Székesfehérvár az egyik legrégebbi magyar város, egy jól védhető, mocsaras terület dombjaira épült, a természetes utak találkozási pontja mentén. Géza fejedelem 972-ben ezen a kedvező stratégiai ponton alakította ki uralkodói székhelyét, a mai Székesfehérvár ősét, itt építtette meg a magyarok első kőtemplomát 997 körül, mely temetkezési helyéül is szolgált. Igazán jelentős központtá Szent István idején vált a város, aki itt építtette fel magántemplomát, a Szűz Mária prépostsági templomot, a későbbi koronázó templomot. Ma ennek az egykor európai viszonylatban is figyelemre méltó méretű épületnek csak a romjait találjuk. A templom a 18. század végére gyakorlatilag eltűnt, köveit a helyén épülő Püspöki Palotához használták fel.
Látnivalók
- Püspöki palota (18. század vége, copf stílus) , könyvtárában ritka könyveket őriznek
-
Középkori romkert, nemzeti emlékhely:
- Szent István bazilikájának romjai, a bazilika 1543-ig királyaink koronázási és temetkezési helye volt , ismert koronázó bazilika néven is.
- Árpád-kori királysírok (például III. Béla) a romkertben
- Országalma Ohmann Béla alkotása, a gömbön a következő felirat olvasható:
-
- „Libertates Civitatis Albensis a S. rege Stephano concessae”, azaz Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta.
- Püspöki székesegyház (a középkori Szent Péter plébániatemplom helyén)
- Szent Anna kápolna (gótikus), amely a város egyetlen változatlanul fennmaradt középkori épülete
- Kálmáncsehi Domonkos szobra (a Szent Anna kápolna előtt található; Ohmann Béla alkotása)
- Ferences templom és rendház (Szent Imre-templom, „Barátok temploma”: az egykori királyi palota – így a hagyomány szerint Imre herceg születése – helyén áll)
- Egyházmegyei Múzeum, benne Prohászka Ottokár Emlékszoba (az egykori ferences rendházban)
- Tízes huszárok emlékműve (Pátzay Pál szobra)
- II. világháborús emlékmű (Lugossy Mária alkotása)
- Ciszterci templom és rendház (rokokó faragott berendezésű sekrestyéje egyedülálló)
- Szent István Király Múzeum, ahol Magyarország második leggazdagabb régészeti gyűjteménye tekinthető meg
- Fekete Sas Patikamúzeum, ahol a gyógyszerkészítés korabeli eszközei láthatók
- Mátyás király emlékmű (Melocco Miklós alkotása)
- Virágóra
- Zichy liget a zenepavilonnal
- Deák Gyűjtemény – Városi Képtár (Oskola utca 10.)
- Csók István Képtár
- Hiemer-ház, benne a Hetedhét Játékmúzeummal
- Szemináriumi (volt Kármelita) templom
- Történelmi órajáték és Óramúzeum
- Kati néni, a fertályos asszony szobra
- Palotavárosi skanzen, benne az ortodox szerb templom
- Ybl-gyűjtemény
- Bory-vár
- Szent Donát-kápolna
- A Rózsaliget az ott található Csitáry-kúttal, amelyből magas vastartalmú ásványvíz, úgynevezett savanyúvíz folyik, és ahol évszaktól függő harangjáték szól óránként.
- Sóstói természetvédelmi terület
- Aranybulla-emlékmű
- Vízivárosi Templom
- Halesz park
- Kégl-kastély
- Kisfaludi-kastély
Székesfehérvár, a Királyok Városa megyei jogú város a Dunántúlon, a Közép-Dunántúli régió központja, Fejér megye és a Székesfehérvári járásszékhelye, Magyarország egyik legnépesebb városa. Az egyik legnagyobb múltú, és talán a legrégebbi magyar város, a középkori Magyarország fővárosa, hajdani királyi székhely, koronázóváros. Belvárosa műemlékekben és látnivalókban gazdag. Napjainkban Magyarország egyik legfejlettebb nagyvárosa. Híres élénk sport- és kulturális életéről is.
A város mindent elkövet annak érdekében, hogy megfelelően be tudja mutatni és meg tudja őrizni nagy történelmi múltját és jelentőségét. A belvárosi műemlékeket egyre vigyázzák, emellett a helyi kultúra bemutatására is kiemelt figyelmet fordítanak: a Rácz utcai Skanzen példás helyreállításáért 1989-ben Székesfehérvár megkapta a műemlékvédelem Európa-díját.
