Mogyorósbányai Kőszikla (Mogyorósi-szikla)

 A Mogyorósbányával szomszédos domb oldalában meglepően éles, szabdalt sziklafal áll őrt a táj fölött. A Kőszikla tetejéről a Gerecse egyik legélvezetesebb panorámájában gyönyörködhetünk, a hegység apró bérceit a Börzsöny és a Pilis magaslatai határolják.

Az éppen 300 méter alatt maradó Kő-hegy peremén bástyaként állnak a 4-6 méter magas sziklatornyok, lapos tetejükről parádés kilátást élvezhetünk a kellemes gerecsei tájra. A távolban a Dunakanyar torka látszik, amely fölé a Börzsöny erdőtömbje hatalmasodik, közvetlenül a partján pedig a Helembai-hegység sziklasora ad hátteret az esztergomi Bazilika kupolájának. Feltűnik a Pilis és a Budai-hegység, szemben a Nagy-Gete előtt eltörpül a Hegyes-kő. Alattunk a tokodi pincék épületei pöttyözik a szellősen beépített hegyoldalt, bal felé a Duna sávja csillog.

A hely érdekessége, hogy a többi gerecsei röggel ellentétben itt nem a tengervízben keletkezett, szokványos mészkövet találjuk, hanem forrástóban lerakódott édesvízi változatot. Maga a Kőszikla a dombot borító forrásmészkő szálban álló kibukkanása, mely a Kő-hegyen helyenként 10-15 méter vastagságú. A mészkőfelszínre érő vízfolyások szénsavtartalmukkal oldják a kőzetben jelenlévő karbonátot, majd a mélybe jutva hosszabb-rövidebb utat tesznek meg a hegy gyomrában. Amikor a víz forrásként a felszínre lép, hirtelen megváltoznak a viszonyok, ezért a széndioxid elillan, az oldott mész pedig elkezd kiválni. Az így keletkező forrásmészkő (egyéb nevein mésztufa vagy travertínó) bekérgezi a mederben heverő akadályokat (ágakat, törzseket, köveket és növényeket). A moszatok, mohák a vízből széndioxidot elvonva gyorsítják a folyamatot. A növényi részek később elbomlanak, helyükön lyukak maradnak - ennek következtében a forrásmészkő sokszor likacsos szerkezetű.

A Kőszikla oldala ezért is jó mászóhely; behatóbb vizsgálódással felfedezhetünk néhány nádszállenyomatot rajta. Magyarországon egyedül itt tudunk édesvízi mészkövön, biztosított falon sziklát mászni. A mai, szárazabb éghajlaton már nem csörgedeznek patakok errefelé, és a Duna is jóval északabbra folyik, így aztán a kereszttel is ékesített szirt korábbi földtörténeti korok forrásainak látványos, kiemelkedett maradványa. Több sziklatetőre is kijuthatunk, ne hagyjunk ki egyet sem, ugyanakkor legyünk óvatosak a nagy mélységek fölött!

A szikla mögötti réten elhelyezett emléktábla a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Komárom-Esztergom megyei csillagász szakosztályát hirdeti. Évtizedek óta ezen a helyen rendezik meg a helyi csillagászok szakmai észlelő táborát.

Megérkezett az első vörösnyakú lúd Tatára

Megérkezett a régióba az első vörösnyakú lúd, mely fokozottan védett és globálisan veszélyeztetett. A Tatai Öreg-tavon október 25-én reggel szálltak fel az első éjszakázó nagy lilikek. Jelenleg 5500 vadlúd tartózkodik a régióban és folyamatosan emelkedik az Öreg-tavon éjszakázó madarak száma is .

A vörösnyakú lúd Szibéria északnyugati részén, az arktikus és szubarktikus tundrákon fészkel. Kis kolóniákban költ, fészekalja 3-7 tojásból áll, a fiókák 25 napi kotlás után kelnek ki. Sokszor ragadózómadarak fészke közelében költenek, hogy a szárazföldi ragadozóktól biztonságban legyenek. A legtöbb egyed a Kaszpi- és a Fekete-tenger mellékén telel. A csoporttól elszakadt példányok más lúdfajokkal nyugat-európai országokba is eljutnak, de egyre gyakoribb vendégek a Kárpát-medencében, így hazánkban is. A madár természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Fotó: Wikimedia Commons

