A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 10., csütörtök

Füzéri vár

 A középkori magyar történelem egyik legkülönlegesebb helyszíne a füzéri vár, amelyet csak hátulról, északkelet felől lehet megközelíteni a Zsidó temető utáni parkolóból a piros turistajelzésű úton haladva.
Szinte megközelíthetetlen, roppant meredek, 552 méter magas sziklabércre épült, miáltal egyike a legfestőibb magyar váraknak. Azon kevés erősségünk egyike, amelyikről bizonyosan tudjuk, hogy már a tatárjárás előtt állt. Az Aba nemzetség építette, feladata a Hegyköz, e minden irányból hegyek által körülvett, más tucatnyi települést rejtő festői katlan védelme volt.Történelmének fénypontját a törökdúlás kezdetén élte: 1526 novemberében Perényi Péter koronaőr a füzéri várba menekítette a Szent Koronát, mivel az Visegrádon többé nem volt biztonságban. Legfontosabb nemzeti ereklyénket 1527 októberéig őrizték a vár falai között. 1533 után a Perényiek reneszánsz stílusban bővítették az uradalmi központként működő várat.



Siroki barlangvár

 A Tarna-menti Sirok különleges, középkori erődítménye, barlangvár a Várhegy sziklatömbjének tetején és a szikla belsejében épült. A riolittufából álló hegy gyomrába hatalmas járatokat, lépcsőket és termeket vájtak.
Az alsó- és felsővárból álló siroki erősség kiépítése a XIII. században kezdődött a tatárjárás után, a királyi és a magánbirtokok védelméül. Építtetője a helyi birtokos Aba nemzetségbe tartozó Bohr-Bodon család volt. A várról az első írásos említés 1320-ból származik.
A siroki vár több szempontból is egyedülálló a hazai várépítészetben. A puha kőzetbe vájt helyiségek (folyosók, magtár, ciszterna, stb.) mind praktikus célokat szolgáltak. A felsővárba vezető, sziklába vésett szűk és meredek alagút alatt olyan újabb üreg található, amely valószínűleg egy műhelynek adott helyet.
A látogatóknak lehetőségük van a sajátságos hangulatú, labirintus-szerű termek és folyosók egyedi felfedezésére. Az alsóvárban kiállítás, és a vár török idők mindennapjait megidéző film tekinthető meg.
A közelben lévő Barát-szikláktól is érdemes egy hosszas pillantást vetni a Siroki várra, mert csodálatos szemszögből nézhetünk rá.

Nyitvatartás

A nyitvatartási idők tájékoztató jellegűek, kérjük hogy az aktuális nyitvatartásért minden esetben keressék fel közvetlenül a szolgáltatót.

ÁPRILIS 01. - OKTÓBER 31.
HÉTFŐ:10:00 - 18:00
KEDD:10:00 - 18:00
SZERDA:10:00 - 18:00
CSÜTÖRTÖK:10:00 - 18:00
PÉNTEK:10:00 - 18:00
SZOMBAT:10:00 - 18:00
VASÁRNAP:10:00 - 18:00

2018. augusztus 15., szerda

Kőhalom ( Románia ) / Folytatás a posztban



Kőhalom (románul Rupea, korábban Ulumanémetül Repslatinul Rupes,szászul Räppes) város Romániában Brassó megyében. Közigazgatásilag Sövénység tartozik még hozzá.

Fogarastól 41 km-re északkeletre, a Segesvár-brassói főút mellett fekszik.

Története

A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is mely, 1324-ben szerepel új nevén oklevélben először Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. 1421-ben a törökök dúlták fel, a 16. században megerősítették, majd a város birtoka lett. 1661-ben Ali pasa elfoglalta, 1691-ben felszabadult, majd a császáriak helyreállították. 1704-ben a kurucok ellenállás nélkül foglalták el. Elveszítette jelentőségét, azóta pusztul. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848–49-es szabadságharcegyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől. A településnek 1910-ben 2941 lakosából 1230 német, 975 román és 425 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásának székhelye volt. 

