A Csengetett, Mylord? 26 részes brit televíziós vígjátéksorozat az 1980-as évek végéről és az 1990-es évek elejéről. Témája az 1920-as évekbrit társadalma, annak tagolódása, szereplői egy brit főúri család és cselédei. Görbe tükröt tart mind az arisztokrácia, mind az „alsóbb” osztályok elé. Magyarországon megjelent DVD-n is.
Az epizódok listája
Csengetett, Mylord?
A firkáló fantom
Az adomány
Szerelem és pénz
A részvények
Koldulás, kölcsön, vagy lopás
Munka vagy szerelem
Zavar a gyárban
Pénz beszél
A Meldrum-vázák
Háborús sérült
Idegen az éjszakában
Royal Flush
Segítsük az árvákat
Aktuális ügyek
Mrs. Lipton rosszulléte
Találkozás a munkásokkal
Gretna Green vagy kudarc
A leszámolás éjszakája
Egy nap a szabadban
Igen, uram, enyém a kicsike
Rekviem egy papagájért
Gyerünk a bálba
A meztelen igazság
Az elátkozott Meldrum-ház
Helyben vagyunk
Szereplők beszólásai/szállóigék/gyakori cselekmények
Az finom lesz/jó lesz: Mabel szokta ezt mondani, mikor Mrs Lipton „nagylelkűen” felajánlja neki a szinte már ehetetlen maradékot, ami leggyakrabban hideg rizspuding, almahéj, halfej, vagy penészes sajt.
Nem is tudom már, mikor ettem (ilyet) utoljára…: Mabel gyakran rácsodálkozik egy-egy jobb ételre, miközben ezt mondja, persze így sem kap belőle.
Hová vezetne ez?!: Amikor valaki (például James vagy Wilson kapitány) elítélően nyilatkozik valamiről, Henry látszólag egyetértve (de igazából ironikusan) rákontráz: Hová vezetne ez?!
Maga is ezt mondja mindig, ugye, Mrs Lipton/Mr Twelvetrees?: Henry így próbálja felvenni a szakácsné és a lakáj beszélgetésének ritmusát, de míg azok ketten gyakran használt szállóigéket idéznek, Henry ilyenkor általában új dolgokat mond, amiért egy fülessel jutalmazzák.
Ne szólj szám, nem fáj fejem. Mindig ezt mondom.: Mrs Lipton vagy James mondja ezt, ha tudnak valamilyen titkot, de nem akarják elárulni.
Ideje, hogy visszatérjünk a viktoriánus erkölcsökhöz!: Lord Meldrumnak nincs szerencséje ezzel a mondattal: valahányszor ezt mondja, a következő pillanatban szégyenkeznie kell, mert Lady Agatha érkezik vagy telefonál, esetleg Sir Ralph elől kell elrejtőznie.
Ne a reggelinél/vasárnap…!: Lord Meldrum ezzel a mondattal próbálja elterelni a szót bármilyen számára kínos kérdésről, mint például a homoszexualitás, az angol munkások helyzete, vagy a szocialista világnézet.
Jó reggelt/napot! Van kilátásom egy csésze forró finom teára és egyre Mrs Lipton kiváló meggyes lepényéből? : Wilson rendőr szokásos potyaleső belépője mindennapi „közbiztonsági ellenőrzése” előtt.
Mit gyárt a Union Jack Gumitársaság?: Különféle gumiból készült termékeket, természetesen, amelyek közül nem mindegyiket lehet nevén nevezni (jobb) társaságban, csak különféle célzásokat tenni rá, például: „Apa – mondja egyszer Miss Poppy –, képmutató vagy, ha nem akarsz eljönni a születésszabályozási központ megnyitójára! Hát végül is mi a te gumigyáradnak a fő terméke?!”
Szabad!/Ó, hallgass, szabad!: Lady Lavander és a papagája (Kapitány) közti párbeszéd, ha valaki (legtöbbször Ivy) kopog az ajtón.
Micsoda átkozott balszerencse! Teddy káromkodása, szinte mindig egy kis csekélység balsikerére reagálva (pl. a délutáni pezsgő szobahőmérséklete, vagy az, hogy Ivynak nincs még egy szemüvege Rose számára, hogy kipróbálja).
Ne törődj vele, csak tedd, amit mondanak! Stokes szokta mondani Ivynak, amikor nincs kedve neki elmagyarázni, hogy mit miért kell tenni, vagy épp mit miért nem (pl., hogy miért ne maradjon sokáig Miss Cissy-nél).
Ó, a szegény pára! Ivy szokta mondani, amikor sajnál valakit. Legtöbbször csak ő sajnálja egyedül, mások számára világos, hogy nincs miért sajnálkozni. (Pl amikor Lady Agatha a vacsora után hirtelen rosszul lesz, hogy Lord Meldrum házában tölthesse az éjszakát, vagy amikor Lady Levender a szobájába kéreti a reggelit, mert másnapos...)
Majd mi leszünk odafent, ők meg majd idelent (Mr Stokes szokta ezt mondani, reménykedve egy igazságosabb világban).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése