régi nemesi nagyközség, 227 házzal és 2073 magyar- és németajkú lakossal. Postája helyben, távírója Kis-Unyom. A község a Sorok patak mellett, a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonal mentén fekszik; a körjegyzőség székhelye. Ősidők óta lakott hely, melynek határában vaskori sirhalom van, de a bronzkorszakból is gyakran találnak itt emlékeket, ú. n. "Kődülő"-ben római temetkezési hely volt. A községnek kitünő kavicsbányája és tégla-, kályha- és edény-készítésre alkalmas agyaga van, miért is lakosai régóta üzik a téglagyártást és a cserépedény-készítést. Önsegélyző-szövetkezete és olvasó köre is van."
Fejlődését némileg visszavetette, hogy a vasút kiépítése során (1872-ben) Jákot elkerülte a Szombathely–Graz vasútvonal. 1910-ben 2236 magyar lakosa volt, iskolája is ebben az évben épült.
Nevezetességei
- A római katolikus apátsági templom 1220 és 1256 között épült, többször bővítették, mellette a Szent Jakab kápolna 1260 körüli. 1781-ig a templomot cinterem (temető) vette körül. 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei szerint restaurálták. Kapuja 1663-ban épült, kőfala későbbi. A román kori magyar templomépítészet legjelentősebb megmaradt alkotása.
- A községben több, 18-19. század-i lakóház és kúria található.
- Az apáti ház épületében helytörténeti múzeum tekinthető meg. Az épület mellett, illetve belül a padozatba építve jól látható a középkori lakótorony alapfala.
A község szülöttei
- 1790. július 17-én Bitnicz Lajos természettudós, matematikus és régész.
- 1939. február 3-án Novák Dezső kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó.
| Elhelyezkedése | |
 
Ják
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″térkép ▼ | |
Ják
Pozíció Vas megye térképén
|
2015. október 20., kedd
Somogyvár / Folytatáshoz kattints a posztra
Széchenyi kastély főbejárata
Somogy megyében, Lengyeltótitól délre, Lengyeltóti, Öreglak és
Somogyvámos közt fekvő település.
Vonattal megközelíthető a Kaposvár–Fonyód-vasútvonalon.
A Szent Egyed apátság romjai
A település már a bronzkorban is lakott volt. A történelmi hagyomány szerint a Somogyi hercegséget öröklő Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A közeli Kupa-várhegyen végzett ásatások, során egyértelműen bizonyították, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király által Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára 1091 és 1095 között építtetett apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban építve hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el. Az apátság szerzeteseit a Saint Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak, az alapítás után még hosszú időn át minden barátot Franciaországból küldtek ide. Az apátságban a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már hiteleshelyi levéltárként is működött. A királyi birtokon létesített épületegyüttes egyúttal ispánsági központ, azaz vármegyeszékhely szerepet is betöltött. A somogyvári királyi vár 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A 13. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, akitől rövid idő után III. András király szerezte vissza. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben királyi városként adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ekkorra a vár már romos állapotba került, melyet a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben.
Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület.
A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a Mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.
A török hódoltság idején szerb határőröket (iflákokat) telepítettek le a településen, akik az őslakosokkal szemben kedvezményekben részesültek. A törökök kiűzése után 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a 20. századig a család birtokában maradt.
A Szent Egyed apátság romjai légifotón
Szentesica forrás
| Elhelyezkedése | |
Somogyvár
Pozíció Magyarország térképén
| |
é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″ térkép ▼ | |
Somogyvár
Pozíció Somogy megye térképén
|
2015. október 3., szombat
Bélapátfalva / Folytatáshoz kattints a posztra
Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 m magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak.
A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.
1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.
A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.
1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.
1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-banMátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.
1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.
1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.
1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut.
1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta.
1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt.
1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt.
A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.
Nevezetességei
- Bélapátfalvi ciszterci apátság és monostor romja
- Bél-kő
- Gilitka-kápolna
- A településen áthalad az Országos Kéktúra.
| Elhelyezkedése | |
Bélapátfalva
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 48° 03′ 010″, k. h. 20° 20′ 55″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 010″, k. h. 20° 20′ 55″ térkép ▼ | |
Bélapátfalva
Pozíció Heves megye térképén
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)