Sopron műemlékei / Folytatás a posztban

Csomakőrös / Folytatás a posztban

 A falu Kézdivásárhelytől 21 km-re délre, Kovászna központjától 3 km-re délnyugatra a Kőrös-patak partján fekszik.

 A falu eredeti neve Kőrös volt, a falu nevének előtagját 1898-ban nagy szülötte, Kőrösi Csoma Sándor emlékére kegyeletből kapta.

 1464-ben Kewres néven említik. A falu lakói híres szitakötők voltak. 1910-ben 619 lakosából 7 kivételével mind magyarok voltak. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 451 lakosa volt, 450 magyar és 1 román.

Látnivalók

• Itt született 1784-ben Kőrösi Csoma Sándor ázsiakutató, nyelvész, szobra 1972 óta a falu központjában áll. A kultúrotthonban levő emlékszobában Kőrösi Csoma kiállítás tekinthető meg.
• Református temploma valószínűleg 14. századi eredetű, 1779-ben újjáépítették, majd 1815 és 1830 között átalakították.

Elhelyezkedése

Csomakőrös Pozíció Románia térképén

é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 26° 09′ 24″

SZŐNY-Kállay Ödön emlékpark / Folytatás a posztban

 Kállay Ödön (Komárom, 1879. október 1. – Szőny, 1960. május 27.) Szőny jegyzője és történetírója.

 Kállay Tivadar néptanító és zetényi Csukás Mária gyermekeként született. Tanulmányait az 1889/90-es tanévben a komáromi bencés gimnáziumban, ahol több éven át ösztöndíjas volt. Családja mellett itt kapta az első inspirációt a régiségek megbecsüléséről, köszönhetően osztályfőnökének, Gyulai Rudolflatin-magyar szakos tanárnak. Tanulmányai befejezte után 1901-től segédjegyző a szőnyi községházán. 1907-től helyettes jegyző, 1913-tól adóügyi jegyző lett. 1941-ben betegsége miatt nyugdíjaztatta magát.

 Lakásán római régiségeket tartott. Kezdetben csak magánszorgalomból, az első világháború után azonban Alapy Gáspár komáromi polgármester megbízásából gyűjtötte a régiségeket. Terveik szerint ideiglenesen az új városházán, majd a kultúrpalotában nyert volna elhelyezést a gyűjtemény. Ez azonban nem valósult meg. A gyűjtemény a Nemzeti Múzeumba, majd a tatai Kuny Domokos Múzeumba került.

Az „Adatok Szőny történelméhez" című kézirat 1996-ban nyomtatásban is megjelent. 2007. április 1-jén egykori munkahelye, a régi községháza falán emléktáblát helyeztek el, melyet ifj. Pénzes Imre helyi születésű szobrász készített.

Tófalu / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Tarna folyó völgyében, Egertől délnyugatra, Mezőkövesdtől nyugatra,Kápolna északi szomszédjában fekvő település.

A település a megye középső részén, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Területe hordalékkúp-síkság, a tengerszint feletti magasság a 200 m-t nem éri el.

Az éves csapadék 550-600 mm, az évi középhőmérséklet 10°C, az évi napsütéses órák száma 1950-2000.

A gyenge lefolyású terület vizeit a Tarna és a Kígyós-patak gyűjti össze.

A természetes növényzet elsősorban lágyszárú fajokból áll. Erdőterülete csekély. Állatai kisvadak és madárfajok.

 Helyén, a debrői völgyben egykor Tótfalu állt, mely az Aba nemzetségből származó Debreiek birtoka volt. Nevét 1352-ben említették először a Debreiek birtokaként. Később 1417-ben, 1438-ban és 1446-ban Tothfalu néven fordult elő az oklevelekben. 1417-ben, Debrei Miklós örökös nélküli halála után Zsigmond király megengedte Kompolthi mesternek, hogy elfoglalja Tothfalut. 1438-ban azonban miután a Debreiek hűtlenségbe estek, itteni birtokukba a Rozgonyiakat iktatták be. A török időkben az 1552-ik évi és az 1554 évi adóösszeíráskor az elpusztult helységek között szerepelt. 1564-ben itt csak 4 portát írtak össze és az összeírásokban a helység neve Tottfalu, Totfalu és Thotfalw alakokban fordult elő. Az 1635-ik évi összeírásban fél, 1647-ben is fél, 1675-ben fél és 1686-ban ismét fél portával volt felvéve. Ezekben az összeírásokban Tótfalu és Tóth-Falu néven szerepelt.

Az 1693-ik évi összeírás szerint II. Rákóczi Ferencnek, 12, gróf Erdődy Györgynek 8 jobbágytelkét említették itt. A Rákóczi-szabadságharc után a török időkben meggyérült lakosságú faluba Tófalu környékéről, osztrák tartományokból, Gyetváról és Gácsról érkeztek a betelepülők. A 18. században Tófalu fejlődött.

Az 1741-ik évi összeírás szerint báró Grassalkovich Antal személynök és a Radvánszky család birtoka volt. 1848-ig a debrői uradalomhoz tartozott. 1876-ban gróf Károlyi György elsőszülöttségi hitbizományt alakított a debrői uradalomból, mely utána gróf Károlyi Györgyre, majd gróf Károlyi Mihályra szállt.

A 20. század elején Heves vármegye Egri járásához tartozott. 1910-ben 919 lakosából 918 római katolikus vallású magyar volt.

A második világháborúban németek felrobbantották Tófalu régi templomát.

A község szinte teljesen egybeépült Aldebrővel, a két községet a Kígyós-patak választja csak el. 1950-ben egyesítették is őket Tódebrő néven, de 1958-ban ismét különváltak, bár ezután is közös tanácsuk volt egészen 1990-ig. A két községnek ma is vannak közös fenntartású intézményei, mint például az Aldebrő területén található Általános Művelődési Központ, ami az általános iskolát és óvodát egyesíti.

Tófalu – Hadtörténet

A mai Tófalu területén (többek között egy 1783-ból datálható térkép által is igazoltan), állt Csal vára, a hozzá tartozó településsel, Csala/Cseliváraljával. A várat 1417-ben említi először okleveles forrás, mint a Debrei II. Makján leszármazottainak birtokát. A 15. század folyamán a tulajdonjog a Rozgonyiak kezére kerül, majd az 1500-as évek elején Perényi birtok lesz. Pusztulása Hatvan török általi elfoglalása (1544) és Eger sikertelen ostroma (1552) közötti időszakban történt.

Török hódoltság

1550-ben már a törököknek is adózik. 1552-54 között a török pusztítás hatására néptelen lett, de 1564-re újra benépesült. Lakott falu 1576-ban. 1596-ban – Eger elestekor – elpusztult, és még két év múlva is néptelen, ezt követően újra benépesült. 1683-86 között a Bécs ostromára induló török-tatár megszállás során, majd Eger blokádja idején (1687) – kiürítés miatt –egy évtizedre néptelenné vált. 1696-ban már néhány zsellér lakja.

Rákóczi-szabadságharc

1603-ban Rákóczi Zsigmond – a későbbi erdélyi fejedelem – vásárolja meg a debrői uradalmat. Tófalu is Rákóczi birtok lett. A Tarna mentén haladó fontos út okán (Sirok és Eger felé) feltételezhetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem hagyta a település érintetlenül (rabló portyák, pestis).

1848-49-es szabadságharc

A községben 1848 májusa és októbere között 53 férfit vettek lajstrombanemzetőri szolgálatra:

Adátsi (Adácsi András)	Inklovits György ifj.
Bíró Benedek	Inklovits József
Csernák Sándor	Karsay János
Dajkó Ferenc	Kerek Mátyás
Drahos János	Kováts (Kovács) István
Drahos Mihály ifj.	Kováts (Kovács) József
Farkas András Báró	Molnár József
Farkas Antal ifj.	Molnár Mátyás
Farkas János Buda	Nagy Imre
Farkas József Bence	Nemtsik (Nemcsik) György
Farkas Márton ifj.	Orosz János
Farkas Máté János	Potsay István ifj.
Farkas Mátyás ifj.	Potsay János
Farkas Mihály felső	Simon János
Farkas Pál ifj.	Snajder (Schneider) István
Farkas Tamás	Szabó András id.
Gulyás Mátyás id	Szabó Gergely
Gulyás Mátyás ifj.	Szabó István ifj.
Gyetvai (Gyetvay) Antal	Szabó János
Horváth (Horvát) János 38 éves	Szabó János alsó
Horváth (Horvát) János 25 éves	Szabó János felső
Horváth (Horvát) Mihály	Szabó József
Hutter János	Uzelman János
Hutter József	Uzelman Márton
Hutter Pál	Viltsik János
Ignátz (Ignácz) János	Viltsik Márton
Inklovits G. György

 1849. február 26-án a 14 órakor elkezdő ún. kápolnai csatában a császáriak közül a Csorich-hadosztály Colloredo-dandárja támadta a magyar állásokat Tófalu irányából is.

A kápolnai csata második napján február 27-én reggel 8 óra tájban Tófalu irányából az osztrákok centruma elterelő hadmozdulattal, szemből pedig tüzérségi előkészítéssel megkezdte Kápolna támadását. A császári Coloredo vezérőrnagy dandára 9 ágyúval vonult Tófalu ellen. Dembinski ekkor 10 löveget irányított a veszélyeztetett pontra. Az ellenség visszahúzódott a Tarna túlpartjára. Az egész nap folyamán és a délutáni órákban is Máriássy sakkban tudta tartani a Tófalu felől átkarolással kísérletező Wyss- és Coloredo-dandárt. Jóllehet a térségből induló olasz 16. Zanini gyalogezred II. zászlóalja, miután átgázolt Kápolna irányába a mocsaras réten (Hangács), végül megadta magát. A Poeltenberg vezette magyar csapat is délután 2-3 óra körül kénytelen volt visszavonulni, ha nem akarták, hogy az ellenség elvágja a visszavonulás útját éppen Tófalunál.

Tófalu keleti határában a tüzérségi állások helyén, a Honvédhalmon 1998 óta emlékmű áll.

Nevezetességek

• Honvédhalma emlékmű - A felrobbantott búcsújáró hely ismét kiépül. A helyszín egy magaslat, amely a kápolnai csatában központi szerepet töltött be. Itt volt a honvédparancsokság, mivel innen a csatateret be lehetett látni. A hagyomány szerint az elesett honvédokat itt temették el. A hely fontosságát egy bővizű kút is emelte, ami valószínűleg jó szolgálatot tett a csata idején. A helyszín a Kápolna-Kerecsend közti 3-as útról közelíthető meg, a 3-as úton található pihenőhelytől Tófalu felé indulva a földúton. A földút 3-as út felőli részén, a kiindulópontnál kereszt található.
• Római katolikus templom. 1950-ben épült Szentháromság tiszteletére felszentelt.
• Páduai Szent Antal szobor. 1908-ban készült. A faragott, festett kőszobor lábazatos oszlopon áll. A lábazaton felirat. Az egyszerű fehér oszlopra helyezett festett kőszobor Szent Antalt ábrázolja: barna szerzetei ruhában, tonzúrás hajviselettel, kezében a gyermek Jézussal.
• Első világháborús és második világháborús emlékmű a temetőben. A háborúkban elesett falubéliek nevét őrzik az emléktáblák.
• Emese álma - Honfoglalási emlékmű 1996-ban készült alkotó: Sebestyén János fafaragó. A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából állíttatott a templom melletti közparkban.
• 1956-os emlékmű
• Mária-szobor a templomkertben. A kis barlang hátsó talapzatában a mai napig látható a II. világháborúban a németek által felrobbantott templom két volutás épületdísze.

Elhelyezkedése

Tófalu Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″ térkép ▼

Tófalu Pozíció Heves megye térképén

Ostffyasszonyfa / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Rába völgyében, a vele párhuzamosan futó Lánka-patak mellett, a Cser északnyugati pereménél találhatjuk a több mint 900 lakosú községet. Határa fekvésének köszönhetően két eltérő arculatú részre tagolódik. A Rába és a Lánka-patak közötti, többnyire lapályos ártéren leginkább réteket, legelőket és szántóföldeket találunk. A Rábát sűrű erdősáv, és árvízvédelmi töltések kísérik. A másik, délkeleti határrész itt-ott meredekebb peremekkel szegélyezett, enyhén emelkedő sík felszín, melynek kavicsos talaját erdők borítják, több helyen szántókkal és rétekkel megszakítva. Nem szeli át fontosabb közlekedési út a települést, legkönnyebben Celldömölk felől, Kemenesmihályfán keresztül, vagy Sárvár irányából közelíthető meg. Vasútállomása is van, a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon, azonban az állomás a falutól mintegy 5 km-re, Lánkapuszta mellett található. A 86-os és 84-es főúttalálkozásától mintegy 11 és fél km-re keletre fekszik.

 Ostffyasszonyfa a Kemenes-vidék történelmi emlékekben egyik leggazdagabb települése.

A közeli, verescseri kavicsbánya területén a kora bronzkori időkből származó makói kultúra településének részletei kerültek napvilágra. A bánya környékén kelta telepnyomok is mutatkoztak, sőt, még egy Árpád-kori falu maradványai is előkerültek. A Törökdomb - népi elnevezése ellenére - talán egy őskori temetkezési hely lehetett.

A települést először 1346-ban említették Azzunfalva néven. A közelben folyó Rábán már ekkor egy jelentős rév volt, amelynek a későbbi századok során hadászati jelentősége is lett. Ekkor fahidat készítettek, melynek helyére a 19. században épült vashíd. Miután ez a második világháborúban elpusztult, az 1960-as évek végén építették a jelenlegi hidat (Ragyogó-híd). A falu első ismert birtokosa Lökös János volt, kit a 14. században fej- és jószágvesztésre ítéltek. Elkobzott birtokait így a kun eredetű Osl nemzetség kapta meg, kiknek leszármazottai lettek az Osttfyak. Rajtuk kívül, elsősorban rokoni kapcsolataik révén később a Csornai, az enyingi Török, a Zichy és a Vidos családok is szereztek itt részeket. A község nevében az Osttfy előtag egyértelműen korábbi birtokosaira utal, míg az utótag eredetére két magyarázat is van. Az egyik szerint a királyné tulajdona volt, a másik szerint Szűz Mária emlékét őrzi. Ezt látszik erősíteni egy 1758-as forrás, amely szerint volt itt egy csodatévő Mária-kép, amelyet 1620-ban menekítettek át a Sopron vármegyei Osliba.

Ostffyasszonyfának volt egy régi vára, amely 1250 körül épülhetett a Rába és a Lánka-patak mocsaras környéke által védett területen. Ostffy Ferenc idejében a vár neve Kígyókő-vár volt. 1403-ban a várat a Garaiak lerombolták, annak okán, hogy Ostffy Ferenc Zsigmond király ellen lázadt. A ma embere e vár területét Csonkavár néven ismeri. Ostffy Miklós esztergomi nagyprépost kérésére engedte meg V. László király, hogy az Ostffyak lerombolt kígyókői váruk helyett új várat építhetnek. Ez a vár a Cserdombon épült 1456 táján. (E várhoz kapcsolódik az első iskola létrejötte is 1596 körül.) 1466-ban a Kanizsaiak fosztották ki, és elvitték az összes itt található oklevelet. Jelentősége megnövekedett a török támadások idején. 1538-ban 10 főnyi állandó őrség védte. Ebben az időben alakították ki érdekes erődítményrendszerét. Ennek lényege az volt, hogy a kastély közelében található templomot is beépítették az egész erődöt körülölelő falba, így az is része lett a várnak. 1571-ben az Ostffy örökösök felosztották maguk között.1664-ben egy környéket érintő nagyobb török támadást követően került sor az utolsó felújításra, amikor a környékbeli települések jobbágyaival javíttatták ki a falakat. A vár pusztulásának oka a vallási békétlenség volt. A reformáció felélénkülésekor a földesúr, Ostffy Miklós ugyanis menedéket adott a kor egyik jelentős evangélikus prédikátorának, Szenczi Fekete István püspöknek. Az ő kiadását követelte tőle Kollonich kancellár. Mivel Ostffy erre nem volt hajlandó, Győrből és Pápáról rendeltek ki csapatokat a várkastély elfoglalására. Az uralkodó, I. Lipót parancsára az erősséget 1680-ban felrobbantották, ekkor magának a várúrnak is menekülnie kellett. Ostffy birtokait elkobozták, de azokat az 1681-es Soproni Országgyűlés határozata alapján visszakapta. A pusztításnak azonban nemcsak a kastély, hanem a templom is áldozatául esett. A romos falak építőanyagát a következő évtizedekben széthordták, ma csak az egykori várkert és a kút, néhány méter várfal és a még feltáratlan kripta maradt meg belőle. A lerombolt templom sekrestyéje, a szentély falainak egy része, és a kripta maradt meg. Ezt építtette újjá 1753-ban Vági Mihály kenyeri plébános. Ma ez a templom a katolikus gyülekezet temploma, melyben a keresztelő medence, is az eredeti Ostffy (szárnyas sasláb) címerrel díszített. Sajnos a várral együtt az iskola is elpusztult.

 A török csak akkor hódoltatta a falut, amikor Pápát uralmuk alatt tartották, bár időközben többször is kísérletet tettek az adóztatásra. A fontos utak mentén elhelyezkedő település mezővárosi rangot kapott, amelyet egészen a múlt századig megtartott. 1683-ban Osttfy Miklós a falu határában található Bánta-hegyet átengedte a jobbágyoknak szőlőművelésre. A 12 évi hegyvámmentességet követően a közeli Mihályfa és Sömjén hegytörvényét tette kötelezővé saját birtokán is.

1839 májusától szeptemberéig a faluban élő rokonainál, Salkovics Péter mérnöknél lakott Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor. A mérnök és Petőfi apja, Petrovics István közeli rokonok voltak. Salkovics Mihály, a mérnök öccse egy vállalkozásához Petrovics Istvánt kérte fel kezesnek, de mivel a hitelt nem tudta visszafizetni, Petőfi szüleinek minden vagyona elúszott. Mihály ekkor beajánlotta mérnök bátyjához, aki ígéretet tett, hogy vállalja a költő további taníttatását. Így Salkovics Péter mérnök gondoskodott a 16 éves fiúról. Úgy tervezték, hogy két saját gyermekével együtt taníttatja, de talán az ifjúnak a szomszédos Csöngén élő Csáfordi Tóth (Széppataki) Róza iránti, köztudomásúvá lett vonzalma miatt erre nem kerülhetett sor. Együtt töltötte a nyarat másik rokonával, Orlay Petrich Somával is, aki később megfestette portréját. Több verset írt itt, amelyek a későbbi nagy költő szinte első próbálkozásai voltak. Ősszel tovább kellett mennie Sopronba, de a tervezett tanulás helyett katonának állt be. Petőfi emlékét őrzi a Ragyogó-hídon és az egykori Salkovics-házon elhelyezett tábla. Ennek a háznak az udvarán található egy kőasztal, amelyen állítólag verseit írta. A művelődési házban, - amely előtt a költő szobra is áll - emlékszobát rendeztek be, amelyben a Petőfi-relikviákon kívül láthatók Berzsenyi Lénárd Olmützben készített börtönrajzai is.

A község 1872-től körjegyzőségi székhely volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth Lajos szavára Ostffyasszonyfa és a környékbeli falvak egy zászlóalj huszárt állítottak fel. Ostffyasszonyfa neve úgy is be van írva a szabadságharc történetébe, hogy Vidos Márton huszárkapitány és Ostffy Sándor is részt vettek benne.

Az első világháború szomorú emlékhelye az ostffyasszonyfai hadifogoly-temető. A vasútállomással szemben Földvárpuszta területén létesítettek hadifogolytábort 1915-1918. között. A tábor összesen 197 fa barakkjában, fennállásának alig 4 éve alatt összesen 160400 orosz, olasz, román, francia hadifoglyot őriztek. Egyszerre mintegy 30-40 ezer ember fért el. A tábort vízzel, villannyal és csatornákkal is ellátták. Többféle műhelyben dolgozhattak, saját tábori pénzt használhattak a foglyok. Bár önálló, nagyméretű kórháza és jelentős egészségügyi személyzete volt, az időnként kitörő járványoknak több, mint tízezer áldozata fekszik a közeli temetőben. 1918. novemberében feloszlatták a tábort, a hadifoglyok visszatérhettek hazájukba. A tábor szomszédságában létesítettek hadifogoly-temetőt. Hivatalos kimutatás szerint 10600 sír van a temetőben. A tömegsírokon számozott betonkövek jelzik az eltemetettek helyét, az egyes nemzetek sírparcelláin emlékművek vannak és van egy központi emlékoszlop is. Az egykori tábor helyét a mára beerdősült területen már csak néhány nehezen megtalálható betonfal-maradvány őrzi.

Ostffyasszonyfa mai evangélikus temploma 1914-1916 években épült jelentős alapítványi (Takács Lajosné hagyatéka), Dr. Ostffy Lajos tervei alapján és anyagi támogatásával, a hívek adományából, mintegy 55 ezer korona összköltséggel. A templom felszentelésére 1917.december 2.-án került sor A község első világháborús emlékművét 1938-ban emelték, amikor a korábbi evangélikus harangtornyot bástyaszerű építménnyé alakították. 1983-ban helyezték el a második világháború áldozatainak emléktábláját. A harmadik oldalon Kocsis József koronaőrnek állítottak emléket.

Ostffyasszonyfa kapcsán meg kell említeni még Derkovits Gyula szombathelyi festőművész édesapját, aki itt született.Czencz János festőművész 1885-ban ugyancsak Ostffysszonyfán született. Neves személyek mellett a magyar korona és a koronázási jelvények is "jártak" Ostffyasszonyfán. Budapestről való elszállításukban, mint koronaőr, Kocsis József, volt ostffyasszonyfai lakos is részt vett. A koronát a Budai Várból először Pannonhalmára, majd Veszprémbe és innen Kőszegre kellett vinni. Útközben Kocsis József koronaőr Ostffyasszonyfán meglátogatta testvéreit, így járt a korona vándorútján a faluban.

1997-ben nyílt meg a település határában a Pannónia-Ring, a 4740 méter hosszú, autós, motoros gyorsasági pálya. Már első működési évében sok versenyzőt és látogatót vonzott. A Ringben márciustól október végéig rendeznek versenyeket, edzéseket a főleg nyugati autós és motoros klubok. Az intézmény különböző nemzeti és nemzetközi bajnoki futamoknak is helyt ad.

Nevezetességei

• Petőfi-relikviákat őriz a művelődési házban berendezett emlékszoba: a 16 éves Petőfi Sándor 1839 májusa és szeptembere között a faluban élő rokonánál, Salkovics Péternél vendégeskedett. A költő itt beleszerelmesedett a szomszédos Csöngén élő Csáfordi Tóth Rózába, akihez több verset is írt.
• Pannónia-Ring: az 1997-ben épült autóverseny-pálya osztrák tulajdonú.
• Vörös-kastély
• Ostffy-kastély

Elhelyezkedése

Ostffyasszonyfa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 19′ 33″, k. h. 17° 02′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 33″, k. h. 17° 02′ 35″ térkép ▼

Ostffyasszonyfa Pozíció Vas megye térképén