Pannonia P21 rendőrmotor (1974) / Folytatás a posztban

 

Rendőrségi P21-es Pannonia motorból összesen körülbelül 80 készült Csepelen 1973-1974-ben, és a 70-es évek végére mind el is tűnt a szolgálatból. Állítólag maga Kádár János gondoskodott erről.

1972 előtt is használt a rendőrség Pannoniákat, de azok az egyhengeresek (többségük T5 és P10) semmiben nem különböztek a többi sorozatgyártmánytól. Az első, kifejezetten a rendőrségnek gyártandó gépekre - ráadásul rögtön kéthengeres P20-asokra - csak 1972 nyarán adták le a rendelést: összesen húszat kértek, mindet budapesti szolgálatra, a vidéki kapitányságok sorozatgyártású P20-asokat kaptak. A gyári rendőrmotorok egyedi felszereléssel készültek, furcsán mutató, P10-esre való lámpafejjel és kék tankkal. A tankon kívül minden elemet (a vázat és a hátsó rugóstagok tokját is) fehérre festettek.

A 18 colos kerekekbe az egyhengereseken a T5 megjelenéséig általános, a kéthengeresekhez csak különleges esetekben használt nagy fékdobokat fűzték, és a kapacitást növelendő két akkumulátort szereltek egymás fölé. Párhuzamosan kötötték be őket, így a legendával ellentétben ezek a motorok is 6 voltosak voltak. Szintén tévhit, hogy a motorokat tuningolták volna: minden sorozatgyártású maradt, még a dugattyúcsapszegeket sem alakították tűgörgőssé, mint később például a P21 Luxusokban. A bukócső sem a Luxusoké, egyedi, kifejezetten a rendőrgépekre való, a rászerelt kék lámpák eredetileg Barkas ködfények. Az első motorokon még az üveget festették kékre, később már csak az égőket. A széles kormány végébe MZ indexeket dugtak, az egymás fölé beépített két akku miatt pedig elhagyták a szerszámdobozt, helyette a hátsó sárvédő jobb oldalára szereltek zárható ládikát.

A rendőr P21-es kormánya szélesebb a sorozatváltozatokénál, a két egymás fölé beszerelt akku miatt az eredeti szerszámdoboz hiányzik, helyette a hátsó sárvédő oldalára tettek egyet

A P21-es rendőrgépekből két részletben nagyjából 80-at készítettek, 1973-ban és 1974-ben, a korábbi 20-asok színeiben. A fékek ezeken már a sorozatgépekről valók, 160 mm átmérőjűek, elöl kétkulcsosak, mint a Luxusokon. A sebességmérőt is innen hajtják, ezért a váltóház tetejéről hiányzik a kihajtás szokásos furata. A P21-es rendőrgépeken már a sorozathoz illő kisebb első lámpát használták, a villogók kapcsolóját is ennek házába szerelték be. A kék fények reléjét a hátsó sárvédő bal oldalára csavarozták fel, az indexeké a tank alatt kattogott. A hátsó lámpa alaplapja a sorozatgépektől eltérően krómozott, és csillogóak az első villa alsó szárai is. Sziréna nincs, de néhány motorra gyári oldaltáskákat tettek, és az autópálya-rendőrség kivilágítható "Stop" megállító feliratot is kapott az ülés mögé. A rendőrségi 21-esek motorja ugyan sorozattermék, de mindegyiken megtalálható a kiegyensúlyozatlan generátor, váz- és sárvédő-törő rezgései ellen hatásos jobb oldali hengerfejkikötő rúd, amit a sorozatgépekről olykor elhagytak.

A bukócső kék villogói eredetileg Barkas ködlámpák voltak. Működtető reléjük a hátsó sárvédő oldalán látszik

A csepeli kéthengeresek nem nagyon váltak be rendőrmotornak, mert nem voltak megbízhatóak. Mivel azonban az akkori átlagmotoroknál sokkal jobban mentek, a rendőrök széthajtották őket. A halálos ítéletüket állítólag végül maga Kádár János mondta ki, amikor a lassú konvoját kísérő, vijjogó kétüteműek átláthatatlan füstbe borították. Csak ennyit sziszegett oda a mellette ülő országos rendőrfőkapitánynak: "Ezeket, a motorokat nem akarom többet látni!"

Az akkori átlagmotoroknál gyorsabb volt a 22 lóerős Pannónia, de széthajtották mindet

A siralmas állapotú és gyakran szakszerűtlenül kezelt kéthengereseket néhány hét alatt mind leszerelték, főleg négyüteműeket vettek helyettük. A motorok többsége ócskavasként végezte, csak nagyon kevés élt tovább magánhasználatban. Geiger Jenő, az ismert gyűjtő és restaurátor még akkor vett több rendőrségi P21-est, amikor, azok éppen semmit sem értek. Egy részüket felhasználta más motorokhoz, de még így is maradt néhány. Ezek közül szeretett bele a legépebb példányba dr. Hevesi Ákos veterán- és Pannonia-rajongó állatorvos, és rögtön el is indult a teljes restaurálás. A motorra a legtöbb cserélendő alkatrészből az egykori csepeli készletekből származó gyári újat szereltek. Bár a Pannoniákhoz egyre több az utángyártott alkatrész, ahol lehetett, kerülték őket. A motort generálozták, a gép lényegében olyan vagy még jobb, mint a születése pillanatában, ott jártunkkor alig több mint 400 kilométert mutatott a műszere, a fényezés, a krómozás, a felszerelés makulátlan.

A frissen generálozott motor még bejáratós, a villogók kapcsolója a lámpafejben ül

A hideg kéthengeres a negyedik rúgásra indult, és gyorsan kisimult az alapjárata is. A próbán harapósan vette a gázt, iszonyúan jól gyorsult, és jól is fékezett. Menet közben csak a szériagyártású P21-esekre nem jellemző, felegyenesedett testtartás furcsa, amit a széles kormány kényszerít a vezetőre. Még a villogók is működnek, az OT-vizsga így nem is volt kérdéses.

A hibátlan állapotú gépen minden rendőrségi jegy megvan, a jobb hengerfej kikötése az összes rendőrségi kéthengeresen rajta volt

Műszaki adatok: Motor: soros kéthengeres, léghűtéses kétütemű, két 20 mm torokátmérőjű körtolattyús karburátorral. Hengerűrtartalom: 246 cm3. Teljesítmény: 20-22 LE, 7500/perc fordulaton. Erőátvitel: ötfokozatú lábkapcsolású sebességváltó, többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló. Primer hajtás fogaskerekekkel. Saját tömeg: 145 kg. Végsebesség: 130 km/óra. Felfüggesztés: dupla acél bölcsőváz. Elöl hidraulikus lengéscsillapítású teleszkópvilla, hátul kétkarú lengővilla, állítható előfeszítésű hidraulikus csillapítású rugóstagokon. Hosszúság x szélesség: 1990x616 mm. Tank: 16,5 l.