2016. október 6., csütörtök

Gúta / Folytatás a posztban


Gúta (hivatalos szlovák nevén 1948-ig Guta, azóta Kolárovoszlovákiai település a Nyitrai kerületbenKomárom és Ógyalla mellett a Komáromi járás három városának egyike. 10 696 lakosával, melynek döntő többsége: 8201 magyar, 2083 pedig szlovák, a Csallóköz legnagyobb települései közé tartozik.
Kisalföldön, a Csallóköz keleti szélén, a Vág és a Kis-Duna folyók összefolyásánál fekszik Pozsonytól, az ország fővárosától mintegy 90 km-re délkeletre.
A város határában már a hallstatt korban (korai vaskor, i. e. 8–5. század) megtelepült az ember, amit a régészeti kutatások is alátámasztanak. A régi okmányok arról tanúskodnak, hogy a település fekvése az évszázadok során többször is változott. A legelső oklevél, amely Gúta környékére vonatkozik, IV. Béla adománylevele 1252-ből a turóci monostor részére.
A települést először 1268-ban említik először. Villa Gutta az esztergomi érsekség birtoka volt. Nevének keletkezésére többféle magyarázat született: néhányak szerint guta egy betegség neve, amiben a helyiek szenvedtek, mások szerint az arab nyelvből származik és vizenyős, lapályos helyet jelöl, de származtatják a latin gutta szóból, melynek jelentése csepp, vízcsepp. A 14. században létrejött egy másik település is, amelyet Nagy Gútaként emlegetnek. A helyi legendák szerint azÁrpád-házi királyok a Tisza mentéről ideköltöztetett lakosokkal növelték a környék népességét. 1311-ben Csák Máté trencséni kiskirály csatlósa, Chellus, Naszvaddal, Szímővel és Bajccsal együtt elpusztította.
A hagyomány és néhány írásos forrás Mária királynő nevéhez fűzi a gútai földsáncok és a Békevár nevet kapó földvár felépítését 1349-ben. Mária királynő azonban 1370-ben született és csak 1382-ben koronázták meg, ezért az 1349-es év vitatható a földvár építési éveként. Közvetlen írásos bizonyíték nem támasztja alá, de valószínűleg 40-45 évvel később épülhetett.
1551-ben Gútát várossá nyilvánították. Különféle kiváltságokat kapott, többek között évente rendezhetett országos vásárt. 1557-ben Naszvaddal együtt ezen adózási kiváltságaiban megerősítetett. A török hódoltság idején Gúta első települései elpusztultak, a lakosság pedig átmenekült a csallóközi oldalra, oda, ahol Gúta város ma fekszik. A várat 1548-1594 között több alkalommal megerősítették, 1662 és 1664 között pedig barokk stílusban átépítették, korszerűsítették. A városlakók az évszázadok folyamán sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól és az osztrák seregektől. 1570-ben Nagy Gútán 40 házban 101 személyt, Kis Gútán 17 házban 19 személyt, 1664-ben pedig Nagy Gútán csak 27 háztartásban 44 fejadófizető személyt, Kis Gútán 17 háztartásban 32 fejadófizetőt írtak össze. 1669-ben török egységek kifosztották és felégették Gútát. 1708. július 12-én Bottyán Jánosnak sikerült bevennie a sáncokat és a várat. A fogságba esett várvédőket Érsekújvárba vitték, a várat lerombolták. A pusztítás után a kurucok gúnyosan békák tanyájának,„békavárnak” nevezték a maradványokat. 1715-ben tűzvész pusztította el a települést. 1803-1808-ban ismét várerősítésre került sor, amikor I. Napóleon francia császár hadai veszélyeztették a Csallóközt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr csapatai többször is tartózkodtak Gúta környékén.
Gútán készülnek a Babetta segédmotoros kerékpárok

A 19. század végén és a 20. század elején a helyi lakosság élete minden területen fellendült. 1886-ban hozták létre a Gútai Önkéntes Tűzoltóságot. Felépültek az árvízvédelmi töltések, 1915-ben a Kis-Dunán a város mindkét végén átadták a vashidakat. Megépítették a Komáromot Gútával összekötő közutat és vasutat, a gőzmalmot valamint a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. A Vágon megindul a személy- és teherszállítás. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat. Az első világháborúbanezerhatszáz gútai lakos harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán, közülük 332-en vesztették életüket. A háború után a trianoni békeszerződés értelmében a Magyar Királyságtól elszakítva Gútát Csehszlovákiához csatolták.
A községet az I. bécsi döntés értelmében 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháborút lezáró nagyhatalmi döntések által 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1947 kezdetén a község 1767 magyar lakosát Csehországba deportálták, majd ezen év nyarától kezdődően további, megközelítőleg 2000 magyar lakosát erőszakkal Magyarországra telepítették át, elsősorban Mezőberénybe,Medgyesegyházára és Pitvarosra. A kitelepített magyarság helyére Magyarországról önként áttelepülő szlovákok érkeztek. A háborút követő magyarellenes intézkedések hatására ezenkívül további 700 lakosa reszlovakizált.
1948 augusztusában a falu nevét a szlovák hatóságok hivatalosan Kolárovo-ra változtatták, állítólag a helyesírásra nem ügyelve, Kollár János klasszicista költő és lelkész után. 1954-ben a község határából különválasztottak egy részt Ifjúságfalva(Dedina Mládeže) néven. A vitathatatlan fejlődés ellenére az akkori Csehszlovákia legnagyobb falva megtartotta mezőgazdasági jellegét. Építészeti szempontból földszintes vályogházak jellemezték.
Jóllehet a lakosság igen tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben mégis meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében. A város krónikája az alábbiakat őrizte meg az árvízről:
1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965.június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.
Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, nagytapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 12 osztályos alapiskola és a 200 személyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsőde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfűtés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben Csehszlovákia különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.
1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy gömbkutat (hidroglóbusz), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán.
 Gútaiak deportálása

A római katolikus templomot, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének szenteltek, 1723-24-ben építették barokk stílusban, a régebben leégett gótikus stílusú templom helyén. 1772-ben az épületet kibővítették. A 17. századtól a templomot egy kőfal védte, de azt a 20. század 50-es éveiben lebontották. A templom belsejét neobarokkban épült boltív és a Lütgerndorff Ferdinánd által 1832-ben készített, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltár díszíti.
A volt temetőben (a mai városi parkban) az 1750-es években barokk stílusban kápolnát építettek, amelyhez a volt temetőbe vezető kapun lehet bejutni.
A templomparkban egy 1831-ben épült szentháromság oszlop áll, amelyet a kolera áldozatainak szenteltek. Egy 1835-ben készült, Szent Bálintot ábrázoló szobrot a volt piac bejáratánál építettek fel. Ma, miután számos alkalommal áthelyezték, a kápolna mellett áll. Az első világháborús emlékművet, Rigele Lajos alkotását az 1920-as években készítették. A Dachau és Schönberg koncentrációs táboraiba elhurcolt gútai lakosok emlékműve Reicher János szobrász és Lukačovič István építész alkotása. Az emlékmű eredetileg a városi hivatal mellett állt, de ma már a rózsakertben található. A Földanya szobor, amely Nagy János szobrász alkotása, a művelődési központtal szemben áll. A városházával szemben található az erők találkozása nevet viselő szökőkút, és az emberek összefogását ábrázolja az árvíz idejéről. A második világháború áldozatainak készült emlékmű az elhunytak neveivel a városi parkban található, a kápolnával szemben.
„Békavár” erőd
A gútai erődítményt a Mária magyar királynő utasítására építtetett vár helyén építették fel. A nagyobb komáromi és érsekújvári erődök mellett a Gútainak mindig kisebb szerepe volt a történelem során. A török megszállás elején, 1527-ben, az erődöt felújíttatta a vár kapitánya, Martonosi Pesthényi György, hogy megvédje azt Szapolyai János seregei elől, aki az Oszmán Birodalmat támogatta. Még abban az évben aSzapolyai alatt szolgáló Ráskay Gáspár seregei betörtek Gútára, és feldúlták. Néhány év után az erőd az osztrák seregek kezébe került.
1584 és 1594 között a várat olasz hadmérnökök segítségével megerősítették. 1662 és1664 között a töröktől való félelmükben a várat ismét modernizálták. Ebben az időben, a gútai vár belsejében kőből épült házak álltak.
Gútaiak deportálása


 Hajómalom
A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízierőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt.
A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Az az ötlet, hogy kettős csónakra építsék a hajómalmot, az i. e. 6. századból, az ókori Rómából eredt. A Felvidéken a legtöbb ilyen malom a 19. században működött a nagyobb és lassú folyókon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint például Komárom környékén, Dunaradványon,Párkányban, továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében.
A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, és annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket, például azt, hogy az új létesítmény nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül. Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak, mint kiállítási tárgynak a tanulmányát.
A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést – néhány más alkatrésszel együtt – újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók fogadása végett, de ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár.
A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt tennének a tájban. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.




  • 1743-ban itt született Hadaly Károly matematikus.
  • Itt élt Magvaši Péter, Szlovákia volt munkaügyi minisztere.
  • Itt született 1894-ben Borka Géza költő, író, tanár, lapszerkesztő, színműíró.
  • Itt született 1942. április 24-én Szabó György válogatott labdarúgó, a Tatabánya egykori játékosa.
  • Itt született Adamis Anna költő is, akinek dalszövegeit megénekelte az LGT és az Omega is. Ő szerezte a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical szövegét.
  • Itt született 1982. augusztus 24-én| Telekes Péter, Hegedűs Gyula-emlékgyűrűs magyar színművész, a Vígszínház tagja.
  • Gútán élt Gőgh Kálmán labdarúgó.
  • Gútán él Vadkerti Imre, aki A Társulat c. szereposztó műsorban megkapta a jubileumi István, a király rockopera előadásainak Koppány főszerepét. 2011-től a Kormorán énekese.

Elhelyezkedése
Gúta (Szlovákia)
Gúta
Gúta
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 55′ 01″k. h. 17° 59′ 44″

Magyarszombatfai fazekasság / Folytatás a posztban


 Közel 700 éves élő hagyománnyal büszkélkedhet az őrségi, belső-őrségi fazekasság. Van rá remény, hogy tovább fejlesszék e hagyományt, új műhelyeket hozzanak létre. A magyarszombatfai fazekasság egyre népszerűbb a turisták körében is. Az ott készült gyönyörű, a hagyományokból építkező motívumú eszközöket, egyre többen keresik. Szívesen vásárolják az ide látogatók. A termékek országosan is elismertek.

 Vas megye délnyugati részén a hegyekből folyó egyik patak völgyében található Magyarszombatfa, ahol emberemlékezet óta a lakosság nagy része gerencsér. Gerencsérnek vagy gelencsérnek mondják az agyagművest a Dunántúl délnyugati és az Alföld déli részén. Már a XIV. században ismeretes volt az őrségi fazekasság. Az Őrség agyagos talaja megalapozta a fazekasság kialakulását. A jó minőségű, tűzálló agyag és az edények égetéshez szükséges rengeteg fa tette lehetővé az itt élő emberek megélhetését. 
 Az igazán jó minőségű kékes vagy fehér földért négy-hét méterre is le kellett ásni. Fele-fele arányú keverékéből használati edényeket, a felette lévő sárga földből víztartó edényeket készítettek. A régi agyagbányák kutakra emlékeztetnek, ahonnan melencébe rakva adogatták ki az agyagot a felszínen várakozóknak. Az agyagot hazaszállították, gondosan letisztított helyre rakták, ahol az eső megáztatta, fagy megszaggatta. Az előkészített agyagot áztatták, majd a műhelyben tömbbé verték. Ezután jött a szelés majd a taposás, melyet több alkalommal is megismételtek. Az agyag pattogtatása és gyúrása után következhetett az edények megformálása. Nem a díszítettség adja meg művészi értéküket, hanem a fejlett formaérzék az edények nemes vonala, a részletek kidolgozásának finomsága. 
 Az edényeket az alábbi színekben mázolták: zöld, barna, sárga, fehér.  Készítményeiket Somogy megyébe vitték, mert ott jó a termőföld, de agyag nem volt. A két vidék termékei kölcsönösen kiegészítették egymást, hagyományos cserekereskedelem alakult ki közöttük; a fazekas termékeket szemes takarmányra cserélték. 
A Belső-Őrség jellegzetes agyagműves foglalkozása nemzedékről-nemzedékre szállt; a korongozás szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének és előkészítésének fogásait is átörökítették.  Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér tarozik a híres belső-őrségi fazekas falvakhoz, de legjobban Magyarszombatfán maradt fenn a fazekasság.
 A településen működik az Őrségi Fazekasok Egyesülete, melynek célja a hagyomány megőrzése, továbbvitele. Az egyesület 15-20 tagból áll. 2012-ben több fazekas is elnyerte a nemzeti parki védjegy megtisztelő címet. A településen működő Fazekas-házban megtekinthető a mesterség története; ennek célja, hogy a fazekasságot megismerhessék az Őrségbe látogató turisták. 
Az őrségi fazekasság az egész megye számára jelentős értéket jelent.



Elhelyezkedése
Magyarszombatfa (Magyarország)
Magyarszombatfa
Magyarszombatfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 45′ 42″k. h. 16° 20′ 16″Koordinátáké. sz. 46° 45′ 42″, k. h. 16° 20′ 16″osm térkép ▼
Magyarszombatfa (Vas megye)
Magyarszombatfa
Magyarszombatfa
Pozíció Vas megye térképén

2016. október 3., hétfő

Köpec / Folytatás a posztban


Székelyudvarhelytől 37 km-re délkeletre, Barót központjától 4 km-re délre, az Oltba ömlő Köpec-patak mellett fekszik.
 1459-ben Kepecz néven említik. A mai falu a 17. században Kis- és Nagyköpec egyesüléséből keletkezett. Az egykori Kisköpec helyén ma is találhatók romtöredékek. Egykori kápolnája a Varjúvár nevű magaslaton állott, ahol egykor a Varjúvár nevű kora középkori erőd is volt, eredete, sorsa ismeretlen, nyoma alig maradt. Határában a Csemeréte nevű helyen volt1661-ben a csemeréti-csata, ahol Barcsay Gáspár serege legyőzte a meghódolni nem akaró háromszéki székelyeket. 1848. december 9-én a köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal, a falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújttatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: "Baj van Köpecen". December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak. 1901-ben a falu piacára emlékoszlop került. A keresztúti-csata helyén 1970-ben állították fel a törött kardot ábrázoló emlékművet. 1944-ben a román Maniu-gárdisták pusztítottak itt.
A falu határában 1872 és 1967 között lignitbánya működött.
1910-ben 1299 lakosából 1286 magyar, 7 román, 3 német, 3 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott.1992-ben 1213 lakosából 1190 magyar, 22 román, 1 német volt.

Látnivalók

  • A falu református temploma középkori eredetű, mai formáját 1928-ban nyerte el, védőfala 1819-ben épült.
  • Ortodox temploma 1712-ben épült, 1881-ben újjáépítették.
  • A Hoffmann-kúria a 19. században klasszicista stílusban épült.
  • A köpeci szil az Év fája lett Romániában 2011-ben.






Elhelyezkedése
Köpec (Románia)
Köpec
Köpec
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 24″k. h. 25° 34′ 41″

2016. október 1., szombat

Szent Mihály templom, Kolozsvár / Folytatás a posztban


Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon helyezkedik el. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony.Kelemen Lajos szerint „Kolozsvár legrégibb építészeti műemlékei közül nagyságra, korra, történelmi és művészettörténeti jelentőségre övé az elsőség.Művészetében az északmagyarországi stílus hatása ismerhető fel, de sok részletében az erdélyi helyi jegyek mutatkoznak.
 Entz Géza feltételezése szerint a templom helyén már a 13. században is állt egy szintén Szent Mihályról elnevezett templom; ezt a feltevést az 1959-es restaurálás során az északi falban talált oszlopmaradványok támasztják alá.Az építkezés megkezdésének pontos dátuma nem ismert, de az általánosan elfogadott feltételezés szerint Károly Róbert 1316. augusztus 19-ei oklevelével füg össze, amelyben megerősítette a városnak V. István által adott kiváltságait, többek között a szabad plébános- és bíróválasztás jogát. A város megnövekedett lakossága számára pár éven belül új, tágas templom építését kezdték el.
 A templom több mint száz évig épült, az anyagiakat részben az adakozó polgárság, részben a búcsúk bevétele biztosította. A legrégebbi fennmaradt ezzel kapcsolatos irat 1349-ből származik, amelyben Avignon érseke és tizenöt püspök engedélyezte a búcsút azok számára, akik a Szent-Mihály templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoztak.
 Az okirat szövegezéséből kiderül, hogy addig az időpontig a szentély, a hozzá csatlakozó két mellékszentély és a kettős padlásfeljáró már elkészült. A búcsúengedélyt több ízben megújították (1350, 1370, 1397). A 14. század végén a növekvő török veszély miatt a templomot, a cintermet és a temetőt védőfallal kerítették be. Az építkezés befejezése Zsigmond király uralkodása idejére, azaz 1419–1437 közöttre tehető, erre utal az uralkodónak a nyugati főkapu felett elhelyezett magyar királyi, német császári és cseh királyi címere.
 1437-ben, büntetésképpen azért, hogy megnyitották a kapukat a parasztfelkelőknek; a város kiváltságait eltörölték, és csak 1444-ben Szent Mihály napján adták vissza; erre utal a címer feletti Szent Mihály-szobor. A homlokzat befejezése és a torony építése még az 1450-es években is tartott.[A templomot 1489-ben tűzvész károsította, majd Mátyás király uralkodása alatt restaurálták.Mivel felmerült a gyanú, hogy gyújtogatás történt, Mátyás király biztosokat nevezett ki a nyomozásra. A szentély boltozatát 1498-ban újították meg. A helyreállítás hátráltatta a torony befejezését, ezért a városi tanács új adó kivetését rendelte el. A torony építésének időpontját az 1511–1545 közötti időszakra teszik; a tervezett két torony közül csak az északi oldali épült fel. A torony az 1697-es tűzvészben elpusztult és csak 1742-1744 között építették újjá barokk stílusban. Ezt a tornyot 1763-ban villámcsapás és földrengés károsította, ezért le kellett bontani.
 A jelenleg is látható neogótikus torony alapkövét 1837-ben tették le és 1859-ben készült el. A torony alatt eredetileg átjáró volt; ezt a 20. század elején szüntették meAz 1738–1744-es nagy pestisjárvány vége után a főbejárat elé fogadalmi kapuzatot emeltettek. A három bejáratú, diadalkaput, amelyet Szent Mihály és a pestis ellen oltalmazó szentek (Keresztelő Szent János, Evangélista Szent János, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Nepomuki Szent János és Borromeo Szent Károly) szobrai díszítettek, az 1899-es rendezési munkálatok során helyezték át a Szentpéteri templom elé.1916-ban a toronyban 5 harang volt, ebből négyet 1917-ben a hadsereg katonai célokra lefoglalt, de a nagyharngot Hirschler József plébánosnak sikerült visszaszereznie.
 A másik hármat 132 darabra törve ledobták a toronyból. Az új harangokat Honig Frigyes aradi mester készítette, ezeket 1924-ben szentelték fel.Az orgonát 1763-ban Johannes Hahn szebeni mester építette, de többször átépítették. 1990 után az orgonát kibővítették a jövedicsi és a szénaverősi evangélikus templomok orgonáinak felhasználásával, illetve a templomhajóban elhelyezték a vérdi evangélikus templom orgonáját.A templomot 1545-től a protestánsok, 1566-tól 1716-ig két év megszakítással az unitáriusok használták. 1604–1605 között Giorgio Basta császári hadvezér a jezsuiták birtokába adta a lerombolt Farkas utcai templom helyett. 1716. március 30-án Stephan von Steinville császári főparancsnok utasítására katonai erővel elvették az unitáriusoktól és újra a katolikus egyházé lett. A protestánsok alatt a liturgiai berendezések elpusztultak, ezeket a 18. században pótolták. A barokk oltárt 1725-ben emelték, 1728-ban orgonát állítottak fel.A 16. században a védőfal köré vásáros bódékat és boltokat emeltek, amelyet az egyház jó pénzért adott bérbe.
Ezeknek az elbontása már a 18. században felmerült, de csak a 19. században, a Kőváry László vezette bizottság ténykedése nyomán sikerült véghezvinni. 1865-ben elbontották a vámházat, 1886-ban pedig a többi épületet. 1890-re a templom szabadon állt, de az egyház már azt tervezte, hogy négy neogótikus bérházzal veszi körül. A közvélemény felzúdulása miatt sikerült a területet beépítetlenül megőrizni; az egyházat más ingatlanokkal kárpótolták. 1898-ra a templom körül kiaszfaltozott korzót létesítettek, a templom kertjét Pákey Lajos tervezte öntöttvas kerítéssel vették körül. 1956–1957-ben a templom átfogó restaurálására került sor. 2009-ben a templom kertjében Márton Áron püspök szobrát állították fel, Bocskay Vince alkotását.

A Szent Mihály-templom története során számos nevezetes történelmi esemény színhelye volt. Falai között közel ötven országgyűlést tartottak. 1551. július 26-án Izabella királyné itt adta át I. Ferdinánd küldöttének, Castaldo tábornoknak a koronát és koronázási jelvényeket és egyben felmentette a rendeket a hűségesküjük alól – legalábbis Bethlen Farkas későbbi regényes leírása szerint.Az erdélyi fejedelmek közül itt iktatták be Báthory Zsigmondot harmadjára (1601. március 27.) és itt választották fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot (1607. február 12.), Báthory Gábort (1608. március 7.) és Bethlen Gábort (1613. október 13.) Amikor Bocskai István holttestét Kassáról Gyulafehérvárra szállították, 1607. február 18-án a gyászmenetet megszakítva a templom előtt állították fel a ravatalt.1944. május 18-án Márton Áron itt mondta el nevezetes beszédét, amelyben elítélte a zsidóüldözést: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát.”Az épület nem a tér közepén található, mivel megépítésekor az északi házsor még nem volt kiépülve, így abban az irányban több hely volt.

A háromhajós csarnoktemplom tengelye nem párhuzamos a tér oldalaival, mert a középkori szokás szerint a szentély tengelyvonalát a védőszent neve napján a napfelkelte vonalához tájolták. Alaprajza háromapszisos, a bécsi Szent István-székesegyházéhoz hasonlatos. Hajója 50 m hosszú és 24 m széles; a szentély 20 méter hosszú és 10 méter széles.Nyugati főkapuját Zsigmond király magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti, felette Szent Mihály szobrával. Több elmélet született arra nézve, hogy a főkapu miért nem a homlokzat közepén nyílik, de egyiket sem sikerült bizonyítani. Az egyik feltételezés szerint a kaput eredetileg háromnyílásúnak tervezték, egy másik elgondolás ellenben az, hogy a kapu eredetileg a mai orgonakarzat belső vonalában állt és csak a bővítések során hozták a jelenlegi helyére. A kaputól jobbra gót betűs latin felirat a védőszent szobrának elhelyezéséről ad információt: Anno.d[omini].MCCC / XLIII.posita.e[st].h[aec].ymago /huilc.alm[a]e.ec[c]le[s]i[a]e.s[an]cti.mich[-] / aelis.archangeli. A felirat felett egykor Mózes féldomborműve állt, amlyből csak a lábak maradtak meg, illetve a töredékes felirat.
Az északi két kapu, illetve az ünnepi alkalmakkor használt déli kapu kevésbé díszesek.

Sólymos vára, Lippa


A település Lippával átellenben, a Maros északi partján fekszik.
 Várát 1272 és 1275 között Pál szörényi bán emeltette, birtokközpontnak. Később Kán László, majd 1315-ben Károly Róbert foglalta el. A 14. században királyi uradalom központja volt. 1440-ben I. Ulászló hívei foglalták el, 1444-ben Hunyadi János birtokába került. Hunyadi megépíttette a külső falgyűrűt és kibővíttette a palotaszárnyat. Az 1462-es váci egyezményben, felvidéki váraiért cserébe, Lippával együtt Jiskra János kapta meg, majd az ő halála után Mátyás Corvin Jánosnak adományozta. 1514-ben a védősereg lázadásának köszönhetően került a keresztesek kezére. 1541-ben Izabella királyné is lakott benne. 1551-ben a törökök sikertelenül ostromolták, a rákövetkező évben azonban Ferdinánd-párti védői föladták a törököknek, akik ezután 1595-ig birtokolták. 1595-ben Borbély György foglalta vissza. 1602-benSzékely Mózes a temesvári pasával elcserélte Kladova váráért. 1616-banBethlen Gábor serege foglalta vissza, de hamarosan ismét török kézre került. 1688-ban Caraffa vette be. A 18. század elején még 130 főnyi őrség állomásozott benne. 1788-ban rendelték el kiürítését és felrobbantását.
Szerb lakosságának legalább egy része 1752-ben valószínűleg az Orosz Birodalom területén létrehozott Új-Szerbiába települt, ahol Solmos néven alapítottak új falut (a mai Sztecivka a Cserkaszi területen). 1761-ben II. József látogatta meg a helységet. 1771-ben száz jobbágy- és nyolc zsellércsalád lakta. 1784 novemberében a vár alatt szenvedett vereséget a császáriaktól Horea egyik, a Maros völgyén lefelé vonuló csapata. A 18. század végén gabonát és bort termelt, két kőbányáját művelték (jól faragható gránit), erdeje az egyik legnagyobbnak és legszebbnek számított Arad vármegyében.


  • A vár egy 252 méter magas hegyen áll és a keleti oldalon lehet biztonságosan megközelíteni. A belső vár 35×22 méteres. Legkorábbi része az öregtorony. A várudvar északi oldalán álló reneszánsz palota Izabella királyné idejéből származik, rajta az ún. Izabella-balkonnal. A déli oldalon található a lovagterem és a várkápolna.

Elhelyezkedése
Solymosvár (Románia)
Solymosvár
Solymosvár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 06′ 28″k. h. 21° 43′ 11″