2017. augusztus 15., kedd

Parádsasvár / Folytatás a posztban


Parádsasvár a 24-es számú főút mellett helyezkedik el. Gyönyörű földrajzi, természeti környezetben fekszik a Mátra északi oldalán. A falu Galyatetőtől keletre, a parádi katlan felső végében elnyúló 400 méter magas fennsíkon helyezkedik el. A faluból szemet gyönyörködtető kilátás nyílik az őt körbe ölelő hegycsúcsokra, azaz a Mogyorós-oromra, a Nagy-Lipótra, Galyatetőre, Bagolykőre, a Csór-hegyre, a Vadak-ormára, a Hármas-tetőre és a Vár hegyekre. Közigazgatásilag a településhez tartozik még Rudolf-tanya, Áldozó és Fényespuszta is.
 A környékbeli falvak, Parádsasvár, Parád és Parádfürdő története szorosan összekapcsolódik.
Először 1549-ben említik írott formában ezen településeket.
Ekkor a Mátra ezen területe Országh Kristóf tulajdona.
A következő tulajdonos Ungnád Kristóf egri várkapitány volt, aki 1575-ben vette zálogba a területet.
1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg, s mintegy 100 esztendőig birtokolta.
1676-ban jutott Parádsasvár egy részéhez II. Rákóczi Ferenc és testvére, Rákóczi Júlia.
II. Rákóczi Ferenc 1710-ben a Som-hegy alatt alapította meg az üveghutát, mely 1770-ig a régi helyén üzemelt. Maga az üveggyártás ezután sem vonult ki a faluból, a 18. század második felétől 2005-ig szinte folyamatosan jelen volt a településen. Az 1740-es években Grassalkovich Antal terjeszkedett a térségben. 1841 után gróf Károlyi György hajdani bérlő szerezte meg a tulajdonjogot.
A 19. században egyre erőteljesebben fejlődött az üveggyártás a faluban. 1881-ben megépült a falu ékköve, a Károlyi-kastély Ybl Miklós tervei alapján, mely ma ötcsillagos luxusszállóként üzemel.
Parádsasvár 1947-ben alakult önálló községgé, területe ezt megelőzően Bodonyhoz és Parádhoz tartozott. Elnevezése kezdetben a Sasvár kastélyról Mátrasasvár volt, amit a következő évben változtattak a maira.

Nevezetességei

  • Kastélyhotel Sasvár (Károlyi-kastély)
  • Gyógyvízfeldolgozó üzem (ÉLPAK Zrt.)
  • Ősjuhar (Acer acuminatilobum), a világon egyedül a Mátrában megtalálható, nem szaporítható juharfaj.
  • Parádsasvári üveggyár


Elhelyezkedése
Parádsasvár (Magyarország)
Parádsasvár
Parádsasvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 01″k. h. 19° 58′ 59″Koordinátáké. sz. 47° 55′ 01″, k. h. 19° 58′ 59″térkép ▼
Parádsasvár (Heves megye)
Parádsasvár
Parádsasvár
Pozíció Heves megye térképén

