A Balaton északi partján haladó 71-es főútról Aszófőnél, Balatonudvarinál vagy Balatonakalinál is letérhetünk Pécsely felé. A falu a Balatontól 5 km-re, Veszprém és Balatonfüred szomszédságában, a dombokkal övezett Pécselyi-medencében fekszik.
A református templom fölötti, nyugati falurészben a 16-17. században kizárólag a nemesi rendhez tartozók laktak, községük Felsőpécsely, amely Nemespécsely néven ismert. A templomtól keletre fekvő Nagypécselyen jobbágyok laktak.
Pécsely falu 1942-ben alakult két település: Nagypécsely és Nemespécsely egyesítésével. A faluközpont a két korábbi falu közötti kis térségen épült ki.
A Zádor-vár vagy Himfy-vár jelentős maradványai a Balaton-felvidék zöldellő lankái között terül el a csupán néhány utcából álló Pécsely község közelében. A községből kiindulva jó órányi kapaszkodás után érhetjük el a gazdátlanul pusztuló romokat, a 363 méter magas hegycsúcson.
A Pécselytől északra fekvő meredek hegyre, a Derék-hegyre (Zádor-hegynek is nevezik) jelzett turistaút vezet a XIV. század végén épült gótikus stílusú Zádor-várhoz.
Históriájának ködbevesző részleteiről a kevés számú korabeli oklevél segít fellebbenteni a feledés fátylát. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején a környék völgyeiben sűrű településhálózat alakult ki, amiből Barnag jobbágyfalut a Vezsenyi család birtokolt. Anjou Mária királynő 1384-es oklevelében engedélyt adott Vezsenyi László étekfogómesternek, hogy barnagi uradalmának területén egy kővárat építsen birtokközpontul. Az új erődítmény rövidesen elkészült, de létrejötte ellen a veszprémi káptalan tiltakozást jelentett be, mivel a Vezsenyiek erőszakkal távolították el az ő földjüket képező Pécsely határában emelkedő Szabad-hegyen felállított határjeleket, hogy annak helyébe várat emeljenek. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi káptalan javára ítélték meg, így a Vezsenyi família kénytelen volt elhagyni az új rezidenciát, helyette a közeli Nagyvázsony belterületén hoztak létre újabb szállást. A későbbiekben nem szerepelt a krónikákban, a török ellen létrehozott végvárrendszerbe sem tagolták be, így gazdátlanul omladoztak maradványai. A romos várat 1652-ben Zichy István kapta meg III. Ferdinándtól. A várról több történet is keletkezett, de a valóságban történelmi szerepe nem volt.
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 57′ 25″, k. h. 17° 47′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 25″, k. h. 17° 47′ 24″térkép ▼ | |