A városközpont 665 méteres tengerszint feletti magasságban, a Visó partján,Máramarosszigettől 83 km-re délkeletre, a Radnai-havasok lábánál, a Nagy-Pietrosz csúcs északi oldalán fekszik. Tőle 11 km-re kelet–délkeletre, a folyó forrásvidékén, 860–900 m magasan található Borsafüred. A kettőt összekötő műút két oldalán is épületek sorakoznak és a városhoz tartozik még néhány további külterületi lakott hely (Poienile-Borșei, Repedea, Pietroasa, Șesul Poienii).
1717. szeptember 14-én a máramarosi nemesek és a román, valamint magyar parasztok Sándor Lupu pópa (egykori kuruc) vezérletével a Sztrimtura nevű helyen csapdába csalták és megsemmisítették a közeli Tatár-hágón betörő tatár sereget. 15 ezer tatár esett el és kiszabadult a több ezer, Erdélybőlelhurcolt rabuk.
1720-ban 31 nemes és két jobbágy telket írtak össze. 1750 körül költöztek be zsidó kereskedők Galíciából. 1800-ban már 250 zsidó élt Borsán, akik a haszidvallási irányzathoz tartoztak. Egy helyi haszid legenda szerint egykor Baál Sém Tóv is járt a településen.
Román lakói 1786-ban erdei haszonvételekből, fakitermelésből, szarvasmarha-tenyésztésből és szőttesek készítéséből tettek szert jövedelemre. Közelében korábban aranyat is fejtettek, de a lelőhelyek ekkorra már kimerültek. A 19. század első felében fejlődött azonban ki később önállósuló rézbányász telepe,Borsabánya.
1848-ban a kiváltságaik elvesztése miatt elégedetlenkedő korábbi nemesek nemcsak „pazsurát” (címeres levelet) fogadtak el Urbantól, de marháik nagy részét is Naszódra menekítették és határőröket hívtak be a falu védelmére.November 8-án az idelátogató Szaplonczay József főszolgabíró és országgyűlési képviselő hasztalanul próbálta őket kibékíteni. A máramarosszigeti és a szabolcsi nemzetőrök kiűzték a határőröket. Néhány falu széli házat fölégettek ugyan, de Szaplonczay fellépése megmentette a falut a pusztulástól. A statáriális bíróság öt embert ítélt halálra, a rabságra ítéltek közül később többen beléptek a honvédseregbe. Görög katolikus papját, Szálka Mihályt később a császári szervek vonták felelősségre, amiért „Erdélybe járt izgatni” a császár ellen.
Az 1890-es években Pollák Jehuda Meir kezdte meg Borsafüred üdülőhely kiépítését, az ott található ásványvízforráshoz kapcsolódóan. 1894-ben megalapították a Borsai Takarékpénztárat és első gyógyszertárát, 1913-ban pedig kiépült a vasúti összeköttetés Máramarosszigettel.
Az 1920-as években az 550 borsai zsidó családfő közül 150 volt munkás, 100 földműves és 80 kiskereskedő. 1930 nyarán, valószínűleg egy Dănilă nevű legionárius felbujtására elkövetett gyújtogatás miatt keletkezett tűzben 128, többségében zsidó ház égett le. 1934-ben kb. harminc borsai zsidó család költözött Palesztinába. 1941 nyarán a magyar hatóságok negyven zsidó családot toloncoltak ki Galíciába, ahol a kamenyec-podolszkiji vérengzés áldozataivá váltak. 1944 áprilisában zsidó lakosságát a felsővisói gettóba hurcolták. A deportálásból 395 borsai és környékbeli zsidó tért vissza. Hitközségük az 1950-es évek elejéig működött, amikor kivándoroltak Izraelbe.
1942-ben építették ki Borsafüreden az első sípályát. 1968-ban nyilvánították várossá.
Látnivalók
- Borsafüred Máramaros megye legnagyobb üdülőhelye és síparadicsoma.
- Az 1717-es győzelem emlékműve (Preluca Tătarilor), Borsafüredtől keletre.
- Ortodox fatemplom
Híres emberek
- Itt született 1909-ben Israel Polack chilei–izraeli textilgyáros.
- Itt született 1928. január 4-én Rácz Pál politikus, lapszerkesztő, miniszterhelyettes, diplomata, külügyi munkatárs.
- Bodor Ádám több művébe, a Sinistra körzetbe is beépítette a város környékén szerzett élményeit.
| Elhelyezkedése | |
 
Borsa
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 39′ 19″, k. h. 24° 39′ 47″ |
