Nicsak, madarak! / Folytatás a posztban

 Juhászné Bérces Anikó

Októberben...

Itt a cinke, a picinke, 
fütyörész az ágon, 
ugra-bugrál, nézelődik, 
magot keres, látom. 
Lombos még a nyárfa ága, 
aranylóan sárga, 
meg-megvillan levele közt 
e kedves madárka. 
Köszönöm, hogy beköszöntél, 
kicsinyke széncinke, 
gyere vissza, mikor már a 
fának nem lesz inge. 
Eleséget találsz majd a 
madáretetőben, 
kis szalonna, meg magocska 
vár tégedet bőven.

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés   

„Hej, télidő, hej, zord idő 

Elkéne most a hócipő! 

Ha volna hozzá ködmön is, 

S ha már kívánok – sapka is!” 

- sóhajt a kis madár, 

Míg ablakpárkányomra száll. 

Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e? 

Ablakodat kinyitod-e? 

Adsz-e ebédre jó magot? 

Már három napja koplalok. 

Fáztál-e télen éhesen? 

Én ázom-fázom s éhezem.” 

Már nyitom, nyitom, cinege, 

Gyere, meleg van idebe! 

Itt van szalonna, friss köles, 

Csak válogass, csak csipegess! 

Odább hussan a kis bolond, 

És csupa félés, csupa gond. 

Kiszórom a magot neki. 

Rám pislog, aztán fölszedi. 

 Gyüre Lajos - Zoli bácsi cinkéi

Zoli bácsi madarai,

az árva kis cinkék,

bár az ablak zárva, néma,

odaszállnak, mint rég.

Nincsen, aki kitekintsen,

s kedves szóval várna,

régen nincs már a párkányon

kenyérbél, mustármag.

De azért ők hű madarak,

s ha csikorog a hó,

ott tanyáznak seregestül,

s bekiáltnak: hahó!

- Hahó, hahó! Hát a párkány

mért nincs telis-teli?

Zúgolódik a sok kicsi

torzonborz csicseri.

Ám egyszer csak meglibben a

zöld zsalunak szárnya,

s egy maréknyi apró kis mag

hullik a párkányra.

És a cinkék úgy, mint régen

hálásan csevegnek,

fittyet hánynak a ropogós

zimankós hidegnek.

 Szabó T. Anna : Cinke

Cin-cin, cinege!

De fekete a feje!

Szeme alatt fehér folt –

azt cicegi: „Elég volt!

Két hosszú nap beletelt,

nem találok eledelt!

Ha te sem adsz egy magot,

harmadnapra megfagyok!”

„Jó, hogy ideröppentél!

Itt nem bánt a roppant tél.

Adok madáreleséget,

és a kánya se les téged!”

Cin-cin, cinege!

De fekete a feje!

Sárga mellény alatta –

gömbölyödik pocakja.

Cinke ugrál, ágról ágra

Mögötte repked a társa,

Ha magot lel

Társa az eget nézi,

Párját mindentől félti.

Ha vércsét lát

Felkiált menten,

És sűrű bokorba bújnak

Mind a ketten.

Cinke ugrál ágról ágra,

Mögötte röpköd a társa

Télen a jó meleg odú védi,

S az etető, a magot rejtő,

A madarakat segíti!

 Pete Margit

Nicsak, madarak!

Nicsak! Ott egy kicsi veréb 
aki ugrik, sohase lép. 
Nincsen gondja sosem egyéb: 
magot lelni minél elébb! 

Nézd! Az meg a fehér gólya! 
Féllábáról néz a tóra. 
Kelepel, mert azt tanulta, 
fészke mindig visszavárja. 

Nini! Ott röppent egy fecske! 
Épp most száll le az ereszre. 
Villás farkát illegetve 
csicseg-ficseg rovart lesve. 

Figyeld! A fán ül egy bagoly! 
Nappal alszik, ne zsinatolj! 
Hogyha huhog, meg ne orrolj! 
szerencsét hoz, arra gondolj. 

Lám, ott meg egy tubi-galamb! 
Párt talál majd mihamarabb. 
Turbékolnak, tolluk dagad, 
felröppennek, s eláll szavad... 

Amerre nézel, madarak?! 
És még milyen sokan vannak! 
Őket nézni mindig kaland, 
de bántani sosem szabad!

Dödölle / Folytatás a posztban

Dödölle

A dödölle a magyar konyha egyik tájjellegű étele. Elkészítése nagyon egyszerű, finom, és nem utolsósorban elég laktató. Régen a szegények eledeleként tartották számon, mert mindennapos volt a fogyasztása. Pénzbe nem került, hiszen a hozzávalót megtermelték a kertben. Magyarország egész területén ismeretes a dödölle, csak épp máshogy nevezik, vagy kissé másképp készítik el.

A dödölle elnevezései

A palócoknál és Mátra alján ganca néven ismert.
Zalában sok helyen a dödölle mellett krumpligánicának is hívják, mert régebben kukoricából készítették.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében cinke a neve.
Baranya megyében egyszerűen csak gánicának nevezik.

Dödölle a kultúrában

Nagykanizsán, a „Dödölle fővárosában” 2007-ben már negyedik alkalommal rendezték meg a kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivált. 2006-ban a Guinness rekord kísérlet sikerrel járt, miszerint 2331 adag dödölle készült egy hatalmas serpenyőben. A Fesztiválra minden év szeptember elején kerül sor.

    "Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle,
    Ettél belőle.
    Kertbe mentek a tyúkok,
    Mind megették a magot."

    Magyar gyermekdal
   
Hozzávalók:

0,5 kg krumpli,
0,25 kg liszt,
4 kanál zsír,
1-2 fej vöröshagyma,
só, pirospaprika,
0,25 l tejföl

Elkészítése:

Fél kg meghámozott és kockákra vágott krumplit annyi sós vízben megfőzzük, ami éppen ellepi, majd összetörjük a főzővízben, és a tűzhelyről félrehúzva, (de nem levéve, hogy továbbra is főni tudjon), lassan beleöntünk kb. 0,25 kg búzalisztet, közben (egy erősebb) fakanállal állandóan dagasztjuk, míg a krumpli még befogadja a lisztet. Ekkor már olyan kemény a massza, hogy alig lehet dagasztani. Egy-két fej vöröshagymát apró kockákra vágunk, zsírban megpirítjuk, piros paprikával megszórjuk. Egy kis sót szórunk rá, hogy ne égjen oda. Pirítsuk a hagymát üvegesre, vagy ízlés szerint barnára. Érdemes sok hagymát használni, mert úgy lesz finom. Ha kész a hagyma, zsírba mártott evőkanállal szaggassunk bele kis gombócokat a püréből, majd görgessük bele a hagymába, hogy az ráragadjon az oldalukra. Az egyforma galuskákat kizsírozott tepsiben egymás mellé fektetjük ( figyeljünk arra, hogy ne érjenek egymáshoz), a maradék hagymát rászedjük, és lassú tűzön, inkább szárítva - mindkét oldalán, piros, ropogósra sütjük. Frissen, forrón, tejfölözve tálaljuk, de a maradék hidegen, vagy újra felmelegítve is finom.

Tálalás:

Köretként, többnyire szarvaspörkölthöz ajánlják.
Adható vadhús, vagy birkaételekhez mellé köretként.
Önálló fogásként fogyasztva hideg tejföllel kell meglocsolni, vagy csalamádéval, esetleg valamilyen idénysalátával fogyasztani.
Sok hagymával és pirított füstölt szalonnával is ízletes.
Tejfölösen elkészítve sajtot is reszelhetünk rá, vagy túróval tálaljuk.
Sokan vízben párolt aszalt szilvával kedvelik.

Forrás: Wikipédia , Szakácskönyv