2017. augusztus 14., hétfő

Pomáz / Folytatás a posztban



 Budapesttől 2,37 km-re északra, Budakalász és Szentendre szomszédságában helyezkedik el, a Pilis hegység kapuja. Nagy- és Kis-Kevély hegyek aljában. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)
Földrajzilag a pomáz-esztergomi törésvonal mentén helyezkedik el, a Kárpátok miocén kori vulkáni koszorújának első vonulata itt találkozik a várost átszelő Dera-patak völgye–Kovácsi-völgy vonulatától délre elhelyezkedő üledékes talajtakaróval. Pomáz és környékének geológiai szempontból a visegrádi hegységhez tartozó miocén kori vulkanikus eredetű hegye a Nagy-Csikóvár és a Kőhegy. A környék hegyei nem rendelkeznek állandó vízfolyással, száraz nyarakon a környék egyetlen vízgyűjtője a Dera-patak is elapad, pedig Pomáz történetében számtalan áradás, gyors, hirtelen jövő árvíz forrása is ugyanez a Dera-patak volt.
 Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkoriréz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. 1277-ben kelt adomány levélből kitűnik, hogy IV. László király pomázi birtokait Erzsébet hercegnőnek, és a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestis járvány tizedelte meg a lakosságot. A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestis járvány következett el. Részben a 14. század végén, valamint 15. század elején épült fel az un. Klisszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább egy középkori többszintes palota lehetett. Az épületet, számos más akkor létező pomázi épülettel egyetemben a császári erők robbantották fel, 1701-ben, hogy azokat a Rákóczi seregei ne használhassák fel védelmi célból. Buda közelében nem akartak stratégiai gyengítő pontokat hagyni. Az épület maradványait feltáró ásatások során díszesen faragott oszlopfők, dekoratív mennyezet-bordák kerültek elő, valamint néhány szobortöredék, amiket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. A királynői vár templom-romja mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol 245 sírt találtak.
 Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birtokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt. Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa, azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580 és 1590. évi összeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet tulajdonosának, ill. használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000 és 2000 akcse között jövedelmez.
A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után, a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. (A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta. 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot. Pomáz a Wattay III. Pál által létrehozott Losonctól Kiskőrösig terjedő birtok központja lett, amely a Wattay Família közbirtokosságként fejlődött tovább. A közbirtokosság tagjaként a benősült Teleki, Szemere, Fáy, Zboray családok is sokat tettek a település fejlesztéséért.
 A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain értékesítették portékáikat. A 18. század második felétől fogva a kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve. Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány kovácsműhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra. 1888. augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat, s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel.
A 20. század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. 1924-ben kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.
A két világháború közötti időszakban az ipari fejlődés hatására jelentősen megnövekedett a lakosság lélekszáma a beköltözések miatt, amely új lakóövezetek kialakításához vezettek, mint például a Bartkó-telep, vagy a Tiszolczy-telep. 1944-ben a község német megszállás alá került, sőt egy katonai reptér kialakítása is megkezdődött. A Szovjet II. és III. Ukrán Front csapatai Budapest északi gyűrűjének zárásakor, 1944. december 26-án szabadították fel a német megszállás alól a községet. Ezt követően a község fejlődésének egy újabb fejezete kezdődött el, amely az államosítások, az ötvenes évek erőltetett iparosításán keresztül vezetett át a hatvanas évek kettős strukturáltságú vállalati arculatához. A nagy állami vállalatok központi költségvetésű, és a helyi vállalatok kis költségvetésű irányításrendszere majd negyven éven át adott meghatározó keretet a település gazdasági arculatához.
A település 2000-ben városi rangot kapott.

Közlekedés

Közösségi közlekedés:
  • A H5-ös HÉV-vel a budapesti Batthyány térről Pomáz 32 perc alatt érhető el.
  • Innen indulnak Csobánkára és Pilisvörösvárra, illetve Pilisszentkeresztre és Dobogó-kőre a 855-ös, 856-os, 860-as és 861-es buszok, valamint a városon belül közlekedik a 851-es busz.

Turizmus, sport

Kedvelt kirándulóhely a Csikóváralja, a Petőfi-kilátó, a Holdvilág-árok, a Szurdok, a Mesélő-hegy és a Gyopár-forrás közelében. Több turistaszállás mellett a Vróczi úton gyermeküdülő található. Sokféle sportolási lehetőség (lovasiskolák, fitnesz- és szabadidő klubok, nyitott-fedett teniszcsarnok). A város labdarúgócsapata a Pomáz-ICO SE.

Elhelyezkedése
Pomáz (Magyarország)
Pomáz
Pomáz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 51″k. h. 19° 01′ 37″Koordinátáké. sz. 47° 38′ 51″, k. h. 19° 01′ 37″térkép ▼
Pomáz (Pest megye)
Pomáz
Pomáz
Pozíció Pest megye térképén

Tarján / Folytatás a posztban


Tatabányától 9 km-re fekszik északkeleti irányban, a Gerecse dombjai között. Hozzá tartozik a tőle délre kb. 4 km-re található Tornyópuszta is.
 A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt, amit a nagyszámú e korból származó itt talált lelet is bizonyít.
A 13. században, II. Endre idején említik először. 1326-ban terra Taryan alakban említették, ekkor Pál mester birtoka volt. 1426-ban a tatai vár tartozékaként tartják számon. 1529-től az Oszmán Birodalomhoz kerül. Ez időszakban a népesség száma és összetétele igen változó volt.
A 17. századig magyarok éltek a településen.
1707-ben, a szabadságharc idején, lakossága Rákóczihoz csatlakozott, ezért később sok zaklatásban volt része.
1727-től az Esterházyak tulajdonába került. Gróf Esterházy József 1737-ben 40 német családot telepített be a faluba. A lakosság földműveléssel és erdőgazdálkodással foglalkozott.
A lakosság ma is őrzi a német nemzetiségi hagyományokat. Sokan foglalkoznak borászattal, néhány helyi présház több mint 100 esztendős.
A település határában helyezkedik el az 1994-ben alapított, 67 férőhelyes Német Nemzetiségi Ifjúsági Tábor. A nemzetiségi tábor feladata a helyi és a német partnervárosokból érkező fiatalok szervezett kapcsolatteremtésének, művelődésének, üdültetésének, a diákok nyelvtanulásának, sportolásának biztosítása. Ugyanakkor nyitott a magyar, továbbá a környező országokban és távolabb élő német és magyar nemzetiségű fiatalok előtt is.

