Visegrád kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a
történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi
jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól
folyamatosan lakott terület a város és térsége.
Visegrád kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a
történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi
jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól
folyamatosan lakott terület a város és térsége.
A történelmi idők során kelták, germánok, rómaiak, avarok, magyarok
lakták a Dunakanyar térségét. A rómaiak Nagy Constantin idején építették
a Sibrik-dombon a Ponts Novatus nevű castrumot (erődöt), mely a Duna
menti limes legjelentősebb építménye volt. E mellett a város
területén több helyen is láthatunk római emlékeket, így őrtorony
maradványokat Szentgyörgypusztán, egy 330 körül épülhetett erőd
maradványait a Gizella-majornál.
A magyarság letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének,
Kurszánnak lett szállásbirtoka. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben
említi Visegrádot (mely magas várat jelent). Visegrád első vára a castrum-ra, annak köveinek felhasználásával épült, de ez a vár a tatárjárás idején elpusztult.
A mai várrendszert IV. Béla és felesége Mária királyné kezdte el
építtetni az 1250-es években, ennek részei a 328 m magas hegyen álló
Fellegvár, a Várhegy alatti dombon az Alsóvár, a Duna parton pedig a
Vízibástya. Nemzetközi jelentőségűvé a XV. században, az Anjouk idején
vált a város. Károly Róbert 1320 körül kezdte el a királyi palota
építését a város főutcájában, a Duna parthoz közeli területen.
Pár év alatt e központ lett a királyi székhelye, s az uralkodó kedvelt
tartózkodási helye. A falak között a királyi család ellen irányuló, Zách
Felicián által vezetett, sikertelen merényletről és annak véres
bosszújáról szól Zách Klára híres balladája.
A város a következő fénykorát Mátyás király uralkodás alatt érte meg. A
király nagyszabású építkezésekbe, felújításokba kezdett: kialakult a
késő gótikus részletekkel gazdagított palota együttes, melynek ránk
maradt emlékeit múzeumi sétáink során tekinthetjük meg. A reneszánsz
udvarban a kor jelentős személyiségei fordultak meg, s bölcselkedtek a
tudományok, a filozófia, az irodalom témájában, támogatták a
művészeteket, élen jártak az újításokban.
A messze földről érkezők „földi paradicsomként” írták le Visegrádot .E
virágzás a török időkig tartott, amikor is az ország minden tájához
hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A várért és
városért folytatott harcokban Visegrád szinte teljesen megsemmisült. Az
életben maradt emberek elbujdostak, elhagyták a lakhatatlanná lett
települése. A vár megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár
parancsára robbantották fel.
A település újbóli fellendülése a XIX. században kezdődött el: dunai
gőzhajózás megindulásával, amikor is a Dunakanyar, a
Pilis-Visegrádi-hegység kedvelt kirándulási célpontja lett a fővárosból
induló túrázóknak. Erre az időre tehető a feltáró munkák kezdete is,
Viktorin József szlovák származású plébános ösztönzésére indul meg a
romok feltárása és a műemlékek helyreállítása, amely munkában a kor
legnevesebb régészei - köztük Schulek János – vettek részt.
Ma Visegrád a hazai és nemzetközi turizmus kedvelt célpontja, mely az
ország egyik leglátogatottabb üdülőkörzetében, a Dunakanyarba fekszik.
Bár lakóinak száma alig 1700 fő - az ország egyik legkisebb városa - nem
kevesebb, mint 300 ezer vendéget fogad egy évben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése