Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében különös építményt
rejt az erdő. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak hívták,
napjainkban Taródi-várnak nevezik
A várban lakórészeket is kialakítottak. Az északi lakórészben találjuk a
vár nagytermét, amelyet XIX. századi bútorok és régiséggyűjtemény,
valamint a vár építéstörténetét bemutató tablók töltenek meg. A déli
lakórész alsó szintjén egy régi szőlőprést helyeztek el, az emeleten
lakást alakítottak ki. A várudvaron fürdőház és kert is található. A
várudvar közepén ásott kút 3 méter átmérőjű és 15 méter mély. Dupla
falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet le az aljára,
ahonnan egy 10 méter hosszú, 70 cm széles és másfél méter magas titkos
alagút indul.
A vár XX. század végén épült. De miért is épít valaki a második
világháború után, a szocializmus éveiben egy várat? Taródi István így
fogalmazza meg a választ a Soproni Taródi-vár építéstörténetéről írott
munkájában: "A munka szeretete és lendülete fűtött, éreztem a felemelő
érzést, amit a munka jelent számomra. A munka hevében nem is
gondolkodtam azon, hogy milyen súlyos követ cipelek a csigalépcsőn
felfelé, a szűk helyen a mázsás kődarab súlyos koloncként nehezedett
rám, de végül, mikor legyőztem, és helyére került, éreztem, hogy az
akarat a legnagyobb erő a világon."
A vár ura és építője Taródi István volt, aki alacsony, vékonydongájú, 56
kilós férfiként 150 vasúti kocsira való követ és téglát épített be a
falakba. Kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel
telkére az építőanyagot. Minden szabadidejében a várat építette, több
mint 50 éven keresztül. Reggel 5 órakor már rakta a köveket és délután a
munkahelyéről hazatérve folytatta azt. Legtöbbször egyedül dolgozott,
néha felesége, gyermekei vagy egy-egy ismerőse segített a faladatokban.