A fejlesztés története
A hatvanas évek közepén érvényre jutottak a korszerű katonai gépjármûvek fejlesztésének fõbb irányzatai: a terepjáró képesség fokozása, a teherbíró képesség növelése, valamint a sokoldalú felhasználhatóság. A terepjáró képesség fokozásának katonai követelménye abból adódik, hogy a csapatszintû katonai gépkocsik feladata az alegységek és egységek harcrendjét szorosan követve ezek folyamatos, zavartalan ellátása. Ezt a követelményt három vagy négy hajtott tengellyel, nagyméretû és változtatható belsõ légnyomású kerekekkel, valamint a kerékterhelések csökkentése árán lehet kielégíteni.
A teherbíró képesség növelésének követelménye is kézenfekvõ. A gyorsabb szállításhoz nagyobb teherbíró képességû, tehát 5-8 tonnás szállító tehergépkocsira van szükség.
Az új tehergépkocsi fejlesztését az AUTÓKUT, a Csepel Autógyár a HTI szakembereinek segítségével végezte. De a magyar iparon belül kialakuló feladatmegosztás miatt a csepeli szakemberekre az Ikarus program hárult, ez a jármû volt az utolsó Csepel széria, így a teherautó-gyártás átkerült a Rába vállalathoz. Ahol a hatvanas évek végén megvásárolt MAN típusú dízelmotorok gyártása is beindult.
A KGM 1969-ben 7850 db teherautó megrendelését ütemezte be 1970–-1975-ös gyártásra, de ez már egy év múlva felborult. 1969-ben 3 db kísérleti prototípus, 1970-ben 352 db szériajármû épült, majd a terv a gazdasági helyzet miatt felborult. A gépkocsi ára jóval több volt, mint az import típusoké, és a Csepel Autó, illetve a gyõri MVG képtelen volt kellõ minõséget elérni. A jármûvek kényes kiszolgálását és karbantartását a képzetlen sorállomány nem volt képes elvégezni. Így 1972-ben már 3000 db-ra csökkentették a rendelést, és 1978-ig eltolták az összeszerelést. Ezzel a típus még gazdaságtalanabbá vált. Az 1967/–78-as idõszakban, a D-566.00; 566; 566.02; 566.03 tehergépkocsi-változatokkal összesen 2848 db épült meg. Ehhez járult 1974 és 75-ben 160 db 566.02; 566.05 és 566.03 alváz, amelyek különleges felépítményeket kaptak. A gyártott darabáru ezzel 3008 db volt.
A tehergépkocsik lassan váltották fel az elöregedett Csepeleket. Legnagyobb mennyiségben az átfegyverzés alatt álló légvédelmi tüzéregységek kapták. Összesen 3005 db-ot gyártottak. A tartós üzemeltetés során a tehergépkocsi fékrendszere gyakran meghibásodott. Késõbb az alkatrészut ánpótlás okozott gondot, mivel a Csepel Autógyár leállt a tehergépkocsi-programmal.
 |  |
| A D-566 elsõ prototípusa még D-700 kabinnal | A D-566 második prototípusa egyedi kabinnal |
 |  |
| Afrikai expedícióra kiküldött D-566 elhagyja a gyáratl | A D-566 elõszéria egy példánya átalakítva az expedícióra |
A fentebb leírásban szerepeltetik a Csepel Autó D 566 típusú tgk.-nak a történetét. Azonban ez történet így nem teljes! A tgk. általában attól teljes, hogy van vezetőfülkéje, meg platója is!! Itt a történet kiegészül azzal a közös feladattal ami Csepel Autógyár mellett az Ikarusra is hárult. Ugyan is, amikor az Autógyár megkapta a feladatot az új típus tervezésére majd széria gyártására, egyuttal az Ikarus pedig megkapta a fülke és a plató gyártására is! A tiszta alu. plató és fülke (az addig Magyarországon gyártottaktól jelentősen eltérő is), tervezése az Ikarus Fehévári gyáregységében történt, majd a HTI. (H...adi T...ecnikai I...ntézet) jóváhagyása után, az Ikarus Fehérvári Kísérleti üzem legyártott egy 10 - 10 db.-s "0" szériát. A Cs:A. beépitési tapasztalatai után, a szükséges változtatásokat átvezették és az Ikarus (a közben megalakúlt) Mór-Pusztavámi üzemében megkezdődött egy 100-100 db-s első széria gyártása. A későbbiek folyamán ezek a lépések tették lehetővé ennek a járműnek a széria gyártását!
VálaszTörlés1979 ben kezdték el a D566 a szigethalmi Csepel autó gyárban a felújításokat. 1981 ben újprogrammal/Főnix/ 3drb D566 készítettek .Ezek az autók már sokkal jobban működtek .Fék, elektromosság stb . Egy évig itt dolgoztam , mint sorállományu katona-
VálaszTörlésTény hogy rettenetesen pocsék minőségűre sikeredett. A felfüggesztése túl merev volt az osztómű berázott és széjjel hullott. A fülkét megette a rozsda a fülke túl szük a sebváltónak túl szük volt a hely az ülés és a motor közt. Ha működött, akkor viszont nem volt neki akadály.
VálaszTörlés