Szomód / Folytatás a posztban

Komárom-Esztergom megyében, Tata szomszédságában fekvő település. Tata 3 km, Dunaszentmiklós 5 km, Neszmély 12 km távolságra található.

 A körülbelül kétezer lelket számláló Szomód a rézkortól folyamatosan lakott település. Neve a Zomol személynévből alakult d-képzővel.

A legjelentősebb ókori kultúra a rómaiaké volt, erről feliratos kövek tanúskodnak.

Az akkor Zumuld alakban szereplő községet 1225-ben említik először oklevelek, ekkor II. András megerősíti (Miskolc nemzetségbeli) Bors ispán adományát a borsmonostori apátságnak. 1233-ban azonban visszaszerezte, s (Csák nemzetségbeli) Pousnak adta el, oly módon, hogy a monostort másutt kárpótolta. A szomszédos SÁR határleirásában 1233-ban még Pous fia Vgrin és a majki prépost van birtokosaként jelölve. 1327-ben már (Kácsik nemzetségbeli) Szécsényi Frank fia Farkas és annak fiai osztoznak felette, majd a tatai vár tartozékaként említik a krónikák.

A Rozgonyi család tulajdonolta későbbiekben a népes "Villa Zomold"-ot, amely a tatai plébánia filiáléja.

1543-ban Tata elfoglalásával egyidőben Szomód is elpusztult. Érdekes módon a XVII. században Tisza-melléki református magyarok leltek otthonra e vidéken és az ezt követő időszakban leginkább gróf Esterházy József telepítő tevékenységének köszönhetően szült feszültségeket. A betelepített württembergi katolikusok ugyanis olyan előjogokat kaptak a birtokostól, amely méltán sértette a protestáns vallású lakosságot. Ezt a két hitközösség templomának felépítési időpontja is jelzi, hiszen a míg a katolikus németek is megérkezésük után harmincöt évvel, addig a reformátusok csupán 1889-től gyakorolhatták vallásukat saját templomukban.

A mezőgazdasági termelésből élő település a szántóföldjein búzát, a napsütéses dombok szőlőföldjein jó minőségű bort termeltek. A vallási ellentétek elsimulása után a falu társadalmi élete is új lendületet kapott. A civil szervezetek sorát az Önkéntes Tűzoltó Egyesület nyitotta, de felekezeti énekkarok és gazdakör is alakultak.

A második világháború a községben súlyos károkat okozott.

Az 1974-től Dunaszentmiklóssal közös tanács igazgatása alatt álló Szomód csak a rendszerváltás után, 1990-ben vált ismét önállóvá.

Az 1960-as évekbeni felmérésekhez viszonyítva a lakosság iskolázottsága meghaladja a megyei mutatókat. A településen lakók közül minden negyedik érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik, de jelentősen nőtt a diplomások száma is. Ma a munkaképes korú lakosság mintegy négyötöde főként Tatára kénytelen ingázni.

Már építés alatt áll a Szomódot Tatával összekötő 800 méter hosszúságú kerékpárút. A kerékpárút bruttó 66 millió forintos költségből valósul meg. A távolabbi jövőben pedig egy faluház kialakítása szerepel a tervekben.

A falu műemlékei leginkább a barokk kort és az Eszterházyak tevékenységét idézik, hiszen Fellner Jakab építész tervei nyomán épült a római katolikus templom 1775 és 1778 között, míg az itt található szobor a XVIII. század első feléből való. A közeli Betlehem-pusztára az erdészház miatt érdemes kilátogatni, de a református templom kertjében található, műemlékjellegű kőkeresztet is érdemes megnézni.

 Római katolikus temploma 1775 és 1778 között épült barokk stílusban, a kor híres építésze Fellner Jakab tervei alapján.

A rómaiak által épített kőhordó út, melyen keresztül a környék – köztük Brigetio (Szőny) – építkezéseihez szállították a követ. Ma emléktábla jelöli helyét.

A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár helyőrségi lőtere is itt található. 2006 óta a dandár szakértői engedéllyel és szigorú területkorlátokkal végezhet 82 mm-es aknavető-lövészetet is, így nem kell a Várpalota melletti csörlőházi tüzérségi lőtérre menniük.

 A falu határában április- május hónapban mezőnyi foltokban virít a ma már védett apró nőszirom, de tömegesen virít itt a védettséget érdemlő árvalányhaj is.

Elhelyezkedése

Szomód Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 18° 20′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 18° 20′ 30″térkép ▼

Szomód Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Csabdi / Folytatás a posztban

 A település megközelíthető az 1-es főúton Bicskéig, majd tovább északnyugati irányban. A település földúton Gyermely felől is elérhető. A községnekvasútállomása nincs, legközelebb az 1-es vasútvonal bicskei állomásatalálható.

 A település közvetlen környékén az őskorban a vértesszőlősi, közel félmillió éves ú.n. előember jelzi a legkorábbi emberi élet. A vadászatból és gyűjtögetésből élő vértesszőlősi előemberek közel 20 km-re éltek innen. Szinte biztos, hogy élelemszerző vándorlásuk során ezen a területen is megfordultak.

Később Kr. e. 3000 körül Bicske-Galagonyáson élt az új újkőkori ember. Itt három ízben végeztek ásatásokat. Az eredmény 17 sír, több lakógödör és tűzhely, számtalan edény, kovaszilánk, csontgyöngyök, edénytöredékek, megmunkált csont és agancsdarabok, kőeszközök, stb. A csiszoltkő-korszakban a falu területén is éltek, vagy legalább is megfordultak emberek. Erről tanúskodik a csabdi határában lelt csiszolt kőbalta-darab. (A Csabdi általános iskola gyűjteményében). Eddig sem a bronzkorból, sem pedig a vaskorból nem ismerünk biztos adatot arra vonatkozóan, hogy a község területén éltek volna emberek. Pedig ez valószínű. Adatunk csupán kétezer évre nyúlik vissza. Ekkor a kelta eraviscus törzs a mai Esztergom-Buda-Székesfehérvár közötti területet szállta meg. A falu e területen fekszik, s így, mint az a következőkből kitűnik – Csabdi területén is éltek. Régészeti adatok szerint a Bicske melletti Hatvan pusztán és térségében mutathatók ki kelták.

Az Aquincum-Arrabona-Vindobona-i út (Óbuda-Győr-Bécs) a mai Bicskén, esetleg mellette haladt el. Csabdi ennek az útnak a közelében fekszik. Az alább említett régészeti adatok szerint valószínűnek látszik, hogy a római korban, és közvetlenül előtte kisebb település volt az út mellett. Belső Pannóniában általában a rómaiak ott mutathatók ki, ahol előzően is volt élet. Ennek oka, hogy a települések helyét elsősorban földrajzi tényezők szabták meg. A római kori életre már több bizonyítékkal rendelkezünk.

Az 1920-as években az ún. „csabdi malom” irányában az út emelkedését legyalulták, s eközben négyzet alakú, a dolgozók által nem ismert formájú téglákat találtak, amelyek római koriak is lehettek. A legfontosabb római kori lelet egy katonai elbocsátó okmány, ún. diploma – Csabdiról, amelyet 1944 augusztusában Mészáros János és Török László földjén találtak, s amelyet nemsokára a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg. Sajnos, a vele együtt előkerült kerámiát a megtaláló nem vette figyelembe, később szét is törték, és így elkallódott. A megtaláló elmondása szerint a két bronzlap vékony rézsodronnyal volt összekötve, és egy edénybe elhelyezve. Csontok nem kerültek elő, s a környéken inkább csak épületnyomokról beszéltek a gazdálkodók. Ez az eddig ismeretlen római telephely már ezzel az egy leletével is komoly hadtörténeti adatokat szolgáltat a Kr. u. 146. évre, és ezzel kapcsolatban kiegészítést ad Pannóniakatonai vonatkozásaira.

A diplomának mind a két lapja megvan: az egyik teljesen, csupán a szélén találunk jelentéktelen sérüléseket, míg a másik lapnak két sarka hiányzik, ami azonban nem akadályozta meg a szöveg teljes kiegészítését, bár az egyik fele be van hasadva. Az új diploma bronzlapjai 10,8x14,0 cm nagyságúak és 0,8 mm vastagok. Az ép tábla súlya 84,15 gr, a másiké 79,40 gr. Felirata a felső bronzlap külső oldalán a következő: „Imp. Caes.divi Hadriani f.divi Tr(aini) Parthic. n.divi Nervae pron. T.Aeli(us) Hadrianus Antonius Aug. pius. po(nt) max.tr.pot. VIIII imp.II.cos. IIIIp.(p) equit.et.petit. qui milit.in alisv et coh. V(II) q(ua)e appel. I.Ulp.Cont. et I Thr. Victr.et I Ca (n)nanef.c.R. et I. Hisp. Arvac.et III Aug. Thr. Sag. et I Aelia Sag.et I Ulp. Contar. I. Thr. c. R. et II Alpinor et V. Gallaec. Lucens. et IV Vol c. R. et XVIII Vol.c.R. et sunt in Pannon. Super.sub. Pontio Laeliano quinis et vicen.plurib(us) ve stip emerit. dimiss honest.mission. quor. nomin sub scr. sunt civit Roman.qui eorum non haber.dedit et conub. cum uxor quas tunc habuis cum est civit.is data aut cum is quas postea duxis. dumtaxat sing(u)lis a.d. XIV. k. aug. Cn. Terentio Iuniore et (Au)relio Gal (lo.cos.) alae Hispan. Aravacor. cui pra(est) L.Aburnius Severus Heracl. ex gregale Viatori Romani f. Asal(o) descript.et recognit. ex tabu (la area) quae fixa est Romae i(n muro ost) tempéldául divi Aug. ad Mi(nervam)” Ugyanez a szöveg rövidítve is megvan ennek a táblának a másik oldalán, folytatása pedig a hátsó tábla belső oldalán. A hátsó tábla külső oldalán pedig a hét tanú neve olvasható: P. Atti Severi, L. Pulli Daphni, M.Servili Getae, L.Pulli Chremisi, M.Sentili Iasi, Ti.Iuli Felicis, C.Iuli Silvani.

A fenti diploma szövegének magyar nyelvű fordítását a szerző kérésére L. Kovrig Ilona dr., a Magyar Nemzeti Múzeumrégészeti osztályvezetője végezte.

A csabdi római katonai diploma magyar fordítása:

„T(itus) Aelius Hadrianus Antonius, a fenséges, kegyes uralkodó császár, az isteni Hadriánus fia, az isteni Traianus unokája, az isteni Nerva dédunokája, a legfőbb pap, kilencszer néptribun, másodszor legfőbb hadvezér, negyedszer consul, a haza atyja azoknak a lovas és gyalogos katonáknak, akik az alábbi öt lovaszászlóaljban és a hét gyalogzászlóaljban katonáskodtak, amelyeknek a nevei a következők: I. Ulpius ezredes lándzsás lovas zászlóalj, a trákok 1. győztes lovas zászlóalja, a cannanefatok 1. római polgárokból toborzott lovas zászlóalja, a hispániai arvacusok 1. lovas zászlóalja, a trákok 3. „fenséges” ijjász lovas zászlóalja, Aelia 1. ezredes gyalogos zászlóalja, a pannonok 1. Ulpius gyalogos zászlóalja, a trákok római polgárokból toborzott 1. gyalogos zászlóalja, az alpesiek 1. gyalogos zászlóalja, a lucai gallaeciaiak 5. gyalogos zászlóalja, a római polgárokból álló 4. önkéntes gyalogos zászlóalj, és a római polgárokból álló 18. önkéntes gyalogos zászlóalj. Felső Pannoniában Pontius Laelianus parancsnoksága alatt állomásoztak, s akik 25 vagy több évet leszolgálva becsületben el lettek bocsátva, az alulírott nevek közül akiknek még nincs, római polgárjogot adományozott, valamint házassági jogot feleségükkel, akit a polgárjog adományozásakor bírnak, valamint azok is, akikkel később kötnek házasságot: Cananeus Terentius Juniore és Lucius Aurelius Gallus consulsága alatt, augusztus elseje előtt 14 nappal (=Kr. u. 146. július 17.) a Lucius Aburnius Severus parancsnoksága alatt álló ala I. Hispanorum közkatonájának, az azalus származású VITAOR-nak Romanus fiának. Leírva és egyeztetve arról az érctábláról, amely Rómában az Augusztusz Minerva templom mögötti falon volt kifüggesztve.” Az elbocsátólevél kelte: 146. július 17. Az elbocsátólevél tulajdonosa az azalus származású Viator Romanus fia. E fontos római kortörténeti emléken kívül római kori pénzek is előkerültek Csabdi határából, amelyet a gyerekek szedtek össze. Ezek az alábbiak: 1 db CLAUDIUS (Kr. u. 41-45), 1 db VESPASIANUS (69-79), 1 db NERVA (96-98), 1 db TRAIANUS (98-117), 1 db SEVERUS ALEXANDER (222-235), 1 db MAXIMINUS (235-238), 1 db II. CLAUDIUS (268-270), 1 db AURELIANUS (270-275), 2 db CONSTANTIUS (293-306), 6 db CONSTANTINUS (306-307), 5 db II. CONSTANTIUS (323-361), 1 db URBS ROMA (330-336), 3 db CONSTANS (333-350), 1 db I.VALENTINIANUS (364-375), 1 DB valens (?) (364-378), 1 DB GRATIANUS (375-385) (István Király Múzeum, Székesfehérvár). A 25 római érem is fontos dokumentuma, hogy Csabdi területe lakott volt a római korban. Amit a Kéri-kútról ismert római épületnyom is bizonyít.

Csánki Dezső kutatásai szerint a község régi középkori neve: Chopol (Csapol) volt. E nevet Károly János próbálta magyarázni, szerinte valószínűleg a lecsapolt bicskei nagy tótól kapta.

Az első okleveles adat 1274. január 11-én kelt, amikor a székesfehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte CHOPOL-i Johahynus feleségének Bothond comes nővérének hitbére és nászajándéka fejében CHOPOL-ban bírt földjéből 25 márkát érő részt adományozott, s ezt a földet felesége testvéri szeretetből testvéreinek, a nevezett BOTHOND comes fiainak, Péter és János comeseknek, meg Gergely mesternek ajándékozta örök jogon, s ugyanakkor Johahynus a földjéből a 25 márka értéken felüli részt örök áron 60 márkáért eladta Bothond fent nevezett fiainak.

1291. augusztus 2-án kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan előtt bizonyítják, hogy CHOPOL és HOLMOD földekben a CHOPOL-i Marcellus fia János öröklött részeit 60 márka örökáron eladta Bothond comes fiainak, Péter bánnak és János comeseknek.

Egy 1344-ből származó oklevél bizonyítja Csabdinak Bicskével való összefüggését, ami különben abból is kitűnik, hogy mind Csabdit, mind Bicskét ugyanazon Botond-család leszármazottai bírták.

1344. augusztus 12-én a család tagjai Visegrádon, Miklós nádor előtt a családi birtokra vonatkozólag egyességet kötöttek. A budai káptalan a nádor parancsára az egyességet létre is hozta, s a beiktatást el is végezte. Az osztozás tárgyát képező ősi birtokok között van Csapoly, a mai Csabdi is.

1392. szeptember 9-én kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte Farkasfalvai Frank fia Mihály fia: Tamás a maga és felesége Dorottya asszony nevében, aki Bychei (Bikcse=Bicske) Mihály fia Miklós özvegye volt, nyugtatja Bykche-i Mihály fia: Istvánt, miután az feleségének első férje Miklós után, aki István testvére volt, annak Bykche, Zentlazló (Szentlászló), Chapul (Csabdi) és Sarul birtokokban volt birtokrészei után kijáró hitbért és nászajándékot illetően teljesen eleget tett.

1419. április 2-án kelt oklevél szerint Zsigmond király Bykchei István fia: László udvari familiáris sok érdemeiért, valamint az ő János, Pál, Jakab és Péter nevű testvérei pestmegyei birtokaiért a Bykche-i vámért és Zentlazló meg Csapul helységekért neki adományozza örök áron a Nyitra megyei Zerdahely várát, meg Zerdahel, Chalad (Csalad) Kalmanfalu, másként Byllie és Nemeche birtokokat.

1426. évben Zsigmond király idejében Csabdi Tata városnak tartozéka gyanánt szerepek, majd később mint Vitányvár kiegészítendő része említtetik. Ez utóbbi állítás valódiságát bizonyítja II. Ulászló király 1508-ban február 25-én Budán kelt levele, amelyben utasítja a budai káptalant, hogy Kanizsai György-öt Csókakő és Vitány-vár-akba és tartozékaikba iktassa be. A beiktatási jelentésben mint Vitány-vár tartozékai felsoroltatnak: Bicske, Szentlászló és Csabdi.

1432. év január 24-én kelt oklevél szerint a pozsonyi káptalan bizonyítja, hogy előtte Bykcsei István fia Bykcsei, másként Zerdahelyi Péter a maga, János és Pál édestestvérei, István, Péter és Orbán fiai, valamint más társai nevében eltiltotta Zsigmond királyt Bykcse, Zentlazló és Chapol helységek elidegenítésétől. Rozgonyi István temesi comest és másokat pedig annak megvételétől, zálogba vételétől, elfoglalásától.

1443. június 10-én kelt oklevél szerint I. Ulászló király kiváltság-levele, amelyben Bykcse, Zenthlazlo, Chapol és Sarol helységekre pallosjogot adományoz. A megnevezett birtokok urai sohasem éltek ezzel a jogukkal, hanem a büntetést átváltoztatták más formára.

1440. december 23-án írt oklevél szerint Ulászló király értesíti a fehérvári káptalant, hogy Rozgonyi István, azelőtt temesi comes fiának: Jánosnak érdemei elismeréséül neki adta a Komárom megyei VYTAN várat, annak összes tartozékait köztük Chapolt is.

1459. szeptember 18-án kelt oklevél szerint Mátyás király a budai káptalant értesíti, hogy Rozgonyi János tárnokmesternek hűséges szolgálatai elismeréséül, Rozgonyi Raynoldus temesvári comesnek és Rozgonyi Osvald királyi lovászmesternek adományozta Chokakew (Csókakő) várát, valamint Bykche birtokot, valamint a hozzátartozó két prediumot: Sewchthelek és Zaár birtokot, valamint Chapol és Zanthlazló birtokot. A középkori életre fényt vet az alábbi okleveles adat: Panaszt tett II. Ulászló előtt a fejérvári keresztesek parancsnoka, László, mind a saját, mind pedig rendje nevében aziránt, hogy az elmúlt 1491. évben nemzetes Dorottya úrnő, Rozgonyi János özvegye és fia felbujtására tisztjeik: nemes Csuthy Pál, Dorogi Tádé, egy sereg emberrel, több falu népével, legnagyobbrészt jobbágyaikkal felfegyverzetten és erőszakkal a keresztesek felsőcsuti birtokára törtek és onnét 5 db. ökröt, tehenet és 2 borjút elhajtottak, s azokat Vitány várában elzárták és visszaadni nem akarják. Részt vettek pedig ebben a hatalmaskodásban a következők: Bychkéről 36 ember, Zentlazlóról: Dobozí Imre és János, Kys Ágoston és Luzya Mátyás. Chapolról: Olasz János és Lőrinc, Sánta Péter, Olah Dömjén és Somogyi Imre.

Különösen Csabdi lakóinak neveire ez a legkorábbi okleveles adatunk.

1662-ben I. Leopold okleveléből az tűnik ki, hogy Csabdi elszakadt Bicskétől és mások birtokába került. Ez az oklevél ugyanis úgy szól, hogy a Fejér megyében lévő: Eörs, Mánya, Csabdi, Csonka-Tebe, Ecz, Bolczatelke és Saágh pusztákat, valamint más, a Pest és Tolna megyében létező helyeket, mint amelyek állítólag gazdátlanok volnának (pedig ez időben Bicskét a Batthyány család bírta) királyi adományul Szeghi János Komárom megyei alispán és Drahosoczy András nyerik el. A beiktatásnál azonban, amelyet a győri káptalan végzett, Zichy-Újfalusi Zichy István nevében annak tiszttartója Capodi István Csabdit és Pátyot illetően ellene mondott a beiktatásnak.

1669. évben I. Lipót egy birtokösszeírás alkalmával Csabdit, mint Tata-vár tartozékát említi.

1680-as évek végén, s a 90-es évek elején, a törökök kivonulásakor Csabdi és Vasztély is, mint a környék többi községe is – elpusztult.

Vasztély

Eredetileg Básztély volt a neve, és tulajdonosa a Básztéj (?) család volt. A lakosság egy része még ma is Básztéjnak nevezi. Az Árpád-kor-i oklevelek BOZTYH-nak, BOZTECH-nek, BOCHTUCH-nak írták.

1240-ből ismerjük először a BOZTYH falubeli Renold-ot tehát a történetileg kimutatható családi őst.

Származása ismeretlen, ismeretlen a község nevének eredete is.

A mai Vasztély-t (BOCTUCH-t) 1271. augusztus 20-án 2 királyi asztalnokmester, a lovászok comese, szolgagyőri ispán II. István-tól kapta jutalmul. Ha feltételezésünk igaz, akkor a Boztyh-Boztech-Boctuch név feltétlen összefüggésben van Renold származásával, tevékenységével. Renoldot francia származásúnak gondoljuk és lakótornyáról (franciául Bastille) nevezhették el a települést, mivel természetesnek tartjuk, hogy hajlékot építtetett magának, s mivel jobbágyai még a RENOLD nevet sem igen tudták, de annál inkább megjegyezhették a Bastille-Básztij-Básztéj nevet, az épülő toronyerőd francia nevét! Innen nyerhette később a falu is nevét, majd a faluról maga a család a családi nevét. Ha feltételezésünk igaz, akkor ennek a 13. század 40-es évei előtt kellett bekövetkezni, hiszen 1240-ben már Boztyh a falu neve.

1450 tájáig a vagyoni vonatkozású oklevelekben mindig csak I. vagy II. Renold-ot írnak az okmányok.

Ettől az időtől kezdve a leányági Rozgonyi család a birtokos.

Feltételezések szerint Básztij, a mai ún. toronyház a 220 méter magas várdomb oldalában épült.

Ma füves, bokros a környéke a még megmaradt alapfalat a föld teljesen befedte. Méretei: hossza 11 méter, szélessége 7 méter. Az alap vastagsága 75 cm. A Toronyháznak hány szintje volt nem állapítható meg, de az igen, hogy a környék vízhordta köveiből (mészkő, homokkő, tégladarabok stb.) épült.* Az 1300. évtől kezdve Báztéj Renold II. és gyermekei, aztán egy Báztéj-leány: Vech (Vécs) Zuárd javára.

1325. évben Károly Róbert király alatt Rénold Gyula leánya Anna margitszigeti apáca, rokonát Vech Vécs Miklóst anyja jegybéréért és a maga leány-negyedééert perli.

1326. évben Vech Vécs Mikós fiai Báztéj Rénold I. volt nádor fiaival és oldalági leszármazottjaival perlekedvén, arra a megállapodásra jutnak, hogy két márkát fizetnek II. Rénold Gyula fia leányának, akinek halála után ezt az összeget a néhai I. Rénold leánya, Anna margitszigeti apáca örökli.

1326-ban Rozgonyi László fia, Péter 50 márkát nem fizetett meg Báztéj Rénold I. özvegyének és két leányának.

1331-ben Báztéji Salamon ispánt ismerünk.

1335-ben Károly Róbert király utasítja az ország összes bíróságát, hogy Báztéj László fiát, Pétert az emberölés és birtokfoglalás, valamint Amadé és fiai ellen és Kopasz nádor idejében elkövetett kártételekért kereset alá ne vonják.

1335 – 1339 közötti években a Báztéj leszármazottak egyenes és oldalágai között hosszadalmas birtokperek és nehézkes egyezkedések folytak.

1344. évi augusztus 12-én azon osztálynál, amelyet a Bicskei család tagjai: Bicske és Szentlászló birtokokra nézve megejtettek, Báztéj Jánosnak Salamon nevű fia mint királyi ember (szolgabíró) szerepelt.

1369-ben Báztéji Mihályról hallunk egy bicskei birtokper során.

A Vasztéllyal kapcsolatosan említett nevek hosszabb időn át más vidékeken lévő birtokügyekkel kapcsolatosan is említtetnek.

15. században oly híres Rozgonyi család egyik ága, János és Rénold nagy szerepet játszott Bicske és Csabdi életében.

1453. február 2-án kelt oklevél szerint László király bizonyítja, hogy figyelembe véve Rozgonyi János erdélyi vajdának ésRozgonyi Rynoldusnak meg Oszvaldnak, a székelyek comeseinek, de éppen úgy boldogult testvérüknek, Rozgonyi Lőrincnek hűséges és érdemszerző cselekedeteit, akik, mint ifjak, nagy buzgósággal és vitézséggel szolgálták Zsigmondés Albert királyokat, mind a csehországi hadjáratokban, mind másutt, de a katonain kívül másfajta szolgálatban is nem kímélve sem személyt, sem vagyont, ha az ország érdekéről volt szó: a négy testvér-atléta vitézségével nagyban emelte a királyi udvar fényét.

Majd Erzsébet királyné idejében, amikor kívülről a törökök szorongatták az országot, belülről pedig pártvillongások, sőt párharcok ütötték fel a fejüket, amikor olyan sokan pártoltak el a királynétól, Rozgonyi János személyét és atyai örökségét is veszélynek téve ki, tántoríthatatlanul kitartott a királyné mellett.

Reynoldus pedig szintén a kirélyné szolgálatában szenvedett fogságot és súlyos sebeket.

Amikor pedig a királyi családhoz hű Szepességiek és Kassa vidékiek az elszaporodott gonosztevők miatt oly sokat szenvedtek, akik azokon a területeken valóságos erődítményeket emeltek, úgy, hogy hadat kellett ellenük vezetni; mások mellett Rozgonyi Lőrinc is csak megfékezésre indult embereivel Hunyadi János kormányzó seregében, akinek akkor kapitánya volt és a latroknak Zeech városában lévő egyik főfészkét több hónapon át megszállás alatt tartotta, ahol az ellenséggel több ütközetet győztesen vívott meg, amíg egy golyó ki nem oltotta életét, de az erődítmény végül is kénytelen volt magát megadni és így ő halálával sok ártatlan ember életét mentette meg.

Rozgonyi Lőrinc halála után a három testvér hol együttesen, hol külön-külön részt vett Hunyadi Jánosnak majd minden hadjáratában, akár a török ellen vonult, akár a belső lázadások lecsillapítására, és így hozzájárultak az ország megvédéséhez, amikor az ország területe még meg is növekedett a határmenti vazallusok visszatérésével és hozzájárultak az ország belső megbékéléséhez is. Mindezeknek a jutalmazásaképpen nekik adja a Fejér megyei Withan várát, Bánhida és Zaár birtokokat Fejér megyében a vámmal, Chapol és Zentlazló birtokokat, Gerda és Kwrth peridiumokat, mind a Withan vár tartozékai.

Egy 1524. évi szeptember 12-én kelt oklevél szerint II. Lajos király Bátori András és felesége, Rozgonyi Katalin kérésére a királyi jogot adományozta neki az elhunyt Rozgonyi István összes birtokaiba, köztük Bicske, Szentlászló, Csabdi birtokokba, és beiktatására a budai káptalant küldte ki.

A török uralom és újjáépülés a török után

A 150 éves török uralom idejéből semmi írásos forrás nem emlékezik meg Csabdiról.

Elpusztulása arra az időre esik, és nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy pontosan a török-magyar végvár-rendszer sávjában feküdt.

Zsámbék, Vál, Vitány, Tata török és magyar katonái erősségeikből, váraikból állandóan a környékünkön portyáztak. Sőt,Buda, Esztergom, Komárom és Székesfehérvár várait ostromló, felmentő seregek is többnyire a Bicskénél húzódó főútvonalon haladtak, így válik érthetővé községünk elnéptelenedése is.

1686-1688-as felszabadító harcok után csak 1724-ből ismerünk adatot az új élet megindulására. A községünk története szempontjából rendkívül fontos román kori emlékünk sajnos ma már szinte teljesen elpusztult; maradványa a híres csabdi templomrom.

A második világháborúban

1944. december 24-én érkeztek meg a faluba a szovjet csapatok, innentől Csabdi frontfalu lett, a lakosság kénytelen volt elhagyni, és Felcsút, Gyúró, Bia, Tata, Baj és Tarján községekbe irányították őket. Az evakuáltak csak a legszükségesebb holmijukat tudták magukkal vinni. A három hónapig tartó harcok során a község hatszor cserélt gazdát, majd végül 1945. március 22-én hallgattak el a fegyverek. A falu 204 lakóháza közül 100 teljesen tönkrement, az iskola és a református templom leégett. A harcok alatt a községben 37 polgári lakos vesztette életét, a frontkatonák közül 32-en haltak meg. A hajléktalanná lett családok ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat, amíg valamilyen fedelet kerítettek a fejük fölé. Sok család hónapokig lakott pincékben, amíg követ fejtett, vályogot vetett, fát termelt, hogy építkezni tudjon.

1945. március 22-e után lassan újra benépesült a falu, a tanítás az iskola helyreállítási munkálatai miatt csak szeptemberben indulhatott meg. Két tanteremben 6 osztály (67 gyermek) tanult váltott műszakban.

Nevezetességei

• Templomrom
• Vasztilvár

Tündérvölgy

A Tündérvölgy egy családi- gasztro- és sportfesztivál. Az ötlet Veszelovszki Zsolttól származik. A Tündérvölgy Csabdi és környékének, elhelyezkedéséből, völgytelepülés létéből eredeztethető fantázianeve. A fesztivál kitűzött feladata a falu és környéke kulturális, gasztronómiai és turisztikai értékeinek bemutatása az érdeklődőknek. A szervezésbe az egész falut bevonják. Helyi termékek árusítása, helyi szolgáltatások bemutatása a történik.

Elhelyezkedése

Csabdi Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 18° 36′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 18° 36′ 49″ térkép ▼

Csabdi Pozíció Fejér megye térképén

Dunakeszi / Folytatáshoz kattints a posztra

 Dunakeszi város Pest megyében, a Dunakeszi járás központja. A Duna túloldalán elhelyezkedő Budakalász várossal megosztva a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik.
Budapest közvetlen szomszédságában, a Pesti-síkságon fekszik a Duna bal partján, annak kavicsos törmelékkúpján. Keletről Fót, délről a főváros, nyugatról a Duna (Szentendrei-sziget; Horány), északról pedig Göd határolja.

A török hódoltság végéig

Dunakeszi környékén az újkőkortól találtak letelepedési nyomokat. Egy kb. háromezer évvel ezelőtt itt élő nép deszkalapokkal, kosárfonattal, kivájt szilfatörzsekkel bélelt kútjai meglepően jó állapotban maradtak fenn. A római hódítás előtt kelták vándoroltak a környékre.

A rómaiak 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmaták jazigoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot(Uscenum) említi. A településtől délre, a Dunatól indul el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi.

1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, többször betelepítették a falut és a Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokaik központja is volt. Dunakeszi ispáni központból irányíttatta Wattay I. Pál helyettes alispán többek között pomázi, budakalászi, gubacsi, soroksári, pestszentlőrinci, csömöri, rákosszentmihályi, oszlári, nagykovácsi, csobánkai, solymári, tázlári, kiskőrösi birtokait.

A kiegyezésig

Az oszmán uralom alóli felszabadításkor Wattay János a váci járás szolgabírájaként és a Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye első kuruc alispánjaként irányította a települést. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. A Wattay család birtokában 1731-ig volt a település, de 1714 után bérelte Orczy István több évig. 1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. Az ekkor – Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete nyomán – megszületett urbárium úrbéri szerződései rögzítették az itt lakó jobbágyok kötelezettségeit; ezek később a paraszti földbirtoklás alapjául is szolgáltak. Az urbárium kedvező hatást gyakorolt a község fejlődésére, mivel az országos átlagnál kisebb terheket rögzített, s gondoskodott a betelepülőket megillető birtokosi segélyekről és kedvezményekről. Név szerint felsorolta az akkor itt lakó családokat. II. József idején készült el a falu első részletes katonai térképe. Az 1785-ös népszámlálás szerint 740 lakosa volt. A szomszédos Alag ekkor még gyéren lakott puszta volt, a későbbi város, Újpest, pedig még nem létezett. 1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovaregylet.

A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés.1846-ban készült el Magyarország első vasútvonala Pest és Vác között. Az első szerelvény – amelyen Kossuth Lajos ésSzéchenyi István is utazott – csak Dunakeszin állt meg.

1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték.

Az I. világháború végéig

Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. A hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízmű-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelő. 1901-ben felépült a községháza (a mai városháza). 1901–1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1906-07-ben három főúri család és a Magyar Lovar Egylettámogatásával megépül a nepomuki Szent János kápolna.

1910-ben Alag önálló község lett, az összes adót létesítményei után a Lovaregylet fizette. Új községházát és iskolát építettek. A lovászok nagy része Tiszaszőlősről és Tatáról költözött Alagra. Angliából trénerek és zsokék érkeztek. Az alagi lakosok nagy része a lovaregylet alkalmazásában állt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fő. Túlnyomó többségük a környező földeken paradicsomot és zöldségfélét termelő paraszt. Az 1918-as nagy spanyolnáthajárványnak itt csak 3 áldozata volt, ami a község viszonylagos zártságával, a fővárostól való még igen kis mértékű függésével magyarázható.

A II. világháború végéig

Az iparosodás kezdetét a MÁV Főműhely építése jelentette. A konzervgyár elődjét az 1910-es évek végén építették. Két angol tréneré volt az a 7 holdas terület, ahol a kis üzemben a termelés megindult. Kezdetben paradicsom, zöldborsó, szilva, cseresznye, meggy, birskörte feldolgozása és savanyúság készítése volt a fő profiljuk. A gyárat a Merkúr Bank finanszírozta. Az 1930-as években az őslakosság körében még mindig a mezőgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építő betelepülők kivétel nélkül a környező üzemekbe bejáró ipari dolgozók köréből kerültek ki.

Dunakeszi, Kisalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erő. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezőgazdasági terület volt. Alagon a lovaregylet alkalmazottai – idomárok, hajtók – nagy összegeket kerestek, ebből nagy villákat építettek. Ezzel szemben az alacsonyabb beosztásban dolgozók közül sokan nyomorogtak. 1931-38-ban a lovaregylet támogatásával épül meg az alagi Szent Imre templom.

Zárt rész volt az első ütemben az 1920-as években 126 lakással megépített vagongyár lakótelepe, ami az egyébként még teljesen falusias jellegű település első kisvárosi jellegű része, nagyrészt csatornázott magyaros eklektikus emeletes épületeivel, saját templommal, iskolával, színháztermes művelődési házzal. Ez a dolgozók számára anyagilag segítséget jelentett, de egyben azt is, hogy minden embert erős ellenőrzés alatt lehetett tartani. Ennek ellenére a főműhelyben dolgozók és a környéken lakók körében baloldali csoportok alakultak ki. A főműhelyben dolgozó baloldali munkások és műszakiak megakadályozták, hogy a front közeledtekor a műhelyben található gépeket a visszavonuló német csapatok elhurcolják. A németek a községet ki akarták üríteni, de a lakosság nem volt hajlandó elhagyni otthonát, ezért csak a leventekorú fiúkat vitték el. A konzervgyárat 1940-ben a Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. vette meg.

A községben 100 főt meghaladó zsidó közösség is élt, őket 1944-ben deportálták.

A II. világháború után

Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Dunakeszit és Alagot) 1950 elején újraegyesítették. 1950 októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa.

A településen az ipart 1945 után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte.

Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelőszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezőgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. 5000 hektáros területe Dunakeszitől az Ipolyig terjedt. Felszámolása előtt több mint 35 üzemágat működtetett. Egyik jelentős tulajdona volt például a tihanyi Tourist Center.

A városiasodás útját az 1957 utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bővült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hűtőház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdőszoba térelemeket is. 1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyára. Elsősorban exportra kerülő bogyós gyümölcsöket dogozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromfi-, a hal- és a tejipar termékeit. Kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bőripari szövetkezet 1948-tól, az építőipari kisszövetkezet 1952-től, a Posta betongyártó üzeme 1949-től, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-től működik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta.

Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Dunakeszit 1970. január 1-jével nagyközséggé, 1977. április 1-jével pedig várossá nyilvánították.

Lovassport

A dunakeszi lovassport története 1889-ben kezdődött, amikor a Magyar Lovar Egylet – első elnöke gróf Széchenyi Istvánvolt – megvette Alagpusztát és a legnagyobb birtokosként a Szent Mihály templom kegyura lett. A lovaregyletnek korábban nem volt saját tulajdonú versenypályája, s a versenyeket a fővárosban bérelt területeken rendezték meg. Az egylet elnöke1890-ben gróf Batthyány Elemér – a mártír miniszterelnök fia – lett, s ekkor kezdődtek meg az alagi építkezések angol mérnökök bevonásával. A terület korábbi birtokosa, gróf Károlyi Gyula (1837–1890), Batthyány Elemér unokatestvére volt. A gyepesítést Angliából hozatott tarackmaggal oldották meg. Az első futamot már a következő évben, 1891. április 12-énmegtartották, amik 1893-tól rendszeressé váltak az Alagi Díj megalapításával. A vízműhálózatot is kiépítették három víztoronnyal, aminek következtében Alag lett az ország első községe, ahol teljes volt az ivóvízhálózat. A fejlődés következtében 1896-ban már új pályát építettek, amit április 5-én avattak fel. A következő évben tízezer fenyőfát telepítenek a homok megkötése és a levegő tisztítása érdekében, majd 1898-ban megépül a Pavilon épülete.

Egy évtizeddel az alapítás után az itteni trénerek kezéből kikerülő lovak már rangos német, angol, francia versenyeket nyertek. Minden magára valamit adó istálló jelen akart lenni, s Alag akkori peremvidékei beépültek istállókkal. A lovassport ellátására egy major szolgált, amihez svájci tehenészet, három kertészet, gabona- és takarmányföldek, 40 hold barackos és szilvás, valamint két erdőgazdaság tartozott. Helyi specialitás volt a homokon termesztett lovaregyleti spárga, amit még Bécsben is árultak. A gyümölcsaszalóban előállított alagi csemegét pedig még angliai fogadóirodákban is árulták. A lovaregylet segítséget nyújtott 1901-ben az új dunakeszi községháza felépítéséhez, majd 1910-ben megépítette az akkor önállósuló Alag új községházát. A következő évben támogatta az alagi népiskola megépítését is.

A Tanácsköztársaság után, amikor a pesti lóversenypályát felszántották, a magyar lovassport központja Alagra költözik.1921-ben megrendezik az első Magyar Derbyt. A pesti pályát 1925-re sikerül újjáépíteni, ekkor a versenyek nagy része elkerül Alagról, és a trenírozás válik fő feladatává. A lovakat vonattal szállították a versenyekre Svájctól Angliáig, a szerelvények napi rendszerességgel közlekedtek. Fénykorában Alagon 600-nál több ló volt, a világ legnagyobb tréningközpontjai közé számított, a nemzetközi szaklapok rendszeresen beszámoltak a legjobb lovak edzéseredményeiről, az itteni zsokék teljesítményéről. 1935-ben az ún. kilences Bizottmány megalapítja a Nagyalagi ménest.

A világháború után vége lett a virágzásnak a magántulajdon korlátozása miatt. Jelentős károk keletkeztek, sok istálló romba dőlt, a lovak többsége elkallódott. 1945-ben a földosztás során a lovaregyleti földek kétharmadát államosították, s a szovjet hadsereg is elvett egy darabot a repülőtér céljára. 1947-ben az egylet újraindítja a pesti versenyeket és az alagi tréningtelepet.

1951-ben Magyar Lóverseny Vállalat néven államosítják a lovaregyletet. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, európahíres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg.

1989-ben újjáalakul a Magyar Lovar Egylet. 1994 óta ismét van verseny Alagon. Dunakeszin minden tavasszal megrendezik az alagi lovasmajálist.

Látnivalók

Szent Mihály-templom

A főváros felől a főúton érkezőknek először a Szent Mihály-templom kéttornyú épülete kerül a szeme elé, amely uralja a városképet. A több, mint 250 éve (1756-ban) épített, majd 1944-ben bővített neobarokk stílusú templom a város fő építészeti értéke.

A Szent Mihály-templomtól két perc gyaloglásra található a művészi kidolgozású Hősök Szobra, amely az első világháborús áldozatoknak állít emléket.

Kegyeleti Park 

A városba látogató számára érdekes látnivaló lehet a Fő út mentén fellelhető, a város szépen gondozott régi temetője, a Kegyeleti Park. Legrégebbi sírköve 1841-ből való. A parkban található a város '56-os emlékműve a Gólya is, amely Lengyel István munkája. Szintén a parkban található a XVIII. században épített Szent István király kápolna, amely a falusi barokk kápolnák egyik szép példája.

Duna part

A Duna-partra leérve kellemes perceket tölthetünk a sétányon, ahol hangulatos éttermek, cukrászdák is várják a folyó szépségében gyönyörködőket. A Horányi rév közelében található a város római kori emléke, a limes erődrendszerének egyik maradványa. A terület feltárása és bemutathatóvá tétele most van folyamatban.Ugyancsak a Duna-partról indul az a kerékpárút, amellyel akár Szobig is eljuthatnak a városba érkező turisták.

Késő római kikötő és révhely

Duna sor 28-32. A jellegzetes római kikötőerődök – egy központi és két saroktoronnyal – jellegzetes példánya, aminek helyenként 140 cm-es magasságig megmaradtak a falai. Ilyen erődök alkották a Duna balparti (azaz az ellenséges területre eső) contra castrum-ok sorát, aminek ezen tagját I. Valentinianus császár rendelte el.

DVSE 

A Duna-partról és Rév úton visszatérve a DVSE sporttelepén teniszklub várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat.

Jézus Szíve-templom 

A Fő útról a Béke útnál lekanyarodva találjuk az 1942–1944 között épült Jézus Szíve-templomot, amely az előtte lévő sétánnyal szép látnivaló. A Jézus Szíve-templom körüli utcákban találjuk a '20-as években épült, gyönyörű szecessziós kivitelezésű házakkal tarkított műhelytelepi lakónegyedet.

József Attila Művelődési Ház 

A Műhelytelep központjában áll a József Attila Művelődési Ház, számos kiállítás és kulturális rendezvény színhelye. A művelődési ház főbejárata előtt találjuk városunk szülöttének, a költő Gérecz Attilának az emléktábláját.

Szent Imre-templom 

A vasút túloldalán, Alagon, a róla elnevezett téren magasodik az 1935–1939 között épült Szent Imre-templom, az ország első "levente temploma". A neoromán hatású épület fő érdekessége Zsolnay cseréppel kirakott tornya és szép, a kora keresztény bazilikákra hasonlító belső architektúrája.

A Városháza

1901-ben épült az akkori Községháza a Magyar Lovar Egylet támogatásával.

Alagi lóversenypálya és tréningcentrum

Alagon járva nem hagyhatjuk ki a tréningközpont és a 118 éves lóversenypálya megtekintését. A versenypályán ugyan jelenleg nem zajlanak futamok, de a legjobb hazai versenylovak továbbra is itt edzenek, köztük a világhírű Overdose. A tréningközpont nagyszerű lovaglási lehetőséget biztosít az ide látogatóknak.

A lóversenypálya mellett található a város vitorlázó- és sportrepülőtere, ahol két repülőklub várja a repülni vágyókat: az Opitz Nándor Repülőklub és a Malév Repülőklub. A repülőtéren vitorlázó sportrepülés és sportpilóta képzés is folyik mindkét klubban. Itt van a Magyar Vitorlázórepülő Keret bázisa is. A repülőtéren számos gépet megtalálhatunk. A gépekkel sétarepülést is tehetünk, tervezhetünk családi kirándulást AN-2, Z43, Wilga, valamint vitorlázó repülőgép típusokkal.

Az utóbbi időben az önkormányzat az itt működő sportklubok ellehetetlenítésén fáradozik, így ezek fennmaradása kétséges.

Dunakeszi-alsó

Érdemes kitérőt tenni Dunakeszi-alsó felé is, ahol az Alagi-majorban rálelhetünk egy XIII. századból származó templomromra. A szépen rendbe hozott romépület Dunakeszi középkori temploma volt.

Árpád-emlékmű

A Szent Imre téri körforgalomban kapott helyet a civil összefogásból megvalósult emlékmű, mely kompozíció az egységet, az összefogást jelképezi.

Elhelyezkedése

Dunakeszi Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 38′ 11″, k. h. 19° 08′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 11″, k. h. 19° 08′ 31″ térkép ▼

Dunakeszi Pozíció Pest megye térképén