kod

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motor. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. július 29., péntek

A legjobb magyar motorok- a motorkerékpár-gyártás, múltja és bukása hazánkban

 

Csepel 250, Pannonia a legszebb magyar motorok közé tartoznak, és ezek csak egyes darabjai a volt magyar motorkerékpár-gyártás 1975-ig tartó történetében, amikor is elkészítették az utolsó kizárólag magyar motorokat. Tekints bele a magyar motorkerékpár-gyártás történetébe és nézd meg az elképesztő motorcsodákat.

Mi magyarok sosem voltunk igazán egy nagy motoros nemzet, de a legnagyobbak mögött, azért ott voltunk a második sorban, a hazai motorkerékpár-gyárak megszüntetéséig. A XIX. és a XX. század fordulóján Bánki Donátnak és Csonka Jánosnak köszönhetően, Bánki már az 1900-as évek előtt készített motorkerékpárokat. Csonka János pedig megalkotta a háromkerekű triciklijét postai célokra, melyet a hazai motorkerékpár gyártás kiinduló pontjának tekintünk. 
















Magyarországon 1923-tól beszélhetünk először ipari körülmények között történő motorkerékpár-gyártásról. Ebben az évben kezdődött meg a Méray Motorkerékpárgyár Rt.-ban a gyártás. A MÉRAY motorkerékpárokba túlnyomórészt angol motorblokkokat szereltek, de a gép további részét, mind a magyar üzemben készítették el. A következő évtizedben már rendelkezésre álltak a megfelelő hazai erőforrások és a négyütemű motorokat már a Csonka János Gépgyárban állították elő. 

Urbach László műhelyében készültek el még a világháború előtt 125 cm3-es MÁTRA motorkerékpárok. A gépeket maga a volt sikeres versenyző Urbach László tervezte és jelenlegi ismeretinek 4-5000 példányban készíthettek belőle. A két világháború közötti időszakban az akkori legnagyobb csepeli Manfréd gyár 1929-ben osztrák licenc átvételével elkészítette az első motorkerékpár-konstrukcióját, de a kirobbanó gazdasági világválság keresztbe tett a további törekvéseiknek.

A válság hatásainak következtében a későbbiekben kisteljesítményű és olcsó motorkerékpárok gyártását indították el. Ilyen motor volt a 100cm3 és pedálhajtásos Turán.

A második világháború után, sok áldozatot követően a csepeli vállalatóriás már 1947-ben elkészítette a CSEPEL 100 Túra kismotorkerékpárját. A Túra motor volt az első és az utolsó modell az államosítás előtt. A vállalat számára a nagy áttörést a 100cm3 –es CSEPEL motorkerékpár hozta magával a következő évben. 

Ez a motorkerékpár volt az első teljesen hazai konstrukció és az első teljesen hazai elemekből összeszerelt gép. Körülbelül 9000 darabot készítettek belőle. A következő nagysikerű motor a CSEPEL 125cm3- es változata volt, mely már elöl és hátul is teleszkópos rugózással volt ellátva. Ezt követően elkészült a CSEPEL 250 az első negyedliteres motorkerékpár.

Az akkori ipari politika elkezdte támogatni a DONGÓ kerékpár-segédmotor gyártását a székesfehérvári Vadásztölténygyárban. A 38cm3 motort utólag lehetett felszerelni a kerékpárokra. Elindultak a moped és kisrobogó gyártások is az előbbi BERVA néven ismert, míg az utóbbi PANNI néven lehet ismerős. Mindkettő gép motorja Székesfehérváron készült, de a motorokat már máshol szerelték össze. A BERVÁKAT Egerben a PANNIKAT, pedig Csepelen. 1954-ben a 125cm3-es motorkerékpárok gyártása Csepelről a Danuvia Szerszámgépgyárba került át és 12 esztendő alatt 157 ezer darabot készítettek belőle.

1955-ben Csepelen megjelent a közkedvelt PANNONIA márka. A 20 éven keresztül előállított PANNONIA motorkerékpárokat tekinthetjük a hazai gyártás legsikeresebb tevékenységének. Ebből a szuper motorkerékpárból nyugatra kevés, de a szovjet piacra elég sok került. Az éves gyártási szint az 1960-as években megközelítőleg 40 ezer volt.

A csepeli gyárban 175cm3-es TÜNDE nevű robogókat is készítettek, de ennek a gyártása igen rövidéletűnek bizonyult. Fontos megemlíteni egy, olyan fontos kiegészítő eszközt, mint az oldalkocsi, melyet Vácon a Magyar Hajó és Darugyár állított elő és sikeres exportcikknek is számítottak a DUNA nevezetű oldalkocsik. 1967-ben a csepeli gyár egy felsőbb osztályba lépett a kéthengeres P-20 típusú motorok gyártásával.
















Az 1970-es években a Csepel gyárban dolgozó szakemberek munkáját mindenféleképpen el kell ismerni, hiszen a gyártásban elért 100 lóerős literteljesítmény, a 130 km/órás végsebesség és az ötfokozatú sebességváltó hatalmas teljesítménynek számított.

1975-ben elsősorban gazdasági okok miatt, megszűnt a motorkerékpár-gyártás, nem csak a csepeli gyárban, hanem az egész országban. Remélem tetszett ez a kis összegző a magyar motorkerékpár-gyártás történetéről.
forrás:autótechnika


2022. június 8., szerda

BMV R71 és az URAL / Folytatás a posztban

 

 Az URAL M72 motorkerékpár története 1940-ben kezdődött. Akkor már javában folyt a később második világháborúvá eszkalálódó európai háború, és a Vörös Hadsereg szakértői előtt nyilvánvalóvá vált, milyen nagy szerepet kaptak a Wehrmacht haditaktikájában a motorkerékpáros egységek. Abban az időben a német hadseregben a legnépszerűbb modell a BMW R12 volt. Ennek felváltására szánták eredetileg az R71-est, ebből azonban nem lett semmi, az R75-ös erősebbnek és megbízhatóbbnak bizonyult.
 A szovjet szakértők közül páran már jóval a háború előtt javasolták a motorkerékpárok széles körű katonai alkalmazását. Közéjük tartozott a Vörös Hadsereg Műszaki Akadémiájának tanára, I. Djumulen is, aki egy tanulmányában szót emelt a motorkerékpáros katonai egységek létrehozása érdekében, rámutatva ezek fontos szerepére egy lehetséges agresszorral szembeni védelem során. Djumulen ezen a ponton - lehetséges támadóként - név szerint megnevezte Németországot, amely akkoriban éppen baráti országnak számított a Szovjetunióban. Djumulent letartóztatták, és megvádolták, hogy ellenséges viszonyt szít Németországgal. Közvetlenül a háború kitörése után, 1941-ben agyonlőtték.
A viszonyokra jellemző, hogy Djumulen kálváriája ellenére 1940-ben azért elkezdődött a felkészülés a katonai motorkerékpárok gyártására. Svédországon keresztül megvásároltak egy (más források szerint több) BMV R71-est, és az Iszkra nevű moszkvai gyárban létrehoztak egy fejlesztő részleget N. P. Szerdjukov vezetésével. (Szerdjukov 1935-ben a Légügyi Akadémia végzős hallgatójaként a BMW repülőgépmotor-gyárában gyakornokoskodott, így elég jól ismerte az ottani technológiát és a gyártástervezést.)
 Természetesen a konstruktőröknek nem volt technikai dokumentációjuk. A német mintapéldányokat szét kellett szerelni, lemérni, megállapítani a méreteket és a tűréseket, kideríteni az anyagminőséget és a hőkezelést. Az volt a parancs, hogy a technikai színvonalból semmit nem engedhetnek, ami alaposan feladta a leckét a műszakiaknak. Csak egy a sok nehézség közül: a BMW váza kónikus, tehát változó keresztmetszetű (ellipszis megy át kör alakba), húzott acélcsövekből volt összehegesztve. Ilyen terméket a szovjet csőgyárak akkoriban nem tudtak készíteni, ezért az M72 vázának gyártásához új csőmegmunkáló gépek tervezésére és gyártására volt szükség. Technológiai szemszögből komoly feladat volt az alumínium ötvözetből készült váltóház és a forgattyúsház öntése is. Az orosz gépkocsi- és motorkerékpár-gyártásban addig az öntöttvas játszotta a fő szerepet, a rendelkezésre álló kevés alumíniumot elsősorban a repülőgépiparban használták fel. Nem kevésbé volt kritikus a hidraulikus lengéscsillapítóval felszerelt teleszkópvilla sem, amelynek előállítása egyenletesen nagy pontosságot követelt. Ugyancsak nehézséget okozott az ívelt és kúpos fogaskerekek készítése, mert ilyeneket a Szovjetunióban csak két autógyár tudott készíteni. Ezek a bonyodalmak és a megoldásuk nagy hasznára vált a szovjet járműiparnak, szakértők szerint hasonló lökést adott a technológiai fejlesztésnek, mint amilyent jóval később, 1970-ben a VAZ a FIAT 12,4 modell elsajátításakor megélt.
 Az M72-esek összeszerelését a moszkvai kerékpárgyártó üzemben kezdték meg. A motorokat a ZISZ (később ZIL), a váltóházat a KIM (jelenleg AZLK, a Moszkvics autókat előállító üzem), az oldalkocsikat a GAZ gyártotta. Készültek M72-esek Harkovban is, oda a motorokat egy kijevi egészségügyi felszereléseket gyártó üzem szállította. És végül, az egykori leningrádi "Vörös Október" üzem is gyártotta a BMW R71 orosz változatát.