2020. február 12., szerda

Nicsak, madarak! / Folytatás a posztban

 Juhászné Bérces Anikó

Októberben...

Itt a cinke, a picinke, 
fütyörész az ágon, 
ugra-bugrál, nézelődik, 
magot keres, látom. 
Lombos még a nyárfa ága, 
aranylóan sárga, 
meg-megvillan levele közt 
e kedves madárka. 
Köszönöm, hogy beköszöntél, 
kicsinyke széncinke, 
gyere vissza, mikor már a 
fának nem lesz inge. 
Eleséget találsz majd a 
madáretetőben, 
kis szalonna, meg magocska 
vár tégedet bőven.

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés   



„Hej, télidő, hej, zord idő 

Elkéne most a hócipő! 

Ha volna hozzá ködmön is, 

S ha már kívánok – sapka is!” 



- sóhajt a kis madár, 

Míg ablakpárkányomra száll. 

Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e? 

Ablakodat kinyitod-e? 



Adsz-e ebédre jó magot? 

Már három napja koplalok. 

Fáztál-e télen éhesen? 

Én ázom-fázom s éhezem.” 



Már nyitom, nyitom, cinege, 

Gyere, meleg van idebe! 

Itt van szalonna, friss köles, 

Csak válogass, csak csipegess! 



Odább hussan a kis bolond, 

És csupa félés, csupa gond. 

Kiszórom a magot neki. 

Rám pislog, aztán fölszedi. 

 Gyüre Lajos - Zoli bácsi cinkéi


Zoli bácsi madarai,

az árva kis cinkék,

bár az ablak zárva, néma,

odaszállnak, mint rég.



Nincsen, aki kitekintsen,

s kedves szóval várna,

régen nincs már a párkányon

kenyérbél, mustármag.



De azért ők hű madarak,

s ha csikorog a hó,

ott tanyáznak seregestül,

s bekiáltnak: hahó!



- Hahó, hahó! Hát a párkány

mért nincs telis-teli?

Zúgolódik a sok kicsi

torzonborz csicseri.



Ám egyszer csak meglibben a

zöld zsalunak szárnya,

s egy maréknyi apró kis mag

hullik a párkányra.



És a cinkék úgy, mint régen

hálásan csevegnek,

fittyet hánynak a ropogós

zimankós hidegnek.

 Szabó T. Anna : Cinke

Cin-cin, cinege!
De fekete a feje!
Szeme alatt fehér folt –
azt cicegi: „Elég volt!

Két hosszú nap beletelt,
nem találok eledelt!
Ha te sem adsz egy magot,
harmadnapra megfagyok!”

„Jó, hogy ideröppentél!
Itt nem bánt a roppant tél.
Adok madáreleséget,
és a kánya se les téged!”

Cin-cin, cinege!
De fekete a feje!
Sárga mellény alatta –
gömbölyödik pocakja.




Cinke ugrál, ágról ágra

Mögötte repked a társa,

Ha magot lel

Társa az eget nézi,

Párját mindentől félti.



Ha vércsét lát

Felkiált menten,

És sűrű bokorba bújnak

Mind a ketten.



Cinke ugrál ágról ágra,

Mögötte röpköd a társa

Télen a jó meleg odú védi,

S az etető, a magot rejtő,

A madarakat segíti!

 Pete Margit

Nicsak, madarak!

Nicsak! Ott egy kicsi veréb 
aki ugrik, sohase lép. 
Nincsen gondja sosem egyéb: 
magot lelni minél elébb! 

Nézd! Az meg a fehér gólya! 
Féllábáról néz a tóra. 
Kelepel, mert azt tanulta, 
fészke mindig visszavárja. 

Nini! Ott röppent egy fecske! 
Épp most száll le az ereszre. 
Villás farkát illegetve 
csicseg-ficseg rovart lesve. 

Figyeld! A fán ül egy bagoly! 
Nappal alszik, ne zsinatolj! 
Hogyha huhog, meg ne orrolj! 
szerencsét hoz, arra gondolj. 

Lám, ott meg egy tubi-galamb! 
Párt talál majd mihamarabb. 
Turbékolnak, tolluk dagad, 
felröppennek, s eláll szavad... 

Amerre nézel, madarak?! 
És még milyen sokan vannak! 
Őket nézni mindig kaland, 
de bántani sosem szabad!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...