Siófok / Folytatáshoz kattints a posztra

A víztorony

Siófok Somogy megye Siófoki járásának székhelye, népszerű üdülőhely, a Balatonpart legnagyobb városa és kikötőváros a tó déli partján. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország ötödik legnépszerűbb települése.

Területe a 20. század második felében jelentősen megnőtt, mivel bekebelezte a korábban önálló Balatonkiliti és Balatonújhely községeket, továbbá Balatonszabadi tóparti településrészeit.

A városban viharjelző obszervatórium működik. A Sió 1865-ben épült zsilipjén át engedik le a Balaton felesleges vízét.

A Sió-zsilip

Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.

Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon.Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.

A Fő tér a víztoronnyal

Az Orion bár fénykorában 1973 körül

A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2007-től) a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

Az evangélikus templom

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs)Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula HungariaeFok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

A 18-19. század

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, ahogy akkoriban nevezték Zsidófokon egykoron nagyszámú zsidóság élt. Az 1860-as évek elején 347 zsidó, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891. áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

Siófok a 20. században

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.

Siófok főtere a víztoronyból

1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Látnivalók

• Meteorológiai obszervatórium (tervezte: Molnár Péter)
• Víztorony
• Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)

Múzeumok, kiállítások

• Kálmán Imre kulturális központ (Fő tér 2.)
• Vízgazdálkodási Múzeum
• Kálmán Imre Múzeum
• Ásványmúzeum (Kálmán I. sétány 10.)
• Jordán Galéria (Korányi Sándor u. 16.)
• Szilfa Galéria (Töreki út 31.)
• Levy Műterem-Galéria (Bajcsy-Zsilinszky u. 155.)

Klubok

• Flört The Club (Aranypart)
• Palace Dance Club (Ezüstpart)
• Press Club - Orion bár (Ezüstpart)

Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható

Híres siófokiak

• Bihari Puhl Levente képzőművész
• Csizinszky Éva rádiós műsorvezető
• Kálmán Imre zeneszerző
• Róka Antal távgyalogló, Helsinki olimpiai bronzérmese 50 kilométeres gyaloglásban
• Varga Imre szobrász
• Vincze Lilla énekesnő, szövegíró
• Timár Imre karnagy, Siófok díszpolgára
• Révész Géza zenepszichológus
• Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó

Meteorológiai obszervatórium

Elhelyezkedése

Siófok Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 54′ 55″, k. h. 18° 04′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 55″, k. h. 18° 04′ 37″ térkép ▼

Siófok Pozíció Somogy megye térképén

Kaposvár / Folytatáshoz kattints a posztra

Kaposvár (németül Ruppertsburg, horvátul Kapošvar) Somogy megye és aKaposvári járás dinamikusan fejlődő székhelye, megyei jogú város, egyetemi város és püspöki székhely.

 A Szivárvány Kultúrpalota

Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik a Zselici Tájvédelmi Körzet.

A város, az ókori Rómához hasonlóan, hét dombra épült, név szerint: Kecel, Körtönye, Gurgyesz, Iszák, Kapos, Róma és Ivánfa (de vannak, akik nem pont ugyanezt a hét hegyet sorolják fel). A Róma-hegy déli részét Lonka-hegynek nevezik. Ezek ma Kaposvár déli városrészeit alkotják. A város legmagasabb pontja kb. 260 m-rel fekszik a tengerszint felett, Töröcskétől körülbelül 1 km-rel délre az úgynevezett Postakocsi-út mentén, mely egykor a legfontosabb útvonal volt Kaposvár és Szigetvár között.

A Zselicség Kaposvár felé eső részén öt vízfolyás torkollik a Kapos folyóba. A Ropolyi-erdőben eredő Berki-patak a Kecel-hegy lábánál, a Töröcskei-patak a Cser és a Donner városrészek találkozásánál ömlik a Kaposba. A Pölöskei-erdőben eredő Zselic-, vagy ahogy a helyiek hívták sokáig: Hódos-patak, míg a város keleti részén az Ivánfai- és a Nádasdi-patak is növeli a folyó vízhozamát. A város területén észak felől további négy - az előbbieknél kisebb vízhozamú - patak viszi vizét a folyóba, név szerint a Csörge-, a Füredi-, a Kisgáti-, valamint a Deseda-patak.