Nevezetességei

  • Fellner Jakab által tervezett copf stílusú római katolikus templom
  • Református templom
  • Pincesor
  • A Kis-Somlyó 382 m-es csúcsán kisebb erősség volt, mely a török időkben pusztulhatott el, ma már csak sáncai láthatók. Oklevélben való említése nem ismert.
  • A közeli Pes-kő hatalmas sziklafalában kettős barlang van. Az egyik 350, a másik 360 méter tengerszint feletti magasságban. Hosszúságuk csak 2-3, illetve 5-6 méter, tipikus forrásbarlangok, félgömb alakú, fél méternél is nagyobb átmérőjű üregekkel.
  • A szomszédos Gerecsei Tájvédelmi Körzeten át húzódik az Országos Kéktúra egy szakasza.
  • 1989-ben Tarjánban helyezték forgalomba – az országban elsőként – a BHG által fejlesztett, tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot, melynek típusjele ER256 volt. A központ a szomszédos Héreg előfizetőit is kiszolgálta, teljes kapacitása 400 előfizető volt.
  • Hohenlóhe-kastély

Híres szülöttei

  • Győry Sándor (1795–1870) építőmérnök, matematikus, az MTA tagja
  • Somogyi István (1907–1965) református lelkész
  • Mikonya József (1928-2006) német népi író és költő
  • Tressel (Treszl) Antal (1937) gimnáziumi főtanár, tarjáni falu történész
  • Lunczer Teréz (1943-2011) gimnáziumi tanár
  • Stark András (1949) Európa-bajnok súlyemelő, edző
  • Izsó Ignác (1956) válogatott labdarúgó
  • Hegedűs Ferenc (1959) olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó
  • Hernádi Zsolt (1960) üzletember

Állandó programok

  • Zenei fesztivál (augusztus)
  • Tarjáni búcsú (április és október)
  • Svábbál és kórustalálkozó (február)

Elhelyezkedése
Tarján (Magyarország)
Tarján
Tarján
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 40″k. h. 18° 30′ 30″Koordinátáké. sz. 47° 36′ 40″, k. h. 18° 30′ 30″térkép ▼
Tarján (Komárom-Esztergom megye)
Tarján
Tarján
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Héreg / Folytatás a posztban


 Héreg a Gerecse hegység keleti lábánál, festői völgyben fekvő 1015 lakosú település.
Esztergomtól 29 km, Tatától 22 km, Tatabányától 20 km, s a szomszédos Tarjántól és Tardostól 6–6 km (utóbbitól közúton 13 km) távolságra található.
 Héreg területe, és környéke már a rómaiak idején is lakott hely volt. Az „újhegyi” szőlő dűlőjének tetején sokáig látható volt egy sánc, ahol többször találtak római kori (Nero római császár idejéből való) pénzérméket. A tatárjárás előtt valószínűleg az ún. faluhelyi dűlőn állott a falu, de a tatárok elpusztították, s jelenlegi helyére települt újra. A község határában a hagyományok szerint a domonkos-rendi barátoknak klastromuk is volt, de nyomai már nem láthatók.
A település első okleveles említése 1326-ból való „Hereg” alakban. Ekkor már az esztergomi érsekség faluja volt, s még az 1800-as években is voltak itt az érsekségnek birtokai.
A 15. század második felét idézi az a legenda, mely a településen található Királykúthoz fűződik. A hagyomány szerint Mátyás király gyakran pihent meg ennél a kútnál környéken való vadászatai alkalmával.
A török időkben „Zereg” néven említik. 1552-ben csak négy házat találtak a faluban, de 1690-re újratelepült. Katolikus lakosai a felvidéki (volt Komárom vármegyei) Ímelyről, a reformátusok pedig Ágóról (Bars vármegyéből) származtak ide.
A településen egy, a szabadságharc utáni időkből való esemény emléke is fennmaradt: 1849-ben az osztrákok az egész falut fel akarták égetni, mert a héregiek az őrjáratukra rálőttek, csak a plébános könyörgésére álltak el a szándékuktól, megelégedvén azzal, hogy a bíró házát kirabolták és félig lerombolták.
Héreg határában található egy elpusztult falu, Fyast nyoma, a jásti hegy és tó környékén, melyet 1326-ban még a fyasti egyház földjeként említettek.

