Kehidakustány

Deák-kúria

Kehidakustány Zala megye északi részén, a Zala folyó észak-déli völgyében, annak két partján (a nyugatin Kehida, a keletin Kustány községrész) terül el.

Két észak-déli mellékút szeli át a települést. Az egyik, a fontosabb Zalakomár–Zalacsány–Zalaszentgrót közti 7352-es mellékút a nyugati oldalon, Kehidát érintve húzódik, a másik a keleti parti településeket összekötő 7335-ös út, amely a kustányi településrészen halad végig. A falu két része között két híd biztosítja az átkelést. Autóbuszok Keszthely és Zalaszentgrót felől szolgálják ki.

Kehidakustány területén legkorábban a bronzkorban alakult ki állandó település. Később, a kelták lakták a vidéket. Az avarok jelentős települést hoztak létre itt. A községben két gazdag temetőt is feltártak. 1941 előtt három község volt a mai Kehidakustány területén: Kehida, Kustány és Barátsziget.

Kehida az Árpád-kori Zala vármegye központi területén feküdt, továbbá stratégiai szerepe volt, hogy itt volt a legdélebbi zalai átkelés – mivel a délebbi területek mocsarasok voltak –, így már korán jelentős településsé fejlődött.

Első említése 1232-es, amikor is itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A „Zalán inneni és túli” serviensek ítélkeztek a veszprémi püspök és Ogusz bán ügyében. A 13. és 14. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt, de a Hédervári és a Szentkirályi család is rendelkezhetett némi földterülettel.

1441-ben a Kanizsai család a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt.

Barátsziget 1941-ben lett be Kehida része.

Kustány Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult három községrész (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány más-más családok birtokába került.

A 16. században a török támadások folyamatossá váltak, így 1554-ben a földesurak erődítménnyel látták el udvarházukat, majd később jelentős várrá alakítottak azt. Védelmi funkciót 1588-ig látta el sikerrel, amikor is a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is.

A két falu a 17. század elején lassan ismét benépesült, és, bár a törökök többször portyáztak a területén, Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. 1681-ben a Hertelendy család lett a falu földesura. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a 18. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártak.

1757-ben házasulás révén jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt. Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került.

1895-től 1974-ig erre haladt a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy-vasútvonal, melyet 1909-ben Türje, Bérbaltavár, Rum irányába egészen Szombathelyig akartak meghosszabbítani, de nem jutott rá elég pénz. A vasút megérkeztével komoly polgárosodási folyamat indult meg Kehidán: több kereskedő és mesterember jelent meg a településen. 1924-ben a részben kiparcellázott Károlyi-birtokon egy mezőgazdasági iskola nyílt meg, amely a környék egyedüli kistelepülésen működő középiskolai létesítménye lett.

Az 1960-as évektől lassú elvándorlás jellemzi a két települést, amely a 70-es években gyorsult, mivel megszűnt a környéket kiszolgáló vasútvonal, illetve 1977-ben a mezőgazdasági szakiskola is.

Nevezetességek

• Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő: Minősített kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos vizét a kénes gyógyvizek csoportjába sorolták, radont nem tartalmaz. Mozgásszervi, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, bőrgyógyászati problémák ellen ajánlott.

Kehida műemlékei:

• A barokk stílusú Deák-kúria Kehidán áll a Kúria u. és a Dózsa Gy. u. sarkán (Kúria u. 6–8. – Dózsa György u. 6–8.). Helyrajzi száma: 88/2–5, műemlékvédelmi törzsszáma 6512. Az épületben múzeumot rendeztek be: "A haza bölcse, Zala büszkesége" című állandó kiállítást Deák Ferenc születésének 200. évfordulójára állították össze. Deák Ferenc mellszobrát (Zala György, 1928) az épület udvarán helyezték el.
• Szent Miklós-temetőkápolna (román stílusú). Helyrajzi száma: 045/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6511.
• Gyümölcsoltó Boldogasszony temploma (barokk). Helyrajzi száma: 77/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6510.

Kustány műemlékei:

• A 19. században ácsolt, 1987-ben helyreállított római katolikus fa harangláb a Hunyadi úton, egy járdaszigeten áll, és lécrácsos kerítés veszi körül. Helyrajzi száma: 612/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6513. Hét, ferde támaszokkal merevített oszlopa gerendarácsra áll, fölöttük deszkával fedett sátortető, a tetején kettős kereszt. Egy harangja van.
• A gótikus templomrom a falu külterületén, a zalaparti erdőben áll. Helyrajzi száma: 0376/2, műemlékvédelmi törzsszáma 8894.

A Zala völgyében álló, keletelt, téglafalazatú templomot a 14. században emelték. Ma már csak nyugati homlokzatának egy része, valamint az északi és a déli fal egy-egy kis szakasza áll. A nyugati homlokzat egy része az oromfal magasságáig megmaradt; a csatlakozó É-i és D-i falszakasz jóval alacsonyabb. A nyugati homlokzat középtengelyében nyílt egykor a kapu, felette konzolpárról induló torony csonkja látható, két oldalán csúcsíves vakívsor töredékekkel. A nyugati falon barokk és középkori boltozat maradványai vehetők ki. A középkorban Alsókustány (avagy Egyházaskustány) plébániatemploma volt; papját megemlíti az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék. A török időkben erősen megrongált templomot a 18. században helyreállították, majd a 19. században pusztulásnak indult.

Elhelyezkedése

Kehidakustány Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 50′ 36″, k. h. 17° 05′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 36″, k. h. 17° 05′ 40″térkép ▼

Kehidakustány Pozíció Zala megye térképén

Lipót / Folytatás a posztban

Önálló község a Szigetköz közepén, a Duna jobb partján. A szigetközi (1401. számú) útról Hédervárnál vagy Darnózselinél letérve közvetlenül, míg Halászitól Püski és Dunaremete érintésével közelíthető meg. Mosonmagyaróvártól keletre 15 km, Győrtől nyugatra 24 km távolságra fekszik.

 A nyelvtudomány, valamint a helytörténészek egybehangzó véleménye szerint a falu egy Lipót nevű személyről neveztetett el, aki a település egykori birtokosa volt. Haller János szerint Lipoldt mosoni polgárnak IV. Béla 1264-ben adományozta a területet; tény viszont, hogy neve 1237 táján „Lypoldt” formában előfordul már egy oklevélben – sőt egyes kutatók egy 1216. évi említést is ismerni vélnek. A 14-15. századból több okleveles említése is ismert: 1377-ben például „Lypolthfalva” néven a Héderváry-család birtokaként említik.

1521 után a többi szigetközi birtoktesttel együtt Lipót is Bakics Pál kezére került, a „Bakicsok” dűlőnév – Hédervár és Lipót között – e korszakot idézi. Az I. Ferdinánd hűségére visszatérő Héderváry István 1542-ben visszakapta birtokait, így Lipót ismét Héderváry-birtok lett. Lakossága közben – a földesurak vallását követve – protestáns lett, majd az 1630-as években rekatolizált. A háborús pusztítások, valamint az árvizek miatt a nép többször is kénytelen volt a Duna szigeteire menekülni, hogy a vész elmúltával újra felépítse faluját – esetleg újabb, biztonságosabbnak vélt helyen. Lipót község három helyéről tudunk:

• a legrégibb falu emlékét a „Falu-sziget” dűlőnév őrzi a mai főág túlsó partján;
• a második falu a mai nagy holtág zugában volt, a Macska-sziget dűlő környékén, itt kerültek elő a régi templom, valamint a házak maradványai;
• míg a harmadik telephely a mai falu, a pusztítások miatt többször újjáépítve.

A falut ért pusztítások hosszú sorából ehelyütt csak néhányat említenénk. 1658-ban, 1784-ben, 1831-ben és 1849-ben kolerajárvány, 1684-ben és 1688-ban pestisjárvány tombolt a faluban – az utóbbi egy év alatt mintegy 200 áldozatot követelve! Így nem csoda, hogy az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv mindössze 241 lakost említ Lipóton, míg az 1785. évi urbárium 9 nemes család mellett 14 örökös jobbágy, valamint 17 házas zsellér famíliát jegyez.

1809-ben nemcsak a franciák átvonulása sújtja Lipót lakosságát, de az árvíz is – ez utóbbi teljesen elpusztította a falut! Nagy hamarosan újjáépült, sőt fejlődésnek indult. Lipót 1884-ben került – a szomszédos községekkel együtt – Moson vármegyéhez. Egyházilag Hédervár filiája lett, világi anyakönyvezés szempontjából a mosondarnói (andaui) körjegyzőséghez tartozott.

 A falu régi lakossága a vízhez alkalmazkodva főként a „vízből” élt. HalászaI halászbokrokba tömörültek, a kifogott halat – a leghíresebb fajta a viza volt – bécsi és pozsonyi piacokon értékesítették. Sok embernek adott megélhetést az aranyászat: 1831-ben az óvári harmincadvám adatai szerint 39 aranyász élt Lipóton, de a 20. század első felében is működtek még néhányan. Híresek voltak a falu vízimalmai is: 1782-ben 8, 1885-ben 6 volt található. És többen keresték kenyerüket révészkedéssel, hajóvontatással, később hajózással is. A felsoroltak miatt nagyon nagy hatással volt a falu életére a Duna 1885-ben megkezdett szabályozása, hiszen a lakosság jelentős része foglalkoztatásának megváltoztatására kényszerült: a régi mesterségekkel felhagyva földműveléssel, állattenyésztéssel, kertészkedéssel kezdett foglalkozni. A századforduló táján virágzó falut – 1900-ban 1007 katolikus és 11 zsidó lakja – érzékenyen érintik az 1910-es évek eseményei: az első világháború 28 hősi halottat követelt a közösségtől, Trianon pedig nemcsak piacai jelentős részének elvesztését hozza, de határából mintegy 800 holdnyi erdőt és legelőt a szomszéd államnak ítél, ami az állattenyésztés visszaesését is magával hozta.

Részletesebb leírásunk 1929-ből van a településről. Ekkor Lipót 812 főnyi lakossága 154 házban él, 2900 kh. területéből 1186 szántó, rét 98, legelő 282, erdő 672, kert 5, nádas 30, egyéb pedig 550 katasztrális hold. Homokos, kavicsos, kötött és vizenyős talaján főként búza, rozs, árpa, zab, tengeri, bur-gonya és répa terem. A községben Önkéntes Tűzoltó Egylet, Levente Egyesület, valamint Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet működik. Jelentős ez idő tájt már a Lipóton élő mesteremberek száma is: 1938-ban a 691 földművelő mellett 84 főnek már az ipar ad megélhetést.

A második világháború 17 életet követelt Lipótról; az 1954. évi nagy szigetközi árvíz pedig szinte az egész falut romba dönti! Így ma egy – a történelme során immár sokadszor – újjáépített település várja a nagy számban idelátogatókat, ez utóbbiakat a messze földön híressé vált, az 1968. évi első fúrások után felszínre törő termálvizének, illetve az arra telepített fürdőjének köszönheti Lipót. Közismert a falu kertészete is.

Lipót lakossága 1996 végén 690 fő, az utóbbi években valamelyest csökkent (1960-ban 710, 1985-ben 723 fő volt). A településen a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépült. Távbeszélő-fővonallal 132 előfizető rendelkezik a községben. A falu óvodájába 21, az általános iskola alsó tagozatába 34 gyermek járt az 1997. évben; a felső tagozatosok Hédervárra járnak át naponta. Lipóton a rendezvényeket is szervező művelődési ház, valamint a benne elhelyezett kb. 4000 kötetes könyvtár nyújt lehetőséget hasznos időtöltésre, míg az alapellátást orvosi rendelő, postahivatal és takarékszövetkezet biztosítja. A lakosság, valamint a vendégek igényeit 6 kiskereskedelmi bolt – közülük 2 élelmiszerüzlet –, vala-mint 14 vendéglátóhely igyekszik kielégíteni.

Nevezetességei

• az I. Szent Kelemen pápa vértanú emlékére szentelt, 204 m² alapterületű templom. Az 1777-ben barokk stílusban elkészült templom fő „híressége egy gyönyörű Maulbertsch-freskó, amit a győri székesegyház festésével egy idő-ben alkohatott a kiváló osztrák művész a Héderváry grófok bőkezű kegyúri ajándékából” – írja Timaffy László. A templom passióképe – Zákonyi Ferenc szerint – a magyaróvári kapucinus zárdából származik; értékes továbbá a szószék oldalán látható dombormű, amely a Jó Pásztort ábrázolja.
• Érdemes megtekinteni a Lipótot Darnózselivel összekötő védett vadgesztenye fasort, valamint a községet északról határoló 68 ha-os Holt-Dunát, a vízimadarak fészkelő- és élőhelyét.
• A faluban sétálgatva megcsodálhatjuk a népi építészet néhány fennmaradt szép emlékét, de megfigyelhetjük a régi településszerkezetet is: a házak apró szigetekre, helyenként mesterségesen összehordott kis dombokra épültek, míg az utcák a régi medrek helyén kanyarognak – így „nagyvíz-kor” ladikkal lehetett a házak között közlekedni.
• Lipóti Termál - és Élményfürdő

Természeti értékei

A község szélén található a fokozottan védett Lipóti-morotvató. A felűződött és feltöltődött Duna-kanyarulat ma már nincsen közvetlen kapcsolatban a folyóval. A morotvában kisebb nyílt vizű részek ékelődnek a nádasok és gyékényesek közé. A vízfelületeket részben lebegő hínárnövényzet borítja: fehér tavirózsa és a sárga virágú vízitök. Madárvilága gazdag: a nádasban telepesen fészkel a vörös gém és egyes években a nagy kócsag emellett költ a barna rétihéja, a búbos vöcsök, a kis vöcsök és a cigányréce.

Elhelyezkedése

Lipót Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 51′ 43″, k. h. 17° 27′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 43″, k. h. 17° 27′ 56″térkép ▼

Lipót Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Komló-Sikonda régi képeslapokon / Folytatás a posztban

Ismerd meg a múltat, és nézd meg a jelent !

Dunaalmás 1900- körül / Folytatás a posztban

Ismerkedj a múlttal és nézd meg a jelent ! Mozdulj ki !!!

 Dunaalmás, dunamenti magyar nagyközség, melynek területe már az ősidők óta megült hely, a hol bronzkori, római, népvándorláskori és a vezérek korából származó leletekre akadnak. Már Szent László összeírásában szerepel; III. Incze pápa pedig 1216-ban Szent László tiszteletére épült templomát is említi. A szentmártoni apátság ősi birtokai közé tartozott és 1223-ban Endre király megerősíti Szent László adományát. 1342-ben Róbert Károly király is megfordult Almáson és innen keltezte egyik oklevelét. A tatárjárás alkalmával néptelenné vált, de 1367-ben Nagy Lajos újra benépesítette és visszavette a benczésektől. 1369-ben Ferencz nevű királyi orvos van említve bérlőjeként; 1405-ben azonban ismét az apátság birtoka és Almási Miklós a bérlője. 1422-1462 közt, villa Almas néven, a komáromi vár tartozéka. 1500 körül a birtokot már a Porkoláb család kezén találjuk. 1529-ben a törökök elpusztították. 1540-ben Erdőhegyi Benedek és társainak zálogbirtoka. 1570-ben népesült újra és ekkor Rév-Almás a neve.

 A török világban a község a zsámbéki basától egy malmot kapott adományban. 1651-ben és 73-ban a pannonhalmi főapát tiltakozik az ellen, hogy a király Puchaim Jánosnak adományozza. 1749-ben Takács János, Ferencz és Judit, Király Kata, Varga János, Mészáros István, Zsuzsánna és Éva szerepelnek a birtokosok között. Később a Zichyek lettek az urai, egész 1853-ig, a mikor a klosterneuburgi kanonok-rend vette meg tőlük. 1815-ben erős földrengés döntötte romba a község egy részét. 1848-ban Klapka seregei itt ütköztek meg a császáriakkal, miközben a községben heves utcai harc fejlődött ki. A lakosok gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Hajdan is, ma is kiváló boráról ismeretes. Említést érdemel a Tata felé vonuló, 956 öl hosszú római töltés. A községben gyógyerejű meleg források vannak. Kőbányája arról nevezetes, hogy a komáromi várat ennek a köveiből építették. A községben két templom van, melyek közül a református templom alapja és egy része átmeneti, csúcsives modorban épült. Hajdan a benczéseké volt és már Istvánffy említést tesz róla, a barátok kolostorával együtt, mely ekkor már romokban hevert. A zsitvatoroki békét is tuladjonképpen e kolostor romjai között írták alá.

 A református anyaegyház itt már 1570 óta áll fönn. 1894-ben a templomot megújították. A római katolikus templom 1754-ben épült. A református egyháznak 1600-ból való érdekes úrasztali edényei vannak, a róm. kath. egyháznak pedig 1750-ből kelyhe és szentségtartója van. A község dűlőnevei közül némelyek figyelmet érdemelnek. Ilyen a Baráthegy nevű, mely bizonyára a benczések hajdani birtoklásának emlékét örökíti meg, a Kuruchányás, mely a kuruc világból maradt fenn, és a Vöröskőalja, melyhez azt a hagyományt fűzik, hogy ezen a részen hajdan nagy almafaerdő volt, melynek piros gyümölcse után nevezték el e részt, és a mely almafaerdőtől vette állítólag Almás is a nevét. A községgel határos volt hajdan Sár elpusztult község is.

  Az almáshoz tartozó ú. n. Akasztóhegy a község régi földesurainak bíráskodási jogáról tesz tanúságot; a néprege azzal hozza összeköttetésbe, hogy Mátyás király egy ízben álruhában járván Almáson, mikor a révészek kompon a Dunán átvitték, gorombáskodtak vele, s midőn ő még erősebben vágott nekik vissza, megkötözték és egy kamrába zárták; de hívei kiszabadították, mire a király a durva révészeket a mostani akasztóhegyen végeztette ki. Ide tartoznak Ádám és Mihály majorok, Homoki, Kőrösi és Parti malmok és a kőbányatelep. Dunaalmás házainak száma 169, lakosaié 1134. Vallásuk róm. katolikus és református, azonban ez utóbbiak vannak többségben. Van postája és vasútja, távírója pedig Neszmély.

 Csokonai Lillájának sírja

 A kénes gyógyvíz szabadon ömlik a Dunába.

Elhelyezkedése

Dunaalmás Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 43′ 47″, k. h. 18° 19′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 47″, k. h. 18° 19′ 18″térkép ▼

Dunaalmás Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Tamási / Folytatás a posztban

Tamási város Tolna megye északnyugati részén, a Somogy-Tolnai dombság területén fekszik. A Kapos folyótól nyugatra eső kistájegységet Kelet-külső-somogyi dombságnak nevezik, ettől keletre pedig a Sió-Sárvíz völgyéig a Tolnai-Hegyhát található. Tamási Külső-Somogy keleti felében van, a Koppány-völgyben.

Megközelíthető a 61-es főúton, illetve az azt itt keresztező (Szekszárdot Siófokkal összekötő) 65-ös számú főúton.

 Tamási nagy történelmi múltú település. E vidék már az őskorban is (bronz- és vaskor) az átlagosnál intenzívebben lakott volt. A régészeti leletek tanúsága alapján a rómaiak korában uradalmi központ jellegű település állhatott errefelé. A középkorban Tamási főúri birtokközpont volt várkastéllyal, és Tolna megye egyik jelentős mezővárosává fejlődött. Tamási mai közigazgatási területén a középkorban hét falu állott fenn. A török terjeszkedés az elsők között pusztította el Tolna megye vidékét. A település a török hódoltság alatt kisebb jelentőségű török várral rendelkezett.

A hódoltság után Tamási ismét városias fejlődésnek indult, a környező vidék vásár-központja lett. A Dél-Dunántúlon a meggyérült lakosság miatt német bevándorlókat telepítettek le, akiknek köszönhetően a térség mezőgazdasága felvirágzott. A német ajkú népesség egy része elmagyarosodott, más része viszont évszázadokon át megőrizte nemzeti kultúráját.

A 19. század végi fejlődés csak részlegesen érintette Tamásit, mivel a vasúti fővonalak elkerülték, miközben akkoriban gyorsult fel például Dombóvár és Bátaszék városias fejlődése. Tamásiban csak helyi jellegű, és főként a mezőgazdasághoz kapcsolódó ipar fejlődött ki. A járási székhely szerepkör hatására fontos igazgatási intézmények települtek Tamásiba.

A város fejlődése a két világháború között lelassult, ezt a város építészeti arculata is tükrözi. Az 1960-as évektől a szocialista vidékfejlesztés idején Tamási új közintézményekkel, lakóteleppel és új ipari üzemekkel bővült, ennek következtében városi címet nyert. Címerét Würtz Ádám rajzolta meg.

Nevezetességek

• Esterházy-vadászkastély (18. század)
• Vadászmúzeum
• Tamási régészeti leletei között megtaláltató a római kori Minerva-szobor, ami jelenleg szekszárdi múzeumban van kiállítva.
• I. Lipót katonai hadjáratai során Tamási kővárát is támadta.
• Nevezetes vadászerdeje, a Tamási vadasparkhoz a kontinens sok részéről érkeztek bérvadászatra.
• Az 1775-ben emelt Miklósvárat 1819-ben átépítették.
• A gótikus művészeti stílusú Rozália-kápolnának szentélyét 1542-ben készítették. Bővítették barokk és romantikus stílusú részekkel. Szobrok kerültek a homlokzatfülkékbe a római katolikus templomban.
• A Rozália-kápolna (Barokk stílusú, más néven Kálvária-kápolna gótikus szentélye 1542-ből való. Többször átépítették: a 18. században barokk, majd 1896-ban romantikus stílusban, berendezése viszont maradt az eredeti barokk.)
• Római katolikus templom (Szent István uralkodásának második felében került sor a templom építésének megkezdésére. Védőszentül Szent Tamás apostolt kapta. Kétszeri átépítésen ment keresztül, ezek alkalmával megváltozott a patrónusa, és Szent István képe került a főoltárra, a korábbi védőszent képe egyik mellékoltárra került.)
• Tamási termálfürdő: Tolna megye jelentős fürdőhelyeinek egyike, kútját 1967-69 között fúrták 2272 méteres talpmélységig, vize 53 Celsius-fokon tör fel, a medencékben 36-38 Celsius-fokos. Hét medence várja az üdülni vágyókat. A strand területén több gyógy- és wellness-szolgáltatás üzemel. Igen magas a víz só-, klorid-, hidrogén-karbonát-, bróm-, fluor- és jódtartalma. Emiatt alkalmas végtagízületi porckopás, degeneratív elváltozások, gerinc- és csípőízületi porckopás kezelésre és nőgyógyászati bántalmak ápolására. A fürdő önkormányzati tulajdonban van.
• Gyulaji erdő
• Pacsmagi természetvédelmi terület – madárvilág

Híres tamásiak

• Cser László jezsuita költő, 1914. december 16-án született. 1933-ban lépett a jezsuita rendbe; 1939-ben saját kérésére a kínai magyar misszióba (Támingba) küldték. A teológiát Sanghajban végezte, 1945-ben szentelték pappá. Rengeteget írt; jó néhány kötete nyomtatásban is megjelent. Egy helyütt „napló-költészet”-ként jellemezte a sajátját, ami „a pillanat, az idő és az időtlen játéka, sugallata, megélése”. New Yorkban, 2004. április 6-án halt meg.
• Csuhaj Tünde tojásdíszítő keramikus 1954-ben született. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kerámia szakon végezett. Tojásdíszítéssel 1990 óta foglalkozik. Liba-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat díszít maratott, fúrt, festett technikával. Hollandiában 2000-ben és 2001-ben és Franciaországban 2003-ban kiállítási első díjat kapott.
• Csallány Gábor (Tamási, 1871. május 10. – Budapest, 1945. január 31.) magyar régész, múzeumalapító igazgató.
• Dávid Ibolya politikus, 1954. augusztus 12-én született Baján. Az általános és középiskolát ott végezte, 1972-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően három évig bedolgozó. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, 1981-ben szerzett jogi oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként került Tamásiba. 1985-től, miután letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje. 1990. július 15-étől főállású képviselő, ügyvédi tevékenységét szünetelteti. 1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak.
• Gőgös Ignác (Tamási, 1893. májusa – Tamási, 1929. július 30.) asztalos, pártmunkás.
• Könnyü László térképész, tanár, költő, író, publicista és irodalomszervező 1914. február 28-án született Tamásiban. 1936-ban a perecsei, 1936-1937-ben a baracsi, 1937-1940-ben az újiregi, 1940-1942-ben a jászberényi állami iskolákban, 1942-1944-ig a nagykátai állami polgári iskolában tanított. Magyarországon több kötet verse, regénye, színműve jelent meg. Betegsége miatt 1973-ban nyugalomba vonult, 1992-ben bekövetkezett haláláig irodalommal és művészetekkel foglalkozott.
• Lippai Tamás festőművész (1946-1990)
• Osvárt Andrea színésznő (1979)
• Túrmezei Erzsébet költőnő
• Würtz Ádám festőművész (1927–1994), 1953-ban végzett a Főiskolán, Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly osztályában.

Elhelyezkedése

Tamási Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 37′ 46″, k. h. 18° 17′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 46″, k. h. 18° 17′ 05″térkép ▼

Tamási Pozíció Tolna megye térképén