Siklósi vár / Folytatás a posztban

A Villányi-hegység déli lábainál, egy kisebb magaslaton láthatóak Siklós várának teljes épségben lévő pártázatos falai, melyek oltalmazóan fogják körbe az emeletes palotaszárnyakat.

 A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni.

A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek. Mivel azonban a bárók nem tudtak megegyezésre jutni, végül a helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték uralkodói méltóságába. Zsigmond nem felejtette el nagyúri támogatóját, akivel ligát kötött, majd ennek megpecsételésére a király és Garai báró feleségül vették Cillei nagyúr két leányát.

 1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. Perényi Imre a várat reneszánsz stílusban átalakíttatta és olasz szobrászmesterekkel befejeztette a várkápolna építését is. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.

1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg.Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.

A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A vár egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be.

 Ma már csak a múzeum működik. 2009-2011-ben a Norvég Finanszírozási Alap és a Dél-Dunántúli Operatív Program segítségével részlegesen felújították. Felújításra került a keleti és déli várudvar és kialakítottak egy látogatóközpontot is. A múzeumban jelenleg számos kiállítás, reneszánsz 17-18. századi bútor-, középkori fegyver-, és várostörténeti kiállítás, Tenkes Kapitánya Panoptikum, Istókovits Kálmán és Simon Béla festőművészek kiállítása, valamint időszakos képzőművészeti kiállítások láthatók.

A siklósi vár az egyik legépebb, legegységesebb történelmi emlékünk. A ma látható összkép fokozatos és máig tartó fejlődés eredménye. Látványos elemeit még a középkorban rakták le, de a magyar építéstörténet szinte minden korszaka rajta hagyta stiláris bélyegét.

A vár több részből áll: az együttes magja a várkastély. A várkastélyt magas várfalak és védőművek, félköríves tornyok és bástyák övezik. A belső vár körül várkerület fekszik. Itt áll az egykori ferences rendház és templom műemléki együttese. A műemléki együtteshez történelmi értékek, érdekességek kapcsolódnak.

A románkori vár

A vár a magyar középkor legjelentősebb főúri családjainak volt birtokközpontja és székhelye. A település neve okleveleinkben Suklos, Soklos és egyéb alakban fordul elő. Legelőször egy 1190-es oklevélben szerepel. Az adatok szerint a 13. század eleje óta a Kán nemzetségbeli Suklósiak nádori ágának birtoka. Magát a várat legkorábban 1294-ben említik, amikor Siklósi Gyula ispán a gazdája. E román kori várból korábban semmi nem volt látható. A déli kastélyszárny feltárása tárgyi bizonyítékokhoz segített. A pincehelyiségben négy román kori tölcsérbélletes ablak és térlefedő fafödém gerendaszék sora került elő.

A gótikus vár

Zsigmond király 1387-ben elkobozta a várat a Siklósiaktól és rövid birtokcsere után a Garai családnak adományozta.

A Garaiak a várfal által határolt területen újabb szárnyakat és szinteket emeltek, vagyis a várdomb tetején lévő udvart három oldalról körülépítve hatalmas várkastéllyá fejlesztették és az együttest új védőgyűrűvel, falszorossal vették körül.

A Garaiak gótikus várának legjelentősebb műemléki maradványa és térélménye a kápolna. A magasba nyúló egyhajós belső tér függönyíves ablakokkal, áttört, aprólékosan profilírozott késő gótikus szentélyben végződik. A Garai család kígyós címerpajzsával jelzett bejárat felett gótikus ablak került elő. Előkerült a két kegyúri fülke is, mégpedig a 15. század első feléből származó falfestményekkel díszítve.

A reneszánsz várpalota

A Garaiak egy évszázadon át birtokolták, fejlesztették Siklós várát. 1482-ben Garai Jóbbal kihalt a család nádori ága, és a vár királyi birtok lett. Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta. 1507-ben pedig Perényi Imre a várat ostrommal foglalta el.

Perényiék a hadászat és a településfejlődés figyelembevételével átszervezték a vár megközelítését, korszerűsítették ellenálló-és védelmi képességét, és reneszánsz szellemben lakályosabbá tették a várpalotát. A siklósi vár reneszánsz kőfaragványai, a török fenyegető közelségében is élő töretlen építőkedvről és az olasz iskolázottságú, nemesen egyszerű formavilág értő-alkotó felhasználásáról tanúskodnak. (Perényi Imre és második felesége, Kanizsai Dorottya életük nagy részét Siklóson töltötték.)

Siklós várát Szulejmán szultán serege 1543-ban háromnapos ostrom után elfoglalta. A török állandóan nagyszámú katonaságot tartott a várban és 150 éven át jelentős támaszpontjának tekintette. Ennek ellenére szinte semmiféle török vonatkozású építkezésről nem tudunk. Valószínű azonban, hogy ekkor távolították el a kápolna szoborfülkéiből a muszlim vallás szerint tiltott emberábrázolásokat.

Siklós visszavételére csak Buda visszafoglalásakor került sor. A várat gróf Caprara Eneas császári generális kapta meg, aki hozzákezdett a kastély kiépítéséhez, de halálával a munka félbemaradt. A várkastély befejezése már a Batthyányiak nevéhez fűződik.

Látnivalók

• Gyilokjáró a Barbakán és a Kanizsai Dorottya kert felett
• Déli szárny
  • Pinceszint: Börtön, Souvenir, Tenkes Kapitánya Panoptikum, Bormúzeum, Vinotéka
  • Földszint: Reneszánsz bútorkiállítás
  • I.emelet: Középkori fegyver-és hadtörténeti kiállítás, Istókovits Kálmán és Simon Béla festmény kiállítása, Kápolna karzat, Loggia
  • II.emelet: Vártörténeti kiállítás, Katasztrófavédelmi kiállítás, Szerb kiállítás
• Keleti szárny: Siklósi Szalon 2012, Vetítőterem, Gyilokjára, Spanyol bástya, Bakó Géza magánygyűjteménye, Gótikus kápolna, Kanizsai Dorottya kert
• Északi szárny: Vár-Terasz Presszó, Történelmi pannó, Középkori kínzóeszköz panoptikum

Emlékérme

A Magyar Nemzeti Bank 2008. június 4-én ezüst emlékérmet bocsátott ki a siklósi várról, 5000 forintos címletben.

Serédi nyaraló Tardos-Pusztamarót / Folytatás a posztban

 A nyaraló 1935-ben készült. Tervezője Dr. Fábián Gáspár így ír erről Isten kőmívese c. önéletrajzi művében: 

"Nem tudnám művemet méltóbban befejezni, mint annak a munkámnak ismertetésével, melyet dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak készítettem egyik birtokán, az ősi Gerecsén, Süttő felett a rengeteg erdőkben. Ugyanis itt építettünk egy nyári lakot… Első kirándulásunkkor a Gerecse aljában egy márványbánya mélyén észrevettem, hogy rengeteg nagy hasáb kő van kitermelve, melyet mi nagyon jól értékesíthetünk új építkezésünknél... A gerecsei villa anyaga tehát már megvolt. Csak téglára volt még szükség. Azt is helyben égettük... A lábazat mintegy 1 méter magasságban a hatalmas márványtömbökből készült, a földszinti fal réteges vörös márvány burkolatot kapott. Faragott oszlopokkal és pillérekkel tettük monumentálissá az épületet. Az emeleti falalzatnál az ablakok körül és az oromzat kiképzésénél használtuk fel a vörös márványt, a többi falfelület falazva, vakolva készült, így nagyszerű kontraszt alakult ki a vörös márvány és a fehér falmezők között. A főoromra a hercegprímási címer került, hatalmas vörös márványtömbből művészileg kifaragva… Az épület tetején kilátó-szoba készült, honnan páratlan látkép kínálkozik az egész vidékre és megyére. Külön élvezet volt a kastély berendezése. Mindent előkészített rajzokkal Őeminenciája. Együtt mentünk kiszemelni a bútorokat, szövethuzatokat, a cserépkályhákat, a sparherdtet, szóval mindent..."

Forrás: Dr. Fábián Gáspár: Isten kőmivese, Bp. 1940, 49.-51.o.

Amint végrendeletében Serédi írja a nyaralót saját magánvagyonából építtette, és hosszan taglalja, hogy az örökséget – utóda bármilyen akadályoztatása esetén – "magyar katolikus diákotthonra", vagy a szegény magyar katolikus diákok támogatására„ óhajtja hagyni.
1944. június 20-án a nyaralóban fogadta Horthy Miklós kormányzót a hercegprímás, hogy tájékoztassa a zsidókkal való hiteles bánásmódról, majd július 6-án sürgős meghallgatási kérelmére Antal Istvánt az "Apostolutódok" c. körlevél tartalma miatt. "Július 8-án érkezett a Gerecsére Sztójay, Imrédy, Kunder és Antal. Endrédi mellett ott volt Czapik Gyula egri érsek, Drahos János esztergomi érseki helynök és Apor Vilmos győri püspök. A tárgyalás témája a pásztorlevél templomi felolvasása és a Serédi által támasztott feltételek körül forgott."
A front alatt a Magyar Királyi Honvédség katonái innen védték a Duna vonalát. A bejárat előtt egy olajat szállító teherautó felrobbant, aminek fekete nyomai ma is látszanak a homlokzaton.
Az 1950-es államosítás után a bútorokat széthordták, a kararai márványoltárt Tardos határában egy árokba dobva találták meg, az erkély fölötti homlokzaton a hercegprímás címerét leverették. Az elnevezés Rákosi Mátyás Gyermeküdülő lett, és a pártelit gyermekei nyaraltak itt. Később a Fővárosi Tanács, majd a rendszerváltás után Önkormányzat vette használatba.
1968-ban egy irodaépülettel bővítették, majd 1985-ben egy acélszerkezetű konyha, gyermekebédlő és klubszoba került még a főépület közvetlen közelébe. (2001-ben mindkettőt lebontották a minősíthetetlen kivitelezés miatt.) Az épületeket csak nyáron használták. Több cserépkályhát a főépületből a melléképületben helyeztek el a hűvösebb napok miatt. A vizet a főépület padlására nyomták fel, ahonnan szabadeséssel jutott el a helységekbe. 1990. és 1999. között az üdülőt a környezetvédelmi hivatal bezáratta, mert a szennyvizet a mészkőhegységbe mindenféle szűrés, tisztítás nélkül engedték be. Az épületet gondnokkal őriztették szigorú beléptetési szabályokkal.
1999. december 15-én kapta vissza újra a Római Katolikus Egyház. A működtetést az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium vállalta. A felújítások során a villany, vízvezeték a földbe került, amerikai szennyvíztisztító berendezés szűri a keletkezett szennyvizet. A főépület eredeti tervrajzok szerinti helyreállítása elkészült. A volt kiszolgáló személyzet épülete 30 fős szálláshellyé alakult át, amely többfunkciós közösségi teremmel bővült tovább. A nyaraló területén gyermekek üdültetése, sport, szabadidős, környezetvédelmi és erdei iskolai táborok vannak.

A legszebb kastélyok Magyarországon / Folytatás a posztban

Serédi-kastély
Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek kastélya, ami Fábián Gábor építész tervei alapján 1935-ben épült érseki pihenőhely és nyaraló céljára. Érdekesség, hogy építésekor a Gerecse aljában lévő bányában Fábián megtalálta azokat a hasábköveket, amelyeket az esztergomi Bazilika építésekor faragtak ki, de már nem volt szükség rájuk, így ezeket az alapokhoz használták fel. A főhomlokzat oromzatán a hercegprímási címer látható. 1945 után a fővárosi tanács tulajdonába került az épületet, és gyermeküdülő üzemelt benne, majd a rendszerváltás után visszakapta az egyház, jelenleg az esztergomi ferences gimnázium kezelésében áll, erdei iskola és diáküdülő működik benne.

 Grassalkovich-kastély

Nyitva: Ápr. 1-okt. 31.: K-V 10-18; nov. 1-márc. 31.: K-V 10-17

Gödöllő  Grassalkovich-kastély  Tel: 28/410-124 GPS:47.596033,19.347594

A 18. század egyik legjelentősebb főurának, a Grassalkovich család kiemelkedő tagjának, Grassalkovich Antalnak, Mária Terézia bizalmasának (1694–1771) sok mindent köszönhet Gödöllő. A kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest az 1740-es években építtette, Mayerhoffer András tervei alapján. A kettős U-alak hét szárnyának építése több szakaszban történt. A díszterem a középső rész utcai frontján van, a terem alapterülete 170 négyzetméter. 1746 és 1749 között két új szárnnyal bővült az épület mindkét oldalon: a déli szárnyban istálló és szénapadlás kapott helyet, az északi szárnyban pedig ekkor készült el a ma is működő római katolikus templom. A kastély bővítését fia Grassalkovich Antal (1734–1794) folytatta 1782 és 1785 között. Ekkor létesült a színházterem, kettős páholysorral és kitűnő színpadtechnikával. Ez Magyarország egyetlen rekonstruált barokk színháza. Unokája, Grassalkovich Antal (1771–1841) nevéhez fűződik az északi oldal utolsó szárnya, az új narancsház megépítése és a franciakert tájképi kertté való alakítása. 1841-ben Grassalkovich Antal halálával kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így a leányágon öröklődő birtokot a kastéllyal 1850-ben báró Sina György (1783–1856) vásárolta meg, akinek fia, Sina Simon (1810–1876) 1864-ben adta el egy belga banknak. A kastélynak sok illusztris vendége volt. Járt itt többek között 1751-ben Mária Terézia is. Windisch-Grätz hercegnek 1849-ben itt volt a főhadiszállása. 1849. április 6-i győztes isaszegi csata után már Kossuth Lajosék ünnepeltek itt. A kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte. A magyar állam megvásárolta, majd 1867-től királyi pihenő rezidenciává alakították, enteriőrjei ma is ezt a kort idézik. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékként kapta meg Gödöllőt és a kastélyt. Erzsébet királyné távol a bécsi etikettől, tavasszal és ősszel pihent itt, férje Ferenc József gyakran elkísérte. Erzsébet királyné halála után (1898) Ferenc József már ritkábban látogatott ide: utoljára 1911-ben járt itt. I. Ferenc József utóda IV. Károly első hosszabb gödöllői tartózkodásának a monarchia összeomlása vetett véget 1918. október 26-án. Azután 1920-tól a kastély Horthy Miklós pihenőhelyévé vált. A második világháború után a szovjet katonák raktárnak és istállónak használták. Az 1944-ben a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították. Az északi szárnyak végén a Honvédelmi Minisztérium alakította ki raktárbázisát. A műemlékké nyilvánított kastély épületében szociális otthon működött. A felújítási munkák 1985-ben kezdődtek. A kastélyt 1990-ben hagyták el a szovjet csapatok, az épület teljes kiürítése 1994 végére fejeződött be. A felújítást a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság koordinálta. Az épületben ma múzeum működik, a kastély jelentős rendezvényközpont is.-forrás: Wiki Magyarország legnagyobb alapterületű barokk kastélyát 1735 körül kezdte építtetni a XVIII. század egyik legtekintélyesebb magyar főura, Grassalkovich I. Antal (1694-1771) gróf. A kettős U-alakú, 8 szárnyból álló épülethez az északi oldalon templom, narancsház és fürdő tartozott, míg a déli oldalon az istállók és a lovarda kapott helyet. Az épület egyedi építészeti megoldásai mintaként szolgáltak a magyar barokk kastélyok számára. 1867-ben kezdődött az épület második fénykora. A magyar állam által megvásárolt, és felújított kastély koronázási ajándékként I. Ferenc József osztrák császár, magyar király és Erzsébet királyné pihenő rezidenciája lett. A királyi család főként tavasszal és ősszel, a vadászati szezonban tartózkodott Gödöllőn. Teleki-kastély A kastélyt Teleki Sámuel  Hild Józseffel, a kor híres építészével terveztette, aki egyebek között a budapesti és az esztergomi bazilikát építette. Az a ma is álló klasszicista stílusban épült kastély 1840-47-ben készült el, melyről a "Honderű" XIX. századi folyóirat értesít. Az új, főúri kastély tervezője minden bizonnyal a versaillesi példát követve alkotta meg az épület és környezete együttes kompozícióiba illesztésének jellegzetes és nagyon szép példáját. Gyömrő, Üllői u. 3. Teleki kastély Tel: 29/330-071 GPS: 47.41032,19.394076

Tószeg / Folytatás a posztban

 Tószeg Jász-Nagykun Szolnok megye középnyugati részén, a megyeszékhely Szolnoktól délre, 9 km-re fekszik. Közúton és vasúton egyaránt megközelíthető.

Tószeg alacsonyan fekvő alföldi település a Tisza jobb partján. A Tiszán kívüli élővize a Gerje-Perje főcsatorna. A község nevezetessége a Gerje menti füves puszták, amely a szomszédos települések füves pusztáival alkot egészet. Sziki növényvilága és a területen megtalálható több mint 200 madárfaj egyedülálló. A Tisza-parti terület jó horgászhelyet és kirándulóhelyet kínál a természetkedvelőknek. A terület része a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetnek.

A község déli határán 30 hektáros horgásztó várja a horgászat kedvelőit és a pihenni vágyókat. Külterületi része ismert és kedvelt vadászterület.

Megközelíthető

• Vasúton a MÁV 145-ös számú Szolnok–Kiskunfélegyháza vonalán érhető el. A vasútállomás Piroska és Tiszavárkony között található.

"Tószeg magyar falu, Pest-Solt vmegyében, egy dombon, közel a Tiszához, s ut. post. Szolnokhoz délre 1 mfd. Határa róna és lapályos kiterjed 12000 holdra, mellynek 1/3 rét, 1/3 legelő, 1/3 szántó. Van 64 egész urbéri telke, melly után 2432 h. szántó, 1530 h. legelő a községnek, 220 h. réti és száraz kaszáló; a többi urasági birtok. Földje a világon legkeverékebb, majd szík, majd homok, majd gazdag fekete televényföld. Lakja 1450 lélek, kiknek 3/4 kath., 1/4 reformatus, kath. és ref. anyatemplomokkal. A helység határa szélén folyik a Tisza, de a tó és számtalan erek és mocsárok egészen elzárják a lakosságot a Tiszától, melly gyakran kiönt, különben halakkal bővelkedik. A Tiszán kivül a Gerje patak itt ömlik a tó mocsárjába; melly a helységet árviz idején annyira körülkeriti, hogy egyedül keleti oldalról marad 250 öl széles vizmentt tér, hol a helységbe juthatni. Az itt készitett házfedél cserepek e vidéken leghiresebbek. Van a helység alatt egy Laposhalom nevü domb, melly hajdan kézzel hányatott, s omlásaiból temérdek baromcsontok szakadoznak, különösen egy helyen a szakadásból korom fekete réteg látható, melly fejtegetve elkorhadt buzának látszik. A helység a nagy-abonyi uradalomhoz tartozik, s igy birtokosait lásd Abonynál." Fényes Elek, 1851.

"Tószeg nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti járásában, (1891) 3312 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, hires régészeti lelőteleppel" A Pallas nagy lexikona, 16. köt., 1897.

"Tószeg nagyközség Magyarországon, Jász-Nagykun-Szolnok m.-ben, a Közép-Tiszavidékhez tartozó Közép-tiszai-ártér: Szolnoki-ártér kistájegységében, Szolnoktól D-re a Gerje-Perje-pataknál; 4503 l. Határában bronzkori leleteket tártak fel."

"Tószeg helység Szolnok megyében' [[[1368]]: Thozegh: Bártfai Szabó: Pest m. 85]. Olyan településre vonatkozik, amelyik egy tónak a szögletében, zugában épült." 

 A községet először 1368-ban Nagy Lajos király ceglédi adománylevele említi, Thozegh alakban. Neve két részből összetett, előtagja: tó urali, utótagja: szeg ugor eredetű. Valószínű magyar eredetű település, kedvező fekvése miatt a honfoglalók igen korán megszállták, és attól kezdve folyamatosan lakott. Ezt bizonyítják az oklevelekben szereplő gyakori névelőfordulások.

A 15. században valószínűleg a Wesseni (Vezsenyi) család birtoka, melyet 1466-ban Mátyás király Kinizsi Pálnakadományoz. Világi birtokosai a 16. században gyakran cserélődtek. A török kor kezdetétől 1578-ig Werbőczy-birtok. A török hódoltság alatt a budai handzsákhoz tartozik. Ebben az időben püspöki mezőváros, amit a reformációra való áttérés miatt elveszít. A 16. század második felében erősödik a reformáció hatása, a két gyülekezet Alvég és Felvég falurészekben különül el. A 18. század elején jelentős számú új betelepülő érkezik a faluba, akik hagyományukat, mesterségüket is magukkal hozzák, például a mezőtúriak a fazekasságot.

Tószeg Kelet-Európa legelső megvizsgált bronzkori telepét, a Laposhalmot mondhatja magáénak, amit a népnyelv „Kucorgó” névre keresztelt át. A Laposhalom régészeti feltárása 1876-ban indult és több ütemben történt. A talált leletek szerepelnek a londoni British Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a helyi múzeum állandó kiállításán. A Damjanich Múzeum legérdekesebb tószegi lelete egy mamutagyarból faragott pohár, mely 1960-ban került elő a Tisza medréből.

1700-ban már pecsétje volt a településnek, ami sajnos elveszett a második világháborúban.

Magyarország történetének jelentős eseményei Tószeg történetében is meghatározó szereppel bírnak. Az 1700-as évek eleji Rákóczi-szabadságharc eseményei a falu területét is elérték, és az itt élők is kivették részüket a harcokból. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején 94 nemzetőr állítására kötelezték a települést. Tószeg határában ütköztek meg a császári csapatok a Szolnokot védő Damjanich János tábornok vezette sereggel. 1912-ben, a katolikus temetőben honvéd-emlékművet avattak. 1896-ban Kossuth Lajos mellszobrát a fia, Kossuth Ferenc avatta fel a község piac terén. Ez a szobor a negyedik legrégibb Kossuth-szobor Magyarországon, mely napjainkban az iskola melletti parkban látható. 1899-ben ércből készült Kossuth-szobrot állítottak, amely a második világháborúban a községháza pincéjében összetört.

Az első világháborúban 1320 tószegit soroztak be, közülük 126-an sosem tértek haza. 1925-ben az első világháborúban hősi halált halt tószegi katonáknak emléket állító szobrot lepleztek le a katolikus templom kertjében.

A második világháború 124 tószegi áldozatot követelt, emlékükre 1990-ben emlékoszlopot állítottak a vasútállomással szemközti emlékparkban. A harcok a települést is érintették, alig volt épület, amelyet lövés ne ért volna. Leégett a községháza is minden irattal együtt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét őrzi a 2004. október 23-án, az SZSZK falán felavatott emléktábla és a katolikus temetőben levő kopjafa.

Elhelyezkedése

Tószeg Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 05′ 49″, k. h. 20° 08′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 49″, k. h. 20° 08′ 24″térkép ▼

Tószeg Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén

Komáromi Napok - május 1. / Folytatás a posztban

Rakamaz / Folytatás a posztban

A hegyek és az Alföld találkozásánál, az életet jelentő Tisza folyó bal partján terül el, ősidők óta lakott hely. A település annak a félkörnek a középpontjában épült, amelyet a Tisza folyó ír le ott, ahol a Zempléni-hegység koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába.

A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 km-re lévő települést Tokajtól a Tisza folyó választja el, míg északnyugatról Timár, délkeletről Tiszanagyfalu községek határolják. A Tisza holtágai félkörívben körülfogják a települést. A 38-as úton közelíthető meg, területén áthalad a Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonal.

Éghajlata mérsékelten meleg – száraz. A Nagy-Morotva (holtág) madár- és növényvilága