Balatonalmádi régi képeslapokon / Folytatás a posztban

A környék a természet által nyújtott előnyök és a Balaton közelsége révén már a római időkben lakott hely volt. A honfoglalás idején a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott. Almádi első írásos említése 1082-ből, Vörösberényé 1109-ből származik. Településalakító adottságai közt a távoli múltban elsősorban (a permi vörös homokkő málladékából keletkezett talaja révén) szőlőtermő helyként szerepelt.

A református hitközség tagjainak anyakönyvezése 1735-ben indult, a római katolikusoké 1749-ben.

A település neve a 20. század eleji községnév-rendezésig Almádi volt. 1909-ben lett nagyközség. Az 1908-1909-ben megépült Győr–Veszprém–Almádi-Alsóörs és a Börgönd-Szabadbattyán-Balatonfüred-Tapolca vasútvonal révén üdülőhelyi fejlődése ugrásszerűen felgyorsult. A Balatonalmádi Fürdő és Építő Részvénytársaság megalakulása is ösztönző hatást fejtett ki. A partot 1889-ben parkosították, nagy fáit 1903-ban ültették, 1925-ben kapott villanyt, 1927-ben épült az első strand, amit 1945 után, majd 1964-ben bővítettek. Vízhálózatának kialakítását 1942-ben kezdték meg, 1960-ban a Malom-völgyi források bekapcsolásával egész területét ellátták. A Balatoni Üdülőkörzet idegenforgalmi fejlesztése az 1960-as évek elején indult meg, s ettől kezdve mind a szervezett, mind a családos üdülés célterületévé vált. Szálló- és ellátólétesítményei mellett óriásivá nőttek üdülő- és zártkerti övezetei, melyek lényegében Csopak-Alsóörstől Balatonfűzfő, Balatonkenese, Balatonakarattya részeivel sajátos üdülőagglomerációként nőttek össze.

Nevezetességei

• Erődített református templom, Balatonalmádi-Vörösberény

Vörösberény – 12–13. század, román kori alapokon nyugvó, a gótika stílusjegyeit is magán viselő református erődtemplom. Feltételezések szerint a tatárjárás előtt emelték, majd a 13. században bővítették és a 15. században gótikus tornyot építettek hozzá. Az évszázadok alatt hol katolikus, hol református hívek használták. A 18. századra felépült ma is látható tornya, és a középkori eredetű védművet is ekkor alakították át lőréses erődfallá. A kőfallal kerített templom tömeghatásában még érződik a középkori eredet, de belépve barokk boltozatos, osztatlan csarnoktér fogad.

• Református templom, Balatonalmádi
• Szent Ignác-templom (római katolikus), Balatonalmádi-Vörösberény

A barokk építészet meghatározó példája a Loyolai Szent Ignác tiszteletére emelt, s 1779-ben felszentelt vörösberényi római katolikus templom a kolostoregyüttessel, amely a környék egyik legszebb építészeti emléke. A templom freskói, oltárai, szószéke kiemelkedő művészi alkotások. A volt kolostor már 1758-ban a győri jezsuiták „berényi kastélya”-ként létezett. Ma Kolostor Hotel néven üzemel.

• Szent Imre-templom (római katolikus), Balatonalmádi

Az Almádi központjában lévő Szent Imre plébániatemplom 1930-ban épült Medgyasszay István tervei alapján. A templom különös értéke, hogy az erdélyi építészet hagyományait követi, de tömegében meghatározó a vöröskő-architektúra. A templom mellett áll az 1956-ban a budai várból áthelyezett Szent Jobb-kápolna, Róth Miksa Szent Istvánt ábrázoló aranymozaikjával és Szent István jobbjának egy fragmentumával. 2008 óta Szent Imre herceg és édesanyja, Boldog (Bajor) Gizella ereklyéje is a Szent Jobb kápolnában került elhelyezésre.

• Vörösberényi római katolikus templom
• Evangélikus templom, Balatonalmádi
• Szent Margit-kápolna, Balatonalmádi
• Szabadtéri Kápolna, Balatonalmádi-Káptalanfüred
• Óvári Kilátó
• Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár, Balatonalmádi

A 19-20. század fordulóján kezdte meg működését a Polgári Olvasókör.1962-ben önálló épületben megalakult a községi könyvtár, amely 1965-től a mai Polgármesteri Hivatal helyén várta olvasóit. Járási könyvtárként a helyi lakosok ellátásán kívül 52 község könyvtárainak is központja volt. Az 1985-ös földrengést követően 1987-ben ideiglenes elhelyezést kapott az I. sz. Óvodában, majd 1993-tól a Bajcsy-Zsilinszky utcai volt gyógyszertár épületében 2003-ig. 2003- ban költözött jelenlegi helyére az intézmény, ahol mind szolgáltatásaiban, mind technikailag megújulva várja a könyvtárba érkező érdeklődőket. A Pannónia célja, hogy a közművelődés és a kultúra legszélesebb skáláját sorakoztassa fel, kielégítse valamennyi korosztály igényeit és az ő érdeklődési körüknek megfelelő rendezvényeket szervezve, a kultúrát megszerettetve igényes és színvonalas szórakozási, kikapcsolódási illetve tanulási lehetőségeket biztosítson a helyi és az ide látogatók számára.

Elhelyezkedése

Balatonalmádi Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 01′ 45″, k. h. 18° 01′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 45″, k. h. 18° 01′ 19″térkép ▼

Balatonalmádi Pozíció Veszprém megye térképén

Siófok / Folytatáshoz kattints a posztra

A víztorony

Siófok Somogy megye Siófoki járásának székhelye, népszerű üdülőhely, a Balatonpart legnagyobb városa és kikötőváros a tó déli partján. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország ötödik legnépszerűbb települése.

Területe a 20. század második felében jelentősen megnőtt, mivel bekebelezte a korábban önálló Balatonkiliti és Balatonújhely községeket, továbbá Balatonszabadi tóparti településrészeit.

A városban viharjelző obszervatórium működik. A Sió 1865-ben épült zsilipjén át engedik le a Balaton felesleges vízét.

A Sió-zsilip

Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.

Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon.Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.

A Fő tér a víztoronnyal

Az Orion bár fénykorában 1973 körül

A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2007-től) a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

Az evangélikus templom

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs)Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula HungariaeFok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

A 18-19. század

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, ahogy akkoriban nevezték Zsidófokon egykoron nagyszámú zsidóság élt. Az 1860-as évek elején 347 zsidó, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891. áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

Siófok a 20. században

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.

Siófok főtere a víztoronyból

1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Látnivalók

• Meteorológiai obszervatórium (tervezte: Molnár Péter)
• Víztorony
• Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)

Múzeumok, kiállítások

• Kálmán Imre kulturális központ (Fő tér 2.)
• Vízgazdálkodási Múzeum
• Kálmán Imre Múzeum
• Ásványmúzeum (Kálmán I. sétány 10.)
• Jordán Galéria (Korányi Sándor u. 16.)
• Szilfa Galéria (Töreki út 31.)
• Levy Műterem-Galéria (Bajcsy-Zsilinszky u. 155.)

Klubok

• Flört The Club (Aranypart)
• Palace Dance Club (Ezüstpart)
• Press Club - Orion bár (Ezüstpart)

Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható

Híres siófokiak

• Bihari Puhl Levente képzőművész
• Csizinszky Éva rádiós műsorvezető
• Kálmán Imre zeneszerző
• Róka Antal távgyalogló, Helsinki olimpiai bronzérmese 50 kilométeres gyaloglásban
• Varga Imre szobrász
• Vincze Lilla énekesnő, szövegíró
• Timár Imre karnagy, Siófok díszpolgára
• Révész Géza zenepszichológus
• Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó

Meteorológiai obszervatórium

Elhelyezkedése

Siófok Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 54′ 55″, k. h. 18° 04′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 55″, k. h. 18° 04′ 37″ térkép ▼

Siófok Pozíció Somogy megye térképén

Alsóörs / Folytatáshoz kattints a posztra

 Török adószedőház

Alsóörs Veszprém megyei község a megye Balatonfüredi járásában, a Balaton keleti medencéjének északi partján. Szomszédos települései Balatonalmádi,Lovas, Paloznak és Felsőörs. Szőlővel beültetett lankáin kezdődik a csopaki borvidék.

 Alsóörs református műemléktemploma

A település első okleveles említése az 1200-as évből származik.

1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta alsó- és felsőörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneki Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek.

A középkorban királynéi birtok volt a terület, akkoriban vehette kezdetét a vöröskő (vörös homokkő) bányászata. 1570-ben gyaníthatóan egy török-magyar ütközet helyszíne volt a környék, Bornemissza János pápai várkapitány feltehetően a suhatagi dűlőben ütközött meg a túlerőben lévő oszmán csapatokkal.

1909-ben épült ki a Balaton északi partjánakvasútvonala, valamint ezzel egy időben aVeszprém felé innen leágazó mellékvonal is, amik együttesen Alsóörsön is utat nyitottak a fejlődés számára. Rövidesen kialakult az itteni fürdőtelep, illetve fürdőegylet is alakult. Az első itteni üdülővillák egyikét Endrődi Sándor építtette, helyén ma tábla hirdeti a költő emlékét, akinek jelentős része volt a balatoni vitorlázás felvirágoztatásában is.

• Alsóörs legnevezetesebb épülete a Török-ház, mely a Somlyó-hegy lankáira felkapaszkodó ófaluban, egy magaslati részen épült 1500 körül, késő gótikus stílusban. A ház ma kiállítóhelyiségként funkcionál.
• Ugyancsak nevezetes épülete a román és gótikus stíluselemeket is őrző, 13. századialapokra épült, 1807-ban barokk stílusban felújított református temploma, amelynek festett famennyezete 1721-ből való.
• Római katolikus temploma a 20. század vége felé (1987-ben) épült, modern stílusú építmény, amely viszonylag rejtett, kevéssé szembeszökő, a turisták előtt általában nemigen ismert helyen található, a községi általános iskola szomszédságában.

Emlékhelyek, emlékművek, szobrok

• A falu határában régen kőbánya üzemelt, amelyben a környék jellemző kőzetének számító vörös homokkövet bányászták, nagyrészt ennek köszönhető, hogy ma is sok vörös köves épület és kerítés látható a környéken. A bányát idővel bezárták és rehabilitálták, most szabadtéri színháznak látszik a hegyoldalban; a köznyelv amfiteátrumnak nevezi. Nyaranta néha szabadtéri előadásokat is szoktak itt tartani.
• Többnyire vörös homokkőből készült a településen több helyen felbukkanó, nagy számú szobor is, melyek egy része nevezetes, akár országosan is ismert, de a község élete szempontjából is jelentős személyeket (pl. Jókai Mór író, dr.Mihálkovits Tivadar közjegyző) örökít meg, más részük nonfiguratív, vagy nem nevesített személyeket ábrázol. Ez utóbbiak zöme a magyar kőfaragó vállalkozások szakmai szövetségének egy szimpoziuma keretében készült, a 2010körüli években.
• Szintén vöröskőből készült a szolgálatteljesítés közben Alsóörsön agyonlőtt Gamauf János főtörzszászlós és a vele együtt elhunyt Németh Ádám főiskolás emlékműve is a 71-es út mentén, közel a balatonalmádi községhatárhoz.

Egyéb érdekes helyek

• A község központjában (a Római út és az Endrődi Sándor utca kereszteződésénél) üzemel a "Kocsma", melynek falain belül gazdag gyűjtemény található népi eszközökből és használati tárgyakból. Múzeum jellege mellett kulturális találkozóhelye a budapesti és a veszprémi színházi élet képviselőinek.

Kilátók

• Közvetlenül a település fölé magasodó Somlyó-hegyen áll a Somlyó-hegyi kilátó, amelynek régi, elkorhadt építményét 2015-ben az alapoktól építették újjá. Ezzel a korábbinál kétszer magasabb kilátót hozva létre, melyet az átadása utánAlsóörs koronájaként emlegettek.
• Alsóörs közigazgatási területén emelkedik még a Csere-hegyi kilátó is, amely a Balaton vidékének első, kőből épült kilátója volt; mai kinézetét az ezredforduló utáni években nyerte el.

• Itt élt Endrődi Sándor (Veszprém, 1850. január 16. – Budapest, 1920. november 7.) költő, író, az MTA levelező tagja.
• Itt élt Borbás László iskolaigazgató, helytörténeti kutató.
• Itt halt meg Hégető Honorka (Marosvásárhely, 1971. december 24. – Alsóörs, 2001. június 3.) televíziós riporter, műsorszerkesztő.
• Helyi hagyomány szerint a község határában halt meg May János, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőse.

Elhelyezkedése

Alsóörs Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 59′ 40″, k. h. 17° 58′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 40″, k. h. 17° 58′ 25″ térkép ▼

Alsóörs Pozíció Veszprém megye térképén