Nagybörzsöny - Szent István templom / Folytatás a posztban

 Az első ismertetések a néphagyományra támaszkodva – mely szerint I. István király emeltette a templomot – építésének idejét tévesen a XI. századra tették. Henszlmann Imre ismerte fel a XIX. század hetvenes éveiben, hogy az épület arányai és műrészletei alapján a XIII. század első felében készülhetett. A körítő falon jelenleg védelmi építményeket nem lehet látni, de egy, a XIX és a XX. század fordulóján készült metszeten a falon egy lőrés nyomait lehet felfedezni, ugyanakkor még a kapu feletti felirat is látszott, ami a kerítést is 1632-re datálhatja. A Szent István-templom szentélye pontosan kelet felé néz, azaz az épület jól keletelt, falai barnásvörös trachit kőből faragott kváderekből készültek, s eredetileg is vakolatlanok voltak.Hajója belső hossza kb. 7,5 méter, szélessége 4,25 m, a felmenő falak kb. 0,8 méter vastagok, a félköríves záródású szentély a nyugati végében 3,2 m széles, legnagyobb kelet-nyugati hossza pedig 3,1 méter körüli. A nyugati homlokzat előtt emelkedő torony kb. 4,1 x 3,3 méteres külméretű. A szentély hossztengelyében, a keleti oldalon egy gazdagon profilált, félköríves tölcsérablak található, a keret alján bordás, félgömbös díszítéssel. 

Forrás: http://varak.hu

Az oltártér déli oldalán egy kisebb méretű félköríves tölcsérablak látható. A szentély főpárkánya ívsoros; az íveket alul vízszintes vonalak kötik össze, és a 19 ívmezőben 18 faragott, szakállas férfifej van. Felette fűrészfogas párkány, a fölött pedig henger és egyenes tagozatokból kialakított párkány díszlik. A hajó déli három félköríves tölcsérablak töri át. Az egész épületen körülfutó, félhengertaggal lezárt lábazat keretként a déli kaput is körülveszi. A déli bejárat félköríves timpanonját bemélyített, hatkaréjos ív és bevésett, egyenlő szárú kereszt díszíti. A kapu két szárköve a vállnál előreugrik, rajtuk egy-egy erősen kopott faragott férfifej. A hajó keleti oromfalából a szentély tetőcsúcsát lezáró kő nyúlik ki. A torony nyugati, félköríves timpanonú kapuját, amelynek felső gerendáját két profilált konzol tartja, az 1965-66-os falkutatáskor bontották ki. (Addig el volt falazva.) A torony nyugati oldalán az első emelet magasságában egy kicsiny tölcséres körablak nyílik. A második és a harmadik emelet mind a négy oldalán 1,5 méter magas, 1 méter széles, félkörös ikerablak helyezkedik el. A nyolc ikerablakban közös az, hogy az összes ablakosztó oszlop fejezetén trapéz alakú vállkő nyugszik. Eltérőek viszont az ablakosztók lábazatai és fejezetei; a lábazatok közül öt sarokleveles, az egyik nyolcszögletűre lesarkított csonkagúla, kettő pedig megfordított kockafejezet formájú. A fejezetek közül hat kockafejezet, egy további leveles díszítésű, a nyolcadik pedig a kockafejezethez hasonló, de félkörívekkel tagolt.

Forrás: http://varak.hu

 Az 1965-66-os falkutatás ezt a keltezést erősítette meg, néhány építéstörténeti adattal kiegészítve: a vakolat leverése után a torony belsejében láthatóvá vált, hogy a tornyot később építették a hajó mellé. A két építkezés közt azonban nem telt el sok idő: erre utalnak az ikerablakok lábazatai és fejezetei, melyek szintén a XIII. század első felére jellemzőek. A vakolat leverése után kiderült, hogy a szentély falának felső részét is átépítették. Ez az újrafalazás szintén a XIII. század első felében történhetett, amit az ívsoros főpárkány igazol. 1779-ben felmerült, hogy a rossz állapotban lévő Szent István-templomot lebontják, és köveit az akkor épülő új plébániatemplom építéséhez használják fel, de szerencsére erre nem került sor. 1782-ben egy irat „deserta et fere desolata”-ként („elhagyott és csaknem elpusztult”-ként) említi. Az 1830-as években a templom belsejét átmeszelték, átalakították. 1853-ban Varsányi János lerajzolta a templomot és több részletét. 1896-ban Gerecze Péter tudósít róla: fala erősen repedt, tornyának déli részét korábban villámcsapás rongálta meg, amit 1894-ben állítottak helyre. 1904-1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták az épületet. 1965-66-ban R. Ratkai Ida irányította a templom műemléki feltárását, helyreállítását pedig erdei Ferenc tervei alapján végezték. A templomot 1990-ben életveszélyessé nyilvánították, mivel falai időközben megsüllyedtek és megrepedtek. 1994-ben a Szent István Király Alapítvány kezdeményezésére elkezdődött a restaurálás előkészítése, melynek során Sedlmayr János építész tervei alapján megtörtént a helyreállítás, és az esővíz elvezetésének megoldása után sikerült megállítani a falak süllyedését is. Az újkori, téglából falazott oltár megbontásakor két, valószínűleg sírkőből származó, olvashatatlanra kopott feliratú töredék került elő. A hajóban a vakolat leverése után előbukkantak a kváderkövekre festett felszentelési keresztek (12 db). Az újkori padlóburkolat alatt megtalálták a nyugati karzatot tartó pillér alapozását. (Mérete 1 x 1 méter, helye téglával lett jelezve.) A tetőszerkezet elbontása után megfigyelhetővé vált, hogy a középkori fedélszék nyitott volt. (Tehát nem volt padlástér, a hívők feltekintve a nyeregtető belső oldalát láthatták.) A legkésőbbi átalakítás a templomon a hajó és a torony közt, a konzolos, áthatásos élszedett, a XV. századra jellemző ajtó vágása volt. Az itt kiszedett kváderek, valamint egy faragott kőmedence felhasználásával falazták el a román kori toronykaput. A templomot 40 x 16 méteres, 0,8 méter vastag, szabálytalan falazású, részben újkori kiegészítésű körítőfal övezi. Északi oldalán egyenetlen távolságban öt különböző méretű támpillér áll. Korábban a keleti oldalon nyíló kapu fölött beépített ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT (1632. évben készíttette Pop [Pap] Zacharias) feliratú kő alapján keltezték a fal építését. R. Ratkai Ida szerint azonban a szegmentíves kapu élszedett szárköve a XV. századra tehető, az 1632-es dátum a fal javításának idejére utalhat, amit a török portyák tehettek szükségessé. A körítőfalon belül több ízben találtak sírokat, az ásatás során pedig a torony északi falánál ossarium (csontok tárolására szolgáló épület) alapfalainak maradványait tárták fel. 

Felhasznált irodalom és források - Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet. Akadémiai kiadó, Budapest 1987. - Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztény, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapest, 1876. - Horváth M. Ferenc: Nagybörzsöny- Kiadja a Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Megjelent a magyar állam millenniumára. - Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. Akadémiai kiadó, Budapest 1994. - Magyarország régészeti topográfiája 9. A Szobi és a Váci járás. Szerkesztő: Torma István. Akadémiai kiadó, Budapest 1993. - Magyar Országos Levéltár, E 159. jelzet, 9694. és 9695. mikrofilmtekercsek - A Nagybörzsönyi Római Katolikus Plébánia legkorábbi anyakönyve - Pest megye műemlékei I. Írta a Magyar Tudományos Akadémia munkaközössége, szerk. Dercsényi Dezső. Akadémiai kiadó, 1958. 

Forrás: http://varak.hu

GPS:  É 47° 56.168 (47.936134) K 18° 49.046 (18.817432)

 Nagybörzsöny településre beérkezvén az út jobb oldalán helyezkedik el a Szent István templom. Az út másik oldalán a temető található.