Kaposvár északi részén található a 8 km hosszú Deseda-tó, a 30 hektáros arborétummal.

A Balaton 50 km-re, Pécs 60 km-re, Nagykanizsa 70 km-re, Szekszárd 90 km-re, Budapest 185 km-re van a várostól.

 Söröskorsó (Szabó Éva és Sörös Rita alkotása, 2009, anyaga bronz és üveg)

Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős.

A honfoglalás után

Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapítólevélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus)  név. 1061-ben Ottó (Atha), somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül,Kaposszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén Salamon király és Géza herceg is részt vett. Az egyházi központot később gyakran keresték fel más királyok is, a látogatások sietették a település fejlődését.

 A Belváros felülnézetből, még a 2003-as átépítés előtt

A török időkben

A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. A négyzetes alaprajzú építményt a 15. században építették át földvárból kővárrá, négy bástyája a 16. században épült. A törökök terjeszkedése miatt később felértékelődött a kis erődítmény szerepe. Nehéz volt a területet megközelíteni, így a menekülők számára a vár menedéket jelentett, a törökök azonban 1555-ben ötnapi ostrom után elfoglalták. 1558-ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A város 131 év után, 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A háborúskodások következtében a vár állapota erősen megromlott, 1702-ben rombolták le I. Lipót magyar király parancsára, megmaradt romjait 1931-ben bontották el. Ma két bástya maradványa látszik, illetve a délkeleti körbástya és a délnyugati négyszögletes saroktorony is a felszínen van.

A város újjászületése

A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy megye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények. Lakossága 1800-ban még alig haladta meg a 3000 lelket, addig 1900-ban már 18 218 főt vettek számba a felmérések. Az 1910-es népszámlálás már 24 124 lakosról szólt, míg az 1920-ban megtartott népszámlálás során Kaposvár lakóinak száma 29 470 fő volt. A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A következő években sorra épültek fel az ország más részeivel való kapcsolattartást elősegítő vasútvonalak. A Budapest-Gyékényes-Zágráb-Fiume vasúti fővonal Kaposvár érintésével épült meg, ezzel párhuzamosan 1872-ben létrejött a Dombóvár-Zákány vasúti összeköttetés is Kaposváron keresztül haladt át. Ekkoriban kiépülő helyi vasúti vonalak, mint a fonyódi, a siófoki, barcsi, a szigetvári számára Kaposvár jelentette a végállomást, amely közlekedési szempontból jelentőssé tette a várost. Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd). 1891-ben 1443 ház állt a városban.

 A vasútállomás a Belvárosban

A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak. 1904-ben adták át az új városháza épületét. 1911-ben nyílt meg a híres Csiky Gergely Színház, amelynek társulata az 1970-es évek elejétől a magyar színházi élet meghatározó társulata lett.

Somogy vármegyéhez még a 20. század elején is csak egyetlen város tartozott, Kaposvár, melynek rangja 1930 előtt rendezett tanácsú város volt, azután az elnevezés megváltozása miatt megyei város. 1942-ben törvényhatósági jogú városi rangot kapott, de ezt csak 1945-ben hajtották végre ténylegesen, így 1950-ig Kaposvár nem tartozott Somogy vármegyéhez. Az 1950-es megyerendezés idején a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Kaposvár attól kezdve Somogy megyéhez tartozott, és jogállása 1954-ig közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. A megyeszékhely 1990-ben újra megyei jogú városi rangot kapott.