Nevezetességei

  • Falumúzeum
  • Katolikus templom: késő barokk, 1794; bővítve: 1825.
  • Király-kút: a Nagy-Gerecse aljában van a Gerecse legszebb fekvésű, boltozat alatt foglalt forrása, egy szép erdei tisztáson. Neve Mátyás király itteni vadászatainak emlékét őrzi.

Ismert emberek

  • Itt halt meg 1945. március 24-én Magyary Zoltán, a közigazgatás-tudomány nemzetközi hírű művelője.
  • Itt él a televízióban Móka Mikiként ismertté vált Levente Péter feleségével, Döbrentey Ildikó írónővel.

Elhelyezkedése
Héreg (Magyarország)
Héreg
Héreg
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 48″k. h. 18° 30′ 38″Koordinátáké. sz. 47° 38′ 48″, k. h. 18° 30′ 38″térkép ▼
Héreg (Komárom-Esztergom megye)
Héreg
Héreg
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Vértesszőlős / Folytatás a posztban


Vértesszőlős község Komárom-Esztergom megyében, a Tatabányai járásbantalálható. Nemzetközi hírnevét a Vértesszőlősi Őstelep elnevezésű archeológiai bemutatóhelynek köszönheti, ahol 1965-ben a Homo erectus leleteit tárták fel.
 A község a Tatabányát és Tatát összekötő rendkívül forgalmas 1-es főút mellett fekszik. Tatabánya 2,5 km, Tata 4,5 km távolságra található. Itt halad az M1-es autópálya is, és Vértesszőlős megállóhelyen megállnak a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal személyvonatai.
 Vértesszőlős már ősidők óta lakott helynek számít. Neve az 1960-as években vált világszerte ismertté, amikor Pécsi Márton geográfus két tanítványa, Mészáros Imre és Schweitzer Ferenc megtalálta az első csonttöredékeket, illetve eszközöket, majd Vértes László ősrégész vezetésével feltárták Európa egyik legrégibb, mintegy félmillió évvel ezelőtt élt ősemberének, Samunak telephelyét. A leletek helyén, a falu mésztufa bányájában a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlős Őstelep néven bemutatóhelyet alakított ki.
Nagy gazdagságban maradtak meg kőeszközei, tűzhelye, táplálékának maradványai, de előkerült koponyájának egy darabja (tarkócsontja) és foga is. A leleteket az egykori melegforrásból lerakódott mésztufában és a közbetelepült löszben találták meg. Az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet.
Egy őskori forrás környékét üvegpavilonnal védik, az egykori dagonyázóhelyőskori állatok és emberősünk megkövesedett lábnyomait őrzi.
 A későbbi időkből a településen avar kori leletek is előkerültek.
A települést írásban 1244-ben említik először.
A török korban sokszor feldúlták, majd a 18. század elején az Esterházy-uradalom részévé vált. Az elnéptelenedett faluba Pozsony, Nyitra és Trencsén megyékből katolikus szlovák telepesek érkeztek, akik ettől kezdve a lakosság többségét alkották.
1994-ben a szlovák nemzetiségi hagyományokat bemutató tájházat nyitottak.
Az egykoron királyi vincellérek által lakott község legrégebbi építészeti emléke a 18. századi római katolikus templom.
A község központjának mai képe a 19. század végén alakult ki.

Látnivalók

  • Római katolikus Kisboldogasszony templom (Fellner Jakab tervei alapján, 18. század)
  • Vértesszőlősi Őstelep: a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Szabadtéri Bemutatóhelye
  • Szlovák tájház és udvar a paraszti élet eszközeivel

Híres emberek

  • Itt született 1814-ben Fieba József, az 1848/49-es szabadságharc mártírsorsú plébánosa
  • Klotz Ignác (1869-1940, Törzsök), egyházi szellemű oktatással foglalkozó plébános, a helyi mondák összegyűjtője, 1901-1916 között volt a település lelkipásztora 

Elhelyezkedése
Vértesszőlős (Magyarország)
Vértesszőlős
Vértesszőlős
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 08″k. h. 18° 22′ 49″Koordinátáké. sz. 47° 37′ 08″, k. h. 18° 22′ 49″térkép ▼
Vértesszőlős (Komárom-Esztergom megye)
Vértesszőlős
Vértesszőlős
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén