Kaposvártól 14 kilométerre nyugatra, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található, ez utóbbi mentén vasútállomása is van. Déli szomszédjával, Gigével a 6617-es, északi szomszédjával, Somogysárddal a 6702-es út köti össze.
Nevét Villa Curpad alakban írva említi először egy 1324-es oklevél. A néhány évvel későbbi pápai tizedjegyzék már helyi plébániáról tett említést. A település több török adólajstromban is szerepel. A 18. század elején Pusztakorpádként említik, a század második felében már jobbágyfalu. Főbb birtokosai a Sárközy, Visy és Tallián családok voltak. Késő barokk református temploma a 18. század végén épült. Sárközy vendége volt a községben Csokonai Vitéz Mihály, amikor 1798-99-ben Somogyban tartózkodott. Több verse is itt született. 20. század eleji források említést tesznek gőzmalomról, cement- és cserépgyárról. Ugyanekkor Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő vármegyei főispánnak és Zoltán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka.
Nevezetességei
Késő barokk református temploma 1789-ben épült, különlegessége, hogy az épület háromszögletű alaprajzú. A település másik építészeti értéke a 115 éves Kapotsfy-kápolna, ami még 2012 elején is egy elkerített területen belül omladozott, azonban később felújították, az újraszentelésre 2017-ben került sor.
Kiskorpád arról is nevezetes, hogy mellette ered több ágból a Kapos folyó, amelynek kezdeti szakaszán több tavat is kialakítottak, az úgynevezett Szigetes-tó a horgászok kedvelt célpontja.
Kiskorpád.
Kiskorpád. A budapest–fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 94, lakosaié 475, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1324-ben fordul elő első ízben villa Kurpad alakban. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Az 1550. évi adólajstromban Imre deák szerepel földesuraként. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 3, 1571-ben 19 házból állott. 1726-ban és 1733-ban Pusztakorpád Sárközy Jánosé volt. 1767-ben már jobbágyfaluként szerepel az összeírásban. Ekkor Siklósy Miklós, János és András, Kultsár János, Kovács János, Sárközy József, László és egy Sárközy kisasszony voltak a földesurai. 1835-ben a Sárközy és a Siklósy, később a Tallián és a Visy családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő és Zoltán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A református templom 1790-ben épült. Van egy áldoztató aranykelyhe, melyet Sárközy Sándor 1790-ben adományozott az egyháznak. Van itt egy gőzmalom és czement-, cserép- és czementhíd-gyár. A községhez tartozik: Kaposszéplak (azelőtt Pogácsás és Új-puszta), Makfalvay Géza főispán kastélyával, továbbá Pörös-puszta és Suheitl-puszta. A mai kiskorpádi temető táján fekhetett hajdan Szent-Iván helység, mely az 1720. évi összeírásban önálló jobbágyfaluként szerepel. A temetőt ma, is szentiváni temetőnek nevezik.
Kiskorpád. – Makfalvay Géza úrilaka, Kaposszéplak pusztán.
