A következő címkéjű bejegyzések mutatása: székesegyház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: székesegyház. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 26., vasárnap

A PÉCSI DÓM ÉS KÖRNYÉKE / Folytatáshoz kattints a posztra


 pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház (pécsi dómbazilika vagy vártemplom) a Pécsi egyházmegye katedrálisa. A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el. Basilica minor rangot 1990-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor kapott a templom.
 Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását. A krónikaírók azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Biztosra vehető, hogy a 11. század első felében már volt temploma a pécsi püspökségnek. 1064. április 11-én, háborúskodásuk befejezéseként Géza és Salamon együtt ülték meg a városban a húsvéti ünnepeket és kibékülésüket. Géza herceg a maga kezével tette fel a koronát Salamon királyfejére. Aznap éjjel tűzvész pusztította el a templomot és a palotát. Valószínűleg csak László király uralkodásának első éveiben kezdődött meg az újjáépítés.
A székesegyház építése, díszítése és berendezése hosszú időt vett igénybe, a kőszobrászati anyag alapján biztosra vehető, hogy a munkálatok közel egy évszázadon át folytak. Az építkezések a 11. század végén kezdődtek, és 1130-1140 körül fejeződtek be. Az összetoborzott páviai kőfaragók később szétszéledtek Európában, munkájuk nyomát éppúgy megtaláljuk Spanyolországban, mint német területen vagy Skandináviában.
A tatárjárás idején, majd 1299-ben ismét tűz pusztított, a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült. Az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna. Az újabb építkezések 1345-ben fejeződtek be, ekkor gótikus falképekkel borították a falakat.
Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampó Zsigmond, majd a 16. század elején Szatmáry György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra fellegvárává formálták Pécset, ennek nyomai megfigyelhetők a püspöki templomon.
1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost. A közel másfélszázados török uralom alatt több dzsámi épült. A törökök a székesegyház nyugati részét is templomnak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1686-ban a felszabadító hadak gyorsan visszafoglalták Pécset, de az elhanyagolt épületeket megviselte a rövid ostrom. A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat és megrongálta a Szatmáry pasztofóriumot. 1703-ig nagyjából rendbe hozták a törökök és a beszállásolt német katonák pusztításait, de 1704-ben újabb csapás érte a várost. Először Vak Bottyán kurucai, majd a felbujtott rácok pusztítottak, ágyúgolyóiktól beszakadt a templom főhajójának boltozata.
Nesselrode püspök idején, 1703-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. Ekkor lényeges átalakításokat is végeztek, például a déli homlokzat tengelyében díszes oromfalú, új bejáratot nyitottak. A század negyvenes éveitől kezdve új berendezést készítettek: a főoltár 1741-ben készült Krail János tervei szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762- ben már álltak a kanonoki stallumok.
Hiába építettek melléjük támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18. század folyamán többször teherhárító ívekkel,1805-ben oly súlyossá vált a helyzet, hogy újabb megerősítést kellett végezni. Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján.
1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Célul tűzték ki, hogy a millenniumi ünnepségekre visszaállítják az Árpád-kori székesegyházat, megszabadítják a későbbi korok hozzáépítéseitől. 1882. június 9-én kezdték szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek, hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották.
Nagyjából a 19. század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe. 1962-63 folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait. Az 1854-ben készült tizenkét eredeti és az 1891-ben készült második sorozatból megmaradt kettő szobor a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola udvarán található meg, erősen leromlott állapotban. 1965–1968 között restaurálták a falképeket, letisztították a faragványokat, megújították az aranyozásokat.
Harangjai a déli oldal tornyaiban vannak: a keleti toronyban a Mária, Pál és Ferenc harangok, a nyugatiban az 1819-ben öntött Péter, Magyarország nyolcadik legnagyobb harangja, amely csak a nagy egyházi ünnepeken szólal meg. A Péter-harangot tartó fából készült szerkezetet 2008 októberében cserélték ki, mert a régi tartók már nem bírták a hatalmas súlyt.A Péter harangot maximum 32 mp-ig lehet működtetni, ellenkező esetben a rezgés károsíthatja a tornyot.


 A székesegyház orgonáját az Angster József nevével fémjelzett Angster orgonagyárban készítették 1887-ben. A régi orgonát 2008 elején újították fel, ezzel a hangszer műszaki és zenei értelemben is korszerű hangszerré vált, amihez elgördíthető digitális játszóasztal és vezérlő elektronika készült, így az orgonista akár a templom közepén is játszhat. Az átépítéssel nemzetközi viszonylatban is a legnagyobb mechanikus csúszkaládás templomi orgona született.
Az orgona adatai:
  • Manuálklaviatúrák száma 4
  • Regiszterek száma 81
  • a sípok összes darabszáma 6101
  • Legnagyobb síp hossza 5 méter
  • Legkisebb síp hossza 5 milliméter
  • Legnagyobb síp tömege 140 kg
  • Legkisebb síp tömege 14 gramm
  • Az orgonaszekrény: szélesség 8,8 méter, mélység 4,3 méter, magasság 10 méter
  • Szélcsatornák hossza 120 méter
 2009 januárjában egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak a pécsi székesegyház egyik tornyának kereszt alatti gömbjében. Az üveghenger érméket és egy kézzel írott pergament tartalmazott. Minden darab kifogástalan állapotban került elő. A második világháború alatt az időkapszulát tartalmazó gömb több golyótalálatot is kapott, ám az üveghenger sértetlen maradt. A latinul írott pergamen részletesen lejegyzi a székesegyház 1882-ben kezdődött felújítását.
Az időkapszula legértékesebb darabja egy 1882-es osztrák gulden, a többi pénz magyar és osztrák ezüst és réz érme. Összesen egy papír forintos, 7 osztrák gulden és 7 magyar rézkrajcár.

 A pécsi Barbakán egy gótikus stílusú barbakán, azaz előretolt kapuerőd, amely Pécs városának egyik szimbóluma, a belvárost körülvevő középkori várfal északnyugati sarkánál. A 15. századi kör alaprajzú bástya a hajdani püspökvár falrendszerének része volt. A történészek Kinizsi Pál hadvezér Pécsett tartózkodásához kötik a Barbakán megépülését. A lőrésekkel tagolt magas várfal nyugati sarkán elhelyezkedő építmény tetejéről páratlan kilátás nyílik a belvárosra.
Hazánkban Siklóson és Nagyvázsonyban (Veszprém megye) látható még barbakán.

 Az 1498-ban épített építmény célja az volt, hogy az ellenségnek a kapu ellen irányuló merőleges támadását elhárítsa, és a támadás irányát amennyire csak lehet, a védőfallal párhuzamos irányra terelje. Így a támadók hosszabb ideig kerülhettek a védők fegyvereinek tűzvonalába. A felvonókapuval és hátsó híddal ellátott épületet jura-márga mészkőből építették, és körülötte vizesárok húzódott.
A törökök képtelenek voltak maguktól elfoglalni Pécs várát (lásd: Pécs ostroma (1541)), ám végül mégis az övék lehetett, ugyanis az akkori püspökség elegendő haderő hiányában önként feladta a várat 1543-ban. A kaputorony az évszázadok során elveszítette a harci fontosságát, az állapota fokozatosan leromlott, és az 1870-es évekre a barbakán környéke gyakorlatilag Pécs külvárosi részéhez tartozott. A Zsolnay család a 20. század elején teniszpályát épített a barbakán árokba, aminek a helyére később kosárlabdapályát építettek, amelyet télen átalakítottak korcsolyapályává. 1968-ban a barbakán épületét - a régi várfal többi részével együtt - rendbe hozták, és egy évszázad alatt újra a belváros részévé vált.




 szerelmesek lakatjai több településen előforduló látványosság; legtöbb helyen egy kerítésre akasztanak fel szerelmesek összetartozásuk jeléül olyan lakatot, melybe belevésték vagy belegravírozták nevüket vagy nevük kezdőbetűit.
Magyarországon először Pécs belvárosában jelentek meg a lakatok két egymáshoz közeli vaskerítésen. A pécsi lakatfal keletkezéséről többféle bizonytalan alapokon nyugvó elmélet is létezik. A jelenleg legáltalánosabban elfogadott szerint eredetileg 1971-ben, sikeres érettségijüket követően a közeli középiskola végzős tanulói helyezték el iskolai szekrényük lakatjait a 4. számú kanonoki ház kovácsoltvas kerítésén.
Az évek során Pécs belvárosának más pontjain is megjelentek a lakatok, például a Dzsámi korlátján is.
 A 2013-ban átadott új pécsi lakatfal

A pécsi ókeresztény sírkamrák elnevezésű régészeti bemutatóhely Pécs belvárosának északnyugati részén, a pécsi székesegyház környékén található, a 4. századból fennmaradt nekropolisz, ahová a város ókeresztény lakói temetkeztek. A leletegyüttes egyetemes jelentőségénél fogva különleges helyet foglal el Magyarország régészeti emlékei között. 2000. november 30-án az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 2004-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét bocsátott ki Pécsi ókeresztény sírkamrák körirattal.
Az első sírkamrát a 18. század elején a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán találták, erről azonban csak feljegyzések tudósítanak. 1782-ben bukkant elő az első olyan ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, amely mind a mai napig fennmaradt. 2000-ben kezdődött el a legújabb lelet, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A közben eltelt 218 év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és az azokban eltemetett több ezer késő római tárgyat hoztak felszínre a régészek. A sírkamrák figurális és ornamentális falfestése csak Róma katakombafestészetéhez hasonlítható.

Pécsi bazilika térképe

Győr - Nagyboldogasszony-székesegyház / Folytatáshoz kattints a posztra


 győri Nagyboldogasszony-székesegyház a Győri egyházmegye főtemploma. Győr legősibb részén, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő Káptalandombon áll, a Püspökvárral szemben. A Püspökvár mellett a város legrégibb és legjelentősebb műemléke. Itt őrzik Magyarország egyik kiemelkedően fontos nemzeti ereklyéjét, a Szent László-hermát. A katedrálisnak 1997-ben II. János Pál pápa kisbazilika rangot adományozott.
A székesegyház alapítása Szent István király nevéhez fűződik, aki a győri püspökséget is megalapította. Első formájában román stílusban épült a 11. században, ebből a korból csak a templom apszisa maradt fenn napjainkig. A tatárjárás után gótikus stílusban épült újjá, ekkor felmagasított szentélyt és altemplomot kapott. A 15. század elején a jobb oldali hajó mellé Héderváry János kápolnát építtetett, itt őrzik ma a Szent László hermát. A század második felében megkezdték az egész templom gótizálását, melyet az 1480-as években Nagylucsei Orbán püspök fejezett be. Ezt kéttornyú templomot Bonfinius,Mátyás király udvari történésze rendkívül fényes székesegyházként jellemezte.
A 16. század első felében, különösen a törökök 1529-es győri megjelenése után nagyon megrongálódott, egyik tornya ledőlt. A másik tornyot az 1580-as években villám pusztította el. Ekkoriban a székesegyház egy részét katonai raktárként használták, az 1594-98 közti török megszálláskor pedig erődnek rendezték be. Az északi hajót földdel feltöltötték egészen az ablakok magasságáig ágyúállásoknak, a Káptalandomb Duna felőli oldalának védelmére. A déli oldal sekrestyéjét valamint a Héderváry-kápolnát lőszerraktárként használták, a templom többi része istállóként szolgált.
A teljesen tönkrement székesegyházat Draskovich György megbízásából Giovanni Battista Rava olasz építész tervei alapján kezdték átépíteni. A korabarokk stílusú átalakítás 1639-45 közt zajlott. A templom jelenlegi, copf stílusú tornya az 1680-as években készült Széchényi György püspök megbízásából. A 17. század végén és a 18. század elején elkészültek a székesegyház barokk oltárai. A templombelső végleges kialakítását Hefele Menyhért tervei alapján fejezték be az 1780-as években. Maulbertschekkor készítette a falakat és a mennyezetet borító pompás freskókat.

A 19. század elején a torony ledőléssel fenyegetett, ennek megakadályozására 1823-ban nagy felületű klasszicista támasztófalat építettek elé. Az 1969-ben kezdett régészeti feltárás során tárták fel, és állították helyre a templom eredeti, román stílusú apszisát. II. János Pál pápa 1996. szeptember 7-én, győri látogatása során felkereste a székesegyházat is, ahol találkozott az egyházmegye papjaival és híveivel, s imádkozott a Szűzanya kegyképe előtt valamint Apor Vilmos püspök sírjánál. 1997. március 17-én, a Szűzanya kegyképe vérrel könnyezésének 300. jubileuma alkalmából Giberto Agustino bíboros, pápai legátus ünnepi szentmisét mutatott be az egész magyar püspöki kar jelenlétében a templomban. A szentatya ekkor emelte kisbazilika rangra a győri katedrálist.
 A Héderváry-kápolnában van Győr vértanú püspökének Apor Vilmosnak a sírja is.


 A déli mellékhajóból juthatunk az 1404-ben épült gótikus Héderváry-kápolnába. A színes ablakokat Árkainé Sztéhlo Lili készítette. Itt őrzik hazánk legértékesebb ötvösművészeti remekét, egyben kiemelkedően fontos nemzeti ereklyénket a Szent László hermát. Az aranyozott ezüstből készült fejrészt III. Béla idején Dénes mester készítette. A hermát a 14. században restaurálták, ekkor a régi mellrészt megnagyobbították és sodronyzománcúvá alakították. 1600-ban Prágában készült a mai hengernyak, és itt illesztették rá a nyakgyűrűt erősítésül. Az eredeti négyágú gótikus koronát is ekkor alakították a mai tízágúra, melyet cseh gránátok, színtelen kvarc és üveg díszítenek. A herma nyakában függő ezüst kürt a 15. századból származik.






















Elhelyezkedése
Nagyboldogasszony-székesegyház (Győr)
Nagyboldogasszony-székesegyház
Nagyboldogasszony-székesegyház
Pozíció Győr térképén
é. sz. 47° 41′ 20″k. h. 17° 37′ 53″