A két háború közti időszak elején már jelentős változások következtek be a város életében. Az első világháború után a magyar városok számára kiírt stabilizációs hitelből, az ún. Speyer-kölcsönből Kaposvár városa 22 milliárd koronát igényelt, de csak 13 milliárdot folyósítottak végül, amely összegből a szennyvíztelep szűrőmedencéjét állították helyre, valamint megépülhetett a polgári fiúiskola és az akkori Eszterházy utca egyik legszebb részén a leánygimnázium. Felépült a kereskedelmi-egyesületi székház, az új és akkor korszerűnek számító városi mozi épület, és jórészt közadakozásából az új katolikus templom. A kevés számú helyi hívővel rendelkező református egyház fölépítette gyülekezeti házát, az akkoriban túlnyomórészt katolikus hitvallású lakosság rokonszenvétől támogatva. A tűzoltóság épületét kibővítették, felszereltségét pedig európai szintre emelték. A helyi köztisztasági üzemet öntözőautókkal látták el, állandó helyre költözött az Anya- és Csecsemőotthon. Az első világháború után nem sokkal épült ki a távvezetékes villamos-hálózat transzformátorépülete és elsőként kilenc transzformáló-tornya. Városi sportpálya, valamint a Kapos folyó közelében kiépített strand is létesült. Az utcákat új burkolattal látták el, számos közpark létesült, és a „Virágos Kaposvár” mozgalom kibontakozásaként nemcsak a magánházak előtt, de az utak mentén is virágos szegélyeket hoztak létre. A belügyminiszter a „Virágos Kaposvár” megteremtéséért elismerő-oklevelet adományozott a városnak (1929), amely kitüntetést dr. Vétek György polgármester vett át. A „Virágos Kaposvár” volt az egyetlen helyi hagyomány, amelyet változatlan formában vett át szocialista időszak várost irányító vezetése. A város művészeti életét az államosításokig a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társulat fogta össze. A helyi, vagy Somogy-megyei művészek alkotásaiból éves rendszerességgel szerveztek kiállítást.

A Táncsics Mihály Gimnázium főépülete

 Zsolnay-kút a Fő utcán

Múzeumok, kiállítások

• Rippl-Rónai Múzeum
• Vaszary Képtár (a Somogyi Képtár utódja, 1996-ban alapították, főként kortárs művészek időszaki kiállításainak ad otthont)
• Vaszary Emlékház (Vaszary János festőművész állandó kiállítása)
• Krokodil Zoo Terrárium (Pécsi Tibor)
• Kaposszentjakabi Bencés Apátság
• Rippl-Rónai Emlékmúzeum
• Somogyi Sportmúzeum
• Ásványkiállítás (dr. Benkő Géza magángyűjteménye)
• Somogy Megyei Levéltár (vezető: dr. Bősze Sándor)
• Öntöttvas kályhák, falikutak, keresztek, háztartási tárgyak (Steiner József magángyűjteménye)
• Bádogos ipartörténeti kiállítás (Szabó Tamás magángyűjteménye)
• Babavilág (porcelánbabák gyűjteménye)
• Somogy Kereskedelme Anno – régmúlt idők kereskedelmi relikviái (Gombos Gusztávné magángyűjteménye)
• Bors-Honty Emlékszoba
• Kaposfüredi Galéria és Szoborpark
• Vasúti Emlékmúzeum – Kapostüskevár (Verebélÿ László Vasúttörténeti Egyesület Közhasznú Szervezet)

Főbb programok, állandó rendezvények

• Kaposvári Tavaszi Fesztivál
• Rippl-Rónai Fesztivál (2014 előtti neve: Festők Városa Hangulatfesztivál)
• Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
• Kaposvári Farsang – Dorottya Napok, Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton futóverseny
• Szentjakabi Nyári Esték
• Nemzetközi Lovasíjász Verseny a Kassai-völgyben
• Káposztás Ételek Gasztronómiai Fesztiválja (Kaposfüred városrészben)
• Kaposvári Mézfesztivál
• Országos Nóta- és Népdaléneklési Verseny
• Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó Fesztivál (2013-ban kézilabdával és kosárlabdával is bővült)
• A Csiky Gergely Színház előadásai
• A Roxínház Kaposvár előadásai
• A Déryné Vándorszíntársulat műsorai
• Bábszínházi előadások
• A Somogy Táncegyüttes műsorai
• Kaposvári Állattenyésztési Napok (KÁN)
• Kaposvári Advent
• Miénk a város!
• Kaposvári Egyetemi Napok (KEN)
• Agóra - Együd Árpád Kulturális Központ rendezvényei
• Karácsonyi vásár (Kossuth tér)

