Buják / Folytatáshoz kattints a posztra

Pásztótól 30 km-re található zsáktelepülés. Bokorra csak egy erdei aszfaltozott úton lehet átmenni.

 Nevének eredete tisztázatlan: a Buják szó lehet szláv (magyarul bikát jelent), aBijan chald kifejezés növényi bujaságot jelent, etimológusok pedig szláv személynévből eredeztetik.

A környék a késő bronzkortól lakott – ilyen leleteket az Ecseg felé vivő út melletti hegyen, az úgynevezett Tarisznya-parton találtak. A honfoglalás idejéből is kerültek elő tárgyi emlékek.

A vár alapjait valószínűleg a tatárjárás után rakták le. A település a 15-16. század fordulóján mezőváros volt.

A török először 1552-ben foglalta el. 1562-1563-ban a hűbérbirtokosa bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt. Akkor 38 adóköteles házat vettek nyilvántartásba, és 1579-ben is ennyit írtak össze. Az1633-1634. évi számadáskönyvekben a váci nahije községei között szerepelt, de már csak 7 adóköteles házzal.

A falu valószínűleg nem pusztult el a törökök kiűzéséig sem, mert lakossága még a 18. század elején is a többi településnél nagyobb és tisztán magyar volt.

A közeli Hényelpuszta, ami a középkorban még önálló falu volt, mostanra majdnem elnéptelenedett. 1715-ben 23, 1720-ban 24 magyar háztartást vettek számba a helységben. 1745-ben Mária Terézia királynő Esterházy Pál Antalnak adományozta, és ettől fogva az Esterházy hercegek birtoka volt egészen 1848-ig. Napjainkban Hényelpuszta Buják külterülete, körülbelül 20 fős lakossággal.

1873-ban kolera pusztított a faluban.

A 19. század közepén Hatvani Deutsch Bernát lett a birtokos, tőle 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földet. A századforduló idején a legnagyobb birtokos gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet (Károlyi Mihálytestvére, Károlyi Gyula leánya) volt. Ebben az időben a falu külterületei:

• Nádasd-puszta,
• Szamkó-puszta,
• Aranykút-major és
• Galambos-telep

voltak.

A grófnő vár alatt 30 szobás vadászlakot építtetett, a 446 méter magas Fekete-hegy (Sasbérc) csúcsára pedig négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. Ezt a rongálók elleni védelmül lezárva tartották; ma már csak romjai látszanak.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

Nevezetességei

• Római katolikus templom
• Bujáki vár romjai
• Bujáki népviselet
• Sasbérci kilátó
• Kálvária-hegy, Szent Anna kápolna (1800 körül)
• Honvéd Üdülő
• Homokkőbarlang
• Alpesi stílusú kastély – olcsó, de remek szálláshely gyönyörű környezetben.
• Egidius-forrás (az erdő alján, a Selyemrét szélén) – 1943 óta védett, az 1940-es években kőboltozatot emeltek fölé.
• védett tölgyfák (kettő a keselyréti csemetekert előtti tölgyes szélén, a harmadik bent a csemetekertben) – becsült koruk kb. 380 év.
• Az ökológiai tanösvény a környék növényzetét és állatvilágát, az erdő- és vele a vadgazdálkodás céljait, módszereit mutatja be. Útvonala a bujáki művelődési ház és a Sasbérci kilátó között vezet. Áthalad a Kálvária-hegyen; egy leágazása fölvezet a bujáki várhoz.

 Glatz Oszkár festőművész itt festette „Bujáki menyecske kancsóval” című képét.

Szent-Györgyi Albert a Bujákhoz tartozó Kiskér-pusztán töltötte gyerekkora néhány évét.

Elhelyezkedése

Buják Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 53′ 08″, k. h. 19° 32′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 08″, k. h. 19° 32′ 25″ térkép ▼

Buják Pozíció Nógrád megye térképén