Bernády György polgármester háza
Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 320 méterrel tengerszint felett. A város a Maros mindkét partjára kiterjed, a központ és a városnegyedek nagy része azonban a folyó bal partján fekszik. A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai állomása, az itt található állatkertnek is köszönhetően.
A várost a következő községek veszik körbe: Marosszentgyörgy, Jedd, Marosszentanna, Marosszentkirály, Koronka ésMaroskeresztúr.
Távolságok néhány fontosabb romániai városhoz képest:
- Bukarest vasúton 448 km, közúton 346 km
- Brassó vasúton 282 km, közúton 171 km
- Kolozsvár vasúton 127 km, közúton 105 km
- Nagyszeben vasúton 189 km, közúton 124 km
Marosvásárhely (románul: Târgu Mureș – a második világháború utáni, rendszerváltás előtti román helyesírás szerint Tîrgu-Mureș, németül:Neumarkt, Neumarkt am Mieresch, erdélyi szász nyelven Nai Muark, latinulNovum Forum Siculorum, Agropolis, Areopolis) municípium Romániában,Maros megyében. A székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési,oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. Itt él a legtöbb magyar Romániában; több mint Kolozsvárott.
Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak,1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül elnyerte a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a Tizenöt éves háborúnyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették. Ezek után megnőtt az igény egy falakkal körülvett várra, megépítésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.
A legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51,4%-át magyarok tették ki. Az 1992-es népszámlálás után népességszáma csökken (1992–2002 között több mint 14 404 fővel) és a 2002-es adatok szerint a magyarság kisebbségbe került. Ennek okai részben a demográfiai hanyatlás felgyorsulása (születésszám visszaesése, elöregedés), a magyaroknagy számban való kivándorlása (a rohamos gazdasági fejlődés során a jelenség gyakorlatilag megszűnt), illetve a tehetősebb réteg a Marosvásárhely melletti lakóparkokba, illetve a környező településekre való kiköltözése (szuburbanizáció). A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, s ebből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.
Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros, a Rózsák-tere a számtalan barokk, szecessziós épülettel, mint a Keresztelő Szent János-templom, a Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője a négybástyás vár, amelynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz,eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.
A vár egyik bástyája
Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot, amelyet 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye.1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősíttette meg, ami ötszög alakú külső tornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. A vár 1600–1601-ben Basta ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújtatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között lett kész. Székely Mózes az egyetlen székely fejedelem is megfordult a városban, amikor 1603-ban Erdélyt felszabadította az idegen uralom alól. 1616-ban szabad királyi város lett. 1658-ban török és oláh hordák rohanták meg és égették fel. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt. 1662-ben a város az itt uralgó törökök vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben Kaszás Pál serege foglalta el a várat, amit 1706-ban Pekry Lőrinc foglalt vissza a labancoktól. 1707.április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztította.
1848. november 4-én falai alatt verték meg a császáriak a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. 1849. július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben itt, a Postaréten végezték ki a 3 székely vértanút, 1874 óta emlékmű jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett.1876-ban újra tűzvész pusztított, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. 1923-ban a románok mindhármat ledöntötték.
Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, Bernády Györgynekköszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó szecessziósvároskép. Az ő irányításával újratérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.
A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebből 22 790 magyar, 1717 román és 606 német.
1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz a várost, ahová először a Székelyföldre előreküldött Gyorshadtest vonult be Miklós Béla tábornok vezetésével, szeptember 10-én. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédséget ünnepélyesen szeptember 15-énfogadták, amikor a IV. hadtest szekszárdi 12. gyalogdandárja vonult be Nagy Vilmos tábornokkal az élén. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott Horthy Miklós is. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a szekszárdi 12. gyalogdandár díszszázada, a 18. és a 48. gyalogezred egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tüzérosztály vett részt.
Marosvásárhely az 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950–1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt. 1958. február 25-én az akkori Magyar Népköztársaság delegációja Kádár János vezetésével, a bukaresti útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12 000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget Csupor Lajos, a Magyar Autonóm Tartomány főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, Bugyi Pál, Kovács György író és Andrásofszky Tibor rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a Simó Géza-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen ezer munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről Kállai Gyula szólalt fel, beszédét a Marosvásárhelyi Rádió élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a Magyar Népköztársaság szerint Romániában megszűntek a nemzetiségi gondok és útjukkal meg szerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy a Magyar Népköztársaságnak területi igényei vannak. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ahol a tanári kar, Andrásofszky Tibor igazgató vezetésével, bemutatta az intézményt. Az előadóteremben Kádár rövid beszédet tartott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a Kultúrpalotában a Székely Népi Együttes ünnepi műsort tartott a küldöttségnek.
A Kultúrpalota szecessziós épülete (itt működik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, de ez az épület adott otthont az egykori Székely Színháznak is)
Marosvásárhely belvárosának északi részén fekszik a vár. Helyén Báthory István,erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerősített építményt 1492-ben emelték a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben betörő török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat is, amelyek valami szerencse folytán átvészelték a török pusztítást. A támadások idején a város nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely későbbi főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát, állítólag, így kiáltott fel: „ó ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket veszély esetén”. Főbírósága idején (1602–1605) Borsos Tamás több kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben kérte a város számára vár építésének engedélyezését. A szükséges jóváhagyások megszerzése után az építkezést 1602-ben kezdték el, Báthory István várkastélya helyére. Felhúzták a bástyákat és a tízméteres falakat. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. Az itteni céhek vállalták öt (a hétből) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek a mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a Bernády György térről elindulunk a Petru Maior Tudományegyetem felé és megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk, a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik aSzűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A volt Rákóczi Ferenc, a jelenlegi Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. Ezen a sétányon található a város jelenlegi Rákóczi-szobra. A Kapu bástya, mint neve is mutatja, bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája, a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után, feltehetőleg 1658, a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építményeket (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán.
A várban található református vártemplomot eredetileg a 14. században a ferencesek építették. A 16. században Marosvásárhely a reformáció oldalára állt és a templom1557–1559 környékén a reformátusok tulajdonába került. 1602-ben Basta csapatai felégették a templomot. 1658-ban a II. Rákóczi Györgyöt ostromló törökök támadásakor a templomhajó mennyezete beomlott, az ablakok üvegfestményei és az orgona is elpusztultak. A templom éveken át fedetlenül állt, míg Teleki Mihály adományából 1685–1693 között részben helyreállították. Ezután kezdődött a templom fénykora. 1789-ben a Johann Brause által készített barokk orgonával, 1841-ben pedig Bertúk György díszes úrasztalával gyarapodott. A 16 mázsás nagyharangot Kolozsvárott öntötte Andrássofszki János és Dániel, míg a 603 kilogrammos kisharangot 1972-ben Zlotaru János, Sárkmányban. A templom több neves eseménynek is helyt adott: itt tartották az első magyar egyetemes református zsinatot, itt erősítették meg a Tordán kimondott vallásszabadságot és itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
A Rózsák terén több templom is található. A Keresztelő Szent János-templom helyére 1707-ben kápolnát építettek. A későbbiekben szükségessé vált egy nagyobb templom, ezért 1764-re be is fejezték a mai főplébániatemplom építését, amely Scherzer Bálint jezsuita tervei szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében készült el. A zártsorú, egyhajós templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozatokkal van lefedve, a rajtuk levő festett képek tárgyaSzűz Mária mennybemenetele és a Háromkirályok. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány tagolja, a felette emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál – részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony végződése tipikus barokk jegyeket visel és a harmadik kis torony is hasonló formájú. A különböző nagyságú és alakú ablakok íves záródásúak. A Barátok temploma a Rózsák tere és Színház tér közt található. A ferencesek temploma és kolostora a Petky család adományából épült 1745–1777 között, barokk stílusban. A kolostor udvarán elemi iskola működött. A templomot, a kolostort és az iskola épületét 1971-ben a Nemzeti Színház építésekor lebontották, a kolostorkertet is megszüntették. A torony csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor található, amelynek lejárata a toronyból indul. A trianoni békeszerződés után, 1925–1934 között a belvárosban egy ortodox templom építése zajlott, amit ténylegesen csak 1990 után fejeztek be. A templom építésekor az volt a cél, hogy magassága meghaladja a többi magyar történelmi egyház templomának és a Közigazgatási Palota tornyának a magasságát. A cél megvalósítása nagyon nehéz volt, mivel a vártemplom domboldalban fekszik, illetve a Rózsák terén nagyon szűkös volt a hely. A templom esztétikáját rontja, hogy nagyon kis területen fekszik, kicsi a szélessége, de viszonylag magas.
A belváros déli oldalán több neves látnivaló is található. A két szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota Bernády György polgármester munkássága idején épült. A Kultúrpalotára kiírt pályázatot Komor és Jakab egy kétemeletes épülettervvel nyerte meg, csak később, Bernády György polgármester kérésére alakították három emeletesre. 1911-ben kezdődött meg az építkezés és 1913-ra már a belső díszítések is befejeződtek. Az épület gazdag szobor- és mozaikdíszeellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleten, a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár"Hódolat Hungáriának" című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A mozaik két oldalán Frany von Tuck és Gustav Klimt sisakos Pallasz Athénéje áll. A bal oldaliangyal kezében Marosvásárhely címerét, a jobb oldali meg Mátyás királyét tartja. A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti pantheonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített, íves ablakok mellvédjén magyar írók arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast,Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.
A Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság lenyűgöző címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet (ez volt a legnagyobb), Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencetábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üveget tettek. 2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amit a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogat. A restaurálás után, remélhetőleg, visszakerülnek majd az eredeti helyükbe.
A Polgármesteri hivatal épülete a trianoni békeszerződés után épült. Stílusa nem illik a belvároséba.
A Kiskatedrálisnak nevezett templom a vatikáni Szent Péter-bazilika kicsinyített mása. Feltehetőleg a nevét is innen kapta. Szintén a trianoni békeszerződés után épült, 1926–1936 között. 1936. szeptember 8-án volt felszentelve. 1948-ban a kommunista karhatalom betiltotta a Görög Katolikus Egyházat, és ezért a templomot az ortodoxok kapták meg. Jelenleg aGörögkatolikus Egyház több kérvényt nyújtott be az épület visszaszolgáltatásáért, de ez még nem történt meg.
A református vártemplom
A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 1601–1602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804 májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az intézet felvirágzása. Bolyai az oktatás korszerűsítését szorgalmazta. Az ismert matematikus fia,Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezte fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette Bolyai Farkas nevét. Az 1960-as év szeptember elseje gyászos nap volt a középiskola életében, ugyanis az akkori nacionalista román hatalom vegyes tannyelvű intézménnyé alakította át. A 2005–2006-os tanévtől kezdődően beszüntették a román osztályokat és újra teljesen magyar tanintézménnyé vált. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerületvisszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium működik.
Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 1929–30-ban alakítottak a mostani késő szecessziós stílusra. A templomtól nem messze található a Teleki–Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére, ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg.
A belváros legkeletibb nevezetessége a Kis templom, a város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek.
A zsinagóga a belváros nyugati oldalán, a volt Székely Múzeum, a mostani Növénytani Múzeumtól és a Kossuth utcától egyenlő távolságra. 1899–1900-ben épült Jacob Gärtner, bécsi építészmérnök tervei alapján. A város 1857-ben épült első zsinagógája a 19. század végén már nem elégítette ki a megnövekedett létszámú status quo ante hitközség igényeit, ezért1898-ban megrendelték az építésztől a terveket. Az eklektikus stílusú zsinagógát 1900-ban avatták fel, benne 552 ülőhellyel: 314 a földszinten a férfiak, és 238 az erkélyen a nők számára. A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz; a zsinagógát 2000-ben szentelték újra.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem főépülete
A külváros - egyben a város - legmagasabb pontja a Somos-tető, fontos turisztikai állomás. Már Bernády György polgármester idejében is vonzóerővel rendelkezett a gyógyulni vágyóknak, főleg a szanatórium megépítése után. Jelenleg itt található a helyi állatkert, ami egyben Románia egyik legnagyobb és egyetlen olyan állatkertje, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió által meghatározott követelményeknek. A 20 hektáron fekvő állatkertben 500 állat, 120 fajból található. A Somos-tetőn kisvasút is található, amelyet gyakran csak „gyerekvasútnak” neveznek a helyiek. Ma már csak szezonális jelleggel működik, nagyon kedvelt a kisgyerekek körében.
Az 1989. december 22. negyedben található a Weekend telep, tervei Fodor Imre polgármester idejében készültek. A telep nemcsak a fürdőzni vágyóknak nyújt kikapcsolódást több tucat medencéjével, hanem a sportolni vágyóknak is, mivel több tenisz- és futballpálya is található itt.
A Weekend telep mellett minden év nyarán megrendezik a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált. 2007-ben volt először nyereséges a rendezvény, több mint 43 000 euró bevételhez jutott, illetve összesen 63 000-en látogattak el.
| Elhelyezkedése | |
 
Marosvásárhely
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 32′ 35″, k. h. 24° 33′ 30″ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése