Haraszt-hegyi tanösvény , Vértes (Csákvár)

A Vértes hegység déli oldalában meredek sziklaletörésekkel, mély völgyekkel és kopár dolomitlejtőkkel tagolt, változatos tájat találunk. A déli fekvésű, csapadékszegény hegyoldalakon mediterrán tájakra emlékeztető éghajlat alakult ki, s ennek megfelelően a növényzet is bővelkedik ilyen elemekben. Túraismertetőnkben csupa védett és ritka fajt mutatunk be, melyekre közösen kell vigyáznunk!

Sóderos parkoló

A túra kezdő és végpontja ez az ingyenes parkoló. A „zöld tölgyfalevél” turistajelzés mentén induljunk el balra, a betonos szeméttartó irányába. A parkoló környéki gyepekben tavasszal a törpe nőszirom, ősszel a vetővirág figyelhető meg. A lepkékben gyönyörködve, a fülemüle énekétől kisérve érjük el az első tisztást. Itt legkorábban a tavaszi hérics majd májustól júliusig a bíboros kosbor, a nagyezerjófű és a mezei zsályák virágoznak. Hamarosan eljutunk az indítótábláig, ahol a túraútvonal áttekintő térképét, és a fokozottan védett természeti területen történő helyes viselkedésre felhívó piktogramokat láthatjuk.

2.

 

Karszt-bokor erdő

Az itt látható erdőtársulás fő fafajai a virágos kőris és a molyhos tölgy. A fák alacsonyan, bokorszerűen elágaznak, tövükben cserszömörce takarja a talajt. A meredek lejtőn nyílt dolomit gyeptársulást találunk. Fogjunk nyugodtan kezünkbe egy éles kis dolomit darabot. Eme kőzet aprózódását a repedésekbe szivárgó víz és a fagy okozza. Ez az élőhely fokozottan érzékeny az erózióra, ezért itt ne térjünk le a turistaútról. Az ösvényen továbbhaladva, balra fent a túraútvonal egyik mesterséges madárodúját láthatjuk. Az odúk kihelyezésére az öreg, vastagtörzsű fák hiánya miatt van szükség. A madárodúkat jellemzően a széncinege, seregély, csúszka, és harkályfajok foglalják el.

3.

 

Keleti gyertyán

Fejünk felett apró levelű, „csipkefüggöny” szerű ágrendszerével a védett keleti gyertyán tart jótékony árnyékot. Hazánkban kizárólag itt, a Haraszt-hegyen fordul elő erdőalkotó mennyiségben. E melegkedvelő faj jelenléte a domboldal mediterrán klímájára utal. Eredeti élőhelye a Balkántól a Kaukázusig terjed. Hunyjuk be egy percre a szemünket, és hagyatkozzunk csak a fülünkre! Hallhatjuk a körülöttünk élő, bár nehezen látható élővilágot. Egy hártyás szárnyú rovar zúgását, széncinege, erdei pinty énekét, vagy egy harkály dobolását. A kora nyári időszakban érdemes a talpunk alá is figyelni, mert közvetlenül az ösvény mentén a kétlevelű sarkvirág fehér virágait, vagy a salamonpecsét jellegzetes, levél alatti csüngő virágzatát fedezhetjük fel.

4.

 

Nagyszikla

Egy egyre jobban emelkedő túraszakaszhoz érünk. Fejünk felett több madárodút is felfedezhetünk, melyek röpnyílását hol a harkályok vésik ki, hol a csúszkák szűkíti be sártapasszal a nekik megfelelő nagyságúra. A nagysziklánál érdemes megállni egy pillanatra, hiszen itt pillanthatjuk meg a Vértes-hegység egyetlen, eddig ismert kaptárkövét. A térdmagasságban lévő, ember véste kis üreg funkciója a mai napig tisztázatlan. Egyesek szerint a középkori sziklaméhészet emléke, de akár kultikus célból is használhatták. A meredek emelkedőn vigyázva, apró lépésekkel kaptassunk fel a tetőre. Közben érdemes apró pihenőket tartani. Amíg a szívverésünk megnyugszik, addig gyönyörködhetünk a májusban virágzó tarka kosborokban vagy bíboros kosborokban. Ha meglátjuk a kőris levelére emlékeztető nagy ezerjófüveket, akkor leküzdöttük a túra legfárasztóbb emelkedőjét.

5.

 

Irtás-rét

A tanösvény jobbra folytatódik, innen már kényelmes séta vezet ki az Irtás-rétre, ahol a Zámolyi-medence panorámája feledteti a korábbi fáradságot. Alattunk a Csíkvarsai-rét, a távolabb megcsillanó víz a Zámolyi- és a Pátkai-víztározók. Tiszta időben kelet felé a budai hegyekig, a százhalombattai kéményekig, déli irányba pedig Székesfehérvárig is ellátunk. A talpunk alatt a nyáron, a gyepben olyan ritkaságokra bukkanhatunk, mint a fehér virágú Szent István-szegfű, vagy a magyar gurgolya. Az eget kémlelve kis szerencsével megpillanthatjuk a Vértes-hegység féltett ragadozó madarait is. Ha a távcsőn kívül szerencsénk is van, gyönyörködhetünk a kígyászölyvben, a gyors röptű vándorsólyomban, vagy a darázsölyvben is. Sajnos a környező dombéleken szembesülhetünk a terepmotorosok kártételével.

6.

 

Sziklagyep

A tanösvény a pihenő pad mellett elhaladva kis tisztások között kanyarog tovább. Tavasszal a tarka nőszirom tömegesen virágzik, a nagyezerjófű virágait kis apollólepkék látogatják. A cserszömörcés tisztások igazán ősszel mutatják meg e táj festői szépségét, de a fotózás szerelmesei nyáron, az ellenfényes árvalányhajas témát sem hagyhatják ki. Ismét egy szép panorámájú helyre értünk, ahol Keletre a Gerecse vonulatai tűnnek fel, alattunk az 5 ezer lakosú Csákvár városa. Keressük meg tekintetünkkel a vadászkápolna jellegzetes épületét és az Eszterházy-kastély parkját. A 60-as évek természetvédelmi szempontból hátrányos telepítéseinek köszönhetően a sorba ültetett fenyőerdők is jól látszanak. Helyükre a későbbiekben ismét őshonos, lombhullató erdőket célszerű telepíteni. A néhol felnyíló sziklagyep jellegzetes növényei a kövirózsa, a kakukkfű, az ezüst-aszott, de tavasszal észrevehetjük az apró, keskenylevelű homoki nőszirmokat is. Az impozáns kardoslepke és a fecskefarkú lepke is gyakran látogatja ezeket a helyeket. A néha hallható mély, korrogó hangot Mátyás király címermadara, a holló adja.

7.

 

Kőlik-barlang

A hűvös szurdokvölgybe érve azonnal észlelhetjük a mikroklíma változását. A Vértes-hegység rendkívüli gazdag biodiverzitását, a változatos domborzati és klimatikus környezetének köszönheti. A mohos kövek között ereszkedve, a mogyoró bokrok mellett elhaladva, a hársfák árnyékában májusi gyöngyvirág foltokat és a nagy, húsos levelű fekete zászpa egyedeit láthatjuk. A pihenő padhoz érve emeljük fel tekintetünket és észrevesszük a Kőlik-barlang bejáratát. A barlangot denevérek, néha gyöngybagoly és nyest használja, a sziklafalon holló fészkel. A lépcsőkön óvatosan leereszkedve a tanösvény jobbra folytatódik. Az árnyas kanyargós úton a fülemüle énekétől kísérve néha egy napozó lábatlan gyíkkal, a kuszmával is találkozhatunk.

8.

 

Rálátás a Szóló-köre

Túránk utolsó állomásához érve a sziklán megpihenhetünk. Alattunk Csákvár a Csíkvarsai réttel, jobbra a Szóló-kő látható. Nevét a korábban e helyről tapasztalható visszhangról kapta, mely mára a benövényesedő hegyoldal miatt már nem hallható. Felettünk az apró nőszirmos, árvalányhajas, molyhos tölgyes lejtősztyep jellemző vértesi tájképelem. A sziklán gyakran napozó zöldgyíkokat figyelhetünk meg, melyek közeledtünkre eltűnnek a cserszömörcés bokor alatt. A kora délelőtti órákban, kis szerencsével a 2 métert is elérő, de teljesen veszélytelen erdei siklóval is találkozhatunk. A közelben fészkelő fülemüle –népi nevén csalogány– éneke kísér vissza bennünket a sóderos parkolóba. Reméljük jól érezte magát a fokozottan védett Haraszt-hegy élővilágát bemutató tanösvényünkön.

IRÁNY A GELLÉRT-HEGY

Gellért-hegy a Világörökség része

Budapest budai oldalán a Duna mellett lombos fáival és a Szabadság-szoborral emelkedik az ég felé a Gellért-hegy, amely 235 méter magas. A Budapest városképét nagyban meghatározó látványosság 1987 óta a világörökség része.

A Gellért-hegy a turisták egyik legkedveltebb célpontja a Duna felé néző sziklafalának tetejéről csodálatos panoráma tárul a szemlélődő elé, innen jól látható az Erzsébet-híd és dél felé a Szabadság-híd is.

A Gellért-hegy a Budai-hegységhez tartozik és olyan természetiérték határolja, mint a Sas-hegy vagy a Várhegy, amelyen a szintén világörökség Budai Várnegyed helyezkedik el. Tulajdonképpen ez a dolomit szikla is egyik tagja annak a Dél-Budán végigvonuló láncnak, amelybe beletartozik a Sas-hegy és még a budaörsi Törökugrató is.

A Gellért-hegy hőforrásai, a Mátyás-, a Rákóczi-, és az Árpád-forrás, törések következtében jöttek elő és a melegvizes feltörések során alakultak ki a barlangok is. A leghíresebb barlangja a Szent Iván barlang, amelyben a Pálos Rend kápolnáját vagy más néven a Szent Gellért sziklatemplomot találjuk. Ez a barlang egyébként csak részben természetes, mert 1925-26-ban új járatokkal bővítették, hogy a Lourdes-i barlang mintájára sziklatemplommá alakítsák át.

A Gellért-hegy története röviden

A Gellért-hegy története igen hosszú időre, még a kelták ideéig is visszanyúlik, régészeti feltárások szerint a hegy az eraviszkusz törzsnek biztosított otthont, azonban a rómaiak letelepítették a hegyről ezt a törzset, akik aztán az aquincumi városhoz tartoztak. Az Árpád-kor idején a hegyet Pesi-hegynek, illetve Kelen-hegynek nevezték. A Szent Gellért-hegy elnevezés a 15. századtól lesz elterjedt, amelyhez kapcsolnak egy legendát is, miszerint 1046-ban a hittérítő Gellért püspököt a pogányok a Duna felőli sziklás részen egy hordóba zárva a mélybe lökték.
A törökök megszállása idején a kápolna helyére egy palánkvár épült és a Gellért-hegy lábánál a hőforrásoknak köszönhetően sorra épültek a törökfürdők, melyek közül fennmaradt a Rác-fürdő, a Rudas-fürdő és a Király-fürdő kupolás medenceépülete.
1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgálót építettek, de ez sajnálatos módon 1849-ben teljesen megsemmisült. 1851-ben a Habsburg Haynau elrendelte, hogy építsenek erődöt a hegyre, ez lett a Citadella, amely érdekessége, hogy nem városvédő szempontból épült, hanem a cél a pesti lakosság megfélemlítése volt. Szerencsére a város irányába néző ágyúkat csak díszlövések leadására használták, aztán a kiegyezés után meg is szűnt a Citadella erődnek létezni. 1926-ban alakították ki a már említett Szent Gellért Sziklatemplomot, melyet az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek a Pálos Rendnek adományoztak. A Sziklatemplom bejárata fölötti keresztet 1936-ban állították, ez akkoriban fából volt és később 1951-ben a Rákosi-rendszerben le is döntötték, és sziklatemplomot befalazták. A templomot 1992-ben szabadították ki a betonfal fogságából, és a keresztet 2001-ben állították fel újra.

Nagymaros, Hegyes-tető, Julianus-kilátó / Folytatáshoz kattints a posztra !

Nagymaroson, a Szent Kereszt-templom előtt vezet el az Országos Kék Túra vonala, a templommal szemben, hegynek fel, egy pince mellett indulunk el a jelzéseket követve. Hamarosan balra fordulunk a Nap utcán, majd érdemes egy kis kitérőt tenni jobbra, a meredek lépcsősoron megközelíthető Kálváriához. A domb tetején álló, fehérre festett hangulatos kápolna mellől fantasztikus kilátás nyílik a visegrádi fellegvárra és a Dunára.

Miután visszatérünk eredeti útvonalunkra, a Kálvária, majd a Diófa utcán át hagyjuk el a beépített területet. Utunk, ahogy kiér az utolsó házak közül máris hangulatos erdőben, a Templom-völgyben folytatódik enyhén emelkedve, majd csodaszép bükkösön át, kényelmes tempóban 40 perc alatt felérünk a Szent Mihály-nyeregbe (442 m). Útjelző tábla igazít el, balra a sárga jelzésen, a kilátást nem adó Szent Mihály-hegyre (484 m), ill. a kék barlang jelzésen a nehezen megközelíthető, ámbár káprázatos fekvésű Remete-barlanghoz jutunk.

Mi jobbra tartunk a Kék túra vonalán, jobbról két körbekerített egykori bánya aknát hagyunk el, majd kiérünk az Ürmös-rét nagy tisztására, ahol az összképet az adótorony látványa csökkenti kissé. Visszaérve a fák közé, az út egy kisebb kaptató után felér a Hegyes-tetőre (482 m). A nemrég felújított, 1939-ben épült Julianus-kilátóból páratlan kilátást élvezhetünk a Dunakanyarra, a környező hegyekre, a visegrádi fellegvárra.

Ha az idő engedi, a túra folytatható !
A tetőről egy igen erős lejtőn ereszkedünk le a Világos-tér szép tisztására, majd egy távvezetéket többször is keresztezve folytatjuk kényelmes utunkat a Köves-mező felé. Félúton tehetünk egy kis kitérőt a balra nyíló tanösvényen a Büdös-tóhoz. A furcsa nevű kis tavacska a környék legnagyobb vízfelülete, így számos élőlény számára első számú ivóvízforrás. Egy kis vadles is áll itt, ha tengernyi időnk és szerencsénk van, őzeket, szarvasokat is megfigyelhetünk, amikor inni jönnek a tóhoz.
Visszatérve a Kék jelzésre 10 perc alatt kiérünk a Köves-mező (260 m) nagy rétjére. Régebben idáig el lehetett jönni autóval Törökmező felől, ma már csak erdészeti járművek használhatják a betonutat. A nagy lebetonozott placc egy kissé ridegnek hat az egyébként hangulatos tisztáson, az egykor népszerű piknikező helyet egyre ritkábban látogatják, a gondozatlan focipálya is kissé lehangoló, de a rét szélén, a padoktól, a panoráma még mindig elsőrangú a Dunakanyar és Visegrád felé.
A kék jelzés a betonúttal párhuzamosan halad egy darabig, majd hamarosan jobbra hagyjuk el, a zöld ∆ jelzést követve. Ösvényünk először szintben, majd egyre meredekebben halad felfelé először a Kapu-hegyre (306 m), majd a Gubacsi-hálás (360 m) csúcsára. A csúcsról a növényzet miatt korlátozott a kilátás, de ahogy lefelé tartunk, egyre jobban ritkulnak a fák, és kitárul a csodálatos panoráma, lábunk alatt Nagymaros, pont előttünk Visegrád. Meredeken ereszkedünk le a hegyoldalban, végig élvezve a fantasztikus kilátást, pár perc múlva egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra fordulunk a piros jelzésen Nagymaros felé. 10 perc enyhe lejtővel elhagyjuk az erdőt, beérünk a szőlők, gyümölcsösök közé, majd az aszfaltossá váló úton érünk le a házak közé.
A piros jelzés végig vezet a Rákóczi utcán kiindulási pontunkhoz, a templomhoz. A Nagymaros szélén fekvő temető mellett megyünk el, érdemes benézni a szépen gondozott sírkertbe, ahonnan szép kilátás nyílik a szemben fekvő visegrádi várra. A temetőtől 15 perc sétával érjük el a templomot.