Mocsa

 Mocsa község Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi járásban.

 A Kisalföld keleti szegletében fekszik, a Bársonyos-dombsor lábánál. Határában található a Boldogasszonyi-tó. Komáromtól és Almásfüzitőtől 11-11, Tatától 12, Kocstól 7 kilométer távolságra található.

Mocsa első írásos említése 1237-40-ből való, Macha alakban. 1266-ban nagyobbrészt királyi harcos jobbágyok és pohárnok bocsárok lakták. Jövedelmét a királyné udvartartásának fenntartására rendelték. 1291-ben III. András hitvese Fenenna királyné a jobbágyok és bocsárok faluját Ladomér esztergomi érseknek adta, s ekkor határait is leíratta. Az akkori leírások alapján Mocsa több részből álló település volt. Ekkor van említve Általmocsa, Mocsa, Finta-Mocsája, mint különálló települések vannak említve. Finta-Mocsája a mai Boldogasszony-puszta épületeinek helyén, Általmocsa pedig a mai Mocsa helyén terült el.

A falut a törökök 1543-ban elpusztították, 1593-ban sikertelenül próbálják a betelepítését. 1622-ben népesül be újra református magyarokkal. 1738-ban elkészül a reformátusok első temploma és iskolája is, míg a jelenleg is álló 1954-ben készül el.

Fényes Elek 1851-ben írja a község leírásánál mint érdekességet:

A helység K-i részén van egy kiapadhatatlan kútforrás, mely vizével képes az egész községet ellátni, sőt az 1749-iki szokatlan nagy szárazságban az egész körül-belül fekvő vidéket ez tartotta ki vízzel.

Az 1910-es választási zavargásokban a csendőrök sortüzétől két ember halt meg. 1945-ig Komárom vármegyéhez tartozott.

A Kocs-Igmánd-Mocsa háromszögben fekvő keserűvíz források vizét egy ideig Mocsán is palackozták.

Tömörd-puszta

Tömörd-puszta a mai Mocsától délkeletre található. Ez az Árpád-korban három falut magába foglaló település volt. Az ősi települést még 1005-ben István király adta a pannonhalmi apátságnak, s e adományt 1093-ban I. László király és 1216-ban III. Ince pápa is megerősítette.

A helység névadásával kapcsolatban Györffy György megemlíti, hogy a török temir (vas) szóból magyar -d képzővel képzett TÖMÖRD helyneveink vasműves helyeken fordulnak elő, az utóbbi etimológiát támogatja a Mocsa falu Tömörd felé eső határában 1291-ben jelzett Rednek (szl. rednik-vasműves) helynév.

A tatárjárás előtt már három faluból álló Tömördön lovas jobbágyok, ácsok, kocsigyártók és udvarnokok éltek.

Templomát a mindenszentek tiszteletére építették, 1226-ban jövedelmét az apátság világítására, díszítésére fordították.

A tatárjárás a települést elpusztította, megmaradt lakói egy faluba tömörültek. Ma már csupán puszta.

Nevezetességei

• Római katolikus plébánia 1700-tól van a faluban, Az összedőlt református templom helyén építtette a katolikus templomot gróf Csáky Miklós, akkori prímás és esztergomi érsek 1756-ban.

A templomot Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelték fel, majd 1857-ben egy földrengés súlyos károkat okozott a templomban. 1903-ban leégett, majd Vaszary Kolos hercegprímás segítségével és a hívek adományaiból újjáépült. Berendezése 18. századi, barokk stílusú. A katolikus egyházközség őriz egy értékes aranyozott, ékkövekkel kirakott ezüst kelyhet is.

• A település közepén álló 1824-ben készült Szentháromság-szobor egy pestisjárvány emlékére készült.
• 2000-ben adták át a község Emlékházát, melyben a falu múltjának emlékeit őrzik.
• Vaszary Kolos-kúria
• Oázis Szabadidőpark Az egykori bányatavak területén kialakított, kiváló vízminőségű fürdésre, kempingezésre és horgászásra alkalmas strand.

Mocsai Oázis Horgásztó és Szabadidőpark útvonalleírás: Komárom-Esztergom megyében található Tatabányától kb. 10 km. Az 1-es számú főútról Győr vagy Bp.-t felől közelítve a Mocsa felé vezető táblánál elkanyarodni és a falu felé vezető úton bal kéz felől található.

Horgászjegy ára: Napijegy: 1200 Ft - elvinni kívánt halat ki kell fizetni
Napijegy: 3600 Ft 2 db nemes hal 3 kg egyéb

Fogható halak: ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, törpeharcsa

Strand (csúszda stb., ami a útról látható) és 5 db horgásztóval rendelkező terület. Kiváló hely ragadozó horgászatra is az 5 db tóból az egyik ragadozós a többiben pedig szinte minden halfajta megtalálható. Kiváló pihenési lehetőségek.
Gyerekekkel is kitűnő lehetőségek nagy füves területek csúszdák hinták stb.

Elhelyezkedése

Mocsa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 40′ 010″, k. h. 18° 10′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 010″, k. h. 18° 10′ 58″térkép ▼

Mocsa Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Tardos és a Malom-völgyi tó / Folytatás a posztban

 A Gerecse hegység egyik gyönyörű völgyében, a Süttő-Tardos közötti út mentén, Tardos községtől néhány km-re található a Malom-völgyi tó. A tó maga kiépített horgászhely, környéke pedig a környékbeliek által - méltán - kedvelt kirándulópont.

Ez egy mesterséges tó: a Bikol-patak által táplált völgyzáró gátas víztározó. 1,2 hektár vízfelületű, átlagos mélysége 1,6 méter.

Történetéről annyit sikerült kideríteni (szájhagyomány útján), hogy a valaha létezett, közeli Lábatlani Papírgyár (nem egyezik meg a Forest-Papír Kft.-vel) tulajdonában épült, szépült az idők folyamán. A gyár még egy helyes, kétszintes téglaházat is épített a tó melletti domboldalban. Itt tartottak különböző rendezvényeket. Régebben szigorúan csak a Lábatlani Papírgyár Horgászegyesület tagjai horgászhattak itt, mára azonban már nyitott, és 3500 Ft napi díjért süllőt, pontyot, amurt és keszeget lehet itt fogni. Most is ültek botokat lógatva néhányan, elszórtan a füves parton.

 Ez a tó arról is nevezetes, hogy a környék legfontosabb béka szaporodó helye. Tavasszal békák ezrei látogatnak ide, hangjukat messzire hallani.

Két nagyon jópofa, napelemes interaktív tájékoztató táblát helyeztek ki a part mentén 1-2 éve. Az egyik a békákról szól, a másik a „Ha a kövek mesélni tudnának” címmel a híres, tardosi vörösmárvány bányászatáról, felhasználási területéről informál. Forgatható táblás memóriajáték, puzzle, mesekocka-szerű puzzle mellett meghallgathatjuk ötféle békafaj és néhány honos madárfaj hangját. Gyerekem imádta, és számomra is érdekes információkkal szolgált.

 A tó közelében, egy nagy réten évtizedek óta üzemel a Malomvölgy Büfé, az étlapon isteni finom sült hekkel és sült kolbásszal, megfizethető árakkal. Viszonylag nagy parkolót alakítottak ki mellette, ami napsütéses tavaszi napokon valamint nyári hétvégéken tele is van. Elég nagy a gondozott, megnyírt terület, így lehetőségük van baráti társaságoknak itt focizni, sátrazni, bográcsozni (több kialakított hely) is. A gyerekek egy igazi, full retro játszóteret találnak, fém mászókákkal, libikókákkal. A vezetékes víz fel van vezetve, egy utcai kék nyomós kútnál kezet is moshatunk.

