Badacsonytomaj / Folytatás a posztban

A 71-es főút mentén, a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony lábánál található. A hegy valójában a település területén fekszik, amelyet ezen kívül a régi tomaji faluközpont és Badacsonyörs alkot, valamint a nagyrészt üdülőépületekből álló Badacsony településrész.

Szomszédos települések: Ábrahámhegy, Badacsonytördemic, Káptalantóti,Nemesgulács, Salföld.

Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon. Vasúti megállói: Badacsonyörs (valamikor Kisörs), Badacsonytomaj, Badacsony (valamikor Badacsony-Hableány).

Víziúton a Badacsony településrészen lévő, nyáron nagy forgalmú hajóállomáson át közelíthető meg.

Területe már az ókorban is lakott volt, az ásatások felszínre hozták egy kelta település maradványait. A rómaiak egész biztosan termesztettek itt szőlőt, a Badacsony oldalán akkoriban is számos ültetvény volt.

A középkorból, nem egyházi birtok lévén, kevés feljegyzés maradt fenn a községről. Névadója állítólag egy besenyő vitéz, Urkund fia Tomaj volt, aki I. István korában birtokolta a területet. Első okleveles említése 1313-ból származik, Thomay formában. Mindenesetre 1263-ban már pálos rendház állt itt, ennek nyomait a 19. század során tárták fel.

A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, 1550-ben plébániája is elhagyatva állt, de a források szerint a település folyamatosan lakott volt. Az itt élők ekkor is főleg szőlő- és gyümölcstermesztésből éltek. A 18. század során kedvelt pihenőhellyé vált, bora kedvelt lett és sorra épültek itt a pincék és a borházak. Ismert a város hegykönyve és hegytörvényei.

Fejlődése a bazaltbánya 1903-as megnyitásával új irányt vett, a lakosság száma megkétszereződött, elindult az iparosodás; 1909-től lóvasút is járt a településen.

Vajda Elek (1879–1944) 1911-ben költözött a településre, és ő szorgalmazta Badacsonytomaj önálló községgé válását, melynek ezután nyugállományba vonulásáig főjegyzője volt. Vajda a Vöröskereszt 1915. február 15-én alapított badacsonytomaji egyletének első jegyzője is. Egykori lakóháza, melyet a községbe költözésekor építtetett, nyugállományba vonulása után, bővítésekkel előbb az elöljáróság, később a nagyközség tanácsának, illetve önkormányzatának székhelye volt, egészen 2011-ig. Emlékét ennek ellenére mindmáig sem emléktábla, sem róla elnevezett közterület nem őrzi.

A bazalttermelés 1965-ben befejeződött, de a hegy látványa és élővilága sajnos nagyon megsínylette a félévszázados bányászatot. A további károkat megelőzendő a térséget hamarosan tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A település a hozzá tartozó Badacsonyörs (korábban Kisörs) és Badacsony (valamikor Badacsony-Hableány) településrészekkel együtt 2004. július 1-jén kapott városi rangot.

Nevezetességei

Badacsonytomaj központjában

• A neoromán stílusban, bazaltból épült római katolikus templom (Fábián Gáspár, 1932);

A Badacsony-hegy oldalában

• Szegedy Róza-ház, Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedy Róza egykori lakhelye;
• Kisfaludy Sándor présháza;
• Egry József Emlékmúzeum (A Balaton festőjének a háza múzeumként 
• funkcionál 1973 óta, a művész festményei és időszakos kortárs művészek kiállításai tekinthetőek itt meg);

Badacsonyörs településrészen

• Folly arborétum.

Híres lakói

• Kisfaludy Sándor
• Herczeg Ferenc
• Keresztury Dezső
• Jankovich Ferenc
• Tatay Sándor
• Egry József
• Bogyay Lajos
• Pauler Ákos
• Szegedy Róza

Elhelyezkedése

Badacsonytomaj Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 30′ 50″ térkép ▼

Badacsonytomaj Pozíció Veszprém megye térképén

PÉCS - AZ ÁLLATKERTTŐL A TETTYÉIG / Folytatáshoz kattints a posztra

 A rómaiak idején a Tettye kívül esett Sopianae város területén. Vizét nem vezették be a városba, mivel vezetékeit a víz erős meszessége eldugította volna. Engedték a patakot inkább a város mellett folyni. Azonban a kedvező lehetőségek miatt, már az ókorban építettek malmokat a völgytalpon. Maradványaikat az újkori bányászat során teljesen elbontották.

Ásatásokon előkerült leletek alapján a népvándorlás korában avarok,szlávok és magyarok is megfordultak a területen. A városhoz ugyan szervesen nem kapcsolódó, főleg gödörházakból álló lakóterület alakult ki a 11. századtól. A Mindszentek templomát a 12. században építették.

Az ipar fejlődése nagyobb arányúvá vált a 15. században, ekkor indult látványos fejlődésnek a Tettye utca, Majorossy Imre utca, Felsőmalom utca környéke elsősorban az itt fakadó Tettye-patak bővizű forrásának köszönhetően. Ezt a területet "Malomszeg"-nek nevezték, mivel itt húzódtak sorban a korabeli gabonaőrlő-, lőpor-, papírmalmok, valamint a tímárok és tabakosok malmai. Jelentős céhük volt az aranyműveseknek, akik királyi megrendelésre is dolgoztak. A pécsi ötvösök híre is kiváló volt.

A Havi-hegy déli, délnyugati oldalán (inkább a hegy lábánál) 1722-ben még csak hét utca létezett. A Havi-hegy aljának beépítése 1786 után felgyorsult, ám a még jelentősebb fejlődés ebben a városrészben 1828 után kezdődött. Pesty Frigyes adatközlője szerint a Havi-hegy 1865-ben „szölövel beültetett meredek, sziklás hegy. Nevét a dombon épített Havi boldogasszony Kápolnától nyerte.” 1690-ben kitört Pécsett a pestisjárvány. Akkor a város lakói fogadalmat tettek, hogy a járvány elmúltával emlékkápolnát emelnek a Kokas-dombon. Fogadalmukhoz híven az építőanyagot kézben hordták fel a meredek hegyoldalon. Bárdos István szerint a kápolna építésére engedélyt kért a német polgárság Karaffa generálistól, aki báró Kurcz prefektust bízta meg a hely kijelölésével. Legalkalmasabbna látszott a város fölött elterülő magaslat, melyet azelőtt „Kakasdomb”-nak vagy „Bajraktár”-nak hívtak. (Bajraktar török szó, zászlót jelent). Valószínűleg itt tartotta a török örseit

 A Tettye (horvátul Tekija) Pécs városának egyik legfestőibb tája parkkal, romokkal, barlanggal és arborétummal. A Tettye-völgy jelenlegi felszíne a kőzetek ezer éven át folytatott bányászatával alakult ki. Az egykori kőfejtők, ahonnan a bányászott kőanyagokat Pécs egész területén felhasználták, mára szinte teljesen beépültek. A Tettye patak mentén egykor vízenergiával működő malmok megszűntek az ivóvízhálózat kiépítésének következtében, az átalakult felszín egyik teraszán megépült Szathmáry György pécsi püspök reneszánsz villapalotája. A Tettye patak völgye magába foglalja a Puturluk,Malomszeg, Zidina és Tettye nevű részeket.

 A karsztforrás vizéből kivált forrásmészkőben található a Tettyei Mésztufa-barlang. Magyarországon jelenleg csak három ilyen jelentős kiterjedésű felszín alatti üregrendszert ismerünk (az Anna-barlang(Lillafüred), a Budai Vár-barlang (Budapest), és a Tettyei Mésztufa-barlang (Pécs)). 2008. április elején adták át az újonnan megnyitott barlangot. A tetarátagátak által lefűződött természetes üregeket a történelem során bányászattal összekötötték. Néha még lakások céljára is használták az üregeket. Az állandóan 13 Celsius-fokos barlang ma a Duna–Dráva Nemzeti Park bemutatóhelye, látványos kiállításokkal.A barlangban megtekinthető egy kisebb kőbemutató (mecseki mészkőtípusok és az abból épített jellegzetes pécsi épületek), egy kisfilm a Tettye barlangtörténetéről, egy makett, mely a karszt működését mutatja mutatja be animáció segítségével, egy berendezett barlanglakás és egy mennyezethez rögzített színes sárkány, mely még a „pokol kapuja” időszakából maradt fent.

 A 16. század elején Pécs jelentős reneszánsz püspöke, Szathmáry György nyaralót építtetett a hegyoldalban, Pécs eleste után azonban a török dervisrend kapott helyet a reneszánsz villában. A kolostorként működő épület keleti szárny mellé egy tornyot építtettek, mely mint őrtorony és minaret szolgált.

A 17. század végén Boszniából katolikus bosnyákok érkeztek erre a városrészre, ezáltal meghatározva annak jövőbeli arculatát és történelmét. Így ez a terület a 20. század elejéig a bosnyákságéletszférája maradt.

A romos állapotban lévő villa a 18. század elején a pécsi káptalanhoz került, a 19. század elején pedig végleges pusztulásnak indult: köveit elhordták, díszeit letördelték. Maradványait a 20. század elején konzerválták, és a Tettye azóta is a pécsiek egyik legkedveltebb kirándulóhelye, számos városi rendezvény színhelye (például: POSZT).

 Számos Tettyével kapcsolatos rege, legenda és monda maradt fent az utókor számára, mint például a forrás vizét elapasztó boszorkánnyal sikerrel szembeszálló Tettye vitéz alakja, és A tettyei sziklatorony, vagy a Vince mester számadása Ibrahimmal története. Íróknak, költőknek, művészeknek és tudósoknak vált ihlető forrásává a Tettye. Az egykori pécsi kisdiák Babits Mihály prózában (Útinapló) és versben (Emléksorok egy régi pécsi uszodára) egyaránt megemlékezik a Tettyéről. Weöres Sándor diákéveinek emlékeiből származhat a Rongyszőnyeg című versben a Tettye, melynek „hajlatán januárban hóvirág virít”. Petrőcz Évát (Tettyei délelőtt) és Bertók Lászlót (Pécsi krónika, 1974. Tettyei jelentés) is magához vonzotta ez a táj.

A Tettye parkjában több műalkotást, szökőkutat, térplasztikát is elhelyeztek. Itt látható többek között Lantos Ferenc festőművész 1969–1970 között készült zománc képsora és a Török János keramikusművész által készített pirogránit szökőkút.

BICSKE / Többi képért kattints a posztra !

 Az ismert és bizonyítható adatok szerint Bicske - korabeli változatok alapján Bykche, Biccke, Bykcze, Biczke, Bitske - már 1306-ban létezett, amikor Botond fiai, leszármazottai, János és Péter, bicskei birtokukon engedélyt kaptak vámszedésre. A Bykchei család adataival viszont már 1258-ból is találkozhatunk: ennek több generációja több uralkodó alatt gyarapította a család birtokait. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei-medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések. A különböző adománylevelek bizonyítják, hogy a Bykchei család birtokaival, a terület helyzetével, változásaival, tulajdonjogával évszázadokon át foglalkoztak. 

 A középkori adatok között említésre méltó a Bicskei család részére 1443. június 10-én kiadott "Pallosjog", amely elismeri I. Ulászló híveinek, Bicskei János fiainak (Benedek, György, Mihály, István és János) hűségét, s a pecsétes írás felhatalmazza őket arra, hogy a birtokon törvény szerint saját maguk is eljárhassanak. A mohácsi vész után, a török hódoltság idején (1541-1686) Bicske is török uralom alá jutott. Székesfehérvár 1543-i eleste után Bicske és vidéke Komárom megyéhez került. A zűrzavaros időkben ez a település, illetve lakossága is sokat szenvedett.

A település 1773-ig volt falu, 1773-tól 1871-ig mezőváros, illetve 1872. január 1-jétől nagyközség. Közben 1688-tól 1877-ig járási székhely. 1877-től 1946-ig a váli járáshoz tartozik, majd 1947-től 1983. december 31-ig, a járások megszűnéséig ismét járási székhely. A korábbi századokban Fejér megyéhez tartozott, majd 1647-ben Komárom megyéhez került. 1693-tól folyamatosan Fejér megyei terület. 1984. január 1-jétől városi jogú nagyközség, 1986. január 1-jétől város.

A város kultúrtörténetének jelentős személyiségei a Batthyányakon kívül Nagy Károly (1797-1868) csillagász, matematikus, reformkori természettudós.

Barsi József (1810-1893) Bicskén elő plébános, forradalmár.

Forgács Antal (1910-1944) költő, újságíró.

Kerecsendi Kiss Márton (1917-1990) költő, filmforgatókönyv író, az első cigányiskola igazgatója.

Lakatos István (1927-2002.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth díjas költő.

Jakab István László (1905-1989) akvarellfestő, a Bicske története c. könyv írója és Móser Zoltán fotóművész.

Bicskén járt Csokonai Vitéz Mihály, aki itt kezdte meg a népdalgyűjtést Kovács Sámuel református rektor vendégeként.

Elhelyezkedése

Bicske Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″ térkép ▼

Bicske Pozíció Fejér megye térképén