Látnivalók

  • A város feletti Várhegyen állnak a vár tekintélyes maradványai.
  • Főterén fallal övezett templom áll, melynek tornya a kerítőfalban van.

A város híres szülöttei

  • Bartholomäus Bausner (1629–1682) evangélikus püspök
  • Fogarasi Tamásy Árpád (1861–1939) honvéd táborszernagy
  • Issekutz Béla (1886–1979) farmakológus
  • László Gyula (1910–1998) régész, történész
  • Wilhelm Georg Berger (1929–1993) zeneszerző
  • Cristian Mandeal (1946–) zongoraművész, karmester
  • Hellmut Seiler (1953–) költő
  • Antal Árpád András (1975–) politikus, Sepsiszentgyörgy polgármestere
  • Farkas Anna Lili (1955–) erdélyi magyar politikus, képviselő
  • Tomas Róbert (1979-) geológus, földtani szakíró.
  • Toth Szilárd (1977–) erdélyi magyar történész, egyetemi oktató

kőhalmi vár műemlék RomániábanBrassó megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11769 sorszámon szerepel.
 Kőhalom városa mellett, a Várhegy tetején található.


 Első írásos említése 1324-ből maradt fenn; ekkor Tamás erdélyi vajda ostromolta meg, mert az ellene fellázadt Henning szász gróf vette be magát ide. 1357-ben királyi vár volt. 1421-ben török pusztította. Tornyokkal megerősített falai feltehetőleg a 15–16. században épültek. Miután 16. század végén a város birtokába került, a kőhalmi polgárok 1620 körül kiépítették a középső vár udvarát és a felső várat körülvevő kamrákat, kijavították a falakat, és kutat véstek az alsó várban. A középső kapu 1643-ban épült.
Az önálló Erdélyi Fejedelemség megszűnése után, 1691 és 1699 között a várat a császáriak újították fel. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül foglalták el.
Hadi jelentőségét elvesztve a vár romlásnak indult. 2011 és 2013 között a Brassó megyei önkormányzat újíttatta fel az Európai Unió Regionális Operatív Programja támogatásával.



Elhelyezkedése
Kőhalmi vár (Románia)
Kőhalmi vár
Kőhalmi vár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 17″k. h. 25° 12′ 45″

2018. május 15., kedd

Siklósi vár / Folytatás a posztban


Villányi-hegység déli lábainál, egy kisebb magaslaton láthatóak Siklós várának teljes épségben lévő pártázatos falai, melyek oltalmazóan fogják körbe az emeletes palotaszárnyakat.
 A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni.
A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek. Mivel azonban a bárók nem tudtak megegyezésre jutni, végül a helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték uralkodói méltóságába. Zsigmond nem felejtette el nagyúri támogatóját, akivel ligát kötött, majd ennek megpecsételésére a király és Garai báró feleségül vették Cillei nagyúr két leányát.
 1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. Perényi Imre a várat reneszánsz stílusban átalakíttatta és olasz szobrászmesterekkel befejeztette a várkápolna építését is. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.
1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg.Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.
A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A vár egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be.
 Ma már csak a múzeum működik. 2009-2011-ben a Norvég Finanszírozási Alap és a Dél-Dunántúli Operatív Program segítségével részlegesen felújították. Felújításra került a keleti és déli várudvar és kialakítottak egy látogatóközpontot is. A múzeumban jelenleg számos kiállítás, reneszánsz 17-18. századi bútor-, középkori fegyver-, és várostörténeti kiállítás, Tenkes Kapitánya Panoptikum, Istókovits Kálmán és Simon Béla festőművészek kiállítása, valamint időszakos képzőművészeti kiállítások láthatók.
A siklósi vár az egyik legépebb, legegységesebb történelmi emlékünk. A ma látható összkép fokozatos és máig tartó fejlődés eredménye. Látványos elemeit még a középkorban rakták le, de a magyar építéstörténet szinte minden korszaka rajta hagyta stiláris bélyegét.
A vár több részből áll: az együttes magja a várkastély. A várkastélyt magas várfalak és védőművek, félköríves tornyok és bástyák övezik. A belső vár körül várkerület fekszik. Itt áll az egykori ferences rendház és templom műemléki együttese. A műemléki együtteshez történelmi értékek, érdekességek kapcsolódnak.

A románkori vár

A vár a magyar középkor legjelentősebb főúri családjainak volt birtokközpontja és székhelye. A település neve okleveleinkben SuklosSoklos és egyéb alakban fordul elő. Legelőször egy 1190-es oklevélben szerepel. Az adatok szerint a 13. század eleje óta a Kán nemzetségbeli Suklósiak nádori ágának birtoka. Magát a várat legkorábban 1294-ben említik, amikor Siklósi Gyula ispán a gazdája. E román kori várból korábban semmi nem volt látható. A déli kastélyszárny feltárása tárgyi bizonyítékokhoz segített. A pincehelyiségben négy román kori tölcsérbélletes ablak és térlefedő fafödém gerendaszék sora került elő.

A gótikus vár

Zsigmond király 1387-ben elkobozta a várat a Siklósiaktól és rövid birtokcsere után a Garai családnak adományozta.
A Garaiak a várfal által határolt területen újabb szárnyakat és szinteket emeltek, vagyis a várdomb tetején lévő udvart három oldalról körülépítve hatalmas várkastéllyá fejlesztették és az együttest új védőgyűrűvel, falszorossal vették körül.
A Garaiak gótikus várának legjelentősebb műemléki maradványa és térélménye a kápolna. A magasba nyúló egyhajós belső tér függönyíves ablakokkal, áttört, aprólékosan profilírozott késő gótikus szentélyben végződik. A Garai család kígyós címerpajzsával jelzett bejárat felett gótikus ablak került elő. Előkerült a két kegyúri fülke is, mégpedig a 15. század első feléből származó falfestményekkel díszítve.

A reneszánsz várpalota


A Garaiak egy évszázadon át birtokolták, fejlesztették Siklós várát. 1482-ben Garai Jóbbal kihalt a család nádori ága, és a vár királyi birtok lett. Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta. 1507-ben pedig Perényi Imre a várat ostrommal foglalta el.
Perényiék a hadászat és a településfejlődés figyelembevételével átszervezték a vár megközelítését, korszerűsítették ellenálló-és védelmi képességét, és reneszánsz szellemben lakályosabbá tették a várpalotát. A siklósi vár reneszánsz kőfaragványai, a török fenyegető közelségében is élő töretlen építőkedvről és az olasz iskolázottságú, nemesen egyszerű formavilág értő-alkotó felhasználásáról tanúskodnak. (Perényi Imre és második felesége, Kanizsai Dorottya életük nagy részét Siklóson töltötték.)
Siklós várát Szulejmán szultán serege 1543-ban háromnapos ostrom után elfoglalta. A török állandóan nagyszámú katonaságot tartott a várban és 150 éven át jelentős támaszpontjának tekintette. Ennek ellenére szinte semmiféle török vonatkozású építkezésről nem tudunk. Valószínű azonban, hogy ekkor távolították el a kápolna szoborfülkéiből a muszlim vallás szerint tiltott emberábrázolásokat.
Siklós visszavételére csak Buda visszafoglalásakor került sor. A várat gróf Caprara Eneas császári generális kapta meg, aki hozzákezdett a kastély kiépítéséhez, de halálával a munka félbemaradt. A várkastély befejezése már a Batthyányiak nevéhez fűződik.

Látnivalók

  • Gyilokjáró a Barbakán és a Kanizsai Dorottya kert felett
  • Déli szárny
    • Pinceszint: Börtön, Souvenir, Tenkes Kapitánya Panoptikum, Bormúzeum, Vinotéka
    • Földszint: Reneszánsz bútorkiállítás
    • I.emelet: Középkori fegyver-és hadtörténeti kiállítás, Istókovits Kálmán és Simon Béla festmény kiállítása, Kápolna karzat, Loggia
    • II.emelet: Vártörténeti kiállítás, Katasztrófavédelmi kiállítás, Szerb kiállítás
  • Keleti szárny: Siklósi Szalon 2012, Vetítőterem, Gyilokjára, Spanyol bástya, Bakó Géza magánygyűjteménye, Gótikus kápolna, Kanizsai Dorottya kert
  • Északi szárny: Vár-Terasz Presszó, Történelmi pannó, Középkori kínzóeszköz panoptikum

Emlékérme

A Magyar Nemzeti Bank 2008. június 4-én ezüst emlékérmet bocsátott ki a siklósi várról, 5000 forintos címletben.

2018. április 26., csütörtök

Diósgyőri vár / Folytatás a posztban

diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg. A 2010-es évek elején a várat elkezdték visszaépíteni eredeti állapotába, a helyreállított helyiségeket korhű bútorokkal rendezték be.
A terület az ősidők óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az őskőkorbankészült kőeszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz-és vaskori település nyomaira. A 9–10. századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek elő. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül.
1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” A vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult – egyesek szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott.
A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott.
A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, Borsa Kopasz oldalán részt vettek a debreceni csatában (1317), ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdánakadományozta. 1319–25 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is:
  • Dédes,
  • Cserép,
  • Regéc is.
A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelország fővárosába, Krakkóba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester.
1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. ~1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát). 1381. november 26-án a diósgyőri várban – velencei követek jelenlétében – a király ratifikálta a korábban megkötött torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogyvasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában.
A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban:
Az utolsó királyné, aki itt élt, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették.
1526 után várnagya Pemfflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot.
1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedvezőtlen fekvésén nem tudtak javítani, de külső védművekkel próbálták megerősíteni:
  • az legvédtelenebb északi oldalon a külső vár kettős kaputornyát fedett ágyúállássá alakították,
  • az északkeleti toronyhoz nagy alapterületű rondellát csatoltak,
  • az északnyugati toronyhoz sokszögű bástyát építettek,
  • a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek.
A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az őrség fizetése akadozott, a falak omladoztak – az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetőzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet.
1703-ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbe hozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. 1756-ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedélyt kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták.
Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január 1-jével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.
  • A vár falán emléktábla állít emléket Petőfi Sándornak, aki 1847. július 8-án a diósgyőri várban járt. A költő a várból nézte végig a naplementét, ami Alkony című versét ihlette.
Petőfi Sándor: Alkony
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,Lankadtan bocsátja le fejét;Levelei, halvány sugárok,Bús mosollyal hullnak róla szét.
Néma, csendes a világ körűlem,Távol szól csak egy kis estharang,Távol s szépen, mintha égbül jönneVagy egy édes álomtól e hang.
Hallgatom mély figyelemmel. Oh ezÁbrándos hang jólesik nekem.Tudj isten, mit érzek, mit nem érzek,Tudja isten, hol jár az eszem.
  • Az északkeleti torony vármúzeumában állították ki annak a képnek az eredetijét, mely az 1998 és 2009 között forgalomban lévő 200 forintos bankjegy hátulján látható.
  • A forrás, amely korábban a várárkot töltötte fel, évtizedekig a Diósgyőri Strandot látta el vízzel, egészen a strand 2014-es bezárásáig.
  • A várban rendezett középkori jellegű fesztiválok – pl. A Királynék tavasza (április), Diósgyőri várjátékok (május), Középkori forgatag (augusztus) – során dr. Lovász Emese, a Herman Ottó Múzeum régésze személyesíti meg Kotromanić Erzsébetet, I. Lajos király feleségét, míg férje, Lénárt Attila jeleníti meg I. Lajost, a lovagkirályt. Mindketten a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend alapító tagjai.

  • A 69-es busz áll meg a várhoz a legközelebb, a legközelebbi megálló neve: Diósgyőri vár. A vár 5 perc sétával érhető el
  • A vár a sűrűn járó 1-es villamossal is elérhető kb. 8 perc sétával, a villamosról Diósgyőr-városközpont megállónál kell leszállni, a Szinva patak mellett folyásirányba a következő hídig sétálni, majd jobbra a gesztenye fasoron kell végigmenni.