 Aki nemcsak pihenni és/vagy horgászni jött, és nemcsak egy napot töltene a környéken, annak egyéb programlehetőségei is akadnak. A közelben vezet az országos Kék Túra útvonal, de vannak helyileg kijelölt kisebb körtúrák is, melyek egy tardosi fogadótól indulnak, és ide is térnek vissza. A sárga jelzésen (15km) az egykori kisvasút nyomvonalát járhatjuk végig, míg a piros jelzés (10km) felvezet a Gerecse csúcsára. Az Agostyáni Arborétum 5 percre van Tardostól. A közeli Gorba-tetőn sárkányrepülő és paplanernyő felszállóhely található. Sportvadászatra is van lehetőség erre, a Süttői Erdészet szervezésében.

Többet nem lehet (és érdemes) a helyről írni. Én javaslom, hogy aki a közelben jár, töltsön el itt egy napot, mert tényleg érdemes!

Rakamaz / Folytatás a posztban

A hegyek és az Alföld találkozásánál, az életet jelentő Tisza folyó bal partján terül el, ősidők óta lakott hely. A település annak a félkörnek a középpontjában épült, amelyet a Tisza folyó ír le ott, ahol a Zempléni-hegység koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába.

A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 km-re lévő települést Tokajtól a Tisza folyó választja el, míg északnyugatról Timár, délkeletről Tiszanagyfalu községek határolják. A Tisza holtágai félkörívben körülfogják a települést. A 38-as úton közelíthető meg, területén áthalad a Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonal.

Éghajlata mérsékelten meleg – száraz. A Nagy-Morotva (holtág) madár- és növényvilága ritka és értékes. Az erdőtársulásokat nemes nyárak és akácosok alkotják. Talaja löszös anyagon képződött csernozjom s kovárványos barna erdőtalaj, régi öntéstalaj. A folyó mentén fiatal nyers öntéstalaj. A megye egyik legrégebbi települése.

 A Tisza mellett fekvő város a megye legrégebbi települései közé tartozik. 1067-ben említik első ízben írott források. Rakamaz nevét a magyar művészettörténetben és régészetben a honfoglaláskori korongpár teszi ismertté, amelyet 1956-ban találtak határában.

1310-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozók birtokolták a falut és Szent Kereszt tiszteletére emelt templomát. A birtoklevelek tanúsítják, hogy falu egyutcás volt. A tiszai révtől a templomig tartott az egyik tulajdonrész, a másik a templomtól nyugatra, egyenlő arányban. A falu Alsórakamaznak nevezett részét a Gutkeledek vásárolták meg. A nemzetség egyik ága itt telepedett meg és e helyről nevezte el magát. A Rakamazi család a templom környékét népesítette be, míg a falu másik részét a Báthori-család egyik őse szerezte meg 1355-ben.

A 14. század során a Rakamazi családbeliek és a velük egy nemzetségből való Szakolyi család tagjai pereskedtek a határ egy-egy részének birtoklásáért.

A 15. században a perekbe belekeveredett a Báthori-család is; végül a Báthory és a Szakolyi család osztozott a falu tulajdonjogán.

1445-ben cseh husziták elpusztították a települést, de 1556-os adatok szerint már Szabolcs vármegye egyik legnépesebb települése volt kb. 450 lakójával. A török pusztítás is elérte a falut, így a 16. századra csupán 25 jobbágytelke maradt.

1604-ben itt táborozott Barbian Belgiojoso császári generális serege mielőtt Bocskai István az álmosdi csatában megsemmisítette volna.

A 17. század közepén a Rákóczi fejedelmi családé lett, a szatmári béke után kobozták el a többi Rákóczi-birtokhoz hasonlóan. A királyi kincs­tár megpróbálta az elnéptelenedett települést benépesíteni, sikertelenül. Majd az 1730-as években, III. Károly király uralkodása idején a kamara „sváb" telepeseket költöztetett ide. A század végére ismét megszaporodott a lakosság száma és a jobbágyfelszabadítás idején már 2148 lelket számlált.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is sok kárt szenvedett a falu. Ennek ellenére az 1930-as évekre már 5308 lakosú nagyközséggé fejlődött.

A városi rangot 2000-ben kapta meg.

Látnivalók

• Erzsébet királyné obeliszk – A királyné 1854-es látogatása emlékére állította a kamara, a Rakamazt Tokajjal összekötő 38-as főút mellé, melyet szintén Erzsébet királynéról neveztek el.

• Kálvária – A 19. század közepén állították fel a stációkat a település közepén mesterségesen létrehozott dombon. Egy kápolna is épült itt, melyet Scherflek János helyi gazda építtetett 1863-ban, azonban 1944-ben ezt a visszavonuló német csapatok felrobbantották.

• A rakamazi Strázsa-domb-on 1974-ben találták meg a honfoglalás korából származó tarsolylemezeket.
• Kossuth-szobor a Kossuth parkban (Horvay János alkotása)
• Turul-szobor
• Nagy-Morotva Vízi Tanösvény – 2012. november 29-én adták át. A Tokaj felőli végén található a Nagy Teknősbékaház, amely látogatóközpontként és kiállítóteremként szolgál, a másik végén pedig a Kis Teknősbékaház, amely a környező állatvilágot mutatja be. A két épület az alakjáról kapta a nevét.

Természeti értékei

• Nagy-morotva nevű holtág-szerű képződményt a 18. században már említik, ami arra utal, hogy a Tisza szabályozásától függetlenül, természetes körülmények között alakult ki. Az úgynevezett Nagy-morotva 4 és fél kilométer hosszú, 200 méter széles és körülbelül 1,8 méter mélységű, még szinte feltáratlan terület, mely ugyan még nem tartozik a természetvédelmi területek közé, de értékei miatt arra érdemes.

• Védelmet érdemlő növényei között szerepel a sulyom, kolokán, fehér tündérrózsa is.

Elhelyezkedése

Rakamaz Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″térkép ▼

Rakamaz Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Demjén / Folytatás a posztban

 Egertől 10 kilométerre délnyugatra, Egerszalóktól 5 kilométer távolságra helyezkedik el, a Laskó-patak mellett.

 Demjén határában újkőkori leleteket, valamint honfoglalás-kori villás nyílhegyeket találtak. Írott forrás 1331-ben említi először Demyennévalakban.Csanád egri püspök vásárolta meg, majd 1331-ben – már mint esztergomi érsek – az egri káptalannak adta. 1363-ban Mihály püspök a gönci tizedeket cserébe adta a káptalannak Demjén faluért, mely ettől kezdve 1804-ig az egri püspöké, 1805-től pedig az érseké maradt. Régi neve Deménd.

Az 1476-1486 között készült urbarium elmondja, hogy Demjén a püspöki birtokot képező Szarvaskő várához tartozott, s határában egy elpusztult település is volt (Kisdemjén), mely 1486 után sohasem népesült be többé. 1550-ben 9 házban lakó 18 házas férfi fizette a török földesúrnak a tizedet a búza, kétszeres, must, szénatermésből, a méhkas- és sertésszaporulatból.

1552-ben az Eger várát ostromló törökök elpusztították a falut, 1554-ig teljesen lakatlan volt. 1558 és 1564 között népesült be újból. Kisdemjén határát és erdeit Dobó István óta az egerszalóki jobbágyokkal együtt közösen használták. 1686-ban a falu lakosai még Eger megszállása előtt szétszéledtek. Az elnéptelenedés az Eger blokádja érdekében elrendelt kiürítés folytán következett be, s 1700-ig tartott.

 A szőlőt 1712-ben telepítették a falu határába. Az 1720. évi országos összeíráskor a 15 magyar telkesjobbágy 168 köblös szántót és 40 kaszás rétet használt. Saját határukban marháikat legeltették, szántóik Pusztaszikszó határában voltak. 1729-ben a Kerecsendre települt első német telepes csoporttal együtt jobbágyságra lépett 5 német gazda. 1701-ben a más megyékből betelepülő új lakosság a vármegyétől megkapta az új telepeseknek engedélyezett adómentességet, amennyiben az állami kapuadót felerészben, a katonai beszállásolás és fuvarozás terheit egészben elengedték nekik három évre. A helyi jobbágyok saját határukat – terméketlensége miatt – a Rákóczi-szabadságharc óta nem művelték, hanem marháikat legeltették rajta. Ehelyett Pusztaszikszó határában vettek művelés alá szabadfoglalásként különböző nagyságú földdarabokat. A szőlőhegy aljában kőfejtő volt, itt egy mester állandóan termelte az építőkövet. A téglaégető létesítése valószínűleg összefügg a templom építésével, melyet 1777-1780 között emeltek. 1799-ben a földek mérnökileg ki lettek mérve a jobbágytelkekhez, a termények ötszörös termést hoztak, mégis kedvezőtlen volt a lakók helyzete, tele voltak adóssággal.

A 20. század első felében, a Pünkösd-hegy aljában fekvő Demjén nagyközség volt az egri járásban, melyhez Albertmajor és a Vas-tanya néven ismert puszták tartoztak. A község házainak száma 222 volt. A magyar anyanyelvű lakosság két kivétellel római katolikus vallást gyakorolt. Mint fiókegyház, a kerecsendi anyaegyház filiája volt. A tankötelesek oktatása elemi és a továbbképző iskolában történt, 4 tanító közreműködésével.

 A község lakói őstermelésből éltek (814 fő). Ipari vállalata volt az Egri Érseki Kőbánya és a Bauer-féle kőbánya. Hét kisiparos működött a községben, közülük 6 nem tartott alkalmazottat. A kereskedelmet a Hangya Szövetkezet bonyolította le, mely vegyeskereskedést üzemeltetett. A község egészségügyi ellátását a 11,5 kilométerre lévő körorvos végezte, gyógyszertár, kórház legközelebb szintén Egerben volt. Egy szülésznő élt a községben. A 20. században Levente Egyesület (1924), Önkéntes Tűzoltó Testület (1929) és Polgári Lövész Egyesület (1935) tevékenykedett a faluban. Az I. világháború harcterein küzdő katonák között 376 demjéni lakos harcolt, kik közül 35-en életüket vesztették.

Az 50-es évek elején a kisbirtokosok termelőszövetkezetet alakítottak; 1956 után, a 60-as évek elején az egész falu egy tsz-be tömörült. A tsz 1949-1964 között ‘December 21. Tsz’, 1964-től ‘Haladás MGTSZ’ néven működött tovább. Először még állattenyésztéssel is foglalkoztak, majd a szőlőtermelés gazdaságosabbnak bizonyult, és arra fektették a fő súlyt. 1977-ben aztán érthetetlen változás állt be a község életében. Közigazgatásilag Kerecsendhez, a tsz-t pedig Egerszalókhoz csatolták. Így megosztott lett a község. Ez rá is nyomta a bélyegét a fejlődésre: stagnálás következett.

Nevezetességei

• A Római katolikus templom. Páduai Szent Antal tiszteletére felszentelt. Giovanni Batista Carlone építette 1730 és 1732között, barokk stílusban. A torony és a hajó bővítése 1777-1779-ben készült el, a templomnak ezt a formáját látjuk ma is. Főoltára 1782 körül készült, Grossmann József és Miller János műve. A rokokó és copf mellékoltárok szintén a 18. századból valók. A szószék copfstílusú, a főoltárral együtt emelték.
• Demjéni Termál Völgy

Elhelyezkedése

Demjén Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 44″, k. h. 20° 19′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 44″, k. h. 20° 19′ 55″térkép ▼

Demjén Pozíció Heves megye térképén