Paks (németül: Paksch) város Tolna megyében, a Paksi járás központja. Közel húszezer lakosával Szekszárd után a megye második legnépesebb települése. Történelme az őskori civilizációktól egészen a legmodernebb korig ível, az egykor itt húzódott Duna-menti hadi út évszázadokra jelentőssé tette.Sváb népszokásairól és kiváló halászlevéről messze földön híres. Kisváros létére igen sok rendezvénynek ad otthont, mint például a Gastroblues Fesztivál, a Paksi Harmonika Fesztivál, valamint a Szüreti felvonulás és mulatság. Országos ismertségét legfőképp atomerőművének köszönheti
A város az ország középső részén, a Duna jobb partján, a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél fekszik, Budapesttőllégvonalban mintegy 100 kilométerre délre, a Mezőföldön. Északról az Imsósi-erdő és a Sánchegy (római-kori nevén Lussonium), keletről a Duna, délről az atomerőmű és Csámpa-puszta, nyugatról pedig az Ürgemező határolja. A város legmagasabb pontja a 103 méter magas löszös domb, a Sánchegy, amely tájvédelem alatt áll, mert ez Közép-Európa egyik legnagyobb löszös képződménye. Az erőmű építése előtt tipikus mezőváros volt. Környékén a vadgazdaságoknak megfelelő erdők találhatók; a Duna a halászatra, a tavak halgazdálkodásra teremtenek lehetőséget. Az Ürgemező tájvédelmi terület, ahol védett növények és állatok (madarak, kígyók és kihalóban lévő rágcsálók) élnek.
Közúton az M6-os autópályán, vagy a 6-os számú főközlekedési úton közelíthető meg legkönnyebben, vasúton pedig aPusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonalon érhető el. Lehetséges a vízi úton való elérése is, lévén folyami kikötője is.
A őskőkor után a Kr. e. 6. évezred közepétől, az újkőkortól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon. A Kr. e. 4. évezredben a lengyeli kultúra késői neolitikus - kora rézkori népessége lakott Paks környékén. Az ide érkező emberek fő telephelye a Sánchegy volt. Itt találták a legtöbb leleteket, meg a város környékén, Felső-Biritópusztánál és a Vörösmalom mellett .
A Kr. e. 4-3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencét, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette. Utoljára 2005-ben került elő egy bronzkori harci sisak, amelyet ma a Paks Városi Múzeumban lehet megtekinteni.
Ókor és Pannónia
A Kr. e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelta eraviszkusz törzs foglalta el a Dunántúlt. A Balkán-félsziget lakóival élénk kereskedelmet folytattak, amit az itt talált görög minták alapján öntött kelta pénzérmék bizonyítanak.
Annak ellenére, hogy a rómaiak már Augustus császár uralkodása alatt elfoglalták a Dunántúlt, a tényleges bevonulás csak Claudius császár ideje alatt, Kr. u. 41 és 54 között zajlott e környéken. A hódítással a terület Pannonia provincia része lett a Római Birodalmonbelül. A közeli Dunakömlőd melletti Sánchegyen a 4. században felépített castrum (tábor), a Lussonium, a provincia határát képező erődláncolatnak volt az egyik tagja. A rómaiak később már a védelmi vonalként (védőfalként) funkcionáló limest is felhúzták, aminek maradványai mai is láthatók az Imsósi-erdő peremén, a vasúti töltésről, Madocsa felé haladva. A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.
Középkor
A 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a Longobárd királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntették meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre. A magyarok érkezéséig a különböző átvonuló törzsek folyamatos pusztítása következtében valószínűleg elnéptelenedett a település. I. Szent István király uralkodása idején, az ezredforduló táján keletkezett dokumentumok szerint a Pakstól 10 km-re észak-keletre fekvő Madocsa és a 20 km-re délre fekvő Fadd halászfalvak egyházi birtokok lettek, a köztük lévő területtel együtt. Mivel az egyik 1009-ből származó forrásban nem jelenik meg Paks neve, feltételezhető, hogy a falu akkor nem volt lakott, vagy ha mégis, akkor is csak úgy 15-20 család élhetett itt. Paks neve 1333-ban jelenik meg ismét írott forrásban, egy pápai tizedjegyzékben, ami szerint Lőrinc paksi pap 23 báni dénárt fizetett. Szinte ezzel egy időben (1354) említik az olasz származású Rathold (Rátót) Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet. A Paksy család sokat tett azért, hogy a falucska kiemelkedjen a környék falvai közül és az idő múlásával egyre inkább vezető szerephez jusson a szomszédos településekkel szemben. 1662-ig ez a család, és mivel Paksy Lászlónak csak lánya volt, Anna, akit a Daróczy család sarja vett nőül, így onnantól kezdve ők birtokolták a falut.
Török uralom és a betelepítések
A 16-17. század folyamán a török hódoltság alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók, bár az eredetileg itt élők a folyamatos háborús pusztítások miatt távozni kényszerültek. A falu a végvári portyázások következtében a török időkben többször is gazdát cserélt. A rómaiak által épített hadi út és a Budára vezető dunai víziút miatt a szultánnak szüksége volt a településre, így katonái folyton visszatértek. A török hadsereg palánkvárat épített a Kálvária-domb délkeleti lejtőjén, a mai Bezerédj Általános Iskola helyén. A városból elmenekült ill. kipusztított magyarság helyére rác,török és görög polgári lakosság települt, zömében parasztok és kézművesek. A város pontos török-kori képét nem ismerjük, csak a 17. századi német utazó, Henrik Ottendorf leírásaiból és térképvázlatából, Evlija Cselebi török utazó nyomán szerzett információk alapján tudjuk az egykori épületek helyét megítélni. Az 1686-ban Budáról kiűzött török sereg szeptember közepén, visszavonulása során porig rombolta a városkát, amit újra kellett telepíteni. Ezt először a török átcsapások akadályozták meg, majd az, hogy a Daróczy- és Száraz családoknak, akik a Paksy család után birtokba vehették a területet, különböző okmányokat és rengeteg pénzt kellett kifizetni a községért. Miután a török megszállás alatt és után betelepült rác katonák a 18. század elején eltávoztak, megindult a magyar népesség beszivárgása. Eleinte csak a régi lakosság tért vissza, később az északibb megyékből és az Alföldről más elszegényedett magyar családok jöttek, majd 1720-tól a Dél-Németországból hívott telepesek jelentek meg, így a német Baden-Württemberg tartományból svábok érkeztek, akik a mai Kossuth utca és Rákóczi utca közötti városrészt lakták. A svábok egészen a második világháborút követő kitelepítésükig egyharmadát tették ki a lakosságnak, bár túlnyomó többségük a század végére már elfelejtette nyelvét és magyarnak vallotta magát. Az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén, 1778-ban 70 zsidó család is ide költözött, a későbbiekben ők is jelentős kisebbséggé váltak. Ahogy a svábok, úgy ők is gyorsan alkalmazkodtak a helyi lakosok szokásaihoz és asszimilálódtak környezetükbe, bár vallásukat megőrizték. Így alakult át Paks vallási és etnikai képe.
A Rákóczi-szabadságharc alatt
A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-től kezdve folyamatosan tervben volt egy erődítménnyel védett hídfőállás kiépítése a Duna jobb partján, hogy a magyar sereg azon könnyen átkelhessen és elfoglalhassa a Dunántúlt. A legalkalmasabb Dunaföldvár lett volna, de itt erős osztrák helyőrség tartózkodott, úgyhogy a közeli Dunakömlődre esett a választás. 1705-benBottyán János generális (a „Vak Bottyán”, mivel félszemét a harcokban elvesztette) és Vay Ádám mérnök kiépítette a „Bottyán-vára” néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást és a már meglévő római erődítmény helyén védelmi sáncot, bár összevesztek egymással, mivel Vay hosszan tartó munkálatokat, Bottyán viszont egyszerű, de gyors építkezést szeretett volna. Végül Bottyán javaslata került ki győztesen. Az összetákolt fahídon a Duna-Tisza közéről sikeresen kelt át a kuruc haderő. A hidat a Duna mindkét partján és a Dunakömlődnél magasodó hegyen is védte sánc, így háromrészes erődítményrendszerről beszélhetünk. 1705. június 9-én Bottyán innen indított támadást, de csapatait visszaverték, majd június 19-én Glöckelsperg osztrák ezredes ostrom alá vette a várat és 23-án el is foglalta. Bottyán visszavonult, majd november 4-én Soltnál átkelve rajtaütött a Dunaföldváron hagyott helyőrségen. Innen délnek fordult és bevette a saját maga által épített várat. Annak őrzését ezúttal Hellepront János ezredesre bízta, aki 3000 embert kapott a vár védelmére. Innen ment arra a dicsőséges hadjáratra, amelyben elfoglalta Simontornya várát, majd az egész Dunántúlt. Az 1706-os hadmozdulatok alkalmával Bottyán vereséget mért a déli országrészeket pusztító szerbekre, és a Fehérvárra támadó labancokra, akik bosszúból a Bottyán-vár ellen fordultak. Hellepront és emberei feladták a várat és elmenekültek. A várban maradt civil lakosságot az osztrák zsoldosok lemészárolták és az erődítményt porig rombolták. A hadi helyzet fordulása miatt a várat már nem építették újjá, így az elveszítette jelentőségét, ennek ellenére a kuruc harcok egyik jelképévé vált.
A kuruc-háborútól az 1848-49-es szabadságharc leveréséig
Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk. A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja. Az évszázadok óta tartó háborúk után a béke évei következtek. A város rohamosan fejlődött és areformkor hajnalán a környék egyik legjelentősebb városa lett. Szőlőtermesztése és így bortermelése kirívóan magas nívójú volt ebben az időszakban. A Paksot birtokló nemesség viszont nem csatlakozott a reformkori fejlesztésekhez, ellenezték a jobbágyfelszabadítást és a többi intézkedést.1847-ben azonban a plébánia vezetője, Daróczy Zsigmond a reformpolitikusok mellé állt, lemondott az egyházi tized szedéséről és a jobbágyfelszabadítás mellett foglalt állást. Az ő kezdeményezésére alakult Kaszinó Pakson még 1841-ben, majd ezt 1844-ben a frissen felújított Zöldfa vendéglőbe helyezték (maErzsébet Nagy Szálloda), ami az ország harmadik legjobb hírű kaszinója volt a pesti és a pozsonyi után. A neves szállóban megszállt későbbi névadója Erzsébet királyné és Liszt Ferenc, Deák Ferenc pedig kaszinójában gyakorta kártyázott.
A gőzhajóforgalom megindulása és a pusztító árvizek következtében a reformkori folyószabályozások Paksot is elérték. Az Imsósnál levő Duna-kanyart 1841-ben vágták át, a munkálatokat Beszédes József és Vásárhelyi Pál irányították.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elkerülte a várost. Paks lakói ugyan mindent megtettek a harcok segítése érdekében, a kötelezően előírt honvédelmi adókat is befizette a város. A harcokban a kötelező újonclétszámnál jóval többen szolgáltak paksiak. Az eredeti 98 fő helyett 207 katonát küldött a város. 68-an a Bácskába induló sereghez, 139-en a Dráva-menti határvonalon harcoló alakulatokhoz csatlakoztak, hogy visszaszoríthassák a szerb csapatokat. Ifjabb Rézbányai József paksi lakatosmester (leszármazottja, a nagy műveltségű Dezső 1990-ben hunyt el) vállalta, hogy elkészíti a fegyverzetüket, az ehhez szükséges pénzt vármegye állta. A hadjáratokról Petrich Ferenc honvédszázados készített kiváló leírást.
A szabadságharc után
1851-ben Fényes Elek összesítő leírása, a Magyarország Geographiai Szótára című könyvben így hangzik:
PAKS, magyar-német magyarországi város, Tolna vármegyében, a Duna jobb partján, saját postahivatallal és váltással (postakocsihoz ló), Duna-Földvár és Tolna közt. Fekvése a Szekszárdról jövőknek igen kellemesen tűnik szembe, északról és nyugatról meglehetősen meredek hegy keríti, dél-nyugatról pedig róna, s többnyire homokos térség veszi körül. – Utczái tágassak, s a' főutcza derék épületeket mutathat. Népessége 8294 lélek, kik közt 4793 római katholikus, 1530 ágostai, 1150 református, 816 héber, 5 óhitű, és mindegyik felekezetnek helyben van iskolája az óhitűeket kivéve. – A magyar nyelvet a németek is beszélik. – Határa Paksnak szerfelett nagy, s több pusztákkal bír, de szerfelett homokos. Roppant legelője a folyóhomok miatt csaknem haszonvehetetlen, s ennek egy része fákkal van kiültetve. Szőlőhegye messze kiterjed, s jó bort terem. Volt urbéri telek 95. Van itt továbbá 250 kézműves, 37 bolt, 25 dunamalom, nagy vendégfogadó és rév a Dunán. Tart 4 országos, és 2 élénk hetivásárt. Eredetét Paksnak sűrű homály fedi, de hogy itt római gyarmat lehetett bizonyítják a kiásott római pénzek, emlékkövek stb. Az is bizonyos, hogy régi helység, mert a Vaticanum könyvtárában található régi irományban, hol a hat-évi tizedet megadó pécsi püspöki megyebéli helységek számláltatnak elő, már mint falu említtetik Pákos nevezet alatt. I.Lajos Paksot ama híres Apostagi Zemerének ajándékozá, ki ura életét a tatárok ellen viselt háborúban megmentette, s kinek maradékai Paksi, de Pákos nevet vevén fel, sokáig virágzó nemzetségnek lettek alapítói, s Tolna, Pest, Solt, Fejér és Békés megyékben roppant jószágokat bírtak. Kihalván a férfi ág, az egész örökség leány ágra ment, s most is e jogon, mind Paksot, mind a többi jószágot közbirtokosok bírják.
A 19. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos családjai is szerepet játszottak. A század második felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés. 1870-ben Dunaföldvárról ide került a járás székhelye. 1871-ben az ország közigazgatási átszervezése során megszűntek a mezővárosok, így Paks is nagyközséggé alakult. 1875-ben vallástól független polgári iskola nyílt. Fejlődött a malomipar, az olcsó vízimalmos őröltetés miatt a környékbeli gazdák idehozták a gabonájukat. A városnak egyre nagyobb szüksége lett volna a vasútra, ami a századfordulóra a kereskedelem és az ipar motorjává vált. 1881-ben már felvetődött a Pusztaszabolcs-Dunaföldvár-Paks helyiérdekű vasút megépítése, de ez csak1895-ben valósult meg. A vasútvonal folytatása, amely Paksot Mözzsel kötötte volna össze, már nem épült meg.
1887. július 18-án 224-250, főként a kalocsai Jézus Szent Szíve búcsúra igyekvő zarándok, zömmel asszony és gyermek vesztette életét a biskói komptragédia során , ugyanis a kompot több mint kétszeresen túlterhelték és a hajó az egyik oldalára billent.
|
- Német megszállás
A német megszállás is áldozatokkal járt. A felelőtlenül szétszórt robbanótöltetek és a szovjetek ellen a Dunába lerakott aknák több civil halálát is okozták.
Komoly veszteségeket okozott még a Holokauszt is. Paksról és környező falvakból a zsidó lakosságot összegyűjtötték és a paksi zsinagóga (ma könyvtár) és az egykoron mögötte állott zsidó iskola (ma piactér) és a Villany utca (az első villamos erőműről kapta nevét) területén létesítettek gettót. Majd a későbbiekben innen szállították őket Auschwitzba, illetve néhányukat onnan a Walldorf melletti munkatáborba.
A zsidók jogainak korlátozásáról 1944. március 22-én született jegyzőkönyv, amely 8 pontban szabályozta a zsidók életét:
- 1/ Este 6 és reggel 7 óra között utcán nem tartózkodhattak.
- 2/ 10–10 cm átmérőjű sárga csillagot kellett viselniük és
- 3/ 5–8 cm nagyságú betűkkel ki kellett írniuk üzletük falára, hogy Zsidó üzlet, Judengeschäft.
- 4/ A zsidó felekezet vezetőinek listát kellett készíteniük a híveikről. Minden családfő délután 4 órakor köteles volt jelenteni a hitközség vezetőjénél hol tartózkodnak családtagjai. A változást a hitközségek vezetői kötelesek voltak jelenteni minden nap délután 5 órakor a német parancsnokságon.
- 5/ Zsidó semmilyen tömegközlekedési eszközt (hajó, vonat stb.) nem használhatott.
- 6/ Minden zsidó kereskedő köteles volt leltárt készíteni ingóságairól. Aki ezt elmulasztotta volna, az a jegyzőkönyv szerint a fejével volt felelős.
- 7/ A dokumentumban szerepel még, hogy amennyiben egy közösségi vezető szegte volna meg a szabályzatot, annyiban 100 zsidó kivégzését helyezte volna kilátásba a parancsnok.
- 8/ Továbbá az Obersturmführer figyelmeztette a zsidókat a rendeletben, hogy tartózkodjanak a feketepiac gyakorlásától.
A rendeletet aláírta dr. Arany szolgabíró, Altmann Simon ortodox zsidó hitközségi vezető, Steiner Gyula ortodox zsidó hitközségi vezető, Horváth István neológ zsidó hitközségi vezető, illetve Mösslacher (Müsslacher?) s.k. SS Obersturmführer. A lakosság közül többen nem nézték jó szemmel az eseményeket. 1944. június 15-én névtelen levél érkezett az alispánságra. A levélben ez áll:
| „ |
| ” |
A háború után néhányan visszatértek és az 1960-as években még álltak a főutcán zsidó üzletek. A vissza nem tértek emléktábláját a paksi zsidó temetőben lehet megtalálni.
1956 ősze Pakson
Az 1956 őszén Magyarországot elöntő forradalmi változások szele Paksot is elérte. A vidék népe, így a paksiak sem követeltek véres leszámolást. Az elnyomott nemzeti értékek, jelképek és a nemzeti büszkeség elvesztése miatt érzett harag a kommunista jelképek (vörös csillag, címer, szovjet emlékművek) és a diktatórikus gazdasági és közigazgatási intézmények ellen ösztökélte az embereket. A lakosság, a parasztság életét megnyomorító intézkedéseket (főleg a begyűjtés) eltörlését követelve vonult az utcára. Feldúlták és utcára szórták a beszolgáltatási nyilvántartásokat, az adóíveket, az ingatlan-nyilvántartási iratokat, megsemmisítették vagy kiosztották a munkahelyek személyi nyilvántartásának adatlapjait. A diákság az orosz nyelv oktatását sérelmezte.
A paksi tüntetéseken a következők hangzottak el:
| „ |
| ” |
Október 27-én este 1500-an gyűltek össze a községháza előtt, ahol értelmiségiek egy csoportja röpiratokat osztogatott. A rendőrség a tüntetést fegyverrel oszlatta szét. Másnap megalakult a Nemzeti Bizottság, amely gondoskodott a helyi nemzetőrség felszereléséről, ami mindvégig biztosította a forradalom vér nélküli lefolyását Pakson.
A forradalom leverése után Tuba János nemzetőrparancsnokot 3 év 8 hónap börtönre ítélték, amit a bíróság másodfokon 11 hónapra csökkentett. Schmalcz Ádám Gyula 1 év 6 hónapot, míg Koch Frigyes 2 év 6 hónapot kapott. Ezenkívül 10 főt internáltak 8 hónaptól 1 évig terjedően. A 3 hónapnál rövidebb ideig tartó internálásokhoz nem volt szükséges bírói végzés, így azokról nem maradt adat. A forradalom emlékét Paks lakossága a mai napig szívében őrzi. Az áldozatokra a Városi Múzeum udvarán Juhos László alkotása emlékeztet.
Nevezetességek
- Régiek
- Vasúti Múzeum (1985-2000), a régi vasúti állomás elhanyagolt épülete
- Prelátus-ház (1934)
- Jézus Szíve katolikus templom (1901)
- Bazársor (1885)
- Evangélikus templom (1884)
- Erzsébet Szálló (1844, rekonstruálva 2010)
- Kálvária kápolna (1815)
- Református templom (1796)
- Pákolitz István Városi Könyvtár (egykori zsinagóga épülete, épült 1795-ben)
- Szent Rókus kápolna (1781)
- Szent Vendel kápolna (1746)
- Daróczy-kúria (ma művészeti iskola)
- Kornis-kúria (ma általános iskola)
- Szeniczey-kúria (19. század eleje - Deák Ferenc unokahúgának lakóhelye) felújítás alatt
- Duna-parti Sétány (védett százéves gesztenyefa-sorral)
- Régies hangulatú óváros
- Cseh-Vigyázó kúria (ma Városi Múzeum)
- Vadászkürtszálló (a mai Hangulat Presszó)
- Sárgödör téri présházsor
- Kurcz-kúria (sokáig a tüdőgondozó volt benne)
- Egykori városháza (emeletes, eredetileg copf stílusú épület, ma rendelőintézet) romos állapotban
- Pleisztocén löszfal
- Újak
- Szentlélek-templom (1988) – Tervezője: Makovecz Imre
- Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Látogató Központ (1995)
- Csengey Dénes Városi Művelődési Központ (1979)
- Paksi Képtár (a volt Paksi Konzervgyár területén)
- A lakótelepi „sose volt piac” (mai funkciója: étterem, bank, lottózó, szórakozóhely) – Tervezője: Makovecz Imre
- Paksi Halászcsárda
- Kömlődi Halászcsárda
- Paks nevét viseli 1976 óta egy 6,9 km átmérőjű becsapódási kráter a Marson (Paks-kráter)
- Szobrok
- Jámbor Pál-szobor (Szent István téren)
- Anya gyermekével (a Rákóczi utcai Egészségügyi Központnál, Kutas György alkotása)
- II. világháborús emlékmű (Jézus Szíve-templom előtt, Halász Károly alkotása)
- Sakkolimpiai Emlékmű (a Lakótelepen, Pauer Gyula alkotása, 2000)
- Komptragédia áldozatainak emlékműve (a Zárda mellett)
- Szentháromság-szobor (a Bezerédj Iskola mellett)
- Halas fiú (díszkút az Erzsébet Szálló mögött; Tóth Emőke, 1987)
- Deák Ferenc mellszobra (a városháza előtt)
- Pákolitz István mellszobra (a Városi Múzeum kertjében)
- Vak Bottyán mellszobra (az ő nevét viselő gimnázium főbejáratánál)
- Paksi disputa (az Atomerőmű bejáratánál, Farkas Pál alkotása)
- Szovjet emlékmű (a „Sóder Jóska”) a város északi bejárójánál. '56-ban hajóval se tudták kirántani a helyéről, mert 10 méteres vasúti sínek tartják, betonba ágyazva.
Hagyományok
- Korábban halászfalu volt, ezért sokan rendelkeznek még a Dunán csónakkal, valamint rengeteg kiállítás szól erről, mind az Atomerőmű látogatóközpontjában, mind a Városi Múzeumban.
- Bár a paksi borok nem tartoznak a minőségi borok közé, de mivel régen a ma már beépített Kishegyen és az Erőmű helyén is hatalmas szőlőskertek sorakoztak, a borászat is a régi paksi tradíciók közé tartozik. Erre utal a Sárgödör-téri pincesor, valamint, hogy a város peremterületén ma is rengeteg szőlőskert található. A szüreti felvonulás is a borászathoz kötődik. Pakson borbarát egyesület is működik, amely minden évben kiosztja a legjobbaknak járó díjakat.
- Minden év decemberében, ahogy a legtöbb városban, Pakson is nagy karácsonyfát állítanak a Városháza elé. A főutcán díszkivilágítás van.
Fesztiválok, ünnepségek
- Március 15-én a Jámbor Pál szobornál felállított színpadon előadással emlékeznek meg 1848 eseményeiről, amelyen a város vezetősége is részt vesz, fáklyásmenetben. Az iskolák emlékünnepséget rendeznek felváltva, minden évben.
- Tavasz elején minden évben megrendezik a Paksi Harmonika Fesztivált, együttesek és szólisták részvételével, a komolyzenétől a tánczenéig terjedő stílusokban.
- Május 1-jén a munka ünnepekor az Ürgemezőn játékok (dodgem, célbalövés, körhinta stb.) és az ASE pályán felállított színpad (ahová minden évben hírességeket is meghívnak) várja a látogatókat. Az út mentén felállított sátrakban különböző szuveníreket vehetnek az arra sétálók.
- A Piactéren pünkösdkor Német nemzetiségi napok - Pünkösdi fesztivál keretében tartott rendezvényen szintén a majálisihoz hasonló játékok és színpad várja az érdeklődőket, ahol ez alkalommal a helyi sváb tánc csoportok és zenekarok (pl.: Roger Schilling) lépnek fel. Esténként a színpad előtti tér táncparketté válik.
- Július elején minden évben az ESZI sportcsarnokában megrendezik a Gastro Blues fesztivált, ahol világhíres együttesek lépnek fel és evés-ivás programok várják az odaérkezőket.
- Augusztus 20-án és az azt megelőző napokon, a Duna-parti sétány és az Erzsébet szálló mögötti park területén megtartott, Dunaparti Családi Napok várja a nyár végi kikapcsolódásra vágyó lakosságot. A Dunán álló víziszínpadon, országosan ismert együttesek, színészek, humoristák, táncosok is fellépnek. A Dunán fáklyaúsztatással, valamint tűzijátékkal zárul az ünnepségsorozat. A város egyik végéből a másikba látványvonat szállítja az embereket.
- Szeptember közepén Szüreti felvonulást tartanak a városban, amikor lovasok és szekerek tucatjai vonulnak körbe a városon, majd a Sárgödörtérre érve az ott lévő színpadon különböző népi jellegű tánccsoportok és zenekarok lépnek föl, a Szüreti mulatság-on.
Paksi konyha
- Paks, mint egykori halászfalu, messze földön híres halászlevéről. A tradicionális halászlevet az erre utazók a paksi vagy a dunakömlődi halászcsárdában kóstolhatják meg, vagy a minden évben augusztus 20-án megrendezett halászléfőző versenyen. A Duna szennyezettsége miatt, a halat kevésbé a folyóból, mint inkább a város környékén elterülő tavakból szerzik be.
- Jellegzetes még a szőlőtermesztésből adódóan a bor. Bár minőségileg nem éri el a szekszárdi borokat, egy kóstolót azért érdemes beiktatni, ha valaki a városban jár.
- Nyaranta a piac megtelik dinnyével. A környéken Tengelic mellett találhatók dinnyeföldek, amelyek tulajdonosai a gyümölcs jelentős hányadát a paksi piacon értékesítik. A jó minőségű görögdinnye mellett sárgadinnye is nagy számban kapható.
Híres paksiak
- Itt született Gebhardt Xavér Ferenc (1791–1869) orvos, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1830)
- Jámbor Pál (1821–1897) – katolikus pap, író
- Petrich Ferenc (1826–1899) honvédszázados, országgyűlési képviselő a 19. században
- Palágyi Menyhért (1859-1924) bölcsészdoktor, gimnáziumi tanár, fizikus, filozófus, a Petőfi Társaság tagja
- Gratzag Gyula (1899–1946) az első paksi kávékimérő üzemeltetője
A Gratzag család 1867-ben, a kiegyezés évében a jelenleg ausztriai területen fekvő Lajta környéki Münchdorfból költözött, a magyarországi kereskedelmi utak mentén fekvő Paksra. Itt már komoly kávépörkölő üzemet működtettek, és nagykereskedelmet folytattak. Az üzem a város meghatározó részén a Zöldfa épületében kapott helyet, mely későbbi átépítések során az Erzsébet szálló és kaszinó nevet kapta. Ezen épület a régió legnevezetesebb központi kulturális találkozóhelyévé nőtte ki magát. Gratzag Gyula (1898–1946) a paksi Könyök u. 2-ben lakott családjával: nejével és három gyermekével, Istvánnal, Gyulával és Erzsébettel. A paksi családi üzemet 1924-ben Budapestre költöztették, itt saját vendéglőik ellátását (Budapest, IX. kerület, Csarnok tér; Budapest, VII. kerület Thököly út – Cserhát u. sarok, Szilágyi Erzsébet fasor) és a környezetük üdítő kávéztatását tartották szem előtt.
- Pákolitz István (1919–1996) – költő, műfordító
- Kovács Antal (1972) – olimpiai- és világbajnok cselgáncsozó
- Éger László (1977) – válogatott labdarúgó, hátvéd
- Braun Ákos (1978) – világbajnok dzsúdós
- Kozmann György (1978) – kétszeres olimpiai bronzérmes, többszörös világ- és európabajnok kenus
- Balzsay Károly (1979) – magyar profi ökölvívó, (WBO) nagyközépsúlyú volt világbajnoka, hétszeres magyar bajnok
- Ács Péter (1981) – nemzetközi sakknagymester
| Elhelyezkedése | |
 
Paks
Pozíció Magyarország térképén
| |
é. sz. 46° 37′ 19″, k. h. 18° 51′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 19″, k. h. 18° 51′ 21″ térkép ▼ | |
Paks
Pozíció Tolna megye térképén
|
Köszönöm ezt az élményt.
VálaszTörlés