 A Nagyboldogasszony-székesegyház

Lakóházak, paloták

• Anker-ház
• Vidor-palota
• Kemény-palota
• Erzsébet-ház

Középületek

• A kórház első épülete, műemlék
• Csiky Gergely Színház
• Dorottya-ház (18. század)
• Hotel Dorottya (1910-es évekbeli szecessziós szállodaépület)
• Arany Oroszlán Gyógyszertár (1774) – eleinte barokk stílusú, később romantikus stílusúra átalakítva
• Kaposvári Törvényszék (Igazságügyi Palota)
• Kaposvár 1 posta (Postapalota)
• Pénzügyi Palota
• Városháza
• Megyeháza
• Zárda
• Toponári általános iskola (régen kastély)

 A Városháza épülete

Templomok, imaházak, plébániák

• Római katolikus
  • Nagyboldogasszony-székesegyház (1885–1886)
  • Szent Imre-templom (1912)
  • Jézus Szíve plébánia (Hősök temploma)
  • Szent Margit-Szent József plébánia (két templom tartozik hozzá azÉszaknyugati városrészben és a Béke-Füredi lakótelepen)
  • Kálvária-kápolna (Donner)
  • Szent Kereszt plébánia (Donner)
  • Kaposfüredi templom
  • Kaposhegyi barokk kápolna (18. század második fele)
  • Szentháromság-templom (Toponár, barokk műemlék)
  • Szent Donát-kápolna (barokk, 18. század első fele)
  • Rómahegyi kápolna (1906)
  • Lonkahegyi kápolna
  • Kecelhegyi kápolna (1904)
• Evangélikus templom (1929)
• Református templom (1908)
• Kaposvári Zsidó Hitközség
• Adventista Egyház Kaposvári Gyülekezete
• Baptista Gyülekezet - Békevár imaház (1997)
• Jehova tanúi
• Hit Gyülekezete
• Keresztény Advent Közösség - Bibliaház
• Metodista Egyház Kaposvári Gyülekezete
• Őskeresztyén Apostoli Egyház
• Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus egyháza

 Néhány forrás Kaposvár területén

Források

• Négytestvér-forrás és Kőér-forrás a Gyertyános-völgyben
• Cserkész-forrás (korábban Vándor-forrás) és Spanyol-forrás (korábban Eszperantó-forrás) a Töröcskei-parkerdőben
• Balla-kút a Kapos-hegy alatt
• Latinca-forrás a Nádasdi-erdőben
• Desedai-forrás az arborétum hídjánál

Egyéb nevezetességek

• Fa harangláb és kőkereszt a 19. századból – műemlék Ózaranypusztán
• Pannon Lovasakadémia – lovas világversenyek helyszíne
• Kaposvári Uszoda és Gyógyfürdő (Virágfürdő)

 A 44-es gyalogezred emlékműve a színháznál

 A kaposszentjakabi bencés apátságromjai

 A Rippl-Rónai Emlékmúzeum a Rómahegyen

 A sétálóutca

 A Csiky Gergely Színház

 A Dorottya-ház a sétálóutca elején

 A volt Pénzügyi Palota a Kossuth téren

 A Püspöki Palota és a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium

Elhelyezkedése

Kaposvár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 21′ 50″, k. h. 17° 46′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 50″, k. h. 17° 46′ 56″ térkép ▼

Kaposvár Pozíció Somogy megye térképén