Székesfehérvári Skanzen - Palotavárosi Emlékek

 Pa­lo­ta­vá­ros két kö­zép­ko­ri kül­vá­ros­ból, a Szi­get­ből és a Rác­vá­ros­ból ala­kult ki. A Pa­lo­ta­vá­ros észa­ki ré­szét ké­pe­ző Rác­vá­ros fő­ut­cá­ja a Rác ut­ca volt, amely­ben a 16. szá­zad má­so­dik fe­le óta össz­pon­to­sult mind­az, ami a szerb (rác) nem­ze­ti­ség it­te­ni tör­té­ne­té­hez kap­csol­ha­tó: a ­temp­lom, a szerb is­ko­la, a föld­mű­ve­sek, ipa­ro­sok és ke­res­ke­dők há­zai. Az utcában található szerb ortodox temp­lom ér­té­kes mű­em­lék, amely­nek kül­se­je sze­rény­sé­gé­vel, egy­sze­rű­sé­gé­vel, kis mé­re­té­vel tű­nik ki a vá­ros töb­bi temp­lo­má­hoz ké­pest. Ba­rokk stí­lu­sú, egy­ha­jós, egy­tor­nyú épít­mény. Ke­resz­te­lő Szent Já­nos szü­le­té­se em­lé­ké­nek szen­tel­ték.

A Palotavárosban, tízemeletes panelházak tövében húzódik a 80-as évek óta skanzenként megőrzött Rác utca, központjában a szerb ortodox templommal és néhány, az egykori Rácváros hangulatát megőrző, a hagyományos népi építészet elemeit tükröző, ám új funkciót kapott épülettel.

 A Rác utca 11. számú házban 1988-ban nyílt meg Palotavárosi emlékek címmel a Palotaváros történetét és néprajzát bemutató kiállítás. Ez az egyik legtipikusabb szerb földműves ház, amely teljes mértékben őrzi eredeti berendezését. A hátsó szobában látható kiállítás a Palotaváros egykori társadalmát, életmódját idézi fel.

 Ez a városrész híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek (csapók, vargák, tobakosok, tímárok) számára volt megfelelő. A XVII–XVIII. században betelepülő szerbek (rácok) közül sokan kereskedelemből éltek. A kiállításon a régi palotavárosi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, munkaeszközöket, dokumentumokat is tanulmányozhatunk.

Egy következő helyiségben a Dietrich-kalaposműhely berendezése, szerszámai, gépei láthatók. Pa­lo­ta­vá­ros hí­res ka­la­pos di­nasz­ti­á­já­nak meg­ala­pí­tó­ja az 1891-ben fel­sza­ba­dult Diet­rich Ede volt, akit fia, Ist­ván kö­ve­tett a Szömörce majd a Csapó utcában működő mű­hely­ben. A múzeum 1986-ban tőle vásárolta meg a kalapos szerszámokat és a teljes felszerelést.

Tákos és Csaroda – református templomcsodák

 A tákosi templomnak festett fakazettás mennyezete, szószéke, karzata adja az igazi értékét. A csarodai templom beltere a középkori és reneszánsz falfestészet, a népi, valamint a protestáns díszítőművészet hihetetlenül csodálatos együttese.

A tákosi mezítlábas Notre-Dame…

Igazi tóháti település, a tó mentén két házsorral, hosszanti tengelyében, a legmagasabb ponton áll a templom – a 41. számú főút mentén. Az egymással szemben lévő két házsort néhány évtizede csak pallón át lehetett még megközelíteni. A tó azóta kiszáradt, a helyén füves park található.

A népi barokk stílusú, zsindellyel fedett református templomot 1766-ban építették. Alig nagyobb, mint egy régi parasztház. A templom földje döngölt agyag, páratlan szépségű faragott festett bútorzata és festett kazettás mennyezete a 18. században készült. A belső berendezést, bár nem egyszerre készítették, különálló fatornyát a templommal egy időben ácsolták. A 2001-es hatalmas tiszai árvíz elpusztította a falut, de a templomot megkímélte. Tákost – szinte a táj jellegéhez igazodva – azonban újjáépítették.

A templomot fából és sárból, vagyis paticsból építették,  mint a fecske a fészkét, az idő tájt, amikor Mária Terézia előírása megtagadta a követ és a téglát a reformáció híveitől. A templom – ahogy elhíresült: a mezítlábas Notre Dame – a középkori gótikus építészet stílus-jegyeit hordozza. A festett fakazettás mennyezete, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emelte hírnévre. A falu nemes Buday és Dancs családjai a templom legelső soraiban – ma is látható – saját széket készíttettek maguknak.

A festett mennyezeten a kései reneszánsz virágos-gránátalmás úrhímzésre emlékeztető motívumkincse fedezhető fel, a díszítések tengelyesen szimmetrikusak.

Az egész olyan, mint egy tavaszi virágos, sziporkázó rét. A színpompás mennyezet és a berendezés jól érvényesül az egyszerű, fehérre meszelt falak között.

A templom mellett tizenhat méter magas fatorony áll szoknyával, galériával és vízcsendesítővel.

Különös a templom megvilágítása: az ablakok napkelettől déli irányba találhatóak a falon, és így a fény körbejár. A Nap utolsó sugarai pedig az egészen keresztülvilágítanak. A templom újjászületése december 24., ekkor a fény pontosan az első sorban lévő turult, a magyarok jelképét világítja meg.

Tákos a növénymotívumokat őrző beregi hímzés egyik központja. A beregi keresztszemes hímzés jellemző motívumai a tulipán, szarvas, színekben a piros és a kék.

A templom ikertestvére Csetfalván található. A határon túl, Kárpátalján.

Csarodai mezítlábas templom

A falu közepén álló, román stílusú műemlék kőtemplomot két oldalt a Csaroda vize öleli át, a 13. század végén épült, hajdan a templom egész belsejét színes freskók díszítették. A templom beltere a középkori és reneszánsz falfestészet, a népi, valamint a protestáns díszítőművészet hihetetlenül csodálatos együttese.

A hajó északi falán és a diadalív freskóit a templom építésével egy időben, a szentély festményeit két évszázaddal később készítették. Akkor, amikor Csaroda egész lakossága a kálvini hitre tért, így a templom is a reformátusok szolgálatába állt. Ekkor a falakat lemeszelték, és a mennyezetet kazettás faragványokkal díszítették.

A szentek szigorú bizánci rendben sorakoznak a falon. Kozma és Damján, az orvos szentek, Péter, Pál és János apostol, Szent Anna, valamint Mária, ölében a kis Jézussal. Későbbi, korai gótikus stílus jellemzi a szentély bordás boltozatát, e freskók a feltámadott Krisztust és az apostolokat jelenítik meg. A reformátusok idején a falakat bevakolták, a templom díszítését népies festés uralja.

A templom belső falát 1642-ben hímzésre emlékeztető, virágos-leveles kék-vörös mintákkal pingálták tele.

A festett s a kazettás famennyezet, a szószék és a karzat 1777-ból való, az úgynevezett Rhédey-epitáfium – avagy halotti felirat – 1758-ban készült.

A templom szűk tornyában sohasem függött harang, a 18. században a templomtól keletre egyszerű, fából ácsolt harangtornyot építettek.

Ípolytarnóci őskori Pompei.

Egy vulkáni katasztrófa

által betemetett s konzervált világ emlékei: tengerparti homokkőben lapuló cápafogak, megkövesedett szubtrópusi fák, egzotikus növények lenyomatai, régen kihalt ősvilági szörnyek lábnyomai… – egy páratlanul izgalmas geológiai tanösvény mentén. Több mint húszmillió évvel forgatva vissza az idő kerekét.

Ez a világ harmadik leggazdagabb lábnyom-őrző lelőhelye. 

Az eredetében megőrzött élőhely felett egy háromdimenziós vetítés foglalja össze a látottakat, mozgásukban is megelevenítve az állatokat és környezetüket.

Az ösvény különleges látnivalója a ♦ világ legnagyobb ismert, megkövesedett óriás fenyője. A parkban láthatók azok az évmilliókon át mélyen a föld alatt lapuló ősfenyők is, amelyekre 2007-ben bukkantak Bükkábrányban. A 16 ritka, csillogóan megkövesedett fatörzs- ősmaradványok kora mintegy 7 millió év.

Újdonság a lombsétány.

A mintegy 150 méter hosszú és 8-10 méteres magas, a fák lombjai közt húzódó, keskeny függőhídjairól különleges rátekintés nyílik az erdei világra.