Bodajk a Dunántúli-középhegység második fő vonulatának, a Bakonynak aljában, a Móri-árok peremén fekszik.
Bodajk nevét a tőle ÉK-re fekvő népi nyelven Bodognak (Vértesnek) nevezett hegységből származtatják, s többek között Bodoght, Bodak, Bodaik névváltozatok után a 19. században már a mai alakjában jelenik meg. A helyiek "Vicces Városnak" is szokták nevezni.
Már évszázadokkal a honfoglalás előtt az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. A történeti szempontból meglehetősen megbízhatatlan Anonymus a Bodok hegy lábánál vezeti el a honfoglaló magyarok útját. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy ez a környék már abban az időben a fejedelmi törzs birtokában volt.
Bodajk középkori történetéről nem sokat tudunk – bár szép legendákat őriz a nép az Árpád-kor ból – de az bizonyos, hogy a lakosai számára küzdelmesen teltek a századok, hiszen a közelében lévő csókakői vár urai, a Rozgonyiak erősen sanyargatták őket. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvező adottságainak köszönhetően hamarosan újra benépesült. A török elűzése után, 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakői-móri uradalom részeként birtokul a falut.
A 13. század elején még meglehetősen szerény népességű település gyorsan gyarapodott. Amikor 1774-ben mezővárosi rangot kapott, több mint 1200-an laktak itt. A lakosság száma a 19. század végéig tovább emelkedett egészen 2300 főig. Az 1870-es években megszűnt a mezővárosi rang Magyarországon, ekkor Bodajk nagyközség lett, de 1886-ig a mezőváros megjelölést címként használhatta. A századfordulót követő váratlanul nagy arányú kivándorlás azonban erősen megcsappantotta a népességét. Napjainkban is jelentős település, amely kiváló idegenforgalmi lehetőségekkel büszkélkedhet.
2008-ban városi rangot kapott.
Bodajk legismertebb épülete a Hochburg–Lamberg-kastély (vagy Hochburg-, esetleg Lamberg-kastély) 1837 és 1839 között épült, klasszicista stílusban, Miske József megbízásából.
A másik fő nevezetesség, a bodajki kálvária 1736-ban készült. A három kereszt, Mária és Szent János evangelista szobra a kálváriadombon áll.
Az itteni Szent-kútról az a legenda terjedt el, hogy vize hétévenként elapad, majd újraindul. Bodajk szent kútját vallásos tisztelet vette körül, vizének gyógyító erőt tulajdonítottak. A hagyományok szerint többször is elzarándokolt ide Szent István és Szent Imre is, de járt itt Szent Gellért és Szent László király is. A szentkút melletti barokk stílusú Nagytemplomot 1744-ben Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A Nagytemplom Mária-kegyhely, amelyet a zarándokok pünkösdtől október végéig látogatnak. A templom mellett található a kapucinus kolostor épülete, ami ma plébániaház, 1744 és 1747 között épült, barokk stílusban és 1860 körül romantikus stílusban építették át.
Ezeken kívül érdekes még Nepomuki Szent János 1803-ban, késő barokk stílusban készült szobra, valamint a községháza épülete, mely 1820-ban épült, klasszicista stílusban.
Szintén népszerű a Bodajki-tó, amit gyógyforrások táplálnak, akárcsak a szentkutat, így vize nagyszerűen alkalmas különböző reumatikus megbetegedések kezelésére.
A fürdő országos ismertségre Szekrényessy József (1811-1877) neves fővárosi ügyvéd, Széchenyi István belső munkatársának tevékenysége révén jutott, aki az 1850-es években hosszú időre bérelte és fel is virágoztatta, keresett gyógyhellyé emelte. Fia, Szekrényessy Kálmán (1846-1923) első magyar úszó, első sportlap-alapító, első Balaton-átúszónk is több ízben megfordult apja bérleményében.
A közelben van egy sípálya is a téli sportok szerelmeseinek.
| Elhelyezkedése | |
 
Bodajk
Pozíció Magyarország térképén
| |
é. sz. 47° 19′ 27″, k. h. 18° 13′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 27″, k. h. 18° 13′ 54″ térkép ▼ | |
Bodajk
Pozíció Fejér megye térképén
|