A város neve régen egyszerűen Fehérvár volt. Jelentőségét mutatva számos idegen nyelven van külön neve: latinul Alba Regia, törökül İstolni Belgrad,szlovákul Stoličný Belehrad, horvátul Stolni Biograd, németül Stuhlweißenburg,lengyelül Białogród Stołeczny vagy Białogród Królewski, szerbül Stolni Beograd (Столни Београд). A királyi múltra utal a Királyok Városa és a Szent István Városa melléknév, egyházi jelentőségére pedig a Templomok Városa jelző.
A középkori Székesfehérvár
A várost 972-ben alapította Géza fejedelem a Gaja-patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten, melyek egyike a mai belváros helyén emelkedett. Géza kicsiny kővárat épített, benne a fejedelmi palotával és egy négykaréjos bizánci stílusú templommal. Ez utóbbi az ország első keresztény temploma volt; alapfalait 1971-ben tárták fel, melyeket fehér kövekből kirakott alakzat jelöl a mai székesegyház főbejárata előtt. A város középkori latin neve Alba Regia („Királyi Fehér”)volt.
Szent István emelte Fehérvárt igazi várossá és a királyság világi központjává. Ő építtette a királyi bazilikát is (1003–1038), mely egyházi és világi jelentősége ellenére nem volt székesegyház, mert István király Fehérváron nem alapított püspökséget, valószínűleg az egyházi és világi hatalom szétválasztásának szándékától vezérelve. A város egyházi jelentőségét a középkorban az itt működő igen tekintélyes társaskáptalan adta. Évente kétszer itt tartották királyi törvénykezési napokat és az országgyűlést. 1526-ig 43 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek Fehérváron.
A 11. században a város a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt. A középkorban a város jelentősen fejlődött, a mocsárból kiemelkedő dombokon elővárosok jöttek létre, ahol szerzetesrendek, kézművesek és kereskedők telepedtek le. A 12. század fokozta Székesfehérvár jelentőségét. Megjelennek a Szent János-lovagok. Kolostorukat – a Sziget nyugati oldalán – még a század közepe táján kezdte építeni Martirius esztergomi érsek, de a befejezést III. Béla anyja, Eufrozina eszközölte (őt ide is temették). A konvent, mint hiteles hely országos szerepet vitt a magyar jogi élet lebonyolításában. A III. Béla által megalapított és az írásbeliség végzésével megbízott kancelláriának a megindulása is Székesfehérvárhoz kapcsolódik, amennyiben annak vezetői jobbára a székesfehérvári prépostok voltak. 1222-ben II. András itt bocsátotta ki az Aranybullát (a hagyomány szerint a város határában lévő Csúcsos-hegyen), mely tartalmazta az alattvalók jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja.
1242 tavaszán a tatárok megpróbálták elfoglalni a mocsárral körülvett várost, melyet azonban a hirtelen jött hóolvadás megvédett a mongol lovasok betörésétől, akik így nem tudtak a várfalhoz jutni. A 13. század és a 15. század között az okmányok egy sor palota építéséről számolnak be. A középkorban virágkorát élő város képét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg.
A középkor végi Székesfehérvár életében komoly törést jelentett az 1490-es ostrom. Az I. Mátyás halála után kezdődött trónutódlási küzdelem során Székesfehérvár 1490 novemberében rövid ostrom után elesett, a Miksa vezette német-római birodalmi és osztrák csapatok teljesen kifosztották (a bazilikát is beleértve), és a város egészen 1491. július 29-én, II. Ulászló által való visszafoglalásáig I. Miksa kezén maradt.
A mohácsi csatát (1526) követően a város Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd harcában az előbbi mellé állt, s mellette egészen haláláig kitartott annak ellenére, hogy Révay Ferenc nádori helytartó mindent elkövetett, hogy Ferdinándnak nyerje meg. Ferdinánd még bizonyos Fejér megyei községeket is adományozott a városnak. 1543-ban Fehérvár is török kézre került. A város polgárai ugyanis megelégelve az ostromot, a Varkocs György várkapitány vezette kitörő csapatokat a városból kizárták, akiket így az oszmánok lekaszaboltak. A török hódoltság idején a város eredeti lakosságának nagy része elmenekült, helyükre jórészt délszláv lakosság költözött. Fehérvár templomainak egy részét dzsámivá alakították, többek között a Szent Anna kápolnát is, melynek tetején ma is ott a félhold. Az ekkor épült török fürdőnek ma már csak romjai láthatóak. Ez a Török Udvar.
A török igazgatási beosztás szerint a város a budai vilajet fehérvári szandzsákjának volt a székhelye. 1688-ig a város végig török kézen volt, eltekintve egyetlen évtől: A tizenöt éves háború során 1601-ben a várost átmenetileg sikerült visszafoglalni. Bár az ostromot átvészelte, mégis ekkor pusztult el a Szent István által építtetett, majd az Anjouk és később Mátyás által kibővíttetett pompás királyi bazilika, amikor a tornyában tárolt puskapor felrobbant. A következő évi sikeres török ostrom idején esett fogságba a város alkapitánya, a kalandos életű Wathay Ferenc is (kinek szobra a Prohászka Ligetben áll).
Székesfehérvár az oszmán uralom felszabadulása (1688) után ugyan nem nyerte vissza középkori jelentőségét, a 18. század végére mégis a régió egyik legfontosabb központjává vált. Kulturális szempontból is kiemelt szerepet játszott. A török kiűzése után a kereskedők és iparosok külföldről jöttek, s az adminisztráció nyelve is német lett. A 18. század kezdetétől a város újabb felvirágzását élte. A helyi magyar és szerb lakosokhoz német és morva lakosok költöztek. 1702-ben alapított jezsuita, majd pálos, végül ciszterci gimnáziuma országos ismertségre tett szert. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot, de már nem volt sorolható az ország központi városai közé. A 18. század közepén nagyobb építkezések kezdődtek, például a ferences templom és rendház építése, a jezsuiták templomépületei. A Városháza épülete az 1710-es években készült el. Középületek, barokk paloták és polgárházak épültek.1777-ben Mária Terézia az egyik újonnan alapított püspökség székhelyévé tette a várost. A püspöki palota a királyi bazilika egykori területének egy részére települt, építéséhez sokat felhasználtak a Szent István-féle templom kövei közül, amelynek utolsó még álló kápolnáját is ekkor bontották le. A székesegyház új épületét 1758-ban kezdték el építeni, melyhez felhasználták a régi plébánia falait. A templom a város, az egyházközség és a jezsuiták adományából 1768-ra nyerte el mai formáját. A belváros – más dunántúli városokhoz hasonlóan – megőrizte középkori utcaszerkezetét, mely a vár két kapuján keresztül kapcsolódott az azt körülvevő városrészekhez. A vár zártsága a XIX. század első harmadában szűnt meg, amikor új utcák épültek, s kapcsolták a külvárosokat a történelmi városmaghoz. A belváros szerkezetét jelentősen megváltoztatta a Palotai kapu, illetve a Budai kapu melletti várfal 1809-es lebontása, ekkor ugyanis 1810-ben József nádor érkezett a Fejér vármegyei felkelő sereg megszemlélésére. A Budai kaput 1872-ben bontották le, mivel a városi magisztrátus szűknek találta a városkaput, így több polgári ház és várfal lebontásával megnyitották a Nádor-utcát, a mai Fő utcát. 1843-ban a város déli része tűzvész következtében teljesen elpusztult.
Rendezvények
- Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál
- Öreghegyi Mulatságok
- Fehérvári Zenei Napok - FeZeN
- Musica Regia (augusztus)
- Királyi Borlakoma - Virágálom Pünkösdkor(pünkösd idején)
- Kortárs Művészeti Fesztivál (május )
- Fúvószenekari Koncertek a Zichy ligetben (augusztus vasárnap esténként)
- Harmonia Albensis templomi koncertek (július)
- Aranybulla Művészeti Napok (augusztus )
- Fehérvári Vigasságok - Lecsófesztivál (szeptember vége)
- Fehérvári Advent - Karácsonyi Sokadalom (december)
- Bolondballagás (április vége)
- Koronázási Ünnepi Játékok (augusztus közepe)
- Palotavárosi Halünnep (Május vége)
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 11′ 20″, k. h. 18° 24′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 20″, k. h. 18° 24′ 50″ térkép ▼ | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése