A legkorábbi viseletleírás 1730-ból, Bél Mátyástól származik. A Tájház kiállításain régi szabású, nyakbaráncolt ujjú vászoningek láthatók. A buzsáki ing ujja szőttes díszítésű, de ismert az ingujj alján és hosszában levő díszítés is. Az ingujj végét sokszor széles csipkével díszítették, a csipkéket is az asszonyok verték.
A szövés-fonást a lányok már 8-10 évesen megtanulták. Háziszőttes vászonból készültek a férfiak ingei, gatyái, blúzok, alsószoknyák. A lepedőket, abroszokat, kenyérruhákat, törölközőket színes szőttessel és rátéttel díszítették. Leggyakrabban használt motívumok: rózsa, szegfű, árvácska és állatfigurák voltak.
A hímzés újabb virágkora a 20. század elején kezdődött. ekkor már megrendelésre dolgoztak az asszonyok. A hímzés formakincse a régi takácsmesterség formavilágából és a nagy múltú fehér hímzésből alakult ki. Motívumanyaga szegényes, 3-4 alapelem variációjából áll. Jellemző a több karéjos rózsa, rácsszerű középpel, a nyitott V alakú minta, melyet rács vagy kockás beosztás tölt ki. A hangsúlyos díszítményt szálkás, csigavonalas kaccsok egészítik ki.
A legismertebb hímzésminták:
Vézás – piros-kék fonallal varrják.
Bécsis – vékony piros kasmérból előrajzolás nélkül kivágott mintákat apró, fehér öltéssel varrják rá az alátétre (tüll vagy vászon). függönyök, ágyterítők, lepedők készültek így. Jellemző motívumai: tulipán, szegfű, árvácska, levél, katykaringó, páva, galamb és szarvas.
Boszorkányos – keresztöltés technikájáról kapta a nevét. Zsinórlánccal díszítették a lepedők széleit és a böjti zsebkendőket. A motívumok elszórtak, sokszínűek. alapja a házi vászon.
A település mindent megtesz azért, hogy a kistérség idegenforgalmi, kulturális és népművészeti központja legyen. Ezt a törekvésüket erősítette meg, hogy 2005-ben, a Buszáki Búcsú ünnepén megkapták az “Örökségünk – Somogyország kincse”- kitüntetést.
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″térkép ▼ | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése