Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink - Rád falu

A templom eredetileg egy lapos, jól kiégetett vörös színű téglából falazott félköríves szentélyből és egy ennél alig szélesebb hossznégyszögű hajóból állt. A kis templom falainak alapozása különleges, kb. 1 méter mély, és 1,25 m széles, mivel az épület homokos talajra épült, ezért óvni próbálták a víz bemosódásoktól és a talajmozgásoktól. A Rád nemzetség Vecelin és a fia, Rád leszármazottjait jelenti, akik Somogyban, a legyőzött Koppány területén kaptak birtokokat. Ők voltak a település első birtokosai, építői. A templom korai eredetű, Vecelin és leszármazottjainak kegyúri bencés egyháza. A pannonhalmi bencés apátság már egészen korai időktől fogva kapott itt adományokat magánosoktól. 1131–1141 között András remete, korábbi veszprémi prépost rádi szabadosokat, 6 szőlőművest és 3 szőlőt, 1146-ban Szines asszony 5 szőlőt 5 háznéppel együtt ajándékoz a pannonhalmi apátságnak. Egy fontos történelmi esemény is a településhez kapcsolható. Az Imre király és öccse, a későbbi II. András közötti testvérháború egyik csatája 1199-ben Rádon zajlott. Ez a harc Imre győzelmével ért véget. Tard falunak a Megváltó tiszteletére szentelt templomáról is szó esik, a Rád nemzetség tagjai úgy nyilatkoztak, hogy az ő kegyuraságukból került át a pannonhalmi apátság birtokába, holott éppen e templom tizedéért már a XII—XIII. század fordulóján pereskedés folyik a veszprémi püspökség és az apátság között. A bencés apátságon kívül egy 1229-es adat szerint a fehérvári káptalannak is volt itt birtoka. Az 1237-1240-es Albeus-féle összeírás alapján tudjuk, hogy 10 ház szőlőművese, 1 jobbágya, és 3 ház „börtöne," praeco-ja volt a monostornak Rádon. 1255-ben a Rád nemzetség tagjai 3 márkáért 30 hold földjüket, a hozzátartozó rétekkel és 2 szőlővel együtt adják el a pannonhalmi apátságnak. Néhány évvel később, 1261-ben már a szomszédos Tardon levő birtokukat is eladják 36 márka, korábban felvett kölcsön ellenértékeként. A XII-XIII. századtól a pannonhalmi bencések és a fehérvári káptalan is rendelkezik itt birtokkal. A bencés rend térhódítása az ősfoglaló Rád nemzetség tagjaival szemben is jellemző. A tatárjárás nem okozhatott nagy törést a település életében. Tudjuk, hogy Rád a 12. század végén a Szemesen, Gamáson és Marcalin át futó hadiút mellett feküdt. Egy másik, Rádot is érintő út kelet felé, Teleki, Ozora és Simontornya irányába vezetett. Rádtól nyugatra a bereken átkelve a Balaton déli partján folytatódott az az út, amely az északi partra átjutást biztosító átkelőt is érintette. A Rád család egyik ága Pozsega vármegyébe került a XIII. századtól, egy másik ág egyik leszármazottja Benedek néven 1290-1309 között Veszprém püspöke. A család harmadik ága pedig Rád és még pár környékbeli falu birtokosa. Az 1318-ban szereplő Rádi Márk ekkor vagy bérlője, vagy jogtalan használója az apátság itteni birtokainak. Az eredeti románkori templomot több ízben érte átalakítás, bővítés. Ezek közül az első a XIII- XIV. század fordulójára keltezhető. Ekkor új hajót építettek hozzá a korábbi hajó nyugati végéhez, így az eredeti templom egyetlen, nyugati bejárata eltűnt a nyugati fal teljes lebontásával. Az új hajót diadalív kötötte össze a régebbi, ezután már szentélyként használt hajóval. Ennek kiképzése úgy történt, hogy a korai nyugati zárófalat csaknem teljesen eltávolították, kivéve az új diadalív lábazata alatti csonkot. A templom bejárata a déli oldalra került. Karzat is emelkedett az új hajó nyugati harmadában, tartóoszlopainak alsó részei ma is megfigyelhetők. A templomot 1333-ban, a pápai tizedjegyzék említi először, ekkor Péter papja 50, az 1335-ös összeírásban Gergely papja 20 dénárral szerepel. Később, a 14. századból vannak arra adatok, hogy a Rád nemzetség tagjai bérlik a pannonhalmi apátság itteni földjeit. Tudomásunk van arról, hogy az 1348 utáni évtizedekben Rádi Lőrinc fia, Imre bérelte a pannonhalmi apátság itteni birtokrészét évi 300 ezüstdénárért. A XV. században került sor az oltárral ellátott sekrestye, kápolna hozzáépítésére a románkori hajó északi oldalához. Ezt az épületrészt teljes mértékben kőből falazták, ellentétben a korábbi templomrészekkel, amelyek főként téglákból álltak. 1419-ből István nevű plébánosát ismerjük. Ezekben az időkben a Somogyi főesperességhez tartozott, templomát Szűz Máriának szentelték. Rádi birtokrészét az apátság a XV. század folyamán is bérbe adta, 1449-ben 3 forintért Bodó Gergely bérelte. 1451-ben bortizeddel kapcsolatos pereskedés folyt a fejérvári káptalannal, ekkor Rádon 89 szőlő tizedéről van szó. 1517-ből Kelemen nevű plébános neve maradt fenn. 1534-ben a Rádi, főapátsági jószágot 13 portával írják össze. Az 1573–1575-ös török összeírásokban még szerepel, ezekben 8 házat említenek. Ekkor a hódoltsághoz tartozik a terület, és kétfelé adózik, mert 1572-ben a tihanyi vár is 7 háztól 10 Ft adót szed. Később elnéptelenedik, A visszahódítás után csak majorság marad a falu helyén. A faluról az utolsó ismert adatunk 1588-ból származik. Faluként nem létezik többé.