Pápateszér / Folytatás a posztban

Veszprémtől északnyugatra, Csót és Bakonytamási közt fekvő település. A település főutcája a Pápa-Veszprémvarsány közötti 8302-es közút. Korábban a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon is elérhető volt, de itt 2007-ben megszűnt a személyforgalom.
Neve a szláv teszér, taszár szóból ered, mely ácsot, famegmunkálót jelent.

 Pápateszér területén már ősidők óta éltek emberek, melyet az itt talált újkőkori és később a római-korból származó leletek is bizonyítanak.

Árpád-kori település. Nevét már 1292 körül is említették. Ekkor királynéi birtok volt.

1332-ben mint Ugod várához tartozó település szerepelt egy határjáró oklevélben.

1410-ben Thezer, 1626-ban Fenywfe Teszér néven említették az okiratokban.

A Vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család birtoka volt, majd a 17. században a család kihalása után az Esterházy család birtokába került. A pápai végvárhoz közel fekvő Teszért, a török és a német is pusztította. A törökök alatt többször is elpusztult, de később mindig újranépesedett.

A fennmaradt hagyomány szerint az első idetelepülők magyar mész- és szénégetők voltak, később pedig a környező településekről érkeztek német telepesek.

A pusztává vált Teszért a 18. században a gróf Esterházy család pápai uradalmához csatolták és később szőlővel telepítették be, melyet a szomszédos települések lakói műveltek.

A község lakói kivették részüket az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. A község temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik erről. A két világháború hősi halottain emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi.

1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930, amikor lakóépületeinek több mint fele felépült. Ezt a nagymérvű haladást az 1920-ban megnyitott téglagyár is segítette (tulajdonosai a Nágli fivérek), ahol eleinte kézzel gyártották a téglát.

A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. 1941-ben a lakosság nagy része a mezőgazdaságban, mások a bányában, illetve az iparban dolgoztak. 1945 után kultúrházat építettek, bővítették a villanyhálózatot; 1968-ban létrehozták az öregek otthonát, tűzoltószertárt, varrodát, három tantermes iskolát építettek; 1969-ben már állatorvosa, védőnője, körzeti orvosa, betegápolója volt, majd fogorvosa. Termelőszövetkezete „Alkotmány” néven 1951-ben alakult, de 1956-ban meg is szűnt. 1952-ben alakult a „Reménység” tszcs, de érdemben ez sem működött. 1957-ben alakult a tsz újra, a környék egyik legjobban működő szövetkezete lett. Központi intézkedésre 1976-ban egyesült a csótival és lett „Vörös Hajnal” Csót központtal. A gépparkot egyesítették, Csóton gépállomás létesült, Pápateszére új varrodát építettek. A rendszerváltáskor a tsz felbomlott, a faluban termelő egysége nem maradt. A téglagyár mögötti területen kényszervágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik.

Az 1980-as évek közepén többek között hathatós szülői segítséggel két új épületrésszel bővül, korszerűsödik az iskola, ahová Bakonytamási, Bakonyszentiván és Bakonyság gyermekei is járnak. A Farkas- és Fényes-hegyre is kivezetik az elektromos hálózatot. Az iskola 1995-ben tovább bővül egy új tornateremmel. 1992-ben a vezetékes víz, 1994-ben a telefon, 1996-ban a vezetékes gázellátás valósul meg a községben, majd az ivóvíz az említett szőlőhegyekben is elérhető. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerű alagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel. A régi körkemencét kemencét elbontották, a régi épületre a megmaradt téglakémény emlékeztet. A település 1950-ig a pápai járás nagyközsége; 1950 és 1969 között önálló tanács működött. 1969-ben Bakonyszentivánt és Bakonyságot, 1970-ben Bakonytamási települést is ide csatolták. 1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely, társközségei Bakonyszentiván és Bakonyság. 2007-ig önálló község, 2007-től ismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási.

Pápateszér temploma

 A falu régi egyházashely, plébánosát legkorábban, 1501-ben említik. 1698-ban temploma régtől romokban hever, csak falai állnak a kerítetlen temetőben. Egy haranglábon függ 1 kis harang.

Egy 1733. évi összeírás is még romokban találja, istentiszteletet az iskolában tartanak. Felszerelése ekkor még igen hiányos. Az összeírásból az is kiderül, hogy nagyjából a mai templom helyén állt. 1737-ben a romokhoz hozzáépített (vagy a romok mellett felépített?) templom működik, némi felszerelése is van, tudjuk egy 1771. évi iratból.

Az 1748. évi egyházlátogatás szerint a Keresztelő Szt. János tiszteletére emelt templom jó karban van, jól megépítették gr. Esterházy Ferenc idejében. Volt egy oltára és egy harangja, s ami a legfontosabb ekkor romokról már nincs szó. Körülötte a temető elég szűkös és kerítetlen. Anyakönyvét 1743-tól vezetik.

A plébániát 1743-ban Eszterházy Károly alapította, aki később egri püspök lett. Pápateszér addig a győri egyházmegye egyik plébániájának fíliája volt. Az alapításkor a pápateszéri plébánia fíliái voltak: Szentiván, Ságh, Tamási, Kisdém, Nagydém, Szücs és Fenyőfő. 1805-től Bakonyszentiván, Bakkonyság, Bakonytamási, Kisdém a fíliái.

1698-ban népessége tiszta evangélikus, míg a 18. században érkező magyar és német jövevények mind katolikusok. Egy évszázad múlva az evangélikusok száma elenyészővé vált. (Régi elbeszélések alapján tudni vélik, hogy aki megmaradt evangélikus hitén, annak a szomszédos Bakonytamásiba kellett menekülnie. Erről azonban írásos feljegyzés nem található.) 1773-ban magyar falu, melyben már régóta római katolikus iskola működik.

A szőlőhegyen álló kápolna építéséről szinte semmit nem tudunk. Az 1. katonai térkép (1784.) még nem jelzi, és Korabinszky lexikona sem említi 1786-ban. A Kopátsy-féle egyházmegyei térkép. (1851) „praed. impop. cum eccl.” jellel mutatja, tehát néptelen puszta kápolnával. Koppány Tibor, a Veszprém megyei püspöki levéltárban őrzött visitációs jegyzőkönyv alapján, építési idejét 1813. évre teszi: „a szőlőhegyen álló kápolnát 1813-ban építették Szt. István tiszteletére, toronnyal és abban egy haranggal, belsejében oltárral és egy fa kórussal”. Az 1845. évi visitatio alkalmával összeírják. Az 1857. évi kataszteri térkép jelenlegi kontúrjával ábrázolja St. Stefan felirattal. Fentiek és a látottak alapján építése a 18. század első felére tehető. A kórus gerendáján felirat: „javíttatott 1883-ban, javíttatott 1951-ben”.

Nevezetességei

• Első- és második világháborús emlékmű (a templommal szemben a téren),
• Római katolikus templom (Keresztelő Szent János)

Pápateszér grófi fürdő

Elhelyezkedése

Pápateszér Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 23′ 11″, k. h. 17° 42′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 11″, k. h. 17° 42′ 05″térkép ▼

Pápateszér Pozíció Veszprém megye térképén

Pápa / Folytatáshoz kattints a posztra

Pápa város nevezetességei közé tartozik a katolikus nagytemplom, amelyet 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdtek el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész tervei alapján. Fellner halála után az építkezést Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József püspök. A templom impozáns méretű, egyhajós ún. csarnoktemplom, amely már nem a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még magán viselve, a klasszicizmus fele hajló barokkban, copf stílusban épült meg. A templom hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter magas, tornyának magassága 72 méter. A homlokzat hatalmas tömegét a timpanonnal, a fölötte lévő szobor-kompozícióval (3 szobor és néhány kisebb mellékszobor) és főleg a tornyok könnyedséggel megvalósuló áttört, oszlopokon álló szerkezetével oldották fel. A tornyok gyönyörű, rézborítású, összetett sisakokban végződnek. A mennyezetfreskókat Franz Anton Maulbertsch készítette, 1781–1783 között.

Bár a római korban a Szombathely (Savaria) és Győr (Arrabona) közötti út erre haladt, település nem jött létre. A város első írásos említése 1061-ből való, s egy malom adományozásáról szól. Ebből következik, hogy Pápa mint mezővárosvolt jelentős akkoriban. Ez a szerepe a 19. század első felére teljesedett ki, akkor 22 malommal rendelkezett, amelyeket a Tapolca-patak hajtott. Ma azonban a bauxittermelés és az iparosodás miatt kiszáradt patak már nem tudná a malmokat ellátni, így ezek inkább csak látványosságként, mintsem működő valójukban lelhetők fel a városban.

A város szerepe 18. század közepétől kezdett kibővülni, (kisebb megszakításokkal) azóta is működő iskolák jöttek létre. A19. század közepén már jó hírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, maállami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.

Történelmének egyik fontos eleme a jelenleg Kanadában élő Kluge família kékfestő műhelye. Ezt 1786-ban hozták létre Pápán. A műhelyt a Tapolca-patak vize táplálta. A 19. századig kézi erővel, míg később már gőzgépekkel történt a kékfestés, ami a századfordulón a legjobbak közé tartozott Magyarországon. A műhely a mesterséggel együtt apáról fiúra szállt a Kluge családban, mígnem az államosítás során 1945-ben bezáratták a magánvállalkozásukat. A helyén 1962 óta múzeum működik, amely bemutatja a nagy múltú mesterséget.

Nevezetessége még a Kékfestő Múzeum, ami szinte tökéletesen mutatja be a kor híres mesterséget, a kékfestést.A Fő tér és a Fő utca sarkán áll egy épület, amely nevét az Esterházy-család címerében szereplő madárról kapta: a Griff szálló. Sokáig beszálló vendéglő volt. Nagy tánctermében egykor nagy bálok, előadások és zenés estek zajlottak. Testőrtiszt korában itt járta a táncot Kisfaludy Sándor költő–író későbbi hitvesével, Szegedy Rózával, és itt lobbant szerelemre egy színésznő iránt, majd ábrándult ki pár nap múltán és írta meg „Szín és való” című versét 1842-ben egy pápai diák, Petőfi Sándor. Az épületet a rendszerváltás után helyreállították és ismét szállóvendégeket fogad, a hajdani tánctermében pedig tükrök sokszorozzák a mulatók társaságát.

A város másik jellegzetessége, az Esterházy-kastély az egykori vár alapjainak felhasználásával épült fel. Az 1740-es évektől a kor egyik nagy építésze, Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték kastéllyá átépíteni a városban egykoron álló várat. Pilgram rokokóba hajló barokk tervezetét a kastély múzeumi részének úgynevezett Nádor-termében függő pannó ábrázolja. Az épület – az alapként felhasznált várfalak elhelyezkedése miatt – kissé szabálytalan „U” alakjával északról lezárja a Fő teret. A két szárny manzardtetős sarokrizalitokkal végződik, és az egész épületet a mértéktartóan alkalmazott díszek teszik változatos megjelenésűvé. A háború után felújították. Ma itt található Pápa városi könyvtára.

A református templom a belváros közepén, a Március 15. téren, az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium mellett található. Az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel 1931–1934 között Dudás Kálmán építész tervei alapján Pápa második legjelentősebb és leghíresebb, új neobarokk stílusú református temploma. Az épület főhomlokzatán az oszlopos, erkélyes főbejárat felett íves oromzat köti össze a négyzet alaprajzú kétrészes, sisakkal fedett tornyokat. Az épületben 1250 ülőhely van. A templomot 1941-ben szentelték fel.

Pápán tanultak

Pápa a 17. század elejétől jó hírben álló diákváros, a nagy múltú Türr István Gimnázium és a Pápai Református Kollégium az ország legnagyobbjait is tanította:

• Ányos Pál – 18. századi költő, pap (1756–1784)

• Balázs János – nyelvész, irodalomtörténész, műfordító (1914–1989)

• Ballagi Mór – teológiai és nyelvészeti író, akadémikus(1815–1891)

• Balogh Jenő – jogász, miniszter, akadémikus (1864–1953)

• Beke Manó – matematikus (1862–1946)

• Bereményi Géza – író, költő, rendező (1946)

• Berkes János - tanító, politikus, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője (1902-1992)

• Bocsor István – 19. századi történész (1807–1885)

• Bokor József – a Pallas nagy lexikonának szerkesztője (1843–1917)

• Bódás János – lelkipásztor, költő (1905–1987)

• Bodolay Géza – irodalomtörténész, egyetemi professzor (1923–2002)

• Cholnoky Viktor – író, újságíró (1866–1912)

• Csomasz Tóth Kálmán – teológiai tanár, zenetudós (1902–1988)

• Csoóri Sándor - költő, politikus (1930)

• Csúzi Cseh Jakab – egyházi író, püspök (1639–1695)

• Deák Ferenc – a kiegyezés megkötője, 1867-ben (1803–1876)

• Domanovszky Endre – filozófiai író, akadémikus (1817–1895)

• Döbröntei Gábor – író, műfordító, szerkesztő, akadémikus (1785–1851)

• Endrődi Sándor – költő, író (1850–1920)

• Eötvös Károly – író, politikus (1842–1916)

• Édes Gergely – költő, műfordító (1763–1847)

• Éliás József – zsidókat mentő református lelkész (1914–1995)

• Fáber Kovács Gyula – református lelkész, író (1909–1954)

• Fábián Dániel – szociológus, falukutató mozgalom zászlóvivője(1901–1980)

• Fábián Gábor – író, műfordító, akadémikus (1795–1887)

• Gulyás Lajos – református lelkész, az 1956-os forradalom mártírja (1918–1957)

• Györffy Endre – 48-as honvédtiszt (1825–1849)

• Gyurcsány Ferenc – miniszterelnök, pártelnök (1961)

• Hegyi Imre – néprajzkutató (1921–1991)

• Hoppál Péter - egyházzenész, karnagy, iskolaigazgató, politikus, országgyűlési képviselő (1972)

• Ihász-Kovács Éva – költő, író, főszerkesztő, Magyar Kultúra Lovagja 1930

• Imre Samu – nyelvész, akadémikus (1917–1990)

• Istenes András – festőművész (1915–1947)

• Jókai Mór – író, költő (1825–1904)

• Kiss Géza – lelkipásztor, néprajz- és nyelvjáráskutató (1891–1947)

• Kozma Andor – költő (1861–1933)

• Kozma Sándor – jogi szakíró, első királyi főügyész (1825–1897)

• Kövér László – miniszter, az országgyűlés elnöke (1959)

• Lampérth Gáza – költő, író, helytörténész (1873–1934)

• Lőrincze Lajos - nyelvész, tanár (1915-1993)

• Makara Lajos – sebész, anatómus (1862–1915)

• Marczali Henrik - történész, egyetemi tanár (1856-1940)

• Molnár Gábor – író, vadász, utazó (1908–1980)

• Móritz Sándor – festőművész (1924–1966)

• Nagy László – költő (1925-1978)

• Noszlopy Gáspár – 1848-as kormánybiztos, mártír (1820–1853)

• Orlai Petrich Soma – festőművész (1822–1880)

• Pap Gábor – egyházi író, püspök (1827–1895)

• Pápay József – nyelvész (1873–1931)

• Pathay István – énekszerző, püspök (1555–1637)

• Payr Sándor – egyháztörténész (1861–1938)

• Petőfi Sándor – költő (itt változtatta át a nevét Petőfire)(1823–1849)

• Pócza Jenő – fizikus (1915–1975)

• Radó Gyula – a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője (1882–1976)

• Somogyi József – szobrász (1916-1993)

• Sulyok Dezső – az 1940-es évek politikájának meghatározó alakja (1897–1965)

• Szabó Imre (püspök, 1814–1881) – egyházi író, esperes

• Szekér Gyula – politikus, miniszterelnök-helyettes, nehézipari miniszter (1925)

• Szemere Pál – kritikus, szerkesztő (1785–1861)

• Tatay Sándor – író (1910–1991)

• Thaly Kálmán – történész, költő, akadémikus (1839–1909)

• Tildy Zoltán – (1889–1961) református lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök

• Trócsányi Zsolt – történész, főlevéltáros (1926–1987)

• Varga Gyula – költő, műfordító, eszperantista (1905–1986)

• Vályi Nagy Ervin – teológiai tanár (1924–1993)

• Vikár Béla – néprajztudós, műfordító, akadémikus (1859–1945)

• Weltner Andor – jogász, akadémikus (1910–1978)

• Weöres Sándor – költő, író, irodalomtudós (1913–1989)

• Weszprémi István – orvos, orvostörténész (1723–1799).

Látnivalók

• Fő tér
• Pápai katolikus nagytemplom
• Esterházy-kastély: ma interaktív Helytörténeti Múzeum, Könyvtár
• Várkert
• Pápai Maulbertsch freskók
• Kékfestő Múzeum
• Református Kollégium
• Református Egyháztörténeti Múzeum (Papensiana)
• református ótemplom
• evangélikus templom
• Bencés templom
• Lábasház
• Ferences templom (barokk, 1764)
• Zichy ház
• Kenessey–Szondy ház
• Pápai Várkertfürdő
• Zsinagóga (neoromán) (jelenleg romos állapotban)
• Millenniumi Emlékpark
• Szent József-kápolna
• MH Pápa Bázisrepülőtér

A legvastagabb törzsű magyarországi platán

2007-ben a törzsének a kerületét 1024cm-nek mérték. Ez minden számítástechnikával foglalkozó ember számára szép kerek szám... A fa a pápai Eszterházy kastély melletti parkban áll. Formája nem az a klasszikus platán...

A város szerepe 18. század közepétől kezdett kibővülni, (kisebb megszakításokkal) azóta is működő iskolák jöttek létre. A 19. század közepén már jó hírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, ma állami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.Történelmének egyik fontos eleme a jelenleg Kanadában élő Kluge família kékfestő műhelye. Ezt 1786-ban hozták létre Pápán. A műhelyt a Tapolca-patak vize táplálta. A 19. századig kézi erővel, míg később már gőzgépekkel történt a kékfestés, ami a századfordulón a legjobbak közé tartozott Magyarországon. A műhely a mesterséggel együtt apáról fiúra szállt a Kluge családban, mígnem az államosítás során 1945-ben bezáratták a magánvállalkozásukat. A helyén 1962 óta múzeum működik, amely bemutatja a nagy múltú mesterséget.

Elhelyezkedése

Pápa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 19′ 50″, k. h. 17° 27′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 50″, k. h. 17° 27′ 57″ térkép ▼

Pápa Pozíció Veszprém megye térképén