Csanádpalota / Folytatáshoz kattints a posztra

Makótól 20 km-re keletre a román határ közelében található. Legközelebbi település: Kövegy, ami csak 4 km-re fekszik a falutól. Közeli település még Pitvaros és Nagylak előbbi 11 utóbbi 10 km-es távolságban van.Csanádpalota vasúton is megközelíthető a MÁV 121-es számú 121-es számú Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes– Újszeged-vasútvonalának Újszeged-Mezőhegyes szakaszán közlekedő vonatok állnak meg állomásán. Ez munkanapokon nyolc pár vonatot jelentett a menetrendváltás előtt. Az új menetrendváltás miatt: hétfőtől-csütörtökig illetve szombaton 2 pár (4 vonat), pénteken és vasárnap 3 pár (6 vonat) közlekedik. Minden vonatpárt Bzmot szerelvények továbbítanak. A buszok a település belterületén három helyen állnak meg, tanítási napokon 18 buszjárat indul Makóra. Közülük 9 Szegedig közlekedik.

 Első írásos emléke 1421-ből származik Palota néven, ekkor a nagylaki Jánki család birtoka volt; nevét földesura díszes udvarházáról kapta. Hat évvel később Luxemburgi Zsigmond Nagymihály Albert dalmát és horvát bánnak adományozta a falut, később a Hunyadiak tulajdona lett. 1552-ben a török hadjárat idején elpusztult.

1562-ben tótokkal népesítették be a kihalt falut, a települést innentől fogva Tótpalota néven jegyezték. Miután Gyula 1566-ban, a negyedik Habsburg-török háborúban elesett Tótpalota is elnéptelenedett. 1637-ben I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem birtokába került; később III. Ferdinánd tulajdona lett - ekkor Mezőpalota volt a falu neve. 1646-tól újra magyarok lakták a települést. 1649-ben II. Rákóczi György, két évvel később Pálffy Tamás csanádi püspök lett a település birtokosa. 1686-ban a oszmán hadak elpusztították, területe az aradi uradalom része lett.

1750-ben Mária Terézia németeket telepített a faluba, de az új telepesek nem tudtak együttélni a románokkal és a szerbekkel, ezért elhagyták a települést és elköltöztek a német többségű Perjámosba. Ezáltal a falu ismét kiürült, de a kincstár 1768-ban katolikus magyarokat telepített le. Később Gömör, Nógrád,Heves és Hont vármegyéből magyarok és szlovákok vándoroltak be. 1756-ban már hivatalosan is Csanádpalotának nevezik. Hét évvel később Fekete György országbíró közbenjárásának köszönhetően római katolikus templom épült.

A település a szabályos típusba tartozó dél-alföldi településformájú, a belterület szabályos kiosztását a kamara mérnökei végezték. 1850. december 1-jén került sor határrendezésre, külterületéből két új községet alakítottak,Kövegyet és Királyhegyest.

1857-ben felépült a kétszintes iskola, 1893-ban az óvoda. Ezekkel a fejlesztésekkel párhuzamosan jött létre az első önálló postahivatal és ezidőtájt gördült be az első mozdony is a településre. A dualizmus ideje alatt több középület és téglagyár is épült.

Az első világháború után rövid ideig román megszállás alá került; A trianoni békeszerződés értelmében határának egy részét Romániához csatolták, ugyanakkor megkapta a nagylaki ugar Mezőhegyes felé eső részét. Lakossága a két világháború között gyarapodott, 6000 fő körül mozgott. Szövetkezetek és malmok létesültek. 1924-ig, illetve 1945 és 1950 között Csanád vármegyéhez, 1924-1945 között Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegyéhez tartozott. 1937-ben bekötötték a faluba a villanyt. A fő munkaadók a Blaskovits uradalom és a nagylaki kendergyár voltak. Ebben az időben települtek a községbe makói hagymatermesztő gazdák; ők ismertették meg a csanádpalotaiakkal a makói hagyma termelésének módszerét.

A második világháborúnak 165 hősi halottja volt a településen. 1950-ben a Csanádpalotához tartozó Nagykirályhegyest és határát Királyhegyeshez csatolták. A Kádár-korszak alatt a lakosság viszonylagos jólétben élt; a településen határőrs működött.

Csanádpalota önkormányzata a várossá nyilvánításhoz szükséges szükséges pályázatot 2009 januárjában küldte el a regionális államigazgatási hivatalnak. A városi címet 2009. július 1-jén kapta meg. 2010 nyarán elkészült az óvoda új épülete, amely többek között napelemmel működő vízmelegítő rendszerrel is fel van szerelve.

Nevezetességei

• Ablonczy László emléktáblája
• Csanádi vár köve - Csanád nevű települések találkozója
• Déri István festőművész domborműve
• Az első gázláng emléktáblája
• Felszabadulási és függetlenségi emlékmű
• Hazáért és szabadságért zászlórúd
• Iglódi István emléktáblája
• Kálmány Lajos domborműves emléktáblája
• Kelemen László sírja a római katolikus temető
• Kelemen László szobra a művelődési ház előtt
• Községháza
• Lőcsei Mihály emléktáblája
• Magyar millennium emlékkő
• Második világháborús és 1956-os emlékmű
• Névtelen hősök sírja
• Az önkéntes tűzoltóegyesület emléktáblája
• Római katolikus templom
• Temetőkápolna
• Volt főszolgabírói lakás
• Zellmann-malom romja, egykori ipartörténeti emlék
• Zsidó temető, kiemelt közép-csanádi zsidó épített emlék
• Zsinagóga épülete, átalakítva

• Itt élt Brengarten Henrik, főjegyző
• Itt született Gyenes Dienes András, Petőfi-kutató
• Itt élt Kálmány Lajos, népdal- és népmesegyűjtő
• Itt élt Kelemen László, az első magyar színigazgató
• Itt született Mikulich Tibor, páncélos főhadnagy (1914 - 1960)

Elhelyezkedése

Csanádpalota Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 14′ 38″, k. h. 20° 43′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 38″, k. h. 20° 43′ 21″ térkép ▼

Csanádpalota Pozíció Csongrád megye térképén

Kistelek / Folytatáshoz kattints a posztra

Kistelek város Csongrád megye Kisteleki járásának székvárosa.

 20. hosszúsági kör (meridián) csak pár kilométerrel található keletebbre a település központját képező körforgalomtól.

Két eltérő adottságú terület határán fekszik, egyik a homokkal teli Kiskunság, és az agyagos Tisza-völgye. E két terület arculatilag is különbözik, míg az egyikre kiterjedt tanyavilág jellemző (pl.: Zöldmező Kemping Balástyan), addig a másikra a nagybirtokos majorsági rendszer (pl.: az Ópusztaszeren található Pallavicini kastély). Talajai meglehetősen heterogén összetételű. Ópusztaszer és Kistelek határában inkább az agyagos talaj a jellemző. Csengele határában homokot találhatunk, amikben fellelhetünk itt-ott szikes legelőket, kilúgozott édesvízi mészköves területet. A folyószabályozások előtti Fehér-tónak a maradványai közül is fellelhetünk párat (Nagy-szék, Müller-szék, Bíbic-tó), melyek elmocsarasodnak az idő folyamán, és folyamatosan pusztulnak, jelentős madárvilágot rejtenek magukban, magukra valamit adó ornitológusokellátogatnak ide, hisz például az európai viszonylatban is ritka gólyatöcs is költ itt, vagy akár az ide látogató hattyúkat is említhetném. A belterület nagy részén már nem találkozhatunk természetes talajtakaróval, hisz a belvizeknek köszönhetően feltöltötték. Ezek a területek például a Zrínyi u., Jókai u. vége akár egy régi temetőt is rejthetnek magukban. Vagy például a víztorony és környéke, ahol hajdanán szőlőskerteket is találhattunk, amíg azt ki nem parcellázták és fel nem töltötték.

A növényzete a századforduló előtt a fás pusztáéhoz volt hasonló, itt-ott néhány fa. Mára nagy része kultúrterületté (használatba vett) vált, a kis része megmaradt legelővé, természetes erdős növényzet nem nagyon maradt, talány az időközben elszóródott olajfa (a nép így nevezi errefelé a keskenylevelű ezüstfát) magja által kikelt fák emlékeztetnek az eredeti tájképre. Szerencsére a kommunizmus nem érintette úgy a tanyavilágát, mint más területeket, kiterjedt a tanyavilága is. Manapság hanyatlóban van, fejlesztésre szorul, sok a lepusztult állapotú.

 Először 1420-ban említik oklevélben, helyén már a középkorban egyházas település létezett. A település törökdúlás előtti elődjét Szert tekintik, ami a mai Kistelek és Ópusztaszer között lehetett. Kistelek pusztán 1747-ben, a Félegyházi út mellett postaállomás és csárda közelében hét szállás állott. A homokot szőlőtermesztéssel hasznosították, azonban egy filoxéra járvány tönkretette szőleit az 1870-80-as években.

Kistelek 1970. január 1-jétől nagyközség, 1984-ben városi jogú nagyközség,1989. március 1-jétől város. Öt környező település – Baks, Balástya, Csengele,Ópusztaszer, Pusztaszer – kereskedelmi, közlekedési, oktatási és egészségügyi központja.

Nevezetességek, látnivalók

• Geotermikus erőmű
• Római katolikus Szent István-templom: 1825–1831 között épült, klasszicista stílusú
• A római katolikus templom mellett található (1929)-ben készült Első világháborús emlékmű – katonaszobor. Keviczky Hugó és Hadnagy Imre alkotása aminek talpazatára 261 elesett hős nevét vésték.
• Második világháborús emlékmű (1991) Borvendég Béla és Szathmáry Gyöngyi alkotása
• Kocsó-kápolna és Kálvária (stációk)
• Kisteleki Múzeum, helytörténeti gyűjtemény
• Napsugaras házak (már csak 11 darab épület áll: Bocskai u 18, Hunyadi u 4, Jókai u 15 és 52, Kisteleki Ede u 32, Molnár János u 9, Petőfi u 15, Rákóczi u 14, Víg u 25, Zrínyi u 17 és 33/b.
• Szent István díszkút
• Termálfürdő: A 34-38 °C-os víz alkalmas ízületi-, mozgásszervi megbetegedések, illetve nőgyógyászati panaszok kezelésére
• Érdekességként azt is meg lehet említeni, hogy a helyiek úgy tartják, hogy Európában itt volt először vonatrablás Rózsa Sándor és társasága révén.
• Érdemes megtekinteni a minden télen megrendezett kispályás teremlabdarúgását, mely lassan egyenértékűvé válik a híres szegedi Kék Mókussal.

Elhelyezkedése

Kistelek Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 28′ 23″, k. h. 19° 58′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 23″, k. h. 19° 58′ 48″ térkép ▼

Kistelek Pozíció Csongrád megye térképén

Dévaványa / Folytatáshoz kattints a posztra

A megye északi részén, a Sárréten terül el. Vasúti hálózattal kapcsolódik Gyomaendrődre és Vésztőre (A Kisújszállásra vezető vasútvonal az 1970-es évek elején megszűnt.). Utak vezetnek Kisújszállásra, Gyomaendrődre és Körösladányra.

• Vonattal a MÁV127-es számú (Körösnagyharsány–Vésztő–Dévaványa–Gyoma) vonalán érhető el. A vasútállomás Kősziget és Kéthalom között található.

• Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
• 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés megyéheztartozik.
• 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
• 1523-ban - egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél - már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
• 1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
• 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről .
• 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
• 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
• 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.
• 1711. évi Heves megye összeírása a községet ismét "Oppidum Ványa", azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
• 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
• Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
• 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
• 1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
• 1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
• 1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
• Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
• Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.

 A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

• Épületek, régiségek
  • Kopjafa a Körösladányi út mellett
  • Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton őrgróf emlékére
  • Tőkerészi iskola és kút
  • Állomási "iskola"
  • Kossuth úti iskola
  • Hajós úti iskola és kút
  • Eötvös úti óvoda épülete
  • Református templom stílusa neoklasszicista
  • Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
  • Parókia épülete, plébánia
  • Vágóhíd épülete
  • Jéggyár
  • Állomás - víztorony
  • Kéthalom - iskola
  • Szőnyegszövő
  • a régi malom épülete
  • Világháborús Hősök Emlékműve
  • Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.

• Természeti értékek
  • Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
  • Zrínyi utcai gesztenyefák
  • Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
  • Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
  • Templomkertek
  • Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
  • Túréri-tó
  • Tókert-régészet

• Turisztikai adottságok
  • Az Országos Kék Túra útvonala áthalad Dévaványán is
  • Dévaványai Termál- és Strandfürdő
  • Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
  • Dévaványai Túzokrezervátum

 A városban élő művészek, népi iparművészek

• Kádár Ferenc – 1891–1983 - pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét,tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
• Nácsa János - (1908–1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
• Erdős Csaba - publicista, újságíró
• Faragó Imre - festő
• Giriczné Gyányi Mária - költő
• Gyányi Mariann - író, költő
• Hajdú Ildikó - fazekas, népművész
• K. Nagy Imre - festő
• Kovács Zsolt - festmények, rajzok
• Kovács Gyuláné - pergelt torta
• Kónya András - fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
• Ladányi Mihály - író, költő
• Laskai Tibor - festő
• Mályi Sándor - író, költő
• Molnár Antal - festő
• Papp Erzsébet - író, költő
• Pappné Kulcsár Ilona - festő
• Sándor László - festő
• Simon Christopher Metcalfe - művész
• Tóth Bálintné - kosárfonó
• Tóth Auguszta- színművész
• Tóth Róbert - bőrdíszműves
• Vad Zsigmond - költő
• Dr. Ágoston Sándor történész – tanár
• Vitéz Bilkei Lipcsey Márton Őrgróf

Elhelyezkedése

Dévaványa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″ térkép ▼

Dévaványa Pozíció Békés megye térképén

Orosháza / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Dél-Alföldön helyezkedik el, a Viharsarokban. Földrajzilag sík vidék, csak néhány halom található az északi területén. Folyója nincs, tavai csak a város határában. Természetes úton született a Gyopárosi tó, amely a nevét adta a helyi gyógy- és strandfürdőnek.

• Vonattal a MÁV 135-ös számú (Szeged-Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba), a 125-ös számú (Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya), és a 147-es számú (Szentes–Orosháza) vasútvonalain érhető el. Magának a településnek egy állomása és öt megállóhelye van. Ezek a következők: Orosháza, Orosháza-alsó, Orosháza üveggyár, Orosházi tanyák, Orosháza felső, Gyopárosfürdő.

• Gépkocsival: a 47-es főútvonalon Békéscsaba, és Hódmezővásárhely között.

 A korai vaskor ma is látható emléke a város délkeleti határán elterülő földvár, a Nagytatársánc. Itt, az Ős-Maros hordalékkúpján találtak otthont később maguknak a népvándorlás egymást követő népcsoportjai is, majd a honfoglaló magyarok vették birtokukba. A régészek következtetései szerint az iráni eredetű káliz nép élt az Árpád-korban Orosházán. A tatárjárás pusztítása után lassan ismét benépesült a környék.

Orosháza nevével legelőször egy 1466-ban keltezett oklevélben találkozhatunk.

A középkori falunév a régi magyar Oros személynév és az „-a" birtokos személyraggal ellátott ház (otthon, lakhely) köznév összetétele. Maga az Oros személynév az „úr" köznév kicsinyítő képzős alakja – a település tehát első birtokosának nevét viseli. Eredetileg Zaránd megyéhez tartozott, annak 15. századi végleges megszüntetése után került Békés megyéhez.

Levéltári források szerint 1517-ben már Orosházi Tóbiás nevű hallgató tanult a krakkói egyetemen, Orosházi András pedig 1555-ben váradi kanonok volt.

Egy, a mohácsi csata előtti évben keltezett oklevél Orosházát mint egy Békés megyei uradalom központját említi, tulajdonosai ekkor a Komlóssyak voltak.

A török uralom alatt a település ismét a pusztulás sorsára jutott – az itt lakók a harcok áldozatai lettek, vagy elmenekültek a nagyobb biztonságot jelentő királyi Magyarországra.

Orosháza újkor-i története a vidék 18. századi betelepülésével kezdődik. A török uralom alatt elnéptelenedett vidékre a Tolna megyei Zombáról érkezett telepesek költöztek.

Az evangélikus hitüket féltő jobbágyok báró Harruckern Ferenccel kötöttek szerződést, s a 70 áttelepülő család 1744. április 24-én – Szent György napján – tanítójuk, Dénes Sándor vezetésével megszállta az orosházi pusztát.

Hat héttel ezután megérkezett a telepesekhez nemes Horváth András evangélikus lelkész is, s vesszőből, sárból hamarosan felépítették az első templomot a Zombáról magukkal hozott harangnak.

A betelepülő lakosság elsősorban földműveléssel és állattartással foglalkozott, de hamarosan kifejlődött a kertkultúra is, majd a 18. században az iparos réteg is kialakult. A reformkortól kezdődően lassan megindult Orosháza mezővárosi jellegű fejlődése. A százéves településen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitöréséig nagyobb politikai megrázkódtatások nélkül, csendesen folyt az élet. A márciusi forradalom hírét Mikolay lelkész Pesten tanuló fiának leveléből hallották először az orosháziak március 18-án.

A márciusi határozatokat március 20-án Gyulán egy népközgyűlésen ismerhették meg a meghívottak: első ízben vettek részt ezen a nemeseken kívül az úrbéres jobbágyok képviselői is.

A délvidéki rác dúlás után megalakult itt is a nemzetőrség, ahová 665 gyalogos és 149 lovas jelentkezett, majd Jellasics támadásának hírére újabb 172 honvédújoncot állított ki a község. A Vasvári Pál által alakított Rákóczi-csapatban 64 orosházi harcolt. A csapat 1849 közepén a román felkelők elleni csatában szinte teljesen megsemmisült.

A szabadságharc bukása után a szigorú megtorló intézkedések ellenére is tovább élt a forradalom szelleme. Sok bujdosó talált itt menedékre, köztük egy éjszakára Kossuth Lajos felesége is, kinek rejtegetéséért Mikolay Ferenc, (a tiszteletes fia) 10 év várfogsággal bűnhődött.

A következő évtizedek az evangélikus vallás visszaszorítását eredményezték. A Bach-rendszer éveiben felbomlottak a feudális viszonyok is. A birodalom belső piacának fejlődése az 1850-es évek végére a mezőgazdaság számára végre kedvező helyzetet teremtett. Felosztották a közlegelőket, tömegesen épültek a tanyák, fellendült a gabonatermelés.

A helyi politikai élet aktivizálódását a kiegyezés hozta meg. A kiegyezés utáni viszonyokkal elégedetlen parasztok és kisiparosok 1869-ben Táncsics Mihályt választották meg Orosháza és környéke országgyűlési képviselőjének. 1899-ben a helység díszpolgárává avatta Kossuth Lajost. Az 1904-ben leleplezett Kossuth-szobor a Kossuth-kultusz jelképe lett. A csírázó agrárszocialista mozgalom országos visszhangot kiváltó szomorú eseménye volt 1891-ben az orosházi véres május elseje. Az Alföld–Fiumei Vasút megépítése (1870) felgyorsította a község gazdasági fejlődését. A később kiépített szárnyvonalak (köztük 1906-ban megnyílt a Szentes – Orosháza vasútvonal) révén Orosháza a Körös-Tisza-Maros közének vasúti csomópontjává vált.

Megerősödött a helyi kisipar és kereskedelem, s különösen a mezőgazdasági feldolgozó ipar indult virágzásnak: baromfifeldolgozás, malomipar, s ehhez kapcsolódva az építőipar. A két világháború között Orosháza mint „a legnagyobb magyar falu” szerepelt a köztudatban, 1936-ban már közel 25 ezer lelket számlált. A kisbirtokos réteg speciális gazdálkodási formája, a tanyavilág a paraszti polgárosodást tükrözte. A fiatalabb korosztály tanyáin a modern bútorok mellett megjelentek a könyvek, folyóiratok. Az egyre inkább mezővárosi fejlettségű településen pezsgő kulturális élet bontakozott ki.

A dualizmus korában kialakult egyesületi élet felvirágzott. 1891 és 1918 között 53 új helyi egyesület alakult: a hagyományos egyházi és polgári szerveződések mellett új jelenségként számos munkáskör, külterületi olvasókör és néhány sportegylet.

Kiemelkedő alakja volt a helyi szellemi életnek Veres József evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő, Orosháza történetírója. Nevét a ma embere számára az „Orosháza, történeti és statisztikai adatok alapján” című, 1886-ban kiadott könyve őrizte meg.

Az Orosháza határában található Pusztaszentetornyai Justh-majori kastélyban született és nevelkedett Justh Zsigmond. Több elbeszélésének és regényének témáját és szereplőit merítette ebből az alföldi környezetből. 1892-ben kastélya parkjában parasztszínházat hozott létre, ahol parasztlányok és legények Shakespeare, Molière, Arisztophanész és Plautus műveit játszották.

Báró Eötvös József író és politikus pusztaszentetornyai földbirtokosként fejtett ki Békés megyében közvetlen közéleti munkásságot. Mint vallás- és közoktatási miniszter kezdeményezte egy orosházi tanítóképző létrehozását, melyet sajnos már nem tudott megvalósítani. A polgárosodás hívta életre 1890-ben a Polgári Fiúiskolát, melyet 1892-ben a Polgári Leányiskola követett. Thék Endre 1902-ben, elsőként az országban, elindította a bentlakó iparos tanoncok képzését 15 szakmában.

1898 decemberében pedig Thék Endre indítványára a város ipari és mezőgazdasági fejlődésének fellendítésére ipari kiállítás szerveződött Orosházi Iparkiállítás néven, amely 1899 húsvétján nyílt meg, kizárólag orosházi iparosok részvételével. A komoly törekvés mögé a magas minisztériumok is mögé álltak és ipari felügyelő miniszteri biztost is kineveztek Gerstler Miklós személyében. Összesen 312 kiállító mellett nagyszabású programokkal is vonzották a szépszámú látogatókat. A vidéken megrendezett ipari kiállítások közül az egyetlen volt, amely nyereséget is hozott, nem csak egy adott térség fellendülését. A kiállítást országos figyelem kísérte. Első nap közel 4000 látogatták meg a megnyitó ünnepséget, és a látogatók száma később magas volt. Első héten több , mint 12 000 váltottak jegyet. A kiállítás idején, a kimagasló ipari, és kézműves munkáért 7 első díjat, 29 második, és 38 bronz érmet osztott ki a grémium. (Képes Folyóirat, 25 kötet. 1899. I.rész)

Az orosházi mezőgazdaság hírneve – a gazdálkodók igénye a legfejlettebb termelési lehetőségek megismerése és alkalmazása iránt – inspirálta településünket arra, hogy a mezőgazdasági ismeretek oktatása is helyet kapjon az iskolában. Hosszú küzdelem után 1926-ban tettek érettségi vizsgát első ízben a Felső mezőgazdasági Iskola növendékei. Az evangélikus népiskolából nőtt ki az 1930-as években szerveződő Evangélikus Gimnázium.

A történelem viharai Orosházát ugyanúgy érintették, mint az ország minden települését. A trianoni békeszerződés után Orosháza egyszerre a „kis Magyarország" határmenti régiójában találta magát, s ez a tény a további fejlődés meghatározója lett.

A második világháború jelentős anyagi és emberáldozattal járt, az áldozatok száma még ma sem ismert pontosan. Orosházát 1944. október 6-án egyetlen nap alatt foglalták el az orosz csapatok.

Látnivalók

• Gyopárosfürdő
• Geist Gáspár-kastély (közigazgatásilag Orosházához tartozik, de valójában Nagyszénástól nem messze található Kiscsákón, ami Orosháza exklávéja)
• Darvas József Irodalmi Emlékház
• Evangélikus templom
• Szántó Kovács János Múzeum
• Kútmúzeum (az országban csak itt található)
• Justh Zsigmond Városi Könyvtár
• A Justh Zsigmond Városi Könyvtár Gyermekkönyvtára
• Városi Képtár

Elhelyezkedése

Orosháza Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 34′ 04″, k. h. 20° 38′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 04″, k. h. 20° 38′ 34″ térkép ▼

Orosháza Pozíció Békés megye térképén