Tata / Folytatás a posztban

Tata (latinul: Dotis, németül: Totis) város Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében a Kisalföld keleti peremvidékét alkotó Győr–Tatai-teraszvidék területén, a Gerecse hegység nyugati előterében. A Tatai járás központja.

Az „Élővizek városa” és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, így ismerve el a város kötődését a természeti értékekhez.

 A legvalószínűbb, hogy a Miskolc nemzetség Tota nevű tagjától kapta a nevét a település, aki örökösök nélkül halt meg. Az itáliai umber nyelvben Tota, a szabin nyelvben touta, volszk nyelvben tota, illír, trák nyelvben theuta közösséget, emberek közösségét jelenti. Eredhet azonban Szent Istvántól is, aki tatá-nak szólította nevelőpapját, Deodatus grófot, aki a tatai bencés klastrom alapítója volt

Tata oklevelekben előforduló korai elnevezései

1221 Tota

1225 Tatá

1231 Thata

1233 Thata és Tata

1237 Tata

1268 Thota

? Tata

Később előfordult még a Dotis, és a Totis említés is. A Dotis név az ókori rómaiaktól ered, akik ezzel a névvel illették a települést.

Fekvése

• A Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A Gerecse és Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában, az Által-ér folyásánál található.
• A város legmagasabb pontja a Kálvária-domb, amely 166 méter magas, a legalacsonyabb pontja a Fényes-fürdő mely 120 méterre van a tengerszintje fölött
• A megyeszékhely, Tatabánya, 9 km-re délkeleti, Budapest 60 km-re keleti irányban fekszik. A városon áthalad az 1-es főút és az Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal. Mellette halad el az M1-es (E60, E75 Bécs–Budapest autópálya, amelyre közvetlen csatlakozása van a városnak.
• Szomszédos települések: Almásfüzitő, Baj, Dunaalmás, Kömlőd, Kocs, Környe, Mocsa, Naszály, Neszmély, Szomód, Szőny, Vértesszőlős

 Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező létfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert. A tatai porhanyó-bányában körülbelül százezer éves, a Würm-eljegesedés korai szakaszából való származó telepet tártak fel. Az ősember itt is kiszáradt mésztufa-medencékbe telepedett be. A kova és kvarciteszközök mellett fontos emlék a mamutfog lemezből készült csurunga. A korábban karcolt amulettként leírt Nummulites váz autentikus volta kétséges, mivel nem az ásatás során került elő. A tatai ősembercsoport ideiglenes szállása lehetett a közeli Szelim-lyuk Tatabányán. Miután a rómaiak elfoglalták Pannóniát, a Duna mentén megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiot (Ószőny). A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az úgynevezett Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel. A népvándorlás idejéből Tatán és környékén germán és avar leletek kerültek elő nagyobb számban.

 Tata az Árpád-házi uralkodók idején királyi birtok volt. Az itt lévő bencés apátságról a 9. századból fennmaradt írásos emlékek tudósítanak, valamint az, hogy egy alkalommal I. (Nagy) Lajos király Kálti Márk kíséretében meglátogatta a bencés kolostort. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A 13. századtól, egészen 1326-ig, a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. Tata a Csák nemzetség uralma után Zsigmond királytól megkapta a mezővárosi jogot.

1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. Gyakran szállt meg itt, és 1412-ben, a tatai várban fogadta Jagelló Ulászló lengyel királyt, VII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizítort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának. A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert 1439 októberében a Tatához közeli Neszmélyen meghalt. Felesége Erzsébet királyné, hogy a koronát születendő fia számára biztosítsa Kottaner Jánosné nevű udvarhölgyével, a visegrádi várból ellopatta. 1440. február 21-én Komáromban megszületett a fiú csecsemő, a későbbi V. László. Amikor a csecsemőt Komáromból Székesfehérvárra, a koronázásra vitték, 1440. május 14-én a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltötte az éjszakát. Majd húsz évvel később, 1459-ben olvashatjuk oklevélben a Tatával később teljesen összeépült Tóváros nevét: „Thata hungaricale et slavonicale”, majd 1489-ben „Tothwaros” alakban fordul elő a település pecsétjén a tót – „szlovák” népnév és a város főnév összetétele. A Tatát Tóvárostól elválasztó Öreg-tó hatására a Tótváros névalak 1755-től Tóvárosra módosul. A két település évszázadokon át egymás mellett, de külön közigazgatással élte életét. Zsigmond után Tata, a várral együtt a 15. század egyik leghatalmasabb családja a Rozgonyiak birtokába került. A Rozgonyi testvérek civakodása nem használt sem a várnak sem a két településnek.

 A lassú pusztulást Mátyás király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta a várat, így az ismét királyi birtokba került. Mátyás a várat a Bonfini által leírt késő gótikus stílusú rezidenciává alakíttatta át. 1472-től Mátyás minden évben egy alkalommal tatán vadászott, s ide tért vissza a Habsburgokkal vívott háborúk fáradalmainak ki pihenésére is. Mátyás 1485-től gyakran utazott innen kocsiszekéren Bécsbe, mely a Tatával szomszédos Kocs község nevéből az itt készített gyors szekér elnevezésére került át az európai nyelvekben. A király anyja, Szilágyi Erzsébet is meglátogatta a Zsigmond király által alapított ferences kolostort. Mátyás halála után a vár és a mezőváros rövid ideig fia, Corvin János tulajdona volt. 1494-től már II. Ulászló király birtokaként említik a várat. Néhány vadászattól és fogadástól eltekintve II. Ulászló nem tartózkodott Tatán. Kivétel ez alól az 1510. évi országgyűlés, amit az országban dúló pestisjárvány miatt, a későbbi Tóváros főterén tartottak.

 A mohácsi csatavesztés után portyázó török csapatok Tata környékét feldúlták, de gróf Cseszneky György kapitány a várat sikeresen megvédte. A törökök 1543-ban foglalták el Tata várát. A 145 éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, és összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. Buda visszafoglalása és a török kiűzése után Tata is gyorsan gyarapodott. A mezővárosban, 1695-ben már 223 család élt. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben, a Bottyán János vezette dunántúli hadjárat során rövid időre a kurucok kezére került a vár.

A tatai uradalmat, tatát és a környező falvakat 1727-ben az Esterházyak ifjabb fraknói grófi ágába tartozó Esterházy József vásárolta meg. A mezővárosba hívott építészek (Fellner Jakab, Éder József, Grossmann József, Schweiger Antal), mérnökök (Bőhm Ferenc, Mikoviny Sámuel) keze nyomán kialakult Tata, Tóváros és Váralja. Az első négy Esterházy gróf életében, 1721-1811 között Tata nemcsak az uradalom igazgatási központja volt, hanem Komárom vármegye egyik legszebb, barokk stílusú épületekben gazdag mezővárosává fejlődött, a mocsaras területeket le csapoltatták Mikoviny Sámuel tervei szerint. Esterházy József gróf 1733 februárjában kiáltványt adott ki azzal a céllal, hogy az általa küldött személyek a német tartományokból katolikus telepeseket toborozzanak. A német telepesek 1733-1750 között érkeztek Tatára. A katolikus plébánián őrzött születési anyakönyvekből megállapítható, hogy ez alatt a húsz év alatt mintegy 50-60 család érkezett a városba. Leggyakrabban előforduló családnevek: From, Hőger, Engszt, Hermann, Sváb, Nikits, Tevesz, Giber, Ertl, Hotzer, Henzer, Suszter, Starus. A katolikus német telepesek a magyar protestáns jobbágyok által lakott Kertalján kívül, a Kocs község felé eső területen kaptak házhelyet az Esterházy uradalomtól. Ettől kezdődően napjainkig megőrizte ez a rész az Újtelep, a német Neu-Stift szóból magyarosított Nájstik elnevezést. Tata szélén, a Neu-Stift-ben 1736-tól állandó iskola működött külön német mesterrel. Ezen iskola megszűnéséről 1830-ban értesülünk, amikor a település lakói kérték az egyházi és a városi hatóságokat, hogy egy tanító legalább Szent Mihálytól Szent Györgyig az Újtelepen tanítson. Az oktatás ilyen formában engedélyezték. A tanítást évenként más-más háznál tartották, majd 1835-ben a téli iskola is megszűnt.1743-ban érkeztek Tóvárosra a Kapucinusok, 1765-ben Tatára a Piaristák, ahol gimnáziumot nyitottak.

 1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után Ferenc magyar király udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi toronyszobájában írta alá 1809. október 14-én a schönbrunni békét.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában Komárom várának közelsége miatt Tata és környéke jelentős szerepet játszott. 1849 májusának első napjaiban Görgey Artúr fővezér Tóvárosra, a Szarka fogadóba helyezte főhadiszállását, s május 3-án innen indult Buda ostromára. Klapka György, a komáromi erőd parancsnoka 1849. július 25-én Kosztolányi Mór ezredest a 8. gyalog zászlóaljjal, egy huszárezreddel és négy ágyúval az ellenség kezén levő tatai vár elfoglalására küldte. A védők a harmadik ágyúlövés után kinyitották a kaput, és megadták magukat. A foglyokat, a fegyvereket, a lovakat és a postakocsit, melyben megtalálták az osztrákok felvonulási tervét, éjjel Komáromba vitték.

Az 1867-es kiegyezés után megkezdődött Tata és Tóváros nagyarányú városiasodása, kisebb gyárak (cukorgyár, bőrgyár, gőztéglagyár, pokróc-, tarisznya- és szőnyeggyár) építése. Bekapcsolták Tata-Tóvárost a vasúti közlekedésbe, 1883-1884-ben épült meg a Komárommal és Budapesttel összekötő vasútvonal, az állomással. A 19. század második felében Esterházy Miklós gróf a mai Kertváros területén megépíttette a lóversenypályát, és meghonosította Tatán az évenkénti rendszeres lóversenyeket. Ezen a pályán az első versenyt, 1886. szeptember 30-án, 3-4 ezer Budapestről és Bécsből érkező vendég nézhette végig. A gróf a lóversenypálya mellett saját költségén, vasúti megállót építtetett Tóvároskert néven. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a „tatai gyep”. 1867 és 1914 között Tatán a legismertebb istállótulajdonosok: Dreher Antal, Esterházy Miklós és Ferenc grófok, Harkányi bárók, Szemere Miklós, Péchy Andor és báró Üchtritz Zsigmond. A lovak mellé az 1860-as évektől olyan híres angol idomárokat szerződtettek, mint Adams Róbert, Beeson János és Alfréd, Maw Vilmos, Hich György, Milne Henrik és Smart Róbert személyében, akik a városban külön angol kolóniát alkottak, sőt anglikán templomuk is volt a várban. Tatán Esterházy Miklós gróf (Caunt Niki) az úgy nevezett Swajtzerey-ból (svájci tehénistállók) alakította ki az 1860-as évektől híresé vált lóistállóit. 1948-ban a londoni olimpiára készülő öttusázók (Hegedűs Frigyes és társai) lovait is itt helyezték el. 1888-ban építették fel a vár-színházat, ahol a lóversenyek idején hangversenyekkel és színházi bemutatókkal szórakoztatták a vendégeket.

 A Pallas nagy lexikona így írt a városról: (Totis), csinos és fejlődő nagyközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 895 házzal és 6925, túlnyomóan magyar lak. (közte 3633 r. kat., 2518 helvét és 673 izraelita), a járási szolgabírói hivatal, járásbíróság, királyi közjegyzősség és adóhivatal széke, kegyesrendi szerzetházzal és algimnáziummal, vasúti állomással, posta- és távíróhivatallal és postatakarék-pénztárral. Tata a vele összeépült Tóváros nagyközséggel (4257 lak.) egy szép nagy tó körül terül el, utóbbi síkon, míg maga Tata domboldalban épült. A két község közt a tó partján emelkedik az 1897-ben elhalt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár; a várban gazdag levéltár, acélmetszet-gyűjtemény és képtár (Leonardo da Vinci egy művével) van, a kastély egyik szobájában irta alá Ferenc király 1809 október 14. a bécsi békekötés; nevezetes a Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer tervei szerint 1889-ben épült díszes színház. A kastélyhoz csatlakozik a 140 ha. terjedelmű, ritka szép angolkert a Cseke-tóval. Tata vidékén számos bővizű langyos forrás fakad, melyek Budapestnek vízzel való ellátásánál is kombinációba jöttek, de magas hőmérsékletük miatt figyelembe nem vétethettek. Tata ma a fővárosiaknak kedvelt kiránduló helye; látogatott lóversenyeket is rendeznek itt s nevezetes az Esterházy-féle versenyistálló.

 A színházat 1913-ban Esterházy Ferencné, – aki fiát féltette a színésznőktől –, lebontatta. A színház székeit a gimnázium dísztermében helyezték el. A két világháború között a Lovardában gyakran rendeztek választási nagygyűléseket, valamint a Tatára látogató színtársulatok is itt tartották előadásaikat. A második világháború után a Lovardát raktárnak használták, majd 1948-ban az olimpikonok edzőterme volt. Az 1960-as évek közepén a Tatai Állami Gazdaság Lovas iskolát létesített a Lovardában. Esterházy Miklós gróf az ifjúság nevelését is támogatta. A rendházból kiszorult piarista gimnázium elhelyezésére kis-gimnáziumot építettet, ami 1892-1911-ig működött a mai Eötvös gimnázium melletti részen, majd az Esterházy uradalom segítségével és állami segéllyel 1911-1912-ben felépült a tataiak régóta kért nyolc osztályos piarista főgimnázium, mai helyén a Tanoda téren. A trianoni békeszerződés után, 1921-ben, IV. Károly király feleségével és minisztereivel október 24-e és 26-a között a tatai Esterházy-kastélyban tartózkodott. A két világháború között, a két iker község városiasodása felgyorsult, 1927-ben felavatták az új tóvárosi községházát.

1930-ban átadták a tanulóknak a Szent Imre fiú iskolát, még ebben az évben, a piarista rendházban a konviktust, végül 1943-ban az Új út mellett a Mezőgazdasági népiskolát. 1938-ban, a piarista rendházban Tatai Múzeum kapott helyet. Tata egészségügye 1929-ben indult fejlődésnek. Ekkor a községnek már volt mentőautója, és 1930-ban az Esterházy utca (ma Ady Endre út) 32. számú házban dr. Mike József sebész-főorvos megnyitotta szanatóriumát. A szanatóriumot dr. Karnis József ajánlására a Szent Erzsébet Kórház nevet vette fel. Az 1920-1930-as években a képviselő-testületek ülései a két község egyesítésének vitájától voltak hangosak. Az Esterházy uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-jével Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése megtörtént. A Cifra-malom előtti híd mindkét oldalán eltávolították Tata, illetve Tóváros feliratú, a községek határát jelző helység névtáblákat. A belügyminiszter az egyesített nagyközség nevét Tatatóvárosban állapította meg, mely az 1940-es évek elején Tatára változott. A német katonai megszállás után 1944. március 19-étől Tatán is felgyorsultak a zsidó polgárok ellen hozott korlátozó intézkedések. A gettót a Tatai major száz méteres marhaistállójában helyezték el. Ide gyűjtötték össze a Tatán és a környező községekben élő 650 zsidó személyt, akik 1944. június 6-án csendőröktől kísérve gyalog mentek a nagy-állomásra, ahol bevagonírozták őket a komáromi gyűjtőtáborba. Innét vitték őket az auschwitzi haláltáborba. A második világháború után 38-an tértek csak haza. Tatát 1945 tavaszán sorozatos bombázások után, 1945. március 19-én elfoglalták az orosz csapatok. A nagyközség életében az 1945 utáni évek, bár nagy változásokat hoztak, de a fejlődés, az építkezés csak jóval később indult meg, amikor Tatát várossá nyilvánították. 1954. január 31-én közigazgatási szempontból várossá nyilvánították Tatát, Kazincbarcikát, Keszthelyt, és Oroszlányt, ezekről a városokról utcákat neveztek el Tatán. Ekkor a város lakossága 18205 fő volt.

1985-ben hozzácsatolták Agostyán községet is.

 A város katonaváros. A tatai helyőrségben található meg a MH 25. Klapka György Lövészdandár. A Magyar Honvédség két lövészdandárának egyike. Korábban a Klapka György Laktanyában alakult meg 1961-ben a Magyar Néphadsereg elsőlépcsős alakulata a MN 11. Harckocsi Hadosztály. Az alakulat 1986-ban szűnt meg, és jogutódja az 1. Gépesített Hadtest lett. A rendszerváltozást követően a magasabbegység 1. Katonai Kerület Parancsnoksággá alakult át, mint béke alakulat, amit újfent csak felszámoltak.

 Tata közepén az Öreg-tó terül el, partján áll a Tatai vár. A vár mellett az Esterházy-kastély áll, utána a Hősök tere következik, ahol többek közt az egykori zsinagóga és az I. világháborús emlékmű található. E mellett van a Tanoda tér, ahol a gimnázium és a kollégium található. Ettől távolabb Tata óvárosának központjában a Kossuth tér terült el, a Római Katolikus plébániatemplommal és a városházával. Ebből nyílik a Kocsi utca a református templommal, felette magasodik a Kálvária-domb, a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. A vártól északkeletre a tóvárosi városrész található az Országgyűlés térrel, ahol a Harangláb és a Kapucinus templom látható. Innen indul az Ady Endre utca a Kristály Hotellel, e mellett van az Erzsébet tér, ahonnan az Angolkert nyílik a Cseke-tóval a műromokkal és a kis-kastéllyal. A városban levő vízfolyások mellett, fellelhetők a vízimalmok. A város központjától (észak-északnyugati irányban) másfél kilométerre található a Fényes-fürdő, és 2014-óta a Fényes Tanösvény.

Múzeumok

• Görög-Római Szobormásolatok Múzeuma (egykori zsinagóga)

• Kuny Domokos Megyei Múzeum (Tata)
• Német Nemzetiségi Múzeum
• Természetvédelmi Terület és Geológiai Múzeum (Kálvária-domb)

Rendezvények

• Tatai Barokk Fesztivál
• Tatai Minimarathon
• Tatai Sokadalom, 2000 óta
• Tó-futás, 1984 óta
• Víz, zene, virág fesztivál, 1994 óta
• Tatai Patara, török kori történelmi fesztivál
• 
  

Egyéb rendezvények

• Porcinkula
• Tatai Öreg-tavi Nagy Halászat
• Tatai vadlúd sokadalom, 2001 óta
• Jég - Zene - Jégvirág Fesztivál
• Majális (május 1.)
• A Kinizsi Százas teljesítménytúra célállomása

Híres emberek

• Antal Géza
• Bauer Gyula katonatiszt
• Berkes József
• Bláthy Ottó Titusz
• Cetto Benedek
• Császár Angela
• gróf Cseszneky György, tatai kapitány
• Dárday Andor (1914–1986), a Magyar Állami Operaház örökös tagja
• Farkasházi Fischer Mór
• Fellenthali Fellner Jakab
• Giesswein Sándor
• Grossmann József
• Hamary Dániel
• Kuny Domokos
• Lipthay Sándor (1847–1910) vasútépítő mérnök, az MTA tagja a városban született
• Magyary Zoltán
• Mansbart Antal (Tóváros, 1821 – Nagyigmánd, 1849) - mártír csákberényi plébános
• Mikoviny Sámuel
• Öveges József
• Pasteiner Gyula (1846–1924) művészettörténész, műkritikus, az MTA tagja a városban született
• Paur Ödön
• Rómer Flóris
• Vaszary János festőművész, grafikus itt alkotott, sírja is itt van.
• Dr. Némethi László (1921-2004 születési név: Feymann László) az 1956-os forradalom idején a tatai nemzeti tanács elnöke. Emléktáblája a Kossuth tér 11. szám alatti Református Gimnázium bejáratánál található.

Elhelyezkedése

Tata Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 39′ 19″, k. h. 18° 19′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 19″, k. h. 18° 19′ 43″térkép ▼

Tata Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén