A következő címkéjű bejegyzések mutatása: román. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: román. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 15., szerda

Kőhalom ( Románia ) / Folytatás a posztban



Kőhalom (románul Rupea, korábban Ulumanémetül Repslatinul Rupes,szászul Räppes) város Romániában Brassó megyében. Közigazgatásilag Sövénység tartozik még hozzá.

Fogarastól 41 km-re északkeletre, a Segesvár-brassói főút mellett fekszik.

Története

A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is mely, 1324-ben szerepel új nevén oklevélben először Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. 1421-ben a törökök dúlták fel, a 16. században megerősítették, majd a város birtoka lett. 1661-ben Ali pasa elfoglalta, 1691-ben felszabadult, majd a császáriak helyreállították. 1704-ben a kurucok ellenállás nélkül foglalták el. Elveszítette jelentőségét, azóta pusztul. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848–49-es szabadságharcegyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől. A településnek 1910-ben 2941 lakosából 1230 német, 975 román és 425 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásának székhelye volt. 

Látnivalók

  • A város feletti Várhegyen állnak a vár tekintélyes maradványai.
  • Főterén fallal övezett templom áll, melynek tornya a kerítőfalban van.

A város híres szülöttei

  • Bartholomäus Bausner (1629–1682) evangélikus püspök
  • Fogarasi Tamásy Árpád (1861–1939) honvéd táborszernagy
  • Issekutz Béla (1886–1979) farmakológus
  • László Gyula (1910–1998) régész, történész
  • Wilhelm Georg Berger (1929–1993) zeneszerző
  • Cristian Mandeal (1946–) zongoraművész, karmester
  • Hellmut Seiler (1953–) költő
  • Antal Árpád András (1975–) politikus, Sepsiszentgyörgy polgármestere
  • Farkas Anna Lili (1955–) erdélyi magyar politikus, képviselő
  • Tomas Róbert (1979-) geológus, földtani szakíró.
  • Toth Szilárd (1977–) erdélyi magyar történész, egyetemi oktató

kőhalmi vár műemlék RomániábanBrassó megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11769 sorszámon szerepel.
 Kőhalom városa mellett, a Várhegy tetején található.


 Első írásos említése 1324-ből maradt fenn; ekkor Tamás erdélyi vajda ostromolta meg, mert az ellene fellázadt Henning szász gróf vette be magát ide. 1357-ben királyi vár volt. 1421-ben török pusztította. Tornyokkal megerősített falai feltehetőleg a 15–16. században épültek. Miután 16. század végén a város birtokába került, a kőhalmi polgárok 1620 körül kiépítették a középső vár udvarát és a felső várat körülvevő kamrákat, kijavították a falakat, és kutat véstek az alsó várban. A középső kapu 1643-ban épült.
Az önálló Erdélyi Fejedelemség megszűnése után, 1691 és 1699 között a várat a császáriak újították fel. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül foglalták el.
Hadi jelentőségét elvesztve a vár romlásnak indult. 2011 és 2013 között a Brassó megyei önkormányzat újíttatta fel az Európai Unió Regionális Operatív Programja támogatásával.



Elhelyezkedése
Kőhalmi vár (Románia)
Kőhalmi vár
Kőhalmi vár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 17″k. h. 25° 12′ 45″

2017. április 10., hétfő

Törcsvár avagy a Dracula Kastély?

Ha tetszik amit látsz , Kérlek támogasd az oldalunkat egy reklám megnyitásával.
Neked csak egy pillanat, nekünk segítség .
KÖSZÖNJÜK ...

Drakula nevét hallva manapság valószínűleg rögtön az Alkonyat-széria vagy más modern vámpírfilmek egy-egy emlékezetes jelenete jut eszünkbe. Mi most azonban nem Forksba, az esős amerikai kisvárosba, hanem az erdélyi Törcsvárra kalauzolunk Titeket.

Itt, mindössze 30 km-re Brassótól magasodnak egy olyan kastély falai, amelyben román és magyar királynők egyaránt szívesen időztek, és amelyről feminin, lágy külseje ellenére igen sötét történetek láttak napvilágot. A 100 méteres hegyen álló ép, restaurált kastély ma rengeteg látogatót vonz: fehér falak, sötét gerendák és piros cserepek megnyugtató összhangja rombolja szét az ideérkezők minden bizonnyal véres illúzióit. Az impozáns épületet nem csak a Drakula néven emlegetett Vlad Tepes legendája emelte be a köztudatba - történelemben játszott szerepe éppolyan fontos, mint a bizonytalan lábakon álló rémtörténet.



A védelem népszerű központja
A kastély 636 éve, 1377-ben épült I. Lajos magyar király engedélyével. Funkciója a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzése volt, valamint jó alternatívának tartották a havasalföldi román vajdák betöréseinek megakadályozására is.
A vár hovatartozásának története elképesztően szövevényes. 1498-ban II. Ulászló zálogba adta Brassónak. A zálogot II. Lajos király 1528 januárjában 25 évvel meghosszabbította, és kikötötte, hogy a vár várnagya mindenkor magyar ember kell, hogy legyen. 1512-ben Brassó felújíttatta a várat, majd 68-ban a vár végleg a fennhatósága alá került. Bár 1612-ben a várat Báthory Gábor sikeresen bevette, később visszakerült a brassóiakhoz. Rákóczi Györgynek 1660-ban sikerült a székelyekkel elfoglalnia a várat, Thököly Imre 30 évvel később azonban nem járt sikerrel.
Az 1900-as évek elején IV. Károly, majd felesége, Zita királynő birtokolta a kastélyt. 1918-ban került a vár Mária romániai királynő lánya, Ilona hercegnő kezébe, aki Habsburg Antallal kötött házassága által hozzájárult ahhoz, hogy a vár végül 2009-ben a Habsburgok - Ilona és Antal egyik gyermekének, Habsburg Lotharingiai Domokos főherceg – tulajdona legyen.


Félelmetes vámpírlakhely?
Az évente mintegy 450 ezer idelátogató turistát azonban feltehetően nem a kusza tulajdonosi szálak vonzzák. Létezik ugyanis a köztudatban egy legenda, mely szerint a várat a 15. században Drakula, vagyis Vlad Tepes, a hírhedten kegyetlen havasalföldi vajda lakta. Bár a karóba húzatást szinte hobbiként űző fiú valóban nem az enyhe büntetési szokásairól volt híres, arra semmilyen bizonyíték nincsen, hogy kegyetlenkedéseinek színhelyéül a kastélyt választotta volna. A sötétség hercegeként is emlegetett Vlad a Dracula nevet is egyszerűen apjától örökölte, aki a Sárkány Lovagrendben való tagsága miatt vette fel annak idején a „Dracul” (magyarul sárkány, démon vagy ördög) nevet. Halála után fia megtoldotta ezt egy 'a' betűvel, az így kapott Dracula jelentése pedig mindössze annyi: Dracul fia.
Miután 1897-ben Bram Stoker kiadta Erdélyben játszódó Dracula című regényét, a rettenetes alakot mindenki Tepessel azonosította, annak ellenére, hogy a havasalföldi származású vajda sosem élt Erdélyben, valamint az író róla feltehetően igen kevés ismerettel rendelkezett. A Dracula nevet is csupán egy Moldváról és Havasalföldről szóló angliai tanulmányból merítette.


Helyi nevezetesség
Mivel Vlad Dracula az általa véghezvitt legtöbb borzalmat az ellenséggel - a déli törökökkel és az erős északi magyarokkal - szemben követte el, a mai romániai köztudatba hősként vonult be. Történészek szerint Dracula nemcsak fanatikus igazságosztó, hanem művelt uralkodó is volt, aki az akkori, kifejezetten enyhe havasalföldi büntetőítéletekkel szemben igen kemény kézzel lépett fel a törvényszegők és a hazáját fenyegető támadók ellen - azaz olyan mértékű büntetést rótt ki rájuk, mint amilyeneket azok saját hazájukban érdemeltek volna. A nevéről elhíresült vár ma múzeumként üzemel, és téli nyitva tartás szerint keddtől vasárnapig minden nap reggel 9 és délután 16 óra között várja a látogatókat.


2016. augusztus 28., vasárnap

Algyógy / Folytatás a posztban


Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi-érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.
 Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát Zsigmond király 1397-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. Mátyás király 1467-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.
Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette.1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János,1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított.Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnakadományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben. 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.
 A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Az 1684-ben készült leltár ebédlő és lakószobák mellett „feredőt” is említ benne. 1731 körül évi három országos vásárt tartott,Gergely, Gotthárd és Egyed napján. Református egyházát nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.” 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.
1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.
1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.
Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt. 1880-tól működött benne gyógyszertár. 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2001-ben várossá nyilvánították.
 A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. Algyógy vidéke Erdélyben a leggazdagabb dió tájfajtákban. Ezenkívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztenek kis szemű szilvát és nyári almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Algyógyon 1939-ben öt faiskola működött.1957-ben kísérleti mezőgazdasági állomást létesítettek, amely főleg gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Az állomáshoz dolgozói számára épült a Gyalmár és a vasútállomás közötti telep. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.


Látnivalók

  • A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
  • A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
  • Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
  • A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
  • Református és zsidó temető.
  • A település fölött északnyugatra magasodó Kőalja oldalában egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.




Híres emberek

  • Itt született 1803. június 25-én Kuun Kocsárd földbirtokos, az EMKE egyik alapítója.
  • Itt született 1858. június 29-én Mailand Oszkár néprajzkutató.
  • Itt született 1877. október 1-jén Erdélyi Mór szociáldemokrata politikus.
  • Itt született 1901. szeptember 2-án Vitályos András kutatóorvos, orvosi szakíró, egyetemi oktató.
  • 1816-ban Kis József birtokos vendége volt Kazinczy Ferenc.


Elhelyezkedése
Algyógy (Románia)
Algyógy
Algyógy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 55′ 12″k. h. 23° 12′ 00″

2016. július 28., csütörtök

Kopjafák hazája, Erdőfüle / Folytatás a posztban



 Az erdős hegyektől körülzárt Kormos völgyének legfelsőbb faluja Erdőfüle (532 m), a Kerektető (617 m) és Kúttető(750 m) lábánál. Székelyudvarhelytől 30 km-re délkeletre fekszik, a Kormos-patak mentén.
 Magyar nevének előtagját Erdővidékről kapta, ahol fekszik. A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy a Kormos-patak völgyébe mintegy fülként ékelődik be.
 A falutól északkeletre felfelé feküdt a középkori Dobó falu, 14. századitemplomának és a Kápolnabércen állott 1594-ben Dobai András által építtetett kápolnájának romjai ma is láthatók. A falut valószínűleg a 17. században a tatár pusztította el lakói Erdőfülére és Székelyszáldobosra települtek. Erdőfüle régi temploma 13. századi volt, a mai 1897-ben épített református templom helyén állott. Az idők során többször átalakították, majd 1897-ben lebontották. A faluban 1842 és 1886 között vashámor működött. 1848-ban itt öntetteGábor Áron az ágyúgolyókat, 1859-ben itt öntötték a szebeni vashidat.
Benkő József szerint az Erdőfüle határában lévő Boroszlányos erdőben 1790-es években még lőttek bölényt.
1910-ben 1230 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1992-ben 1312 lakosából 4 román kivételével mind magyarok voltak.


Látnivalók



  • Millennium 2000 emlékmű
  • Református temploma 1897-ben épült, tornya a régi templom gótikus tornya maradt, 1758-ban és 1971-ben újították

  • A dupla tetejű, oromfalas, reneszánsz stílusban épült Boda-udvarház, amely 1713-ban épült
  • Az egykori Dobó falu templomának és kápolnájának romjai a 14., 15. századból
  • Magyarhermány felé a Kuvaszótöve nevű helyen kis tavasbarlang található
  • Erdővidék leggazdagabb kopjafás temetője
  • A falu északkeleti dombján, a Fok alatt található nárcisz kert
  • A falutól 13 km-re a Kovácsok patak mentén van a '80-as években épült Ceausescu-vadászvilla
  • Kuvaszó patak völgyében látható egy 4 m magas vízesés
  • A falutól 25 km-re van a Kormos forrásvidéke, a Lucs

" Az erdőfülei református temető Erdély-szerte ismert kopjafáiról, melyek féltve őrzött kincsei kultúránknak, hirdetik az ősök üzenetét számunka és figyelmeztetnek megmaradásunkra.
Nemcsak üzeneteket továbbítanak számunkra, hanem erőt adnak, hogy higgyünk annak megvalósításában, amit tiszta szívből cselekszünk. Amikor az ember a temetőben sétál olyan érzései támadnak, mintha megannyi szempár figyelne rája a kopjafákról. Kérdezzük magunktól, miért ez az érzés? Azért mert ezekbe a kopjafákba a halottak lelkei vannak belefaragva, amelyet nagy odafigyeléssel készítenek a faragó mesterek.

A Háromszéki Közösségi Alapítvány programján vettünk részt a "Kopjafák hazája, Erdőfüle", című pályázatunkkal, amelynek célja egy kisfilm által bemutatni az erdőfülei kopjafás temetőt, valamint a kopjafa készítésének folyamatát.







Elhelyezkedése
Erdőfüle (Románia)
Erdőfüle
Erdőfüle
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 08′ 38″k. h. 25° 37′ 17″

Esztelnek / Folytatás a posztban



Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre, a Nemere-hegység délnyugati előterében, az Esztelnek-patak völgyében fekszik.
 1332-ben Yskulnuk néven említik először. 1681-ben Nagy Mózes gimnáziumot alapított itt, melyet nemsokára Kantába helyeztek át. Pszkov (Pleskovia) ostromának első napjaiban sebesült meg nagyon súlyosan Székely Mózes egyik jó barátja és harcostársa, a kézdiszéki, esztelneki származású Székely András, akinek az 1581szeptember 9-én készült végrendeletét azért is érdemes felidézni, mert a vitéz székely katona - megbékülve Isten akaratával – hét tanú jelenlétében, az oroszországi Pszkov alatti táborban olyan szépmagyar nyelven fogalmazott végrendeletet hagy hátra, mely a későbbi koroknak is figyelemre méltó. A több mint 425 évvel ezelőtt készült magyar nyelvű végrendelet azért is nagy fontosságú, mert néhány szó kivételével – melyet manapság csak a kutatók ismernek - tökéletesen érthető.

A végrendelet

"En Székely Andras, ki testemben igen sebes lévén, megismervén magamot, hogy az seb miatt kellenék meghalnom, eszem nálam lévén, szabad akaratom szerént teszek ilyen testamentumot Becz Imreh előtt, Sibrik György előtt, Székel Moises előtt, Nagy Imreh előtt, Csomortáni Tamás előtt, Salamon Péter előtt és Székel Bálint előtt.
Mindeneknek előtte ajánlom az úr istennek szent kezében az én lelkemet; annak utána ezen könyörgök az én kegyelmes uramnak, hogy ő felsége tekéntse meg, hogy én ő felségének halálommal szolgáltam, és ő felsége ez kevés jószágot, kit adott volt énnékem, mely vagyon Kízdi-székben Esztelneken, adja újolan meg az én két öcséimnek és két hugomnak; mely jószágomból tíz ház jobbágyot hagyok az két hugomnak Barbarának és Katának, egyiknek is ötöt, másiknak is ötöt, és az tíz ház jobbágyon kivül valami jószágom vagyon, mindeneket az két öcsémnek hagyok, Tamásnak és Jánosnak; azon is könyörgök ő felségének, hogy ő felsége confirmálja meg az én testamentum tételemet.
Továbbá töttem az én marhámból ilyen testamentumot. Egy ezüst aranyos szablyát azt hagyom az nagyobbik öcsémnek Tamásnak; egy ezüstös csákánt azt hagyom az küssebbik öcsémnek Jánosnak.
Az pej lovat fékestől nyergestől az öregbik nyakbavetővel, boncsokkal [a ló nyakdísze] és az aranyos palossal egyetembe hagyom Székel Moisesnek.
Nagy Imréhnek hagyok egy boncsokot, egy veres skárlát köpönyeget.
Az küssebbik nyakbavető Csomortáni Jánosé volt, azt az testamentumosok küldjék meg az anyjának.
Tizedfél sing gránát posztót azt hagyom az két öcsémnek.
Becz Imréhnek hagyok tizenkét sing veres kamokát.
Csomortáni Tamásnak hagyok egy gránát mentét, veres báránybőrrel bérlettet.
Sibrik Györgynek hagyok egy ezüstös aranyas zomakot, egy párducz bőrt, az viselő szablyámat, és egy veres lasnakot.
Sibrik Gáspárnak az öccsének hagyok egy párducz bőrt.
Három muszkva suba vagyon, egyik fejér priska bőrrel bérlett, másik veres mohar, harmadik csemelet, azokat hagyom az húgaimnak.
Salamon Péternek hagyok egy török pokrócot.
Székel Bálintnak hagyok egy farkas bőrt.
Egy fegyver derekat, egy kozák nyerget, egy magyar nyerget, ezeket adják el és az árrát küldjék öcséimnek.
Egy kis ládát bezárva és pecsételve, egy zsákot, kibe egymás marha vagyon, három ezüst pohár is vagyon az ötvösnél, és váltsák ki, és küldjék az öcséimnek.
Vagyon itt velem négy szekeres lovam mind szekerestől.
Makónak hagyom az kék lovat fékestől, nyergestől, hegyes tőröstől, és egy párducz bőrt, az én magam sisakomat, az fegyverderekat pánczélujastól, az kit viselt.
Az roh paripát fékestől, nyergestől, hegyes tőröstől hagyom Tamásnak.
Az szekeres lovaknak ketteit adják el és küldjék húgaimnak.
Mátyásnak az szolgámnak hagyom az gyermek lovat, az kit Makó hozott, és öt tallért.
Az háttal bérlett gránát mentét hagyom Tamáskónak.
Szekeres Jánosnak egy fegyverderekat pánczélujastól.
Az fekete mentét és dolmánt, egy pánczélujat, egy sisakot, az kit viselt és két tallért Bálintnak hagyom.
Az farkas bőr bérlést Makónak hagyom.
Adják el mind az két sátort, az árrát adják ki az atyámfiainak.
Imreh Jánosnak hagyok egy fegyverderekat pánczélujastól.
Salamon Jánosnak hagyok egy keczét.
Az Máté deáknak az mi marháját elvöttem volt, mindeneket adják meg.
Lázárnak hattam tiz tallért, Makónak öt tallért, Tamáskónak hagyok négy tallért, az szásznak hagyok két tallért, Istvánnak hagyok négy tallért.
Az martonfalvi Székel Lászlónak hattam egy gyermek lovat, kit ő tartott.
Ez kívül valakinek én adós vagyok, az én marhámból mindeneket megelégítsenek előszer, annak utána azonkivül ha valami marad, mindeneket adjanak el és az árrát vigyék az öcséimnak.
Ezek az én testamentum tételim, melyeket én az én halálommal és pecsétemmel megpecsétlettem. Ez levél költ Plescovia alatt való táborban Muszkaországban Szent Mihály havának kilenczedik napján 1581."
 1910-ben 1142 lakosából 1121 magyar, 12 német, 4 pedig román volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegyeKézdi járásához tartozott. 1992-ben 814 lakosából 811 magyar és 3 román volt.

Látnivalók


  • Erődített római katolikus temploma 14. századi, melyet a 15. század végén gótikus stílusban átépítettek, majd 1635-ben bővítették és 1724-ben javították. 1802-ben a földrengés megrongálta, miután átépítették, tornyát 1819-ben alakították át, 1958-ban restaurálták. 1977-ben a földrengéskor 14. századi freskótöredékek kerültek elő.
  • A ferencesek zárdája az Alszeg és Felszeg között meglevő kápolna mellé épült 1677-ben, alapítója gr. Mikes Kelemen volt. 1710-ben a kápolnához – azt szentélynek meghagyva – templomot építettek. 1729 és 1750 között átépítették.1907-ben földrengés rongálta meg, majd 1921-ben leégett és nem is épült újjá.
  • A falu felső részén Szent György tiszteletére szentelt imola áll, melyet 1684-ben említenek először. 1721-ben apácazárdaként említik, de 1822-ben a rendet megszüntették.
  • A falu határában volt Jézus-forrás és a közelében volt kápolna 1730-ig híres búcsújáróhely volt, amikor a forrást egy árvíz betemette a kápolnát pedig elmosta.
  • A Szacsvay-ház 1702-ben épült, a híres Szacsvay család ősi fészke volt. Szacsvay János emlékművét 1997-ben avatták fel.


  • Itt született 1888. október 3-án Kiss Béla római katolikus pap, ferences szerzetes, egyházi író, költő.



Elhelyezkedése
Esztelnek (Románia)
Esztelnek
Esztelnek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 06′ 08″k. h. 26° 12′ 41″