Elhelyezkedése
Diósgyőri vár (Miskolc)
Diósgyőri vár
Diósgyőri vár
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 05′ 50″k. h. 20° 41′ 20″

2018. március 29., csütörtök

Szászvár / Folytatás a posztban

A római katolikus plébánia épületének pincéjében még ma is láthatóak Bertalan pécsi püspök XIII. századi eredetű várának földszinti maradványait, hat boltozott teremmel és egy kiugró toronnyal. A vár övező falai és hengeres saroktornya részben állnak. A nyugati palota megépülte idején, a XII. század első felében azt egy egyszeres kőfal övezte, illetve védte, amelynek északnyugati sarkát egy körbástya erősítette. A részben feltárt északnyugati bástyatorony falvastagsága a várfalhoz hasonlóan 1,2 m, átmérője pedig 4 m. Ez a védműrendszer a palota épületétől északra és keletre meglehetősen nagy területet zárhatott le, míg a palota nyugati homlokzata előtt az épülettel együtt mindössze egy keskeny falszorost képezett. A vár bejárata valószínűleg a későbbi kaputorony helyén lehetett.


 A várnak ez a korai erődrendszere alapterületét tekintve lényegében a törökkorig tovább él. Nagymértékben változik azonban beosztása, illetve szerkezete a középkor folyamán, amennyiben az adott területen belül a díszudvar körül falszorost alakítanak ki az északi és a déli oldalon. A régészeti kutatások szerint a vár védelmi rendszerének szélesebb körű kiépítése Albeni Henrik pécsi püspökségének idejére esett (1421-1444).

 Pécs várának elfoglalása után Athinay Simon deák Szászvárát is megszerezte János királynak, de 1543-ban már a török kezébe került . 1543 után a törökök a vár területét a már meglévő védelmi rendszer megtartása mellett megnövelték és ennek során nyolc félkör alakú bástyatoronnyal megerősített egyszeres várfallal vették körül a középkori falakat.

 1545-ben a török 142 főnyi őrséggel tartotta megszállva. 1603-ban keresztény csapatok betörtek a városba és azt felgyújtották. Az 1664. évi Zrínyi-féle téli hadjárat során Zrínyi katonáinak egy része elfoglalja a várost és felgyújtja a várat is. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották a várat, arról azonban nincs tudomásunk, hogy azt ezután a törökök felhagyták volna. A várat a keresztény csapatok 1686-ban foglalták vissza. A visszafoglalás, illetve a török visszavonulás során Szász elpusztult. A helység 1401-ben "Forum comprovinc. In poss. Seu villa Zaz", 1439-ben "Zaaz" alakban fordul elő. Vásáros hely, a várral együtt a pécsi püspök birtoka volt.

Forrás: http://varak.hu

2018. március 4., vasárnap

Csókakői vár / Folytatás a posztban

 Székesfehérvártól északnyugati irányba haladva, már messziről az utazók szemébe tűnik a vár, ami a Vértes hegység szélén, a 479 m magas Csóka-hegy oldalában, egy sziklaplatón épült. Stratégiailag kedvező fekvésű, mivel a mai 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat ellenőrizte. (Ez az út azonos a tihanyi alapítólevélben említett „hadút”-tal.)

 Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csataidején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.
Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak.
 A várat három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal.
 A 15. században, a Rozgonyiak birtoklása idején épült a régi vár köré a háromszor akkora alsóvár. Ennek volt része a ma is látható kaputorony. Az alsó és felső vár közötti teraszon ebben az időszakban épült meg a kápolna, amelyből a szentély pillérei maradtak fenn. A feltárások nem mutatták ki, de egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebiis említ útleírásában.

Elhelyezkedése
Csókakő vára (Magyarország)
Csókakő vára
Csókakő vára
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 37″k. h. 18° 16′ 36″
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...