AZ ÖRÖK LUDAS MATYI - A MAGYAR SZÍNÉSZLEGENDA, SOÓS IMRE ÉLETE ÉS TRAGIKUS HALÁLA

 

Egy színészlegenda élete kerül bemutatásra, akinek sajnos nagyon kevés idő adatott meg ezen a Földön. A paraszti származású férfi több olyan magyar alkotásban is szerepelt, amelyek történelmet írtak, pályatársai pedig az egyik legtehetségesebb színésznek tartották, egy ösztönös zseninek. Azonban életét intrikák és démonok kísérték a politika és a férfit lenéző színészek, polgárok képében. Így a zseniális színész napról napra egyre elkeseredettebbé, depressziósabbá vált. Élete utolsó óráit pedig napjainkban is homály fedi, és rejtélyek lengik körbe... Ismerkedjünk meg Soós Imre, a magyar színészlegenda életével és tragikus halálával.

Daktari színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilmsorozat, 1966

A '70-es évek elejének nagy televíziós sikere volt nálunk a Daktari, amely az afrikai Wamerui Állatviselkedéstani Központban játszódik. Főszereplője az állatorvos-kutató Dr. Marsh Tracy (akit szuahéli néven Daktarinak, azaz "Doktornak" szólítanak), a lánya, Paula, a fiatal növénybiológus Jack, helyi kisegítőjük, Mike, valamint a kancsal oroszlán, Clarence és a Judy, a minden lében kanál csimpánz. A történetek a vadvilág védelmezői és a helyi vadorzók harcai körül zajlanak.

 rendező: Paul Landres, John Florea, Andrew Marton, Dick Moder, Otto Lang, Don McDougall író: Art Arthur, Ivan Tors forgatókönyvíró: Malvin Wald, Ted Herbert, William Clark, Lawrence L. Goldman, Robert Lees, Jack Jacobs, Robert Lewin, Meyer Dolinsky, Stephen Kandel zeneszerző: Shelly Manne, Henry Vars operatőr: Fred Mandl, William A. Fraker, Paul Ivano, Richard Moore vágó: John B. Woelz, George Hively szereplő(k): Marshall

Réka -vár - Nádasd elfeledett vára

 

Mecseknádasd határában, az Óbánya felé vezető út és a Réka-patak felett magasodott egykor a Rákvár, vagyis a Réka-vár. A meredek hegyoldalt megmászva, a fás, bokros lapos hegytetőn a vármaradványokat megtekintve valami misztikum és számos legenda járja körbe a romokat. A vár feltehetőleg egy 9. századi frank építkezés eredménye, mely lakóépületként és hatalmas erődként is szolgálhatott. Érdekesség, hogy 1235-ben kiadott birtokadományozó levél "cum terra britanorum de Nadasth" elnevezéssel illeti, mint a nádasdi britek földje.

István király a várat a hozzá tartozó területtel együtt az Angliából száműzött két királyfinak adta, akiket befogadott az országba. Az egyik királyfi - Edward - István király Ágota nevű leányát vette feleségül. Itt született Margit nevű leányuk, aki atyja halála után anyjával együtt visszatért Angliába és Malcolm skót király felesége lett. Ő a későbbi Szent Margit, Skócia későbbi királynője és védőszentje.

Jelentőségére nem csak az impozáns mérete utal (205x35 m várudvar, 10 m széles várárok, 3x7 m várfal); hanem a 14-15. századból előkerült edénytöredékek, tőrök, csatok, lópatkók, női bronzgyűrűk is. Ezek egy katonai életstílussal zajló életet rajzolnak le, melyet vagy a török dúlás vagy egy tűzvész vetett véget a 16-17. században. A vár maradványait a lakosság széthordta, ma csak falmaradványok láthatók az erdőben.

ELÉRHETŐSÉG
A Stein-malomtól délnyugatra, az Óbányai-völgy és a Réka-völgy elágazásában.

Milyen volt a 80-as években gyereknek lenni Magyarországon?

 

Amikor litániát zengek a gyermekeimnek arról, mennyivel másabb volt az élet alig harminc éve. Kicsit röhejes, mert én még mindig azt hiszem, gyerek vagyok. A világ pedig rohan mellettem, előttem, jobb esetben velem. De tényleg, mennyivel másabb volt...

Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már általános iskola első osztályától kezdve egyedül mentünk a suliba. Anyánk egyszer megmutatta, merre van. Ha másodjára nem találtuk meg, arról nem ő tehetett.

Állandóan kint lógtunk a többiekkel a szabadban. Az összes lány az utcából alkotta a lánybandát, az összes fiú a fiúbandát. Fontos feladataink voltak odakint: hajkoszorút fontunk virágokból, gesztenyét gyűjtöttünk, papírt vittünk vissza a MÉH-be, hogy az arra kapott pénzt elfagyizhassuk, volt titkos átjárónk is, meg bunker a hátsó kertben. Ha sötétedett, haza kellett mennünk. Nem volt sem karóránk, sem mobiltelefonunk, de senki meg sem kérdezte, merre jártunk, hisz együtt voltunk, mi bajunk lehetett abból?

A boltban lehetett kapni kenyeret. Érted... egyféle kenyeret. Aminek az volt a neve, hogy kenyér. És slussz. Az volt a finom, aminek jó feketére megsült az a héja, ahol bevágta a pék. Nem volt teljesen kiőrölve, meg gluténmentes változata, meg rizs-rozs-akármi lisztből készült fajtája. Egy féle, na. Mondjuk nem is állt el három hétig, de ki a fene tárolt anno kenyeret ennyi időn át? Újat akkor vettünk, ha a régi elfogyott. Még másnap jó volt. Még harmadnap gázláng rózsája felé tartva pirítósként, vajjal és fokhagymával jó volt. De mennyiszer ettünk így pirítóst!

A boltban lehetett kapni tejet. Zacskóban. Felforraltuk és minden reggel kakaót ittunk.

Nem tudtuk, mi az az ásványvíz, de volt otthon szóda, amihez vettük a patront. Minden nap ettünk egy almát, mert tudtuk, napi egy alma, az orvost távol tartja.

Otthon kétféle gyógyszer volt: Kalmopyrin és a fehér rázós folyadék. Ez utóbbi gyógyította a bárányhimlős foltoktól a csaláncsípésen át a rohadék szúnyogcsípésekig mindent. Meg volt méz és kamillatea – ez utóbbi tényleg mindenre jó volt. Megfázásra, fejfájásra, fáradtságra, lázra, köhögésre, pattanásos arcbőrre, gyulladt fogra, felhorzsolt térdre.

Tudtuk, mi az, hogy hajóvonták találkozása tilos. A rádiót nem kapcsoltuk el, ha magyar nótát adott, akkor sem, ha népmesét olvasott fel egy gyerekhang és tudtuk, hogy ki a Botka Valéria meg a gyerekkórus.