Püspökladány / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Tiszántúl középső részén,Hajdú-Bihar megye nyugati határán, három tájegység: a Hortobágy, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét találkozási pontján fekvő igazi alföldi város. Nyugati szomszédja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei város, Karcag.

 Püspökladány, református templom

Püspökladány lakott hely volt már időszámításunk előtt, erről tanúskodnak a város közelében lévő Kincses-dombon végzett ásatások, ahol körülbelül 4000 éves katakomba sírokat tártak fel, melyek Európa-szerte egyedülállóak. Különböző leletek bizonyítják a hely lakottságát a népvándorlás, a honfoglalás és az Árpád-korban is. Viszont a település keletkezésének ideje nem határozható meg pontosan, ez feltehetően a 10-11. századra tehető.

Első írásos említése a Váradi Konvent 1351-ből származó oklevele, mely Ladan formában említi a mai név utótagját. A város nevének eredetét szintén homály fedi. Elméletek születtek besenyő, szláv, alán és ősmagyar eredetre, melyek közül legelfogadhatóbb az a tézis, mely Ladányt egy ősi magyar személynévként azonosítja (Vorovszky tézis). A mai név feltehetően birtoktestet jelöl, mégpedig a kisnemesi Bajomi család Ladány nevű birtokát, melyet a váradi püspöknek zálogosított el. A település nevét 1543-ban Pispek Ladan formában említik. A település a Rákócziak birtoka is volt. Rákóczi György idejéből származik a református templomban lévő ún. Rákóczi-harang. A szabadságharc bukása után Püspökladány kincstári birtok lett, majd a 19. század elején az udvar József nádornak adományozta. A települést 1901-ig Püspök-Ladányként említik, a mai névhasználata ezen időponttól él. A középkorban Püspökladány nem volt számottevő település. Népessége évszázadokon át elmaradt a szomszédos Nádudvarétól vagy Kabáétól. A korabeli népességszámlálások szerint 1552-ben 645 fő, 1594-ben 1 300 fő,1725-ben 1 190 fő, a II. József korában végzett első magyarországi népszámláláskor pedig 2 454 fő lakosa lehetett Püspökladánynak.

A város fejlődése a 19. század második feléig igen lassú volt, hiszen a település többször elpusztult és benépesült. Az első lakott részek 1554-ben a tatárok betörésekor elpusztultak. Ennek ellenére 1558-ban már Dél-Szabolcs vármegye legnépesebb települése volt, de újra elpusztult, és csak az 1600-as évek elején népesült be újra. A 17. század végétől a források Ladányt oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezik, bár a mezővárosi rangot jelentő vásártartási jogot csak 1847-ben kapta meg. Püspökladány az 1876-os megyerendezésig a nagy kiterjedésű Szabolcs vármegye délnyugati végén feküdt annak utolsó településeként, ekkor átcsatolták az újonnan létrehozott Hajdú vármegyéhez, majd az 1950-es megyerendezés során az akkor létrejött Hajdú-Bihar megyéhez került. 1930-ban a Hajdú vármegye déli felén fekvő községeket magába foglaló Hajdúszoboszlói járás székhelyét Püspökladányra helyezték, és nevét Püspökladányi járásra változtatták, és ez így maradt a járások megszüntetéséig 1983 végéig.

Szent István-emlékmű

Nevezetességek

• Püspökladányi Gyógyfürdő: idegenforgalmi nevezetessége a regionális jelentőségű (2004) gyógyfürdő, valamint környezetének természeti értékei. Gyógyhatású vize vetekszik a hajdúszoboszlói gyógyvízzel. Vizét 1987-ben minősítették gyógyvízzé, hatásos idült ízületi gyulladások és degeneratív gerinc- és ízületi elváltozások ellen. Idegfájdalmak, gyulladások, izomfájdalmak, idült bőrbetegségek kezelésére, illetve érszűkületek bizonyos típusainak gyógyításra hasznosítják.

A város adottságai révén kedvez a horgászoknak, vadászoknak, a szekerezést, sőt a lovaglást kedvelőknek.

• A természeti értékek között említésre méltó az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomása és a Farkas-szigeti arborétum, amelyet 1924-ben elsősorban a szikes talajok fásításával kapcsolatos kutatások szolgálatára alapítottak. Egyedülálló természeti látnivaló a szikkísérleti erdő.
• Karacs Ferenc Múzeum
• A városhoz tartozó Ágota-pusztai természetvédelmi terület legnevezetesebb látnivalója a Hortobágy-Berettyó csatornát átívelő, felújított műemlék fahíd.
• Műemléki védelem alatt álló MÁV-állomás
• Petőfi Sándor Általános Iskola épülete
• Városi Bíróság és ügyészség épülete
• Református templom
• Katolikus templom (Medgyaszay István)
• A radarállomást 1975-ben kezdte építeni a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) Püspökladánytól 4 km-re északnyugatra. A nagy hatótávolságú radar 1980. április 25-e óta szolgálja folyamatosan a polgári repülést.

Szobrok, köztéri alkotások

• Szent István-emlékmű, Győrfi Lajos alkotása
• 1848-as emlékmű, Győrfi Lajos alkotása
• Darvak díszkút, Győrfi Lajos alkotása
• Szent Imre herceg, Harkányi Ede alkotása
• Az I. világháború áldozatainak emlékműve, Horváth Géza alkotása
• A II. világháború áldozatainak emlékműve, Győrfi Lajos alkotása
• Összetartozás, Ölelkező szobrok, Borsos István alkotása
• Híd, Annu Eklund alkotása
• Mosztári híd, Sebestyén Sándor alkotása
• Befogadás, Antoni Gaberre alkotása
• Fischamendi őrtorony, Matza Hertiann alkotása
• Anya gyermekével, Gömbös László alkotása
• Ádám, Győrfi Lajos alkotása
• Szent Flórián, Győrfi Lajos alkotása
• 1956-os emlékkő, Győrfi Lajos alkotása
• Virágot szedő lányka, Józsa Bálint alkotása
• Karacs Ferenc, Győrfi Lajos alkotása
• Petri Pál, Győrfi Lajos alkotása

 Napsugaras házak homlokzatdíszítése 

2010-ben a Southampton nevű angol városból származó (akkoriban 26 éves) Zach Evans a Google Térképen keresztül egy Püspökladány melletti szántóföld műholdas felvételén elmondása szerint Jézus Krisztus vagy Szűz Mária arcképét látta. A műholdas felvételről készült kép bejárt a világsajtót és a Püspökladány melletti szántóföldet zarándokhellyé tette.

Darvak díszkút

Elhelyezkedése

Püspökladány Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 19′ 04″, k. h. 21° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 04″, k. h. 21° 07′ 00″ térkép ▼

Püspökladány Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Jági tanösvény / Folytatáshoz kattints a posztra

Könnyű, változatos tanösvény

A népszerű, könnyű körtúrával bejárható Jági tanösvény az Európa Diplomás Nagy-Szénási fokozottan védett terület északi részén, Pilisszentiván határában található.

A tanösvény hossza: 3,5 km

Időtartam: 2 óra

A túra jellege: Könnyű erdei séta, jól jelzett, kényelmes erdei utakon,, ösvényeken, minimális szintkülönbségekkel. Kisebb gyerekekkel is bevállalható.

Kiindulópont: Pilisszentiván, sportpálya melletti parkoló a Villa Negra büfé előtt. Pilisszentiván főutcájáról, a Szabadság utcáról a Sport utcára kanyarodva 100 méter a parkoló. Autóbusszal: 830-as Volánbusz járat Budapest, Árpád-hídtól. A Szabadság út 126. nevű megállótól a piros kereszt jelzést követve a kálvária mellett 15 perc alatt érünk a sportpályához.

Térképkivágat: Budai-hegység 1:25 000 (Szarvas-Faragó)

Leírás

A tanösvény jelzése a zöld falevél, viszonylag sűrűn találunk jeleket a fákon, eltévedni szinte lehetetlen. Sajnos hagyományos információs táblákat, a kiindulópontnál elhelyezett tábla kivételével, nem találunk, a tanösvény állomásait kizárólag a tanösvény füzet segítségével ismerhetjük meg. Legcélszerűbb a füzetet letölteni innen: http://www.pilisszentivan.hu/pdf/Jagi.pdf

A parkolóból széles erdészeti úton indulunk el nagy tölgyfák árnyékában, majd balról egy kis kőfejtőt elhagyva hamarosan az út legromantikusabb részéhez, a Jági-tóhoz érünk. Idáig akár babakocsival is eljöhetünk.

A békáktól hemzsegő tó és környéke nagyon hangulatos, kissé feljebb egy kulturált pihenőhelyet is találunk. A tavat megkerülve a tanösvény jobbra fordul, majd egy akácoson átvágva, végig egy árok mellett haladva, egy szűk kis rozogának tűnő fahídon átkelünk a patakon.

Az ösvény egy nagy jobb kanyart vesz, és enyhén emelkedve elérjük a tanösvény legmagasabb pontját (290 m), ahonnan egy kis fából ácsolt kilátóra is felmehetünk Bár a növényzet miatt nem teljes a kilátás, azért szépen rá lehet látni a környék hegyeire, a hatalmas Vadász-rétre.

A kiszélesedő utat rövidesen balra elhagyjuk egy kis ösvényre térve, amely keresztülvisz egy vadvédelmi kerítésen egy falétra segítségével.

Szép erdőben lejt a jól követhető út a már kiszáradt Hársas-forrás környékén lévő pihenőig, innen egy jobb kanyar után a tanösvény egy felhagyott legelő szélén vezet. Jobbra az út szélén egy érdekes emléket ún. kép-követ találunk, amelyek állítása jellemző volt Pilisszentiván német lakosai körében. Emlékhelyként vagy imádkozó helyként szolgáltak a kőből faragott, kereszttel koronázott, és szentképpel díszített kis oszlopok.

A tanösvény utolsó szakasza a Vadász-rét falu felőli szélén vezet, a volt legelőt benőtte a hatalmas cserjés, az út szinte alagútként fúrja át a kökény, galagonya, csipkebogyó bokrok sűrűjét. Ősszel roskadoznak a bokrok a különböző, jórészt ehető bogyók súlya alatt.

Pár perc alatt elérjük a falu szélső házait, és kiindulási pontunkat.

Ajánlott turistatérkép: Budai-hegység 1:25 000 (Cartographia)

Kolozs megye magyar emlékei, látnivalói / Folytatáshoz kattints a posztra !

Ez az album Erdély/Kolozs megye legfontosabb magyar történelmi emlékeit, valamint a romániai magyarság kulturális életéhez, művészetéhez, néphagyományaihoz kötődő látnivalókat mutatja be

 Magyarvistai templombelső
Református templom festett kazettás mennyezettel. A templom eredeti román kori részei - a négyszögű szentély alaprajza, a félköríves diadalív, a befalazott sekrestyetartó, a nyugati félköríves, levéldíszes-szőlőfürtös kapu és a nyugati homlokzaton a rozettás körablak - a 13. század második feléből maradtak fenn.

 Umling János festett táblája a magyarbikali református templomban
Református templom festett kazettás mennyezettel. 1400. december 6-án kelt az a pápai engedély, amelyben IX. Bonifác pápa jóváhagyja Tamásfalvi Gergely kérését és engedélyezi számára egy templom építését. A Szent Lénárd tiszteletére emelt gótikus templom 1402-re épült fel.

 Magyarvalkói templom
A Magyarvalkó feletti dombon a ferences rendi barátok alapítottak templomot 1261-ben. A román építészeti stílus jegyeit viselő kis kápolnát 1452-ben bővítették ki a gótikus stílusú, támpilléres, sokszögű szentéllyel. Festett kazettás mennyezete van.

 Magyargyerőmonostor
Kalotaszeg legrégebbi temploma. A ma is látható templomot közvetlenül a tatárjárás után kezdték építeni a Gyerőffy család adományából. 1330-tól önálló plébánia lett, és így is működött egészen a reformáció 16. századi térhódításáig. A korábbi templom helyére 1442-ben új hajót és szentélyt építettek gótikus stílusban.

 Kalotadámos
Fazsindelyes református templom festett kazettás mennyezettel és festett szószékkel. Építési idejére nincsenek pontos adatok, a 13-14. században épülhetett. Gótikus kori építésére utal néhány máig megmarad stílusforma, a nyolcszög három oldalával záródó szentély, a fali szentségfülke, a torony alatti nyugati kapu.

 Kalotaszentkirályi templom
A református templom a 13. században épült csúcsíves stílusban, bár egyes feltételezések szerint már a 12. században is állt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a hegyekből lezúduló havasiak mindkét települést porig égették és a tűzvész idején leégett a templom is. 1850-ben készült el az új templom.

 Bánffyhunyad
A templomot feltehetően a 13. században építették. A mai templom helyén 1200 körül épült kisebb templom állt, melyet 1307-ben kibővítettek. Az új templomot Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Jelenlegi tornyát 1411-ben, a hajónál magasabb, sokszögzáródású, támpillérekkel erősített, hatalmas ablakokkal megvilágított szentélyét 1483-ban emelték, késő gótikus stílusban.

 

Almási vár-Váralmás
Az Almás völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor. Első írásos említését IX. Gergely pápa 1238-ban keltezett levele tartalmazza, amelyben a pápa utasítást ad arra, hogy vizsgálják ki és helyezzék vissza birtokaikba Almásmonostor benedek rendi szerzeteseit (filiorum abbatis et conventus monasterii de Almas ordinis sancti Benedecti Ultrasilanae diocesis), akiket Kán nembéli László, a monostor kegyura 1235 előtt elűzött, hogy helyükbe premontrei szerzeteseket, majd saját káplánjait telepítse.

Ez a bencés monostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az almási birtoknak (terra Almas), amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért.

Pál országbíró abból a Vas megyei Geregye nemzetségből származott, amelyik már az 1200-as évek elején birtokokat szerzett Bihar vármegyében. Pál már 1229-től, az akkor még csak trónörökös IV. Béla mellett harcolt Dalmáciában majd Galíciában. 1238 táján a németektől foglalt vissza határszéli magyar várakat. A nagy tatárpusztítás idején a Duna vonalát védte a tatárok ellen, majd a Tiszától keletre eső vidékeken harcolt.

Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt. (A régi monostor köveiből csupán egyetlen faragott kődarab maradt meg, amely valamikor ajtó- vagy ablakkeretként szolgáló román stílusú kőpárkány most sírkővé alakítva látható a váralmási református templomban.)

Pál országbíró fiától, Miklós erdélyi vajdától hűtlenség vádja miatt 1278-ban elvették a birtokot. A Borsa nemzetség tagjai lettek az új tulajdonosok. Borsa nembéli Dezső neve után Dezsővárnak is nevezték az erősséget.

Egy másik nézőpont szerint Sebesvár várnagyának, Elefánti Dezsőnek a neve szerepel mint az almási uradalom ispánja.
A 14.–15. század

I. Lajos király 1370-ben Almás várát és a hozzá tartozó falvakat Pelsőczi Bebek György kincstartónak adományozza, amelynek családja egy évszázadon át birtokolta. Bebek Imre erdélyi vajda fia, Pál, hűtlenség miatt 1469 körül elvesztette Almást. 1470-ben Hunyadi Mátyás a várat és a hozzá tartozó uradalmat első fokú unokatestvérének, Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta. Halála után fia, Mátyás lett az almási vár ura. Miután 1501-ben örökös nélkül halt meg, felesége, Perényi Orsolya, a család birtokainak csak egy kis részét tarthatta meg, a többi – köztük az almási birtok is – visszaszállt a királyi birtokok közé.

II. Ulászló király az almási és a létai uradalmakat birtok csere révén Corvin János hercegnek, Dengelegi Pongrácz Mátyás unokatestvérének juttatta. Miután Corvin János 1504-ben, majd leánya Erzsébet 1508-ben meghaltak, még II. Ulászló király idejében a várbirtok Corvin János özvegyének, Frangepán Erzsébetnek a birtokába került. Birtokcserék és hozományok útján Balassa Imre erdélyi vajda tulajdonába került, akinek apja feleségül vette Dengelegi Pongrácz Mátyás özvegyét, Perényi Orsolyát, így ismét egy család tulajdonába kerültek a hatalmas tövisi, létai és almásvári uradalmak.

A mohácsi csatát követő hatalmi harcok idején az almási vár is a figyelem középpontjába került. Erdély vajdái, Majláth István és az almási vár tulajdonosa, Balassa Imre beavatkoztak a Szapolyai János és I. Ferdinánd császár közti hatalmi harcokba Ferdinánd oldalán, és Szapolyai János serege, melyet Enyingi Török Bálint vezetett, 1540 áprilisában megostromolta és elfoglalta Almás várát.

Az 1541 és 1551 közötti polgárháborús évtizedben a külföldi segítség fejében az almási uradalom és vár 1545-ben egy évre Petru Rareș moldovai vajda birtokába került. Szapolyai János halálát követően, 1551-ben Castaldo császári generális Erdélybe jött, hogy átvegye az országot a császári hatalom számára és útban Kolozsvár felé, sikertelenül megostromolta Almás várát. Izabella lemondása után azonban megadták magukat a császári erőknek.

Az egymást követő ostromok teljesen romba döntötték a várat. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem az almási birtokot Csáky Istvánnak, az erdélyi sereg főkapitányának adományozta, aki újjáépítette a várat.

Csáky István vezette az erdélyi seregeket az Erdélyt elfoglaló Vitéz Mihály havasalföldi vajda ellen, akinek segítségére Erdélybe jött császári hadsereg, Giorgio Basta generális vezetése alatt, 1602-ben ostromzár alá vonta Almás várát, amelynek őrsége rövid ostrom után feladta azt. Basta generális felkoncoltatta a lefegyverezett őrséget, majd felgyújtatta és leromboltatta a várat.
A 17. századtól

Az 1627-es újjáépítés után hadászati fontossága megnőtt, Sebesvárával együtt egy olyan várrendszer részét képezték, mely Erdély nyugati határát őrizte. II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata miatt az Erdélyt pusztító török-tatár seregek 1658 szeptemberében Almás várát is felgyújtották. A romba dőlt várat többé már nem építették újjá.

Csáky István dédunokáinak hozományaként más családok tulajdonába került. 1778-ban Bethlen Miklós kincstári tanácsost említik birtokosként. 1808-ban a tulajdonos gróf Wass Sámuel – Bethlen Rozália második férje – az enyészetnek indult vár köveit elhordatta a Váralmáson épülő udvarház és istálló építéséhez.
Napjainkban

Az almási várból csak a 440 méter magas – önmagában is védelmet nyújtó – dombtetőre épült, régi belső várba meredező öregtorony 20 méter magas romjai maradtak meg. A várfalak nyomát ma már csak sejteni lehet.

A kolozsvári Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) majdnem minden évben megrendezésre kerülő kirándulásai révén turisztikai jelentősége évről évre nő.

 

Sebesvár vára
Az első okleveles említése szerint 1319-ben már az Anjou-házból származó Károly Róbert egyik híve, a Nyitra vármegyéből származó Elefánti Dezső volt a várnagya.

1362-től a királyi hivatali idő alatt a váruradalom jövedelmét az erdélyi vajda kapta, így Luxemburgi Zsigmond király 1399-ben Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának adományozta. 1433-ban losonci Bánffy István és László bárók tulajdonába került.

A középkor további évszázadaiban a Bánffy család birtokolta a katonai szempontból egyre kevéssé fontos erősséget.

A kitűnő fekvésű várhoz, amely egyben vámhely is volt, birtokok, falvak, legelők, valamint Bánffyhunyad városa tartozott. Még aranybányák és aranymosó helyek is voltak a várbirtokokon. 1483-ban Báthory István országbíró 500 aranyforintot fizetett csupán azért, hogy ezek hasznának fele egy évre az övé lehessen.

A 16. század közepétől, amikor Erdély állami önállósághoz jutott, a vár az erdélyi végvárrendszer tagja lett, ezért jelentősebb mértékben kibővítették, de továbbra is csak másodrendű szerepet jutott Sebesvárnak. 1598-ban a nemesi rendek országgyűlést tartottak a falai között. 1660-ban a törökkel vívott vesztes szászfenesi csata után ide menekítették a halálos sebet kapott II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet a testőrségét alkotó ónodi lovasok.

A török hódoltság idején a vár őrsége akadályozta meg a Kolozsvár irányába induló oszmán rablóportyákat, ezért a szultán 1669-ben követelte, hogy rombolják le a végvárat, ezt az utasítást azonban Apafi Mihály fejedelem pénzzel megváltotta a török Portánál.

1687-ben a Bánffy család emberein kívül még 11 fejedelmi zsoldos és egy tüzér is szolgált a fala között. Miután Erdély is a Habsburg császári és királyi ház uralma alá került, Sebesvárba is császári zsoldosok vonultak be.

1701-ben – sok végvárral ellentétben – nem robbantották fel. A Rákóczi-szabadságharc idején kis létszámú őrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bóné András kuruc fegyvereseinek. 1709-ig volt a kurucok kezén. A szatmári béke után sem rombolták le, ám lakói hamarosan sorsára hagyták a megrongálódott végvárat.

1910-ben Kós Károly felmérte a várat és elkészítette helyreállítási terveit, de csak a kerek öregtornyot fedték le.

A második világháború végéig a Bánffy család tulajdona maradt.

Napjainkban a romos, autóval és vonattal ugyan könnyen megközelíthető egykori erősség alig szolgál turisztikai célokat.

 

Alszeg - Varjúvár
A Varjúvár Kós Károly egykori saját háza a kalotaszegi Alszegen, a mai Romániában, a Szilágy megyei Sztána határában található. A Budapest – Nagyvárad – Kolozsvár vasútvonal mentén álló, eredetileg hétvégi háznak szánt épületet Kós Károly 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással.

Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet.

Többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordultak a falai között.

A második világháborúban feldúlták, ezért Kós már nem költözött vissza, bár 1977-ig élt.

 

Inaktelke
Írásos emlékek szerint a falu már az 1200-as évek közepén létezett. A történelme folyamán több neve is volt, mint pl. Villa Inocu, Inuka, Inoka stb., de feltehetően helyet is változtatott. Eszerint a régi falu a helybeliek által Cserének (értsd: cserebere, elcserélés) nevezett, a falutól 1 km-re délkeletre található sík tetejű dombon volt. A domb a csere folytán valószínűleg innen kapta nevét. Magyar lakossága a reformáció óta református, az Erdélyi Református Egyházkerület, Kalotaszegi Egyházmegye tagja. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye bánffyhunyadi járásához tartozott. 1850-ben 430 lakost vettek számba, 1930-ban 700-an éltek itt, hogy aztán 1992-re a népesség majdnem az 1850-es lélekszámra csökkenjen, 497 fővel, 2010-ben pedig már csak 350 fő.

A Gyerőfy család birtoka volt, a monda szerint nevét az egyik leszármazottról, Inukáról kapta, aki a faluban folydogáló Hasznos patak gyógyvizével kezelt reumás, különféle bőrbántalmaktól szenvedő betegeket. Életéről és haláláról több legenda is ismeretes a faluban.

Templomát 1867-ben kezdték építeni. Az eredeti templomból megmaradt XV. századi gótikus stílusú keresztelőmedence a 21 méter magas torony aljában látható. Két harangja közül az egyik 1813-ban, a másik – Mátyás király emlékére – 1493-ban készült. A Kézdivásárhelyen készült orgona Kolonics István műve 1891-ből. Úrasztalát körösfői mesterek faragták 1935-ben. Említésre méltóak a falu faragott homlokzatú házai és kertkapui, amelyek ma már egyre ritkábbak. A faluban készült 70, 80, 90 éves fotókon még egy festői szépségű kalotaszegi falut láthatunk, amiből mára a kommunizmus illetve az épített örökség iránti nemtörődömség nem sokat hagyott, de a település hangulatának negatív módon való megváltozása többnyire az 1989-es forradalom után következett be. A 90-es években japán turistacsoportok látogatták az elszigeteltségének köszönhetően hagyományait teljes hitelességgel őrző falut. Látványosságai közé tartozik a templomától pár méterre található Tájház. Színes és összetett népviselet (mely szinte minden házban megtalálható, az elengedhetetlen „tiszta szobával" együtt), ugyanakkor érdekes népszokások otthona is. Ugyancsak itt található meg a ritka, ősmagyar időket idéző Bagazia (női ruha). Inaktelke népviselete talán a világ legösszetettebb felépítésű és legszínesebb népviseletek egyike: a lányok pártája gyakorta az átlagos öt-hat kilót is meghaladja.

Jellegzetes nyelvjárása nagy hasonlatosságokat mutat a vogul nyelvvel. A következő szavak a vogulban azonosak az inaktelki nyelvjárással: lú (=ló), kík (=kék), kű (=kő), szíp (=szép).

 

Kalotaszentkirály
Árpád-kori település, első okiratos említése 1288-ból származik, mikor Kun László király a gyerőmonostori Mikola családnak adományozza ezt a területet.

1337-ben Senkral néven említették, már ekkor egyházas hely volt, papját is említették, aki a pápai tizedjegyzék szerint ez évben két garas pápai tizedet fizetett.

1437-ben Zenthkyral néven írták az oklevelekben.

1482-ben Bak Tamás és Balog János birtoka volt.

1523-ből Kalota Zenthkyral-nak több birtokosai is volt; így a Szentkirályi, Szentkirályi Csenkesz, Béli, Szentkirályi Radó családok is birtokosok voltak itt.

1554-ben Zentkyral Sebesvár tartozékai közé tartozott és a Bonchidai Bánffy Mihály birtoka volt, majd később a gyalui vártartomány faluja lett.

A középkorból fennmaradt helynevei: 1461, 1498-ból Málnabércz, Kalotavize.

1913-ból a Kolozs vármegyei Kalotaszentkirályhoz Ady emlék is fűződik.

1910-ben 1046, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig, majd a magyar közigazgatásba visszakerülve 1940 és 1944 között ismét Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 2053 lakosából 1498 magyar és 555 román volt.

Látnivalók

A lakosság hagyományos életmódja, a népszokások, a népviselet, a hagyományos állattartás (bivaly).
Református templom. A kőépület a 13. században épült csúcsíves stílusban, majd az idők folyamán többször is helyreállították. A tornyot 1762-ben építették, három harang található benne. Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné. Mennyezete 1848-ban leégett, újáépítéskor csupán fehérre meszelték. A mostani kazettás mennyezetet 1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával készítették. A 220 kazettát kalotaszegi motívumokkal díszítve festették.
Ady emlékmű a Kalota partján az óvoda mellett állították annak emlékére, hogy a költő gyakran időzött itt.
A falu 1991-óta megrendezett nyári tánctáborairól is nevezetes.
Szent István-szobor (Dienes Attila alkotása).
Hagyományőrző szoba.
Szüreti mulatság minden év október elején.

 

Kalotaszentkirály - Mátyás-harang a templom kertjében

Kalotaszentkirályi lány 

Horvátország magyar emlékei, látnivalói 2 / Folytatáshoz kattints a posztra !

Laskó (település)- 

A tökösi kastély (Dvorac Tikveš), Tito egykori vadászkastélya Tököspusztán
1061-ben I. Béla a vidéket frissen alapított szekszárdi Benedek-rendi apátságnak adományozta. Egy 1212-es oklevélben Kopács adományozása kapcsán szerepel először név szerint. A baranyai királyi várbirtok részét II. Endre a Győr nembeli Póth nádornak adományozza, e birtok északi határán az oklevélben Laskó a szekszárdi apátság birtokaként szerepel: " Meta terrea ecclesie de Saxard", ill. egy mintegy évszázaddal későbbi, a szomszédos Várdaróc adományozási oklevelében Laskóról ez olvasható: "Terra ecclesie saxardiensis Logcho vocata" ("Logcsó" szekszárdi egyház tulajdona). Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Lusko alakban áll, a jegyzék az itt szolgáló papot is említi: "Joannes sacerdos de Lusko". A 15. században mezőváros. 1544-ben itt működött Sztárai Mihály prédikátor, aki a következő pár évben 120 falut térített evangélikus vallásra Szlavóniában és Baranyában, később Szegedi Kis István prédikátor működött itt. Az 1991-es háború idején a falu komoly károkat szenvedett, több tucat lakosa elmenekült.

A budapesti XVII. kerületben utca viseli a település nevét.

Laskó szülötte Laskai Demeter is! Sajnálatos módon neve elhomályosul, de nevéhez fűződik a második legrégibb verses magyar nyelvemlék. Címe: Úrfelmutatási imádság a kenyér színében jelen levő Jézushoz (1433).

 Zengg - A város látképe

 Zengg - A kikötő és a Nehaj-vár

 Zengg

Itt született Jurisics Miklós, Kőszeg védője 1490-ben, mellszobra áll a városban.

Az ókori város romjai a város feletti Nehaj-várhoz felsétálva jól láthatók. A Frangepánoké, majd 1469-től szabad királyi város. A város a középkorban a kalózkodó uszkókok központja volt, akik 1558-ban vezérük Iván Lenkovics parancsára erődöt (a Nehaj-várat) emeltek ide és 120 évig ellenálltak a török hódításnak. Az erőd építésekor pusztult el a Szent Péter templom a pálos kolostorral és az ókori épületek maradványaival együtt. 1617-ben Velence a köztársaság elleni kalóztámadások megtorlásául elfoglalta az erődöt, az uszkókokat pedig szétkergette.

 Novigradi vár
Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet és leánya, Mária itt raboskodtak. A plébániatemplomban megtekinthető a rab királyné által hímzett palást darabja.

 

Zára (Zadar) - A történelmi belváros a székesegyházzal
A középkori Zadart Velence hosszú éven át ostromolta. A Horvát Királyság megalakulásával erőteljes politikai nyomás volt a helyi horvátok részéről, hogy átvegyék a város vezetését. A 10. században már a város neve horvát alakban szerepelt, amely igazolta, hogy a város összes fontosabb pozícióját horvátok foglalták el. A záraiak a Madijevci arisztokrata család vezetésével elszakadtak Bizánctól. 1069-ben IV. Krešimir horvát király saját királyságához csatolta a várost, majd a horvát királyok kihalásával 1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el. 1167-ben kénytelen volt behódolni III. Istvánnak. 1181-ben, majd 1193-ban Velence sikertelenül ostromolta.

1202. november 24-én keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes ostromban részt vett. 1204-ben a magyarok visszafoglalták. 1243. júniusban Velence ismét elfoglalta, majd megint magyar uralom alá került. 1313-ban ismét Velencéhez pártolt. 1345-ben újra a magyar királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után ismét Velencéé lett. 1357 áprilisában brentai győzelme után újra Nagy Lajos vette be, amit az 1358-as zárai béke szentesített. 1396-ban megalapították a város egyetemét a domonkos-rendiek.

1403. augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta 100 000 dukátért a várost Velencének és évszázadokig velencei kézen is maradt. Ez azonban a városiak ellenállásába ütközött. Zára továbbra is Dalmácia központja maradt. Ebben az időben született az egyik legismertebb horvát szobrász, Juraj Matejev Dalmatinac. Ő készítette a sibeniki katedrális több szobrát is.

 

Trau (Trogir) vára – A világörökség része. Itt talált menedéket a tatárjárás idején IV. Béla és a családja. A Szent Lőrinc katedrális sekrestyéjében őrzik IV. Béla koronázópalástjának csuklyáját.
A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.
Látnivalók

Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
A város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király reliefje (Kép) díszíti.
A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
A városháza (Općinska palača) 15. századi épület, melynek homlokzata 1890-ben kapta reneszánsz elemeit.
A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
Szent Miklós erőd.
Vitturi erőd.
Déli városkapu (Porta Civitatis) a kikötő felől.
A Benedek-rendi Szent Miklós kolostorban többek között megtekinthető Kairos márvány domborműve.
Szűz Mária-templom
A Nikola Firentinac által építtetett Szent Péter-templom egy keskeny utcában.
Kármel hegyi Miasszonyunk templom
Szent János-kápolna
Óratorony
Az 1457-ben épült Čipiko palota
Lucuc palota
Garagnin-Fanfogna palota
Andreis palota
Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.

 
Trogir Csontváry művészetében
Csontváry: Traui látkép naplemente idején

Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben egy öt darabból álló festménysorozatot készített az akkori Trauban a nap járásának fényviszonyait tanulmányozó „napút-programja” keretében. A ciklus egyik darabja 2012-ben bukkant fel magángyűjteményből.

 Klissza sziklavára – itt született Árpád-házi Szent Margit
Legkorábbi említése 852-ből való, amikor a horvát fejedelmek székhelye volt. A település mellett áll Klissza vára, amely a Subicoké, majd a Nelipciceké. 1241-ben ide menekült a tatárok elől családjával IV. Béla király. Még 1370 előtt királyi vár lett. 1390-ben Tvrtko bosnyák király foglalta el, de 1394-ben újra magyar kézen volt. 1401-ben Hervoja foglalta el. 1436-tól ismét királyi vár. 1522-ben Habsburg Ferdinánd foglalta el, 1527-ben a török –- megszállva a környező területeket –- elszigetelte az ország többi részétől. 1536-ban ostrommal foglalta el a török, akiktől 1596-ban az uszkókok foglalták vissza, de véglegesen csak 1648 szabadították fel velencei csapatok.

 Split – a dóm harangtornyán a magyar királyok középkori domborművei láthatóak, továbbá itt van eltemetve IV. Béla két lánya: Katalin és I. Margit.
A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a benedek-kolostort, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit.

1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.

 Dubrovnik óvárosa - Világörökség

 Dubrovnik – A székesegyház kincstárában található Szent István ereklyéje, a ferences kolostorban pedig Szent László király ereklyetartója.