Manapság már néhány centiméter frissen hullott hó is képes megbénítani a főváros életét ‒ nem ritkán a fél országot ‒, és órákon belül kaotikus helyzetet teremt a közlekedésben. Éppen ezért érdemes nosztalgiázni egy kicsit ‒ különösen a legfrissebb időjárási előrejelzés tükrében ‒, és feleleveníteni az 1987-es nagy havazást, amelyre még én is emlékszem, pedig akkor csak három és fél éves voltam.
Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Fotó: Baric Imre, MTI
A tankkal kiszállított kenyér, a bezárt iskolák, a megbénult közlekedés és a totális káosz ellenére, vagy éppen ezek miatt az 1986-87-es „utolsó igazi télre” szinte mindenki édes-bús nosztalgiával emlékszik, függetlenül attól, hogy óvodás volt vagy már felnőtt ‒ ebben alighanem egyet lehet érteni az Ilyen volt a Mesetél című ‒ látványos korabeli MTI-fotókkal illusztrált ‒ riport szerzőjével.
Mint az Időkép összefoglalójából kiderül, azokban a napokban az észak-északnyugat felől beözönlő hideg és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése gyakorlatilag egy önálló kis ciklont hozott létre a Kárpát-medence felett. 1987. január 10-én este már szinte az egész országra kiterjedt a havazás, amely megszakítás nélkül folytatódott is ‒ három napon keresztül. A sarkvidéki hideg levegő betörését heves szélviharok kísérték, a széllökések sebessége átlagosan 60-80 km/óra volt, de a Kisalföldön 100 km/órát meghaladó lökéseket is mértek. Az erős szél országszerte hatalmas hóakadályokat épített, és heves hófúvások is nehezítették a közlekedést. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket ennél is vastagabb hótakaró borította. Eközben évszázados hidegrekordok dőltek meg, Budapesten például kora délutánra is csak -16,7 Celsius-fokig emelkedett a hőmérők higanyszála.
Magyarország szinte összeomlott, az utcákon és az utakon alig lehetett közlekedni. „Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, sok helyen nem volt elég tüzelő, az alapvető élelmiszerek is nehezen jutottak el a lakókhoz. Az iskolákban szünetet rendeltek el” ‒ tudósított a korabeli tévéhíradó, alapos okkal ajánlva, hogy nemcsak a járhatatlanná vált egész Dunántúlon (!), hanem az ország többi részén is lehetőleg mindenki maradjon otthon... A többnapos országos havazást követően, január 16-án a hegyvidékeken 50-77 cm közötti, míg a síkságokon átlagosan 20-50 cm közötti hótakarót mértek minden idők egyik legkeményebb telén.
Bár az előttünk álló héten ekkora „égi áldás” szerencsére nem várható, azért nem árt készenlétben tartani a hólapátokat…
Budapest, 1987. január 15. Gyalogosok a Ferenc körúton egy gyalogátkelőn, embermagasságig érő hótorlaszok között kelnek át a körúton. Fotó: Pintér Márta, MTI
Budapest, 1987. január 12. 30-50 cm-es hó fedi a főváros egyik főútját, szélén egy Skoda személygépkocsi parkol félig behavazva. Fotó: Baric Imre, MTI
Budapest, 1987. január 12. A napok óta tartó rendkívüli havazás igencsak próbára teszi a főváros mintegy kétmillió lakosát is. Budapest útjait 30-50 cm-es hó fedi, többnyire csak a főbb útvonalak járhatók, a bekötőutakon vastag hólepel áll, a gépkocsik többsége is a hó fogságába került. Gépek és emberek teljes erővel dolgoznak az utak megtisztításán. Fotó: Kleb Attila, MTI
Budapest, 1987. január 14. Egy férfi havat lapátol az utcán hajnalban. Az intenzív havazás miatt az utcán parkoló autókat belepte a hó, a kenyérellátás akadozik. Fotó: Pataki Gábor, MTI
Zirc, 1987. január 14. Hómaróval tisztítják a Mór és Zirc közötti utat. A megyében az utak többségét méteres hófalak szegélyezik, így gyakran egy nyomsávra szűkülnek az utak. Fotó: Arany Gábor, MTI
Székesfehérvár, 1987. január 14. Hét busz és számos személyautó vesztegelt a 62-es főúton, Fehérvár határában, többen fagyásos sérüléseket szenvedtek. Délután 400 embert ‒ elakadt buszok, autók utasait ‒ kellett kimenteni a hó fogságából. Fotó: Fejér Megyei Hírlap
1987. január 13. Honvédségi jármű segít Borsod megyében a hóban elakadt járművek kiszabadításában. Az előtérben egy VT-55 „Kisbika” csörlős harckocsimentő készül a munkához, a háttérben egy BM Volvo homlokrakodó menti az árokba csúszott munkagépet. Fotó: Kozma István, MTI
„KIS SZÍNES” A MESETÉLRŐLEzen összeállítás folytatásaként 2017-ben szubjektív sajtószemlét készítettem az Országos Széchényi Könyvtártól már korábban másolatban megrendelt, éppen 30 évvel ezelőtti napilapokból Perlaki Zsuzsanna Éva segítségével. Képaláírásoknak nem feltétlenül a legfontosabb híreket, sokkal inkább „kis színes” jellegű, érdekes, emberközeli és az akkori viszonyokra más szempontból is jellemző idézeteket választottunk a korabeli újságoldalakról. Érdemes az alábbi címlapra kattintani!
Székesfehérvárról helikopter vitte a beteget a kórházba Budapestre. Az én kocsim nem látszott ki a hóból. De dolgozni mentem, mert villany nélkül akkor sem keresett élni
VálaszTörlésBudapesti Húsipari Válalatnál egy hétig bent aludtunk, hogy el lássuk Budapestet élelmiszerel
TörlésÉn is dolgozni mentem, s gyalog, mert a buszok Debrecenben is elakadtak. Ha találtam egy telefonfülkét beszóltam, hogy éppen hol járok. Akkor a Vegyipari Szakközépiskolában tanítottam, s a Szabadságtelepen éltünk. Nem semmi tél volt akkor.
VálaszTörlésÖt éves falusi kislányként bele ragadtam az akkor fülemig érő hóba, egy középkorú falusi asszony segített ki onnan és vitt haza, mert kb.20m-re voltam az otthonomtól. Azóta minden évben az első hóeséskor eszembe jut és hálás szívvel gondolok rá!
VálaszTörlésEMLÉKSZEM EKKOR SZEDTÉK KI A MANDULÁMAT ÉS NAPPAL IS 20.25 FOKOS HIDEG VOLT A LÁNYOM EKKOR VOLT 5 ÉVES
VálaszTörlésEgyszerüen csak imádtam. Egy igazán gyönyörű időszak.
VálaszTörlésÉn is imádtam! Igazán tél volt! 13 éves voltam.
Törlés❤️
TörlésAkkor szereltem először az IFÁN hóláncot !(Nagykanizsa)
VálaszTörlésGyalog mentem a Moszkva tértől a Szt.JNos Kórházig, ahol Édeyapam haldoklott!🤧
VálaszTörlésJó ember vagy .
TörlésAzon a télen a férjem katona volt én 2 kisgyerekkel 3db széncédulával nem jutottam szénhez mert nem tudták kihozni! Mínusz 25-27 fokban nem volt kellemes, szerencsére a szomszéd tudott adni tüzelőt mikor sikerült kihozatni a szenet a szomszéd udvarára öntettem 2 kocsival .Mai napig nem felejtem és hálás vagyok nekik hogy kisegítettek!🥰
VálaszTörlésNAGYON KEDVES EMBEREK VOLTAK MÉG AKKORIBAN, MA MEGFAGYHATNÁTOK,,,,
Törlésakkor fagyott le majdnem a fülem,de bementünk dolgozni,teát főztünk a 62-ről behúzkodott autók utasainak.
VálaszTörlésAz én fülem is lehámlott kicsit . 🙂
Törlés...az enyém is !
TörlésA Volánnál voltam sofőr a teherkocsikat nem engedték fuvarba.
VálaszTörlésAkkor fagyott meg a bal lábam ujjai, ami a mai napig januárban rettentően kisebesedik, pedig csak 18 éves voltam. Reggel 5- től délután 6-ra értem haza. Szentendréről a Batthyányi térig értem, és vissza, így a suliba sem tudtunk beérni. Egy hétig otthon voltunk.
VálaszTörlésRómairól Népstadionig 4 óra.... közben halálfélelem a 2 éves fiammal a nyakamban... Nem semmi volt. 😳
TörlésAutómentős voltam,három napig megállás nélkül dolgoztam...
VálaszTörlésAkkor volt, hogy 2 fogaskerekű összeütközött, és mindkét jármű vezetője meghalt. Egyikük Mártika az én szomszédom volt
VálaszTörlésAkkor tanultam vezetni! Az első napom volt amikor leesett ez a hatalmas hó! A tanfolyamot végig hóban vezettem le. :D A vizsga napján olvadt el. Azóta se félek a téli vezetéstől! :D :D :D
VálaszTörlésA Sport moziból már gyalog mentünk haza az Örs vezér térre. Nekem varázslatos volt 10 évesen…
VálaszTörlésÍtélet idő volt !
VálaszTörlés