A tákosi mezítlábas Notre-Dame…
Igazi tóháti település, a tó mentén két házsorral, hosszanti tengelyében, a legmagasabb ponton áll a templom – a 41. számú főút mentén. Az egymással szemben lévő két házsort néhány évtizede csak pallón át lehetett még megközelíteni. A tó azóta kiszáradt, a helyén füves park található.
A népi barokk stílusú, zsindellyel fedett református templomot 1766-ban építették. Alig nagyobb, mint egy régi parasztház. A templom földje döngölt agyag, páratlan szépségű faragott festett bútorzata és festett kazettás mennyezete a 18. században készült. A belső berendezést, bár nem egyszerre készítették, különálló fatornyát a templommal egy időben ácsolták. A 2001-es hatalmas tiszai árvíz elpusztította a falut, de a templomot megkímélte. Tákost – szinte a táj jellegéhez igazodva – azonban újjáépítették.
A templomot fából és sárból, vagyis paticsból építették, mint a fecske a fészkét, az idő tájt, amikor Mária Terézia előírása megtagadta a követ és a téglát a reformáció híveitől. A templom – ahogy elhíresült: a mezítlábas Notre Dame – a középkori gótikus építészet stílus-jegyeit hordozza. A festett fakazettás mennyezete, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emelte hírnévre. A falu nemes Buday és Dancs családjai a templom legelső soraiban – ma is látható – saját széket készíttettek maguknak.
A festett mennyezeten a kései reneszánsz virágos-gránátalmás úrhímzésre emlékeztető motívumkincse fedezhető fel, a díszítések tengelyesen szimmetrikusak.
Az egész olyan, mint egy tavaszi virágos, sziporkázó rét. A színpompás mennyezet és a berendezés jól érvényesül az egyszerű, fehérre meszelt falak között.
A templom mellett tizenhat méter magas fatorony áll szoknyával, galériával és vízcsendesítővel.
Különös a templom megvilágítása: az ablakok napkelettől déli irányba találhatóak a falon, és így a fény körbejár. A Nap utolsó sugarai pedig az egészen keresztülvilágítanak. A templom újjászületése december 24., ekkor a fény pontosan az első sorban lévő turult, a magyarok jelképét világítja meg.
Tákos a növénymotívumokat őrző beregi hímzés egyik központja. A beregi keresztszemes hímzés jellemző motívumai a tulipán, szarvas, színekben a piros és a kék.
A templom ikertestvére Csetfalván található. A határon túl, Kárpátalján.
Csarodai mezítlábas templom
A falu közepén álló, román stílusú műemlék kőtemplomot két oldalt a Csaroda vize öleli át, a 13. század végén épült, hajdan a templom egész belsejét színes freskók díszítették. A templom beltere a középkori és reneszánsz falfestészet, a népi, valamint a protestáns díszítőművészet hihetetlenül csodálatos együttese.
A hajó északi falán és a diadalív freskóit a templom építésével egy időben, a szentély festményeit két évszázaddal később készítették. Akkor, amikor Csaroda egész lakossága a kálvini hitre tért, így a templom is a reformátusok szolgálatába állt. Ekkor a falakat lemeszelték, és a mennyezetet kazettás faragványokkal díszítették.
A szentek szigorú bizánci rendben sorakoznak a falon. Kozma és Damján, az orvos szentek, Péter, Pál és János apostol, Szent Anna, valamint Mária, ölében a kis Jézussal. Későbbi, korai gótikus stílus jellemzi a szentély bordás boltozatát, e freskók a feltámadott Krisztust és az apostolokat jelenítik meg. A reformátusok idején a falakat bevakolták, a templom díszítését népies festés uralja.
A templom belső falát 1642-ben hímzésre emlékeztető, virágos-leveles kék-vörös mintákkal pingálták tele.
A festett s a kazettás famennyezet, a szószék és a karzat 1777-ból való, az úgynevezett Rhédey-epitáfium – avagy halotti felirat – 1758-ban készült.
A templom szűk tornyában sohasem függött harang, a 18. században a templomtól keletre egyszerű, fából ácsolt harangtornyot építettek.
