kod

2018. március 29., csütörtök

Szászvár / Folytatás a posztban

A római katolikus plébánia épületének pincéjében még ma is láthatóak Bertalan pécsi püspök XIII. századi eredetű várának földszinti maradványait, hat boltozott teremmel és egy kiugró toronnyal. A vár övező falai és hengeres saroktornya részben állnak. A nyugati palota megépülte idején, a XII. század első felében azt egy egyszeres kőfal övezte, illetve védte, amelynek északnyugati sarkát egy körbástya erősítette. A részben feltárt északnyugati bástyatorony falvastagsága a várfalhoz hasonlóan 1,2 m, átmérője pedig 4 m. Ez a védműrendszer a palota épületétől északra és keletre meglehetősen nagy területet zárhatott le, míg a palota nyugati homlokzata előtt az épülettel együtt mindössze egy keskeny falszorost képezett. A vár bejárata valószínűleg a későbbi kaputorony helyén lehetett.


 A várnak ez a korai erődrendszere alapterületét tekintve lényegében a törökkorig tovább él. Nagymértékben változik azonban beosztása, illetve szerkezete a középkor folyamán, amennyiben az adott területen belül a díszudvar körül falszorost alakítanak ki az északi és a déli oldalon. A régészeti kutatások szerint a vár védelmi rendszerének szélesebb körű kiépítése Albeni Henrik pécsi püspökségének idejére esett (1421-1444).

 Pécs várának elfoglalása után Athinay Simon deák Szászvárát is megszerezte János királynak, de 1543-ban már a török kezébe került . 1543 után a törökök a vár területét a már meglévő védelmi rendszer megtartása mellett megnövelték és ennek során nyolc félkör alakú bástyatoronnyal megerősített egyszeres várfallal vették körül a középkori falakat.

 1545-ben a török 142 főnyi őrséggel tartotta megszállva. 1603-ban keresztény csapatok betörtek a városba és azt felgyújtották. Az 1664. évi Zrínyi-féle téli hadjárat során Zrínyi katonáinak egy része elfoglalja a várost és felgyújtja a várat is. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották a várat, arról azonban nincs tudomásunk, hogy azt ezután a törökök felhagyták volna. A várat a keresztény csapatok 1686-ban foglalták vissza. A visszafoglalás, illetve a török visszavonulás során Szász elpusztult. A helység 1401-ben "Forum comprovinc. In poss. Seu villa Zaz", 1439-ben "Zaaz" alakban fordul elő. Vásáros hely, a várral együtt a pécsi püspök birtoka volt.

Forrás: http://varak.hu

ÓDORVÁR / Folytatás a posztban


Egyetlen okleveles említése 1351-ből való, amelyben Erzsébet királyné megparancsolta Peskó odori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson ne szedjen dézsmát és lakóit ne háborgassa. Egyes szerzők a középkori vár építését a huszitáknak tulajdonítják.

 Megközelítés: Ódor vára a Bükk hegységben található, Miskolc és Mezőkövesd felöl közelíthető meg. Mezőkövesd felől Bogács, Cserépfalu, Bükkzsérc irányába vezető műúton közelíthetjük meg, melyet Mezőkövesden, illetve a 3. sz. főútvonal Mezőkövesdet elkerülő szakaszán körforgalomból kiindulva érhetünk el. Cserépfalun áthaladva Bükkzsérc irányába, a falu északi kijáratától kb. 500 méterre javított földút tér le jobb kéz felé (keletre), az ördögtorony (kaptárkő) és a Hór-völgy felé, ahol a Suba-lyukat is találhatjuk. Miskolc felől, Diósgyőrből Lillafüred felé kell haladni, a Bükkön átvezető egri úton, Hollóstető, Répáshuta irányába. Répáshután az általános iskola mellett kell dél felé fordulni. A Hór-völgy mindkettő felől turistaúton is elérhető. A Hór-völgyben jó minőségű talajút fut, amely az év nagyobb szakában személygépjárművel is jól járható, terepjáróval pedig rendszerint mindig, kivéve, ha a Hór patak nagyon megárad. A kék kereszt turistajelzés a völgyben fut végig, ezt követjük Cserépfalu felöl. Elhaladunk a kőfejtő, a Suba-lyuk barlang és az oszlai erdészház, illetve a Less Nándor emlékhely mellett, majd a kék L jelzésen kapaszkodhatunk fel a völgyben a várhegyre, ez más autóval nem járható. Répáshuta felől a kék négyzet turistajelzés mentén haladunk a faluból dél felé, elhaladunk a Balla-völgyi sziklabarlang mellett, majd a Tebepusztánál találkozik a kék kereszt jelzés, és a Hór-patak mellett haladunk végig. A „lustább” megközelítőknek a dél, a sportosabb turistáknak az észak felőli megközelítés ajálható. Megközelíthetjük Felsőtárkány felől is, a Miskolc felé vezető közúton az oldalvölgyi halastónál kell letérni a piros kereszt turistajelzésen, majd elhaladva völgyfői erdészház mellett a piros L jelzésen érhetjük el a várat. GPS koordináták: a vár: N 47 fok 59,032 perc, E 20 fok, 30,746 perc Suba-lyuk barlang (Hór-völgy déli bejárata): N 47 fok 57,658 perc, E 20 fok, 31,772 perc Völgyfői-erdészház (Felsőtárkány felőli megközelités): N 47 fok, 59,367 perc, E 20 fok, 29,629 perc

 a Hór-völgy a Kárpátok vadregényes tájainak Petőfi által csodált, bár nem kedvelt tipikus példája, amelyekből a határon belül oly kevés maradt. A hegység fennsíkjától délre a hegyek között fut végig a mély patakvölgy. A középkorban a természet adta útvonal fontos közlekedési vonal volt, melyet stratégiailag nagyon jó és rendkívül látványos hegyoromra épült vár utalt. Az ódor hegy 660 m tengerszint feletti magasságú, azaz lényegesen alacsonyabb, mint a fennsík szintje, így a hegység tömbje a kilátást északi irányban uralja. Dél felé igen jó kilátás nyílik a hegyről, Eger és az Alföld irányába is. A vár tömbje, illetve magas romjai olyan látványt nyújtottak – és a környezete nyújt ma is – amely szóban nem jellemezhető. A vár nem a hegytetőn, hanem a hegy kiálló meredek déli hegyorrán állt, így annak magassága tszf 594 m. A hegyorom déli oldalról igen meredek, szakadékos, magashegységekre jellemző terepviszonyú, igen rosszul járható, itt található a fokozottan védett Hajmóczi-barlang is, így az Ódorvár a barlangászok paradicsoma, hiszen környezetében több más barlang is található – nem régen barlangászhalált is követelt a Hajmóczi, ennek emlékműve is itt található.

 A vár a Bükki Nemzeti Park területén található, védett környezetben, a területet Bükkös és Gyertyános-Bükkös borítja. A környezetben gazdag a vadállomány. A Hór völgyében időnként még ma is folyik szénégetés, ami hazánkban ma már unikum-számba megy.

 A vár története: az Ódori várról kevés információ áll rendelkezésre, építésének pontos körülményeit nem ismerjük. Valószínű, hogy a tatárjárás után építették, kezdetben nyílván vadászkastély céljait szolgálta, majd a Cserépvár elpusztulása után vette át annak stratégiai szerepét. A Hór-völgy déli bejáratát őrző kis vár viszonylag csekély katonai ereje ellenére is jól védhető volt kiváló elhelyezése miatt, a XIV. században több tulajdonosa is volt, egy ideig az egri püspök birtoka. A XV. század közepén a hatalmi harcok során a kis várat Jan Griska huszitái foglalták el, és rablóvárnak rendezték be: a husziták innen tartották rettegésben a környező falvak lakóit és az átmenő kereskedelmi forgalmat. A bűnözőket csak Mátyás takarította ki a várból, a Magyar Balázs vezette fekete sereg, miután megelégelte a husziták garázdálkodásait, 1472-ben földig rombolta Ódor várát, és a zsiványokat kardélre hányta. (A husziták többségét, magát Griskát is, Mátyás zsoldjába fogadta és a fekete seregbe felvette, így kihúzta a veszélyes mozgalom méregfogát. Egyes lázadók persze ellenálltak, így a keménykezű király nem teketóriázott.) Ezt követően Ódor már nem épült újjá, a török korban jelentőséget már nem nyert, Eger elővárai, Szarvaskő, Sirok, Nána, stb. részben átvették szerepét. Ódor „testvérvára” a Füzérkői vár volt, pár kilométerre tőle, a Hór-völgy északi bejáratát őrizte. Sorsa hasonló lett. Az ódori romokat régészetileg nem tárták fel, csak nagy költségű és kiterjedt ásatásokkal volna vizsgálható. A várhegyormon nyári barlangász-szállás, illetve emléktábla található.

 A vár leírása: Ódorvár alakját tekintve nyújtott torzult L alakot formáz, azaz a tüzérség kora előtti várak jellemző alakját mutatja. Bástyák nem épültek hozzá, és valószínűleg árka sem volt. Alapja biztosan kőfal. A vár kapuja – bejárata északnyugati irányba nézett, a völgy felé, déli irányba nagy megfigyelőtornya volt. A vár méretét tekintve kb. 50 x 30 méteres volt, azaz eléggé kicsiny erődítmény. A várhoz valószínűleg sánc is épült, melynek ma már csak halovány nyomai ismerhetőek fel. A vár közvetlen kapcsolatban volt a várhegy barlangjaival, kőüregeivel, legfőképpen a Hajmóczi-barlanggal, melyet akkoriban ódori kőlyuknak neveztek. A vár a meredek déli és keleti oldal felől aligha volt eredményesen támadható, csak a lankás ellenkező irányból, ahol a sánc kifejezetten erős és széles volt. A várfal alapjai kb. 60-120 cm szélesek lehettek, a vár látképe ma már közel sem rekonstruálható. Joggal feltételezhetjük, hogy hasonlóan a többi kis várhoz, alapvetően nem kő-, hanem palánkvár volt (bár hegyvidéken a kő az első számú építőanyag), a falak többsége csak alul volt rakott, teljesen kőből csak a lakó-, és megfigyelőtornyok készültek. A várfalmaradványok ma már alig követhetőek, komplett épületmaradványokat nem találunk. A várhegyről kiváló kilátás nyílik a völgyre, ami manapság szemet gyönyörködtető, a maga idejében stratégiai fontosságú volt.

Forrás: http://varak.hu


GPS:  É 47° 58.921 (47.982018) K 20° 30.176 (20.502934) 

Cserépfalu fölött, a Subalyuk barlang mellett elhaladó erdei úton autóval haladva, a tájház után kb. 200 m-re érdemes megállni. Innen a kék "L" jelzésû turistaúton kb. 1 órás, közepesen nehéz túrával közelíthetjük meg a sziklás csúcson található csekély romot.

Nagybörzsöny - Szent István templom / Folytatás a posztban



 Az első ismertetések a néphagyományra támaszkodva – mely szerint I. István király emeltette a templomot – építésének idejét tévesen a XI. századra tették. Henszlmann Imre ismerte fel a XIX. század hetvenes éveiben, hogy az épület arányai és műrészletei alapján a XIII. század első felében készülhetett. A körítő falon jelenleg védelmi építményeket nem lehet látni, de egy, a XIX és a XX. század fordulóján készült metszeten a falon egy lőrés nyomait lehet felfedezni, ugyanakkor még a kapu feletti felirat is látszott, ami a kerítést is 1632-re datálhatja. A Szent István-templom szentélye pontosan kelet felé néz, azaz az épület jól keletelt, falai barnásvörös trachit kőből faragott kváderekből készültek, s eredetileg is vakolatlanok voltak.Hajója belső hossza kb. 7,5 méter, szélessége 4,25 m, a felmenő falak kb. 0,8 méter vastagok, a félköríves záródású szentély a nyugati végében 3,2 m széles, legnagyobb kelet-nyugati hossza pedig 3,1 méter körüli. A nyugati homlokzat előtt emelkedő torony kb. 4,1 x 3,3 méteres külméretű. A szentély hossztengelyében, a keleti oldalon egy gazdagon profilált, félköríves tölcsérablak található, a keret alján bordás, félgömbös díszítéssel. 

Forrás: http://varak.hu
Az oltártér déli oldalán egy kisebb méretű félköríves tölcsérablak látható. A szentély főpárkánya ívsoros; az íveket alul vízszintes vonalak kötik össze, és a 19 ívmezőben 18 faragott, szakállas férfifej van. Felette fűrészfogas párkány, a fölött pedig henger és egyenes tagozatokból kialakított párkány díszlik. A hajó déli három félköríves tölcsérablak töri át. Az egész épületen körülfutó, félhengertaggal lezárt lábazat keretként a déli kaput is körülveszi. A déli bejárat félköríves timpanonját bemélyített, hatkaréjos ív és bevésett, egyenlő szárú kereszt díszíti. A kapu két szárköve a vállnál előreugrik, rajtuk egy-egy erősen kopott faragott férfifej. A hajó keleti oromfalából a szentély tetőcsúcsát lezáró kő nyúlik ki. A torony nyugati, félköríves timpanonú kapuját, amelynek felső gerendáját két profilált konzol tartja, az 1965-66-os falkutatáskor bontották ki. (Addig el volt falazva.) A torony nyugati oldalán az első emelet magasságában egy kicsiny tölcséres körablak nyílik. A második és a harmadik emelet mind a négy oldalán 1,5 méter magas, 1 méter széles, félkörös ikerablak helyezkedik el. A nyolc ikerablakban közös az, hogy az összes ablakosztó oszlop fejezetén trapéz alakú vállkő nyugszik. Eltérőek viszont az ablakosztók lábazatai és fejezetei; a lábazatok közül öt sarokleveles, az egyik nyolcszögletűre lesarkított csonkagúla, kettő pedig megfordított kockafejezet formájú. A fejezetek közül hat kockafejezet, egy további leveles díszítésű, a nyolcadik pedig a kockafejezethez hasonló, de félkörívekkel tagolt.

Forrás: http://varak.hu

 Az 1965-66-os falkutatás ezt a keltezést erősítette meg, néhány építéstörténeti adattal kiegészítve: a vakolat leverése után a torony belsejében láthatóvá vált, hogy a tornyot később építették a hajó mellé. A két építkezés közt azonban nem telt el sok idő: erre utalnak az ikerablakok lábazatai és fejezetei, melyek szintén a XIII. század első felére jellemzőek. A vakolat leverése után kiderült, hogy a szentély falának felső részét is átépítették. Ez az újrafalazás szintén a XIII. század első felében történhetett, amit az ívsoros főpárkány igazol. 1779-ben felmerült, hogy a rossz állapotban lévő Szent István-templomot lebontják, és köveit az akkor épülő új plébániatemplom építéséhez használják fel, de szerencsére erre nem került sor. 1782-ben egy irat „deserta et fere desolata”-ként („elhagyott és csaknem elpusztult”-ként) említi. Az 1830-as években a templom belsejét átmeszelték, átalakították. 1853-ban Varsányi János lerajzolta a templomot és több részletét. 1896-ban Gerecze Péter tudósít róla: fala erősen repedt, tornyának déli részét korábban villámcsapás rongálta meg, amit 1894-ben állítottak helyre. 1904-1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták az épületet. 1965-66-ban R. Ratkai Ida irányította a templom műemléki feltárását, helyreállítását pedig erdei Ferenc tervei alapján végezték. A templomot 1990-ben életveszélyessé nyilvánították, mivel falai időközben megsüllyedtek és megrepedtek. 1994-ben a Szent István Király Alapítvány kezdeményezésére elkezdődött a restaurálás előkészítése, melynek során Sedlmayr János építész tervei alapján megtörtént a helyreállítás, és az esővíz elvezetésének megoldása után sikerült megállítani a falak süllyedését is. Az újkori, téglából falazott oltár megbontásakor két, valószínűleg sírkőből származó, olvashatatlanra kopott feliratú töredék került elő. A hajóban a vakolat leverése után előbukkantak a kváderkövekre festett felszentelési keresztek (12 db). Az újkori padlóburkolat alatt megtalálták a nyugati karzatot tartó pillér alapozását. (Mérete 1 x 1 méter, helye téglával lett jelezve.) A tetőszerkezet elbontása után megfigyelhetővé vált, hogy a középkori fedélszék nyitott volt. (Tehát nem volt padlástér, a hívők feltekintve a nyeregtető belső oldalát láthatták.) A legkésőbbi átalakítás a templomon a hajó és a torony közt, a konzolos, áthatásos élszedett, a XV. századra jellemző ajtó vágása volt. Az itt kiszedett kváderek, valamint egy faragott kőmedence felhasználásával falazták el a román kori toronykaput. A templomot 40 x 16 méteres, 0,8 méter vastag, szabálytalan falazású, részben újkori kiegészítésű körítőfal övezi. Északi oldalán egyenetlen távolságban öt különböző méretű támpillér áll. Korábban a keleti oldalon nyíló kapu fölött beépített ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT (1632. évben készíttette Pop [Pap] Zacharias) feliratú kő alapján keltezték a fal építését. R. Ratkai Ida szerint azonban a szegmentíves kapu élszedett szárköve a XV. századra tehető, az 1632-es dátum a fal javításának idejére utalhat, amit a török portyák tehettek szükségessé. A körítőfalon belül több ízben találtak sírokat, az ásatás során pedig a torony északi falánál ossarium (csontok tárolására szolgáló épület) alapfalainak maradványait tárták fel. 

Felhasznált irodalom és források - Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet. Akadémiai kiadó, Budapest 1987. - Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztény, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapest, 1876. - Horváth M. Ferenc: Nagybörzsöny- Kiadja a Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Megjelent a magyar állam millenniumára. - Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. Akadémiai kiadó, Budapest 1994. - Magyarország régészeti topográfiája 9. A Szobi és a Váci járás. Szerkesztő: Torma István. Akadémiai kiadó, Budapest 1993. - Magyar Országos Levéltár, E 159. jelzet, 9694. és 9695. mikrofilmtekercsek - A Nagybörzsönyi Római Katolikus Plébánia legkorábbi anyakönyve - Pest megye műemlékei I. Írta a Magyar Tudományos Akadémia munkaközössége, szerk. Dercsényi Dezső. Akadémiai kiadó, 1958. 

Forrás: http://varak.hu

GPS:  É 47° 56.168 (47.936134) K 18° 49.046 (18.817432)


 Nagybörzsöny településre beérkezvén az út jobb oldalán helyezkedik el a Szent István templom. Az út másik oldalán a temető található.

2018. március 4., vasárnap

Zámoly / Folytatás a posztban

Zámoly Fejér megyében, a Zámolyi-medence déli részén fekszik. 48,5 km²-es (46,48 km² külterület, 2,02 km² belterület) területe északnyugaton Csákberénnyel, északon Gánttal, északkeleten Csákvárral, délkeleten Pátkávalés Székesfehérvárral, délnyugaton pedig Sárkeresztessel határos.
Zámolyon keresztülhalad a Gántot (9 km) Székesfehérvárral összekötő út. Közúton Székesfehérvár 13,5 km, Csákvár 11 km, Csákberény 10 km, Söréd15 km, Mór 23 km, Bodajk 19,5 km távolságra található.
 A település és környéke már ősidők óta lakott hely volt, amit a területén feltárt őskorból származó régészeti leletek is bizonyítanak. A középkorban a község mai területén három település alakult ki: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Kerekszenttamást 1231-ben, Kért pedig 1009 említik először az oklevelek.
Zámoly (Zámor) nevét először egy 14. század-i, 1046-ból származó gesztában említik először.
A hagyomány szerint Orseolo Péter király három napi harc után csatát vesztve Fehérvár felé menekült. A város azonban nem nyitotta ki kapuit előtte, a Vata-féle pogánylázadás -ban résztvevők üldözőbe vették.
Péter király Zámoly urának udvarházába (curia) menekülve védekezett vitézeivel, de itt a felkelők utolérték, s megvakították, majd fogolyként bevitték Fehérvárra, ahol néhány nap múlva meghalt.
 1231-ben Zámoly a Csák nemzetség birtoka volt.
1302-ben Csák nemzetségbeli Mihály fia István magtalan halála után, a települést rokonai – köztük a Dudariak – felosztják.
1543 után a török hódoltság idején a település néptelenné vált.
1570 táján azonban már mint újból lakott helyet tartják számon.
1583 után azonban református lakói újból elhagyják, s csak 1690 tájára népesül újra.
A Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárvány is sok áldozatot követelt.
 A 18. század közepén a Hochburg-családé, majd a Lamberg-családbeliek birtoka, akik a megtizedelt lakosság számát újabb betelepítésekkel növelték.
1848 szeptemberében Zámoly lakói követelték a jobbágyfelszabadítás következetes végrehajtását, az év szeptemberében szabadcsapatokat is szerveztek. Az osztrákok visszatérésük után a forradalmi érzelmű község megszégyenítéséül a falu bíróját és több elöljáróját deresre húzatták.
1871-től Zámoly nagyközség.
1928-ban 314 katasztrális hold területet csatoltak a szomszédos Gánt községhez, ezen a területen kezdődött meg a bauxitkitermelés 1926-ban. Az átcsatolás oka az volt, hogy a zámolyiak elutasították a bányanyitást.
1945 elején határában zajlott le a zámolyi páncéloscsata. 1945 január 2-án szovjet katonai parancsra a községet kiürítették a lakosok csak április 1-jén térhettek haza. A harcok alatt súlyos károk érték az épületállományt, a falut kifosztották és nagyrészt lerombolták. A front elvonulása után a kommunisták vezették a földosztást: felszámolták a Merán-uradalmat, több mint kétszáz jogosult család között 1960 katasztrális holdat osztottak fel, kétszázötven házhelyet mértek ki.

Nevezetességek

  • Szent Lőrinc római katolikus templom - klasszicista stílusban épült, 1836-1837-ben.
  • Református templom - barokk stílusú, 1785-ben épült.
  • Magtár-épület - helytörténeti és hadtörténeti tárlat
  • Középkoritemplom-rom - a katolikus temetőben áll a 12. századi Szent Lőrinc-templom (mely 1683-ban pusztult el.
  • Kerekszenttamási templomrom - a szőlőhegyen található, 12. századi kerektemplom (rotunda) maradványa.

Híres szülöttei

  • Itt született 1788-ban Farkas Imre székesfehérvári püspök
  • Cserna János, Udvardy Cherna (Zámoly, 1795. január 7. – Heves, 1890. okt. 25.) mezőgazdasági mérnök, az MTA tagja
  • Itt született 1920-ban Csanádi Imre költő
  • Itt született 1930-ban Csoóri Sándor költő
A kerekszenttamási templomrom

Kerekszenttamás Zámoly település közelében fekvő középkori település volt. Napjainkban létére csak írásos források és a 12. századból fennmaradt körtemploma emlékeztetnek.

Elhelyezkedése

Kerekszenttamás Zámolytól északi irányban fekszik Gánt felé a műút nyugati oldalán.

Története

A falut 1321-ben említik először, amikor is a Csák nemzetség tulajdonában állt. A 15. század elején Csókakő, 1453 és 1461 között pedig a Vitányvár tulajdonában állt. Az 1500-as évek közepe óta elhagyatott település. 1962-ben régészeti feltárásokat végzett itt Molnár Vera művészettörténész (1940–1979), aki feltárta, hogy a rotunda belül több, mint 6,5 méter átmérőjű és déli oldalról nyitott épület volt. Északkeleti részén a falba mélyedő bevágás feltehetően szentségtartó funkcióval bírt.
A körtemplom falait dolomitból építették, melyet a környéken bányásztak. A köveket mészhabarccsal rögzítették, amely rendkívül erős, időjárásálló kötést biztosított az épületnek. Falai napjainkban is mintegy négy-öt méter magasra meredeznek az ég felé.
Elhelyezkedése
Zámoly (Magyarország)
Zámoly
Zámoly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 04″k. h. 18° 24′ 27″Koordinátáké. sz. 47° 19′ 04″, k. h. 18° 24′ 27″térkép ▼
Zámoly (Fejér megye)
Zámoly
Zámoly
Pozíció Fejér megye térképén

Csókakői vár / Folytatás a posztban

 Székesfehérvártól északnyugati irányba haladva, már messziről az utazók szemébe tűnik a vár, ami a Vértes hegység szélén, a 479 m magas Csóka-hegy oldalában, egy sziklaplatón épült. Stratégiailag kedvező fekvésű, mivel a mai 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat ellenőrizte. (Ez az út azonos a tihanyi alapítólevélben említett „hadút”-tal.)

 Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csataidején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.
Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak.
 A várat három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal.
 A 15. században, a Rozgonyiak birtoklása idején épült a régi vár köré a háromszor akkora alsóvár. Ennek volt része a ma is látható kaputorony. Az alsó és felső vár közötti teraszon ebben az időszakban épült meg a kápolna, amelyből a szentély pillérei maradtak fenn. A feltárások nem mutatták ki, de egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebiis említ útleírásában.

Elhelyezkedése
Csókakő vára (Magyarország)
Csókakő vára
Csókakő vára
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 37″k. h. 18° 16′ 36″

Csákberény / Folytatás a posztban


 Csákberény község Fejér megye északnyugati részén, a Vértes déli nyúlványai tövében, CsókakőSörédMagyaralmásZámoly és Gánt szomszédságában található. Határa benyúlik a Vértes és a Velencei-hegység közötti Zámolyi-medencébe. Székesfehérvártól 25 km-re, Mórtól 15 km-re, Budapesttől 65 km-re van.
 Területe már a kőkorszakban is lakott terület volt. A Római Császárság idejében itt vezetett keresztül az Aquincumból Mogentiana (Óbuda  Keszthely) felé vezető jelentős hadiút, melynek mentén, Csákberény területén a Kr. utáni III. és IV. században már két római telep is állott. Az egyik Orond-puszta mellett, a másik, pedig a Lóállás-dűlő területén, melynek temetője is ismert. Később, a VI-VIII. században avarok laktak itt, amint azt az Orond-pusztához tartozó Diósi-dűlőben feltárt avar temető is bizonyítja Csákberény a XIII. századtól a csókakői várbirtok része.
A várat a Csák-nemzetség tagjai építették a tatárjárás után, a Székesfehérvárról Győrbe vezető út védelmére. Valóságos gócpontja volt e vidék a vár-erődöknek, melyek akár az Északról jövő, akár a Délről támadó ellenséggel is szembeszálltak. Okleveles forrásainkban először a helység határához csatolt Orond-puszta neve tűnik fel (1231). 1237-ben említik először Berend falut. Az iratok ezt egyszerűen Berénynek nevezik. Csákberény a Károly Róbert által 1327 körül királyi várrá tett Csókakő várának birtoka lesz. A XV. sz. elején Zsigmond király Csókakőt összes birtokaival a Rozgonyi családnak zálogosította el, mely ezek után többször gazdát cserélt.
Csókakő és a hozzá tartozó Csákberény először 1543-ban került a törökök birtokába. 1687-ig, 144 évig volt török kézen. A község határában emelkedik egy kimagasló kopasz hegyorom, amit az emberek ma is Strázsa-hegynekneveznek. A hagyomány szerint ez a magaslati pont a török őrségnek őrhelyül szolgált. Tiszta időben az alatta elterülő Zámolyi-medencére, a Bakonyra és a Móri-árokra jó kilátás nyílik. A török hódoltság idején Csákberény a fehérvári szandzsák igazgatása alá tartozott. A török idők viszontagságai nagyon megviselték ezt a vidéket. A lakosság az állandó zaklatás miatt biztonságosabb helyre menekült. A falu pusztává vált.
A puszta újratelepítését 1667-ben Keresztesi Varga Mihály, gróf Nádasdy Ferenc engedélyével szervezte meg. A jövevények magukkal hozták vallási hagyományaikat, s nemcsak az új településnek teremtették meg az alapját, hanem a csákberényi református egyháznak is. Sövénytempomot építettek a jelenlegi katolikus plébánia helyén. 1671-ben Csákberény magyar földesurát gróf Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták. Az elvett csókakői birtokot I. Lipót király 1678-ban Széchényi György kalocsai, később esztergomi érseknek, majd 1691-ben báró Hochburg János főhadiszállítónak ajándékozta. Közben felszabadult a török uralom alól Csókakő is, mely birtok a Hochburg család fiúágának kihalása után 1752-ben a leányágon leszármazó gróf Lamberg Ferenc Antalnak jut. 1772-ben Lamberg Ferenc Antal gróf elrendelte, hogy Csákberényben és Zámolyon templomot, paplakot és iskolát építsenek. Az új barokk templom alapkövét 1775-ben tették le. Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben – klasszicista stílusban – a csákberényi kastélyt. A lakosság többségét kitevő reformátusok vallásgyakorlatának rendezésére II. József felvilágosult uralkodó elveinek szellemében 1784-ben oldódott meg. 1788-ban felépítették a ma is látható templomot.
 Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község lakossága Kossuth Lajos és a szabadságharc mellé állt. A falu két, haladó szellemű papja a református Szikszay János és a katolikus Mansbart Antal lelkesen buzdította híveit a szabadságharc melletti végső kiállásra. Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatát mindketten felolvasták templomaikban. A szabadságharc bukása után mindkettőjüket elhurcolták, és borzalmas kínzások közepette kivégezték őket Nagyigmándon, a református paplak udvarán. 1862-ben a községháza teljesen leégett, a régi iratok elpusztultak.
A szellemi élet az 1910-es években kezdett megélénkülni. Egymás után jöttek létre különböző “körök”, a református olvasókört a katolikus létrejötte követte, majd a gazdakör és a lövészegylet. Az Önkéntes Tűzoltó egylet 1891-ben jött létre 24 taggal. 1914. július 26-án küldönc hozta a hírt, hogy Magyarország és Szerbia között kitört a háború. A csákberényi határon át futott egy töltésen a keskeny vágányú iparvasút, amely a gánti bauxitbányát kötötte össze Bodajkkal. A 18 km hosszú gazdasági vasút 1926-ban épült és 1958-ig üzemelt. Ez az útvonal nemcsak ipari célokat szolgált, hanem a települések közötti személyszállítást is megoldotta. A telefont 1928 áprilisában szerelték fel a jegyző irodájában. A falunak ekkor már volt orvosa, a patika 1929-ben kezdte meg működését. A községbe a villanyt először 1937-ben vezették be, Ebben az időben az összevont tanítás volt csupán megoldható. A két iskola nagy nehézségek között működött. Meghatározóak voltak a falu életében is a pedagógusok és az egyházak helyi képviselői is. Ezt a népszámlálási adatok is alátámasztják, mert az írni-olvasni tudók aránya a korszakban végig felette volt mind a megyei, mind a járási átlagnak. A falu kedvezőtlen gazdasági adottságai miatt csak kevesen tanulhattak tovább.
A második világháborúban a bevonulások zöme 1942 márciusa és 1944 augusztusa között történt. Csákberény – a kedvező földrajzi fekvése miatt (három oldalról erdő határolja) – súlyos harcok színtere volt. Háromszor cserélt gazdát: oroszok, németek, majd ismét oroszok kezére került. Sokáig azt tanították nekünk, hogy “1945. március 16-án, 13 órakor a szovjet felszabadító hadsereg elsöprő győzelmet aratott az itt állomásozó csapatokon és felszabadította a községet”. Ma már tudjuk, hogy csupán a dátum lehet valódi, legfeljebb egy új szemléletű történelmi változás kezdetét jelenthette ez az időpont.

Orondi szőlőhegy

Elhelyezkedése: Az Orondi szőlőhegy a falutól nyugatra fekszik, az Orond-pusztától északra, és a móri borvidékhez tartozik.
Története Az 1860-as években került rendezésre az orondi és öreghegyi dézsmás szőlők sorsa. Ekkor Lamberg Rudolf és Csákberény község között barátságos kiegyezés történt.
Közülük néhány pont:
  1. Az orondi dézsmás szőlők után 10 646 Ft 35 krajcárt kért, aminek egy évi részlete kb. 1700 Ft-ot tett ki.
  2. A váltsági ár az orondi szőlők után 1200 négyszögöllel számított minden hold után 110 Ft.
  3. A szüret idejét ezentúl a közigazgatósági hatóság tűzi ki.
  4. Csak felsőbb politikai hatósági engedéllyel szabad a község lakóinak a szőlőhegyekben letelepednie.
  5. Az urasági dézsmajogot a teljes váltási összeg kielégítése után törlik.
  6. Kötelesek 6 év alatt 1863. január 1-jétől számítva 5% kamattal 6 egyenlő részletben kifizetni.
1772-ben már folyamatosan zajlott az orondi szőlők helyeinek irtása.
1960-ban a helyi TSZ megalakulása után, állami rendelkezés kijelölte Orondot és Öreghegyet háztáji gazdálkodás céljára.
Mai állapota Ma 237 külterület zártkert helyezkedik el itt, melynek nagy részén szőlőskertek vannak, ebből 165 telken valamilyen építmény is áll. (Az építmények számát folyamatos bővülés jellemzi.) Az orondi szőlőhegy már közművekkel is rendelkezik, bevezették a villanyt, vizet, és telefont. A szőlőhegy egy részéig, a volt nagy „TSZ pincéig (a csákberényi Bornapok színhelye) kavicsos út vezet. Ezen az úton kívánják megvalósítani a Mórtól egészen Csákvárig elérő Ezerjó Borutat”. A Borút egyelőre inkább jelképes, mint valós. (Nagyobb előrelépés 2006. évben várható, amikor is meg fog történni a leaszfaltozása egészen a csókakői határáig már megnyert pályázatból) A felújított boros pincékben – igaz csak néhány helyen -hivatalosan is működik már a borkimérés.

Öreg-hegy

Elhelyezkedése: Ez a külterületi zártkert a községtől keletre található, a 8116-os úttól északra, és szintén a Móri borvidékheztartozik.
Amit történetéből ismerünk: A szőlő utáni dézsmát az Orondival együtt rendezték el, majdnem azonos feltételekkel. Erre a területre váltásösszeg 7227 Ft 45 krajcár. A váltsági ár az öreghegyi szőlők után minden hold után 60 Ft.
1960-ban szintén állami rendelkezés szerint jelölték ki háztáji gazdálkodás céljára.
Mai állapota: Nem olyan fejlett, mint az orondi szőlőhegy, de dinamikusan fejlődik: 2008-ban bevezették a villanyt, 2010-ben pedig az addigi taposott földutak helyén jó minőségű murvás utak épültek.

Látnivalói

  • Szent Márton római katolikus templom -épült 1775-76-ban
  • Református templom
  • Gróf Merán Fülöp szobra
  • Forradalmi emlékmű
  • Hősök szobra
  • Mansbart Antal és Szikszai János emléktáblája
  • Lamberg-kastély
  • Gróf Merán Fülöp Erdészeti és Vadászati Múzeum
  • A földből kitörő metrókocsi

Elhelyezkedése
Csákberény (Magyarország)
Csákberény
Csákberény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 20′ 45″k. h. 18° 19′ 48″Koordinátáké. sz. 47° 20′ 45″, k. h. 18° 19′ 48″térkép ▼
Csákberény (Fejér megye)
Csákberény
Csákberény
Pozíció Fejér megye térképén