A Duna-parti település Tárnoktól keletre, Diósdtól nyugatra terül el a Tétényi-fennsík és az Érdi-tető dombokkal tagolt vidékén. Érdliget és Ófalu a Duna egykori árterületén fekszik.
Őskor, ókor
Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai. A Fundoklia-völgyben tárták fel 1963-64-ben Gáboriné-Csánk Vera, a Budapesti Történeti Múzeum régésze vezetésével a neandervölgyi ember vadásztelepét. A kb. 50 ezer évvel ezelőtt itt megtelepedett ember pattintott kőeszközei alapján az itteni kultúrát a franciaországi mousterienhez sorolták. A mintegy 50 ezer állatcsont és fog feldolgozását Kretzoi Miklós végezte, aki megállapította, hogy a vadászott több mint 30 állatfaj között a barlangi medve elejtése volt jellemző. Rajta kívül kerültek elő gyapjas orrszarvú, mamut, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, gímszarvas, rénszarvas és más fajok maradványai is. Az anyag egy része visszakerült Érdre és a Magyar Földrajzi Múzeum érdi témájú kiállítási termében tekinthető meg.
Az Óváros feletti Kakukk-hegy folytatását képező Sánc-hegyen, miként neve is mutatja, bronzkori (Kr.e. 1600 körüli) földvár nyomai láthatók, ahol később a rómaiak is őrtornyot tartottak fenn. Kissé távolabb Százhalombatta felé kora vaskori (Kr.e. 650-550 táján épült) ún. hun-halmok néven ismert halomsírmező található. Hunoknak tulajdonítása Luczenbacher János(1796–1871) régész nevéhez fűződik, aki 1847-ben hét halmot ásatott meg és itteni sikeres munkálkodása emlékére magyarosította nevét Érdyre. Példáján fellelkesedve Érd első helytörténetírója, Kereskényi Gyula (1835–1911) plébános is végzett ásatást a halmokon. A mai általános régészeti felfogás szerint a sírhalmokba az ún. hallstatti kultúra népessége előkelőinek hamvait helyezték. Bemutatásával a százhalombattai Matrica Múzeum Régészeti Parkja foglalkozik. Az óvárosi Római út a hajdani légiók által járt hadiútra (limes) utal.
Az Árpád-ház idejében
Érd mai közigazgatási területét véve alapul, területünkön a honfoglalást követően több falu is kialakult: Érd, Székely, Deszkaés Berki. A török időkben ezek közül több elpusztult, elnéptelenedett. Egy részükön vagy közelükben később nagybirtokosaink majorságokat létesítettek.
A mai Érd folyamatosan - bár nemzetiségét tekintve változó lakott magja a mai Óváros volt. Érd első okleveles említése 1243-ból ismert. E szerint Tádé fia János Érd faluban lévő birtokrészét a hozzátartozó szigetnek felével együtt eladta Mihály veszprémi comesnek (ispánnak). Más oklevelekből kiderül, hogy Érden ezen családokon kívül volt még birtoka az ócsai apátságnak, a királyi erdőőröknek és a királyi fegyvernököknek (fegyvergyártóknak). Feltehetően a helység neve vagy az erdő szóból vagy az ér szó d-s kicsinyítőképzős változatából származik. Egy 1278. évi oklevél szerint a fegyvernökök földje ekkor már lakatlan volt. Ezt a Mihály utódjainak számító Berki család szerezte meg. Ez a Dunától távolabbi terület vált a 20. századi Parkváros magjává. Az itteni erdőségekre, tölgyesekre emlékeztet az 1990-ben alkotott városi címer dús lombú fája, míg a sárkányt ledöfő kereszt a helység birtokosának Ákosházi Sárkány Ambrusnak törökellenes harcát, átvitt értelemben az érdieknek mindenféle pogány betolakodó elleni évszázados küzdelmét jelképezi. A kék sáv az áldást és átkot egyaránt jelentő Duna folyam közelségére utal. Az arany korona három ága a helység történetében legjelentősebb szerepet játszó három nagybirtokos családot, az Illésházy grófokat, Batthyány Fülöp herceget és a Károlyi grófi családot jelképezi. A korona kilenc ágcsúcsában a település legősibb magjait láthatjuk: Óváros, Újfalu, Erlakovecz major, Fülöp major, Fekete Sas csárda (Újtelep), Csillag csárda (Érdliget), Kutyavár (Diósdliget), Berki (Vincellért), Ilkamajor (Parkváros).
A török hódoltság alatt
A török hódoltsághoz vezető végzetes mohácsi csata évében, 1526-ban válik Érd és kastélya országos hírű hellyé. II. Lajos király a közelgő török had elé vonulva az ősi hadiúton kb. 3 ezer fős kis seregével, először Érden táborozott le. Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi kapitány, zalai főispán, országbíró itteni kúriájában szállt meg július 20-át követően jó pár napig.
Az itteni réven kelt át a Csepel-szigetre búcsút venni feleségétől, Habsburg Máriától. Továbbindulás előtt múlt ki kedvenc fekete lova, amit kísérete baljós jelként értelmezett. Sárkány Ambrus ekkor nem volt itthon, mert a király már korábban Pétervárad ostromlott várának felmentésére küldte. Brodarics István királyi kancellár VII. Kelemen pápához írt levele szerint a király még július 27-én is Érden tartózkodott. A levél alábbi sora jól jellemzi a korabeli állapotokat és az elkeseredett hangulatot, reménytelenséget: " Királynak nincsen semmije, a helyzet teljesen zavaros az emberek gonoszak és széthúznak, az ellenség túlerőben van.... "
A mohácsi csatát követően - ahol elesett Sárkány Ambrus is - a törökök nem vették rögtön birtokba Érdet, csak Székesfehérvár bevétele (1543) után kapcsolták a budai szandzsákhoz. A híres dunamenti hadiút és Buda védelmére miként több más helyen (Ercsi, Adony, Dunaújváros, Dunaföldvár stb.) Érden is kis palánkvárat építettek a 16. században. Ez többször elpusztult, de újra felépítették. A 17. században kibővítették és dzsámit is emeltek benne. Az 1962–1965 közötti ásatások a palánk kiterjedését 147 méter körülire, míg a dzsámiét 11x10 méteresre tették. A török uralom felszámolásának hadi eseményeiben Érd csatahelyként is fontos szerepet játszott: 1684. július 22-én (még Buda 1686. évi visszavétele előtt) itt verték szét Lotaringiai Károly szövetséges erői Musztafa pasa - Buda visszavívási kísérletekor az ostromgyűrűt dél felől feltörni próbáló - seregét. E csatát művészi alkotás is megörökítette. J. Waldtmann és U. Kraus: Csata Érd mellett 1684-ben című rézkarcán érdekes módon 2 minaret látható és megfigyelhetők a török seregben alkalmazott tevés alakulatok is.
Mint ismeretes a törökök a meghódított területek váraiba elsősorban leigázott népek fiait helyezték katonának. Így kerülhettek Érdre nem csak törökök, hanem szerbek is. Néhány családnak Érden török eredetű neve van: Kávrán, Kurán, Deffent, Csibrák, Bandzi stb. A 15 éves háborúban mind Érd, mind Berki elnéptelenedett. A magyar lakosság helyére feltételezések szerint 1630 körül - miként Ercsibe. Tökölre - Érdre a törökök elől menekülő délszlávok költöztek. Kutatások szerint zömük Szarajevó környéki bunyevác, dalmát, horvát volt, jóllehet a helyi lakosság őket is rácoknak nevezte, akárcsak a szerbeket. (Egyházi források később illérként is említi a népcsoportot.) Elkülöníti azonban őket i-ző nyelvjárásuk és katolikus hitük. Néhány családnév körükből: Bilics, Romics, Tokics, Polákovics, Kokics, Jovicza stb.
A magyar földesurak a hódoltságban lévő birtokaikra is fenntartották igényüket. Így papíron Érden a Sárkány családtól 1675-ben házasság révén az Illésházy család vette át a birtokot. (Illésházy Ferenc feleségül vette Sárkány Erzsébetet.) Az Illésházyak inkább a nagyobb biztonságot nyújtó felvidéki Trencsén és Liptó megyei váraikban tartózkodtak, érdi uradalmukat zálogba adták az ercsi Szapáry Péternek. Ő sokat hadakozott a török megszállókkal, személyét a helyiek emlékezete hőssé emelte, mondák szépirodalmi művek örökítették meg. Alakját a helységnek nevet adó 16. századi nevet adó, itt várat építő Hamza béggel hozza össze a Szapáry Péter bosszúja címen ismert történet, noha időben egy évszázad választotta el őket. Az újabb kutatások szerint azonban Hamza leszármazottai kapcsolatba kerülhettek vele. A középkori eredetű kastély ma is meglévő pincerendszerében egy zugot Szapáry török fogsága helyszínének tart a néphagyomány. A források szerint viszont a raboskodás helye a budai vár volt.
A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon kínozva, vízen, száraz kenyéren tartva, a hegyen eke elé fogva sanyargatta az elfogott Szapáryt. Barátja, Batthyány Ádám azonban egy török agáért cserébe kiváltotta rabságából. Egyszer (egyes változatok szerint Buda visszavívásakor) fordult a kocka és Hamzát vezették fogolyként Szapáry elé. Ő azonban keresztényi könyörületességből megkegyelmezett neki és szabadon engedte egykori kínzóját. A török, aki félelmében már kiitta méreggyűrűje tartalmát, megrendülve e nagylelkűségen utolsó perceiben még felvette a kereszténységet.
Birtokosok a 18-19. században
A török uralom utáni újjáépítésben a Szapáry, majd az Illésházy család játszott meghatározó szerepet Érden.
Illésházy Miklós (1653–1723) 1722-ben váltotta vissza Érdet. Helyi urbáriumban szabályozta a jobbágyterheket. Országosan is ismert, .... kancellárként halála előtt nem sokkal ő írta alá a Pragmatica sanctiót, ami lehetővé tette Mária Terézia trónöröklését.
Illésházy József (1700–1766) csak rövid ideig volt Érd birtokosa, mert 1735–1752 között ő is elzálogosította azt báró Pongrácz Andrásnak, majd annak lányán keresztül báró Péterffy Jánosnak. A Péterffy család építtette a Kálvária-hegyen lévő Szenvedő Krisztus kápolnát. (1749).
Illésházy János (?-1799) tette a legtöbbet Érd szépítéséért. 1774-ben toronnyal bővítette a még Szapáry idején újjáépített Szent Mihály-templomot és emeletet húzatott az új plébániaházra. A templomkertet szobrokkal (pl. Nepomuki Szent János), keresztekkel ékesítette. Elkészíttette Szent Walburga szobrát és az újjáépített kastélyban egy kis kápolnát alakíttatott ki. Az ő idejében, 1776-ban kapott Érd (feltehetően egy korábbi de megszűnt státusz után) ismét mezővárosi rangot. Fia , Ferenc 10 évesen ismeretlen körülmények között (talán járványban) Érden halt meg és a templomban temették el. (1789).
Illésházy István (1762–1838) Érdnek országos vásártartási jogot szerzett. Fia nem lévén, vele kihalt a család.
Tőle Batthyány Fülöp herceg vásárolt meg Érdet, akinek apai ágon Illésházy Teréz grófnő volt a nagyanyja. Az ő rövid, húsz évnyi birtoklására esik az 1838. évi nagy dunai árvíz. Az elpusztult település helyett alapította a herceg Újvárost, a folyótól kissé távolabb eső területen (Fülöpváros). Ekkortájt épülhetett a fehérvári országút és az Újvárosba vezető út sarkán a Pelikán-fogadó, későbbi Wimpffen kúria (ma: Magyar Földrajzi Múzeum).
1848-ban Érd, a Lánchíd építésének támogatásával kitűnt görög származású bécsi bankár, Sina György báró tulajdonába került. Fia, Sina Simon - aki apján is túltett mecénási bőkezűségével - a kastélyt 1869-ben neoreneszánsz stílusban átépíttette és jelentősen kibővíttette. Halála (1876) után lánya, Anasztázia gróf Wimpffen Viktorral kötött házassága révén Érd a sváb származású Wimpffen család kezébe került. A Wimpffenek után 1911-ben a Károlyi grófok váltak Érd legnagyobb birtokosaivá. A kastély viszont 1920-ban a katolikus egyház kezébe került. Jezsuita papnevelő (noviciátus), 1928-tól vizitációs apácazárda, 1940-től a front ideérkeztéig pedig az ország első KALOT-népfőiskolája működött falai között. A Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet Országos Titkársága által működtetett iskolában gazdasági, faluvezető-képző és népi kulturális tanfolyamokat tartották. Elismerését jelzi, hogy 1941-ben illetve 1942-ben látogatást tett itt két miniszterelnökünk,Teleki Pál és Bárdossy László is.) A kastélyt a háborúban hadikórházként használták, majd hosszú ideig gazdátlanul kallódott s végül - miután építőelemeit jórészét széthordták - a pótolhatatlan műemléki értéket 1971-ben lebontásra ítélték.
Látnivalók
Kakukk-hegy
A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, amelyen a bevezetőben ismertetett löszerdős sztyepp a szó szoros értelmében, erdő-gyep mozaik formájában maradt fenn. Ezt azért fontos kiemelni, mert a hazai lösztájakon löszerdős sztyepnek leggyakrabban csak egy-egy fátlan alkotója, a löszpusztagyep vagy a löszlegelő, található. A kakukk-hegyi lösznövényzet nem elszigetelt terület, hanem az érd-Százhalombattai Sánc-hegy további értékes lösznövényzet-maradványaival - sánc, tumulusok, magaspart, százhalombattai Téglagyári-löszvölgyrendszer és téglagyár lejtői - a mezsgyék, illetve a felhagyott és részben regenerálódott lösznövényzetű kisparcellák révén kapcsolatban van. A növényzet fennmaradásának kulcsa, hogy ez az ökológiai folyosókon keresztül megvalósuló kapcsolat a jövőben is meglegyen. Ezért szükséges lenne a Sánc-hegy jelenleg nem védett vagy eltérő szintű oltalom alatt álló lösznövényzetfoltjainak egységes védelme is. A Kakukk-hegyet 2007. áprilisában az ország 200. természetvédelmi területévé nyilvánították.
Az Érdi-magaspart
"Az Érdi-magaspart alámosott, függőleges falakkal törik le Ófalu ill. a Duna felé. A fennsík legmagasabb pontja a 177 méteres Kakukk-hegy Ófalu fölött, míg a 163 méteres Sánc-hegy a Duna fölött hívja fel magára a figyelmet.
A magas partfalak védelmében együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppei növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények." Az Érdi-magaspartot 1985-ben védetté nyilvánították.
Fundoklia-völgy
Érd-Parkváros tájképileg legszebb része a szarmata mészkőbe bevágódott karsztos aszóvölgy, a Fundoklia. Az M7-es autópályától északra 1962 végén a völgyfő közelében véletlenül bukkant felszínre az érdi paleolitikus telep", mely a "mounstérien műveltség, tágabb értelemben a neandervölgyi ember kultúrájának világhírű magyarországi lelőhelye".
A Fundoklia-völgyben és környékén mintegy 25 védett növényfaj fordul elő és több védett gyíkfajnak és cickányfélének nyújt menedéket, de az erdei sikló is előfordul.
A terület 1999 tavaszán helyi védettséget kapott.
Harangjáték
1993-ban, Érd első okleveles említésének 750. évfordulóján adták át. A harangjáték 12 harangja 45 dallamot szólaltat meg.
Szent Mihály-templom
A templomhajó padlósíkja mintegy 2 m-rel mélyebben fekszik, mint a torony bejárati szintje. A templomhajóba lépcsősor vezet le.A 15. századi romokon újjáépülő templomot 1723-ban áldották meg. Illésházy János kegyúr bőkezűségéből épült fel a templom órapárkányos tornya 1774-ben. A templomtornyot két övpárkány tagolja három részre, díszítését ion oszlopfejezetű pilaszterek szolgálják.
Napjainkra a copf főoltár, a barokk mellékoltárok és a kőből faragott keresztelő medence őrződtek meg a templom régi berendezési tárgyai közül.
A minaret
Minaret
A dzsámi alapterülete 10x11 m-es volt. A 19. században a kupola leomlott villámcsapás következtében, amit 1971-re állítottak helyre, addig a helyiek „csonka” minaretnek is hívták."A római hadi út nyomvonala mellett emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. században épült dzsámi minaretje. A 23 m magas érdi minaret a magyarországi török tornyok között zömökségével tűnik ki. Törzse 12 szög alaprajzú. Körerkélyéhez 53 db változó magasságú kicsorbult csigalépcső vezet fel. A lépcső megvilágítását a torony falába épített résnyi nyílások biztosítják."
A műemlék a Magyar Állam tulajdona, kezelője Érd Önkormányzata, nyitva tartásáról a Szepes Gyula Művelődési Központ gondoskodik. Megtekinthető: május 1-jétől október 1-jéig, hétfő kivételével naponta 14-18 óráig. Ettől eltérő időpontú látogatás a művelődési központban történő előzetes bejelentkezéssel lehetséges. A kopott lépcsők, a világítás hiánya óvatosságra int minden látogatót. A körerkélyen egyszerre 3-5 főnél több nem tartózkodhat.
II. Lajos emlékmű
1926-ban a mohácsi csata 400 éves évfordulójára állították.
Az emlékmű, melyet egy római korból származó oroszlán díszít, II. Lajos király (1516–1526) érdi tartózkodását örökíti meg.
Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália kápolnája
18. századi barokk kápolna, Kereskényi Gyula 1886-ban készült könyve szerint 1734-ben épült a nagy pestis alkalmával.
"A négyzetes alaprajzú kápolna kosáríves apszissal záródik. Oldalfalán 1-1 ablak került elhelyezésre. Faszerkezetű harangtornyát kecses sisak díszíti. A kápolna hajóját és az oltárát diadalív tagolja, térlefedésre csehsüveg boltozatot építettek. Főhomlokzatát az oromfalba illesztett, kosáríves falfülkébe helyezett sérült Szentháromság-szobor díszíti."
Kutyavár
Kutyavár Érd legrégebbi, 15. századi gótikus építménye. A legenda szerint Hunyadi Mátyás építtette vadászkutyái és pecérei számára. Ma már csak romjai láthatóak.
Nem tudni, valóban Mátyás király építtette-e, vagy az Elbenyi testvérek. 1318-ban még biztosan nem állt a vár, ekkor ugyanis Károly Róbert egy adománylevele említi Érdet, a várat azonban nem. Luxemburgi Zsigmond idejében azonban említik a diósdi várat, amely itt állt, és 1417-ben is említenek egy Diósdnál lévő erődöt. Temploma is volt, a Szent Bertalan-templom.
A mohácsi csata után Érd és környéke török hódoltság alá került, Hamza bég ekkor palánkvárat építtetett a Duna-parton, nem messze ettől a vártól. A hagyomány úgy tartja, alagút kötötte össze a két várat.
1684-ben Lotaringiai Károly herceg rövid ostrom után elfoglalta és leromboltatta a várat. Köveit építkezésekhez hordták szét, a 19. században pedig birtokosa erdészházat építtetett a megmaradt kövekből.
Szapáry-kastélyrom
Berza-kert
Érd-Parkvárosban a Borostyán utcából közelíthető meg a magas mészkőfallal körülvett kertben az a védett erdőség, melynek állományát az erdei fenyő (Pinus silvestris) uralja. Hajdan ez a fenyőfaj az utolsó jégkor (Würm) idején kiterjedt erdőket alkotott ezen a vidéken, főleg az alacsonyabb térszíneken. Az éghajlat felmelegedését követően az erdeifenyő a Bakonyba és a Nyugat-Dunántúlra húzódott vissza. Az Érd-Tétényi-fennsíkon való megjelenése telepítés következménye. Az erősen meszes, karsztos felszínen a csekély termőképességű talajon is jól megél az erdeifenyő.
Beliczay-sziget
Az Érd keleti határait felölelő, a Dunához illeszkedő partszegély mintegy 9 km hosszúságban és 2–3 km szélességben elterülő alacsony térszínű, ártéri üledékekkel borított tája Érd-Ófalutól Hárosig terjed enyhén ívelt alakban. Valaha, a miocén kor végén a Pannon-tenger egyik sekély vizű öble foglalta el ezt a területet. Ebből az időszakból maradtak fenn a felszínen Diósd környékén is homokos, kavicsos, agyagos üledékek. Az Érd-Tétényi-öblözet kialakulását tektonikai okok magyarázzák. A terület a pleisztocén végén annyira megsüllyedt, hogy a Duna ágai kelet felől erre helyeződtek át.
Magyar Földrajzi Múzeum
A város központjában található az "egykori híres "Pelikánnak" nevezett vendégfogadó, majd később Wimpffen-kúria klasszicista stílusjegyeket viselő épületegyüttese. Sem pontos építési idejét, sem tervezőjét nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak az építészeti formajegyek alapján, hogy Hild József alkotása lehet."
A Budáról Székesfehérvár felé vezető forgalmas országút mellé 1820 és 40 között építették fel a vendégfogadó főépületét és a különálló kiszolgáló épületszárnyakat (a két istállóként működő oldalszárnyat és a középen elhelyezkedő kocsiszínt).
1910-től néhány évig tiszttartók lakják. 1923-tól a Szent István Polgári Fiúiskola működött a főépületben. 1942-ben a Községi Elöljáróság költözött Ófaluból a kúria épületébe. A 19. század végén az Alsó utcai, majd a 20. század elején Felső utcai oldalszárny, eredetileg istálló, épületei átalakultak polgári lakóépületté. A főépület 1979-ig Tanácsházaként szolgált, majd annak folyamatos kiköltözése után "1983-tól a Magyar Földrajzi Múzeum lelt otthonra az öreg falak között."
Balázs Dénes szobra
térkép ▼
