2022. január 30., vasárnap

Régi szovjet pedálos autó helyreállítása

 

Moszkvics kicsiknek és nagyoknak. Ha megkérdeznek valakit, milyen volt az első autója, nem valószínű, hogy a válasz ez lesz: pedálos kisautót kaptam karácsonyra ötéves koromban. Pedig még biztosan sokunk fejében él, amikor a KRESZ-parkokban kempingbiciklik között kacsáztunk, örömmel kapcsolgattuk a nagy testvérről mintázott műszerfalon a 4,5 voltos elemmel működő világítást, vidáman dudáltunk a szabálytalanul sétálgató felnőttekre.

Adok egy télifagyit, ha mehetek vele egy kört. Így sikerült vezetnem életem első kabrióját. Később a szüleimtől kaptam egy gokartot, amelyre már szívesen cserélte el kocsiját a szomszéd kisfiú. Nap nem telt el úgy, hogy ne versenyeztünk volna, díszítgettük, matricákat ragasztottunk az autókra és gondosan mostuk őket hétvégenként. A kis szerkezetek mégis egyre csak koptak, horpadtak és elkezdtek rozsdásodni. Kinőttük, s végül magam sem tudom, mi lett a sorsuk.

A lábbal hajtott kis járművek már az 1900-as évek elején megjelentek. Kezdetben a fából készült felépítményt kézzel festették. Néhány évtizeddel később a játék örömét már fémkarosszériás automobilokkal élvezhették a kiváltságos gyerekek, és a század közepére komoly iparággá nőtte ki magát a pedálos autók gyártása. A vasfüggönyön túl Mercedes, BMW, Citroën és Ford kisautókat is készítettek. Ezeknek a "nyugati" kocsiknak a működési elve nem tért el a kelet-európai piacra jutó Zsiguli, Volga vagy Pobjeda járművekétől. A legelterjedtebb errefelé a Moszkvics lett. Ezen a néven három széria került ki a gyártósorokról a '60-as évek közepétől egészen a '90-es évek végéig.




Az első generációs "gömbik" vonalai nem tudni, honnan erednek, de feltűnően hasonlítanak az ötvenes években gyártott amerikai Studebaker Championre. 1973-ig kismértékű eltérésekkel, de kétféle változatban kerültek a boltokba. Különleges formájukon kívüli érdekességük, hogy az eredetileg Pobjeda és Warszawa autók belső terét megvilágító egységek szolgáltak első lámpaként. Mindezeken túl 1973-ban már az Ezermester újságból megtudhattuk, hogyan alakítsuk át elektromos hajtásúra az autót. 1974-tol kezdődött a 408/412-es sorozatra leginkább hasonlító két körlámpás gyártása. Ezek a szögletesebb formájú lemezautók már alumínium díszcsíkkal és lökhárítóval készültek. A barna műszerfal kárpitozott műbőr üléssel párosult. Az első lámpák valódi foncsort kaptak, az ablakot imitáló keret helyére pedig plexi került. 1981-ben, ahogyan a normál autógyártást, a kisautókat is elkezdte utolérni a plasztikforradalom. A műszerfal színe feketére változott, és az alumínium díszlécek alá is sötét színű csík került. Az 1985-től készült Moszkvicsoknál az alumínium lökhárítót és a színes műbőr üléseket teljes mértékben leváltotta a műanyag.

Az önhordó szerkezetű, préselt lemezkarosszériával készült kisautók tervezésekor megpróbáltak sok szempontot figyelembe venni, sajnos a kivitelezés már nem volt ennyire precíz. A hátsó kerekek rugós felfüggesztéssel kapcsolódtak a vázhoz. Sajnálatos, hogy a tekercset alulméretezték, így a legkisebb súly hatására is azonnal "lekoppan" az autó. A hátsó tengely megforgatására szolgáló rudakat belül a karosszéria két oldalán helyezték el, így álló helyzetben sérülések nélkül le lehetett rakni a lábat. A lemezek és védő műanyagok kidolgozatlansága azonban az óvatlan sofőrnek könnyen horzsolásokat és kisebb sebeket okozhatott ki- és beszállás közben. A laposelem nyújtotta áramforrás is csak az első lámpákat táplálta, de leleményes apukák megoldásainak köszönhetően jó pár járműtulajdonos büszkélkedhetett hátsó világítással is.

 




A több sikeres veterántalálkozó szervezőjeként ismert Békási Imre udvarán egymás mellett sorakoznak a kicsi és a nagy autók Kisbéren. A lelkes Moszkvics-gyűjtonek néhány éve még 14 darabos kollekciója volt kizárólag jogosítvánnyal rendelkezők részére gyártott járművekből. A tárolásukra azonban nem sikerült megfelelő megoldást találni, ezért gépparkjának javától meg kellett válnia. Márkahűsége azonban mit sem változott, olyan Moszkvicsokat vásárolt, amilyenekből egy garázsban több tucat is elfér.


Csepel teherautók 1959

 



Csepel d566

 


2022. január 28., péntek

PANNONIA T1



Ezzel a modellel gyakorlatilag szinte teljesen kialakultak az egyhengeres Pannóniák formai és technikai jellegzetességei. A jellegzetes fekete motorok tankján körbefutó piros vagy piros-arany csíkozás közepén már nem a korábbi szárnyas, hanem az ovális P-betűs embléma látható. Ezzel a típussal általánossá válik a kis úszóházas karburátor és a kor divatjának megfelelő, nagyméretű műanyagburás hátsólámpa.
T1
GYÁRTÁS ÉVE1961-64
MOTORkétütemű, résvezérlésű
HŰTÉSlevegő
HENGEREK SZÁMA1
FURAT/LÖKET68/68 mm
HENGERŰRTARTALOM249 cm3
SŰRÍTÉSI VISZONY7,2:1
LEGNAGYOBB TELJESÍTMÉNY14 LE
FORDULATSZÁM5250/min
GYÚJTÁSlendkerékmágnes
GYÚJTÁS TÍPUSAAVF
PORLASZTÓ TÍPUSAPannónia
TOROKÁTMÉRŐ27mm
TENGELYKAPCSOLÓtöbblemezes, olajban futó
SEBESSÉGVÁLTÓlábkapcsolású, 4 fokozatú váltómű
HAJTÁSprimer és szekunder lánchajtás
VÁZacélcsőből hegesztett dupla bölcsőváz
RUGÓZÁS ELÖLteleszkóp
RUGÓZÁS HÁTULlengővilla és teleszkóp
TENGELYTÁV1382 mm
SAJÁT TÖMEG (KG)146
BENZINTARTÁLY (LITER)18
GUMIMÉRET ELÖL3,00-19"
GUMIMÉRET HÁTUL3,25-19"
LEGNAGYOBB SEBESSÉG100km/h

A Csepel "Fakarusz"

Az első önálló autóbuszt, az ÁMG–407-est 1959-ben mutatta be a gyár, amely nagyrészt az Ikarus 31-es gépészetére alapult. A mindössze hét méter hosszú kisbuszt Csepel alvázra építették, a meghajtásáról Csepel D414-es dízelmotor gondoskodott. A busz lámpatestei szintén az Ikarus 31-esről származtak, az indexek pedig az Ikarus 620-asokról lehetnek ismerősek. A járműből mintegy száz darabot gyártott az ÁMG, elsősorban a vidéki Mávaut-ok vásároltak belőle, ahol bányászjáratokra kerültek, innen ered a típus „bányászbusz” beceneve is.
















Volvo TP-21

 


A második világháború után a katonai járművek fokozatosan a Volvo egyik legfontosabb tevékenységi területévé váltak. Ennek eredményeként 1953-ban megszületett egy különleges Volvo SUV "Radiopersonterrängbil 915" vagy TP-21. A hadseregben a "Sugga" becenevet kapta -  sertés.

2022. január 26., szerda

Mz Trophy ES250/2


 

MZ ES 300


 

Mz ES 175/1



KOMÁR-1964

 


Simson sr2

 




Simson Awo Sport

 


IFA BK 350, 1956

 

A motorkerékpár kétütemű boxermotorral működött. Ezt a megközelítést nagyon kevés járműnél alkalmazták, például a Velocette Viceroy-nál. Ennek természetesen a kétütemű ciklusok forgattyúházában átöblített keveréke van. A BK-nál két szemközti henger lélegzése közös forgattyúházon ment keresztül. Ez jó ötlet volt, de nem optimálisan működött. De másrészről a németek bármilyen rezsim alatt is hajlamosak voltak a gyönyörű technológiára.

A motor először 15, később legfeljebb 17 LE teljesítményt adott 5000 fordulat / perc sebességgel. Ezt az erőt kardántengelyen keresztül juttatták a hátsó kerékhez. A BK 350 volt a DKW egykori gyárának első terve a háború után, és eredetileg a következő néven futott - és itt ismét egy afkóval folytatjuk: az állami tulajdonban lévő GDR (Gesellschaft bürgerlichen Rechts) és az IFA járműgyártó egyesület a gyártósoron kívül. A történet szerint az áramforrást sugárhajtóművek indítójának tervezték.

Részben helytálló, mert a második világháború végén a zschopaui DKW gyárban 250 köbcentiméteres boxer motort fejlesztettek ki erre a munkára. A második világháború vége azonban megakadályozta az ikrek termelésbe lépését. A BK-350 motor ezen a fejlesztésen alapul, a hengerűrtartalom 100 cm250-rel növekszik a szinte egyszerre kifejlesztett XNUMX cmXNUMX-es AWO kiegészítéseként - és ez természetesen az „Arbeiterwohlfahrt” -ot jelenti, egy decentralizált német jóléti szervezet, amely a helyi tagság személyes tagságára épít. egyesületek - hogy ne legyen egy második azonos térfogatú motorkerékpár.

ZIL-157

 




1926 -os Fordson Model F