Somlói vár / Folytatás a posztban

A Somlói vár (vagy Somló-vár, Somló vára) Doba mellett található, a bazaltos Somló hegy északi oldalán, egy sűrű erdőben. A várat régen nehezen lehetett megközelíteni; a déli oldal előtt egy nyolc méteres száraz árok található, mely egyik végén egy szakadékban, másik végén a hegyben végződik. A vár alaprajza szabálytalan, belső tornyokkal és több udvarral ellátott. A szakadékon egy épen megmaradt felvonóhíd vezet át, ami egy sikátorba torkollik, ez vezet most az előudvarhoz. Ezt a területet az őrség dongaboltozatos szálláshelyei határolják nyugatról, déli és keleti falait pedig kőrések szegélyezik. Az előudvarból egy felvonóhídon és egy szintén szűk sikátoron keresztül juthatunk el a belső udvarba. Itt található a vár legjellegzetesebb, hatszögletű tornya. Régi írások alapján a konyha helyezkedhetett el itt. Jelenleg úgy gondolják, a helyiség kápolnaként szolgálhatott.

 A népnyelv szerint a tatárjárás után emelt kővár volt. Írásos emlék azonban csak 1352-ben említi először, amikor Nagy Lajos király Csenik fia Jánostól elvette és Heim fia Benedeknek adta. Az okirat castrum Somlo néven regisztrálja.

1370-80 között királyi vár volt. 1389-ben Garai Miklós nádor és testvérének kezébe került Zsigmond király adományaként, majd a Rozgonyiak tulajdonában volt 1443-63 között, de 1464 előtt elcserélték a tapsonyi Anthimiakkal. Ők Mátyás király ítélete miatt elveszítették a várat 1464-ben, így az új tulajdonosa Kanizsai László királyi lovászmester lett 1470-ig, amikor újra a Garai család kezére került. Adás-vételeket követően Mátyás király Kinizsi Pálnak ajándékozta a területet.

A várat ezután elzálogosítás, pénzügyi gondok sújtották. 1495-ben a Szapolyai-család tulajdonába került, akiktől még ebben az évben Erdődi Bakócz Tamás egri püspök vásárolta meg 12 ezer akkori aranyforintért. Ekkor kezdődött jelentős szerepe a térség életében.

 Bakócz Tamás a várat teljesen rendbe hozatta, ami tekintélyes pénzt emésztett fel vagyonából. A megfigyelő vár státuszú építményt szép olasz reneszánsz várkastéllyá építtette át. Egyházi rangjához híven a várban egy kápolnát létesített, miből addig hiánya volt az építménynek. A munkálatok során készültek a ma is látható faragott ajtó- és ablakkeretek és a kápolna tornya.

Bakócz az ország leggazdagabb főpapja lévén hadi ellátását és korszerű védelmet is fejlesztette a várnak. 1498-tól

• két nagy ágyú,
• több (ismeretlen számú) kis ágyú,
• két seregbontó (löveg)

védte a várat.

Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek hagyta Somló várát végrendeletében. Az Erdődyek nem hagyták a várat veszteni méltóságából, továbbfejlesztették (főleg az uradalmi jobbágyok felszereléseit) és állandó helyőrség katonai helyőrséget állítottak fel.

 A mohácsi vész (1526) után a vár halálra volt ítélve, azonban az büszkén állta a kisebb török átvonuló csapatokat. 1543-ban Somló vára alatt nagy török-magyar csata volt, amely 3000 török felkoncolásával ért véget. Nemcsak a környék, de az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő.

Erdődy Péter 1548-ban annak érdekében, hogy egy másik családi területet visszavásárolhasson (Vörösvárat), Csoron Andrásnak elzálogosította, majd később el is adta a várat. A család tulajdonjoga a vár felett ezért néhány évszázadra megszakadt.

Csoron András a török elleni harc feladatát igen komolyan vette. Devecseren felépítette másik várkastélyát, s így a két erődítmény együtt biztosította a magyar területek védelmét az oszmán csapatok ellen. A térség lakossága nagy árat fizetett Csoronnak a fejlesztésért és a védelemért. „A hírhedt devecseri Csoronok” – így nevezték őket, mert jobbágyaikat komolyan sanyargatták élelmi ellátás címszaván, hogy erődítményeik utánpótlási vonalai kiépítettek legyenek. Miután apácákat zaklattak, fogtak hadianyaggyártásra, a Habsburgok, Magyarország új urai is felemelték a hangjukat.

Csoron halála után leányai birtokába került a vár, majd Csoron Annától 1597-ben a Listi család örökölte. Ez után hosszan tartó örökösödési per következett a királyi udvarral szemben. A vár állapota közben nagyon megromlott, és komoly veszélynek volt kitéve. A Listiek sorra elestek a török elleni harcokban. Végül a költőként is ismert Listi László lett a tulajdonos. A vár ura 1653-ban jelentette meg a mohácsi csatáról szóló kétkötetes verses krónikáját, amellyel beírta nevét az irodalomtörténetbe. Bakócz Tamás után ő volt a vár történetének legjelentősebb alakja. 1638-ban megerősítette az építményt. Mindezek mellett azonban törvényen kívüli volt, mert a Habsburgok gyilkosság, gyújtogatás, hamis pénz verése és rablás vádjával halálra ítélték.

 A Rákóczi-szabadságharc idején a vár északi helyzete miatt sokáig a császáriak kezén volt. Csak 1707-ben szabadította fel Vak Bottyán. A már idősödő öreg kuruc tábornok rendbe hozatta, és a környék stratégiai pontja lévén hadianyagellátást biztosított a várnak. Az írásos forrásokban ekkor szerepel utoljára a somlói vár. A Rákóczi-szabadságharc után stratégiai szerepe végleg semmivé vált, és hosszas romlásnak indult.

 Miután Sümeg vette át a térség katonailag legfontosabb szerepet, a vár renoválása figyelmen kívül maradt: csak 2 pattantyús ágyú védte. Sümegről küldtek időnként szakembereket, hogy rendbe hozzák az ágyúkat.

„	Somlyó várában vagyon pattantyús 1, álgyu két fontos 1, por egy hordóval, circiter két mázsára való, a ahhoz kivántató mind álgyu, mind ólom glóbus.	”
– egy korabeli irat

1721-től a somlói vár állapota siralmas volt. A Rákóczi-szabadságharc után az Erdődy család pert indított az elméletileg Csoron–Liszthy tulajdonban lévő (gyakorlatban senki földje) várért, amelyet Bakócz Tamás egykori ajándékozó-levele alapján követeltek vissza. 1735-ben az Erdődyek per után pénzhez nyúltak, hogy övék legyen a vár. A környék több települését, Alsóságot, Bándot, Szergényt, Dobát, Csúrt, Jánosházát is megvették. Hiába volt a vár értékvesztett, a falvak miatt így is hatvanhétezer forintjuk ment rá a visszaszerzésre. 1820-ra végül a várrom a teljes térséggel a kezükbe került. A vár újjáépítése helyett azonban inkább Dobán építettek fel egy újabb „Somlói várat”. Egészen 1945-ig voltak az Erdődyek a vár területének tulajdonosai, akkor a megszálló szovjet csapatok vették birtokba.

A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

Tulajdonosai

Okiratokban rögzített tulajdonosai, időrendi sorrendben:

• 1352. Heym fia Benedewknek (régies írásmódot őriz)
• 1383–89. Zámbó Miklós
• 1389. Garai Miklós
• 1464. Kanizsai László
• 1479. Kinizsi Pál
• 1492 után Szapolyai István (elzálogosítás)
• 1495. Szapolyai család (adomány)
• 1495. Erdődy Bakócz Tamás
• 1517–1546 Erdődy Péter
• 1546. Csoron András (elzálogosítás)
• 1558. Csoron András (örök áron eladás)
• 1597– Liszthy család
• –1707 Vak Bottyán (elfoglalás)
• 1735/1820–1945 Erdődy család
• 1945– Gróf család

Elhelyezkedés, megközelítés

Doba külkerületében található. Személygépkocsival nem lehet elérni. Autóút csak a Somló hegy aljáig visz, onnantól biciklivel lehet kibetonozott úton haladva megközelíteni. Útközben táblák és turistajelzések segítik a tájékozódást. Normál tempóban fél óra-háromnegyed óra alatt a hegy lábától el lehet érni.

A Kinizsi-szikla

Úton a vár felé megtekinthetjük a Kinizsi-szikla nevezetű követ. Ez egy bazaltszikla, melyen egy nyereg alakú mélyedés látható.

A környező fák által megfogott kődarab nevében őrzi a vár egykori tulajdonosának nevét. A felfele menő gyalogúttól egy méterre, közvetlen az út mellől nézhető meg. Bal oldalon kis csapás vezet az erdőbe, amelyről a szikladarab lecsiszolódott tetejére is fel lehet mászni.

A monda szerint ezen a sziklán pihent meg Kinizsi Pál, amikor a várat tulajdonába véve felgyalogolt, hogy megszemlélje az ajándékot. Meredek úton elfáradván leült a sziklára és az a nehéz teher alatt horpadt be.

Elhelyezkedése

Somló vára Pozíció Veszprém megye térképén

é. sz. 47° 09′ 02″, k. h. 17° 22′ 12″

Bükkösd / Folytatás a posztban

 A templom régi harangja

A megye középső–nyugati részén, a Zselic délkeleti részén fekszik, közel a Mecsek nyugati nyúlványaihoz, az Okor-patak (más néven: Bükkösdi-víz) völgyében. Bükkösd vasútállomás a völgyben futó Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalon fekszik.

Legközelebbi települések

• Környező települések: Hetvehely, Almáskeresztúr, Dinnyeberki, Cserdi, Helesfa, Boda és Bakonya.
• A legközelebbi város Szentlőrinc (8 km).

A Petrovszky-kastély

A mai Bükkösd négy egyesült településből áll: A patak bal partján fekvő Megyefa 1950-től, a Bükkösdtől kb. 4 km-re északra levő Gorica (németül: Guriza) 1979-től csatlakozott a településhez, majd a Megyefától fölfelé, gyönyörű sétaúttal megközelíthető Egéd 1950-ben, ahol annak idején Jeszenszky gróf földművesei, állattartói éltek, és ahol a híres egédi nagytégla is készült. Ma már Egéden több híres művész él, lakói egyébként összetartó, egymást segítő emberek.

Neve először 1448-ban tűnik fel Naghbekes alakban. Valószínűleg a bükkös a bükkerdő főnévből alakult ki, a Megyefa a Megyefalvából alakult ki. Gorica neve 1542-ben Erdi volt. Ezt a nevet a betelepült délszlávok cserélték fel Goricával, amely szintén kis erdőt jelent.

A török megszállás alatt mindhárom falu elpusztult, csak az 1700-as évekbennépesült be újra magyarokkal és németekkel.

A 18. században három család is birtokolta Bükkösdöt: a Horváth, a Petrovszky és a Jeszenszky.

 A megyefai harangtorony

Nevezetességei

• Római katolikus templom – 1791-ben épült.
• Petrovszky-kastély – 1786-ban építtette barokk stílusban Petrovszky Zsigmond.
• Jeszenszky-kastély

A római katolikus templom

Elhelyezkedése

Bükkösd Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 06′, k. h. 17° 59′Koordináták: é. sz. 46° 06′, k. h. 17° 59′térkép ▼

Bükkösd Pozíció Baranya megye térképén

CSODÁLATOS MAGYAR FALUCSKA / Folytatás a posztban

A „magyar Svájc” becenevet nemcsak szépsége és gyönyörű fekvése miatt kapta a környék, de azért is, mert Óbánya lakossága még ma is döntően német nemzetiségű. Az Öreg-patak völgyében megbúvó egyutcás falu hagyományos, zömében fehérre meszelt, tornácos házai elevenen őrzik a századokkal ezelőtt itt élők emlékét.

A védett óbányai utcakép

Üveghuták az erdő mélyén

A 17-18. század fordulóján a mai Óbánya (Altglasshütte) helyén indult meg a kelet-mecseki erdei üveggyártás. Az üveghuták általában az erdőbe települtek, mert az üveggyártás során rengeteg fára volt szükség, és könnyebb volt szekérrel a homokot ideszállítani, mint a fát. A kemencék fűtése melletta bükkfa hamujából készült hamuzsír előállításához is sok fára volt szükség.A hamuzsír azért kellett, mert a mész mellett ez az anyag csökkentette a homok, illetve a kvarckavics zúzalékának olvadáspontját, és ezáltal gyorsította az olvadást.

Mivel a 18. századra Nyugat-Európában már jelentősen megfogyatkoztak az erdők, Magyarországon azonban még volt elegendő fa, az ország egyik legfontosabb exportcikkévé vált a hamuzsír. Az erdőirtások mértékét látva azonban Mária Terézia 1755-ben elrendelte a hamuzsír exportjának tilalmát, majd 1761-ben a korlátozását.

Álomszép bükkerdő az Óbányai-völgyben

A hegyek közé szorított falu

Századokkal ezelőtt az üvegesek is erre jártak

Az óbányai Pisztrángos-tó

A bánáti bazsarózsa május-júniusban virágzik

A Csepegő-szikla télen igazán látványos, bár cseppkőszerű képződményeket most is látni.

A Ferde-vízesés, vagy mesebeli nevén a Tündérlépcső

Skanzen az erdő közepén

A kisújbányai faluház

A Szent Márton-kápolna Kisújbányán

A 2007-ben újjáépített Cigány-hegyi-kilátó

Kilátás a hegytetőről

A hangulatos Óbánya. Csak azok a vezetékek ne lennének!

Az Óbányától a Cigány-hegyig tartó körtúra nem túl hosszú, alig tíz kilométer, és kedvező időben bárkinek ajánlható. Nehéz terepviszonyok nincsenek, látnivaló viszont annál több! Ha neked is tetszett ez a varázslatos magyar falucska, oszd meg ismerőseiddel. 

A szolnoki Damjanich János Múzeum / Folytatás a posztban

A szolnoki Damjanich János Múzeum az Obermayer Lajos tervei alapján 1860-ban épült egykori Magyar Király Szállóban kapott helyet. Névadója az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, Damjanich János, akinek vezetésével vívták a győztes szolnoki csatát.

Címe: Szolnok, Kossuth tér 4.

A múzeum alapítást Híld Viktor történész kutató már 1913-ban szorgalmazta. Majd Balogh Béla egyetemi magántanár 1933-ban létre hozta a város első, (bérházi alagsorban) működő, Könyvtár és Múzeum egyesületét. Igazi fellendülést, 1948-ban, Kaposvári Gyula tevékenysége hozta. A rohamosan növekvő, néprajzi, történeti és nem utolsósorban, a Művésztelep alkatóinak bemutatása, szükségessé tette, hogy végleges helyen legyenek a kiállítások.

A Damjanich János Múzeum a volt Magyar Király Szálloda 1860-ban épült klasszicista stílusú épületében kapott helyet 1952-ben.

A Damjanich János Múzeum 1996-ban elnyerte Az Év Múzeuma címet.

Állandó kiállítások

Régészeti

Vendégségben őseink háza táján. A kiállítás a megye és város régészeti feltárásainak emlékekeit mutatja be. Egészen az őskortól a középkorig. A lakóház története áll a középpontban, hogyan változott az ember közvetlen környezete az idők folyamán. A látogatókat, makettek segítségével, ismertetik meg a régmúlt építészeti emlékeivel. Településformák, lakóháztípusok, valamint a szolnoki vár makettje is megtalálható a kiállító teremben.

Néprajzi

Mesterségek művészete. A kiállítás leginkább a paraszti életformát, annak díszítő művészetét, kezdeti iparát mutatja be. Az anyag főleg a népművészet oldalával ismerteti a látogatókat. A megyére legjellemzőbb ágakat öleli fel. Ilyenek voltak, a fazekasság, szűcsmesterség, megtalálhatók még a népi viseletek is. A tárgyak mellett, fazekasműhely és szűcsműhely is látható.

Történeti

Városi polgárok a századelőn. Szolnok a 19. század közepéig az alföldi falvak egyike volt. A polgári átalakulás hatására viszont rohamos fejlődésnek indult. A fejlődés fő elindítója a Tisza, ami ugyan addig is meghatározó volt, mint szállítási útvonal, másik jelentősebb a vasút. Az országban másodikként Szolnoknak lett vasútja. A vasút megléte lehetővé tette az ipar rohamos fejlődését, és így kialakult a szakképzett munkásság. A legfontosabb tényező, hogy Szolnok 1876-ban újra megye székhely lett. Megindítva a polgári közigazgatás kialakulását, létre hozva egy sajátos polgári kultúrát. A kiállítás egy polgári-parasztpolgári vonásokat magán viselő lakóházat mutat be, berendezéssel, díszítésekkel, ruházattal.

Képzőművészeti

A Szolnoki Képtár. Létrehozásának ötlete az itt élő művészek gondolata volt. Az 1996-ban felújított épületben, 670 nm-en tíz teremből álló képtárat alakítottak ki. A Damjanich János Múzeum bal oldali műterem épületében. A Képtárban, főleg a Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkái láthatok, akik festményeiken keresztül mutatják be a város múltját és jelenét. Valamint a város szerepét, a magyar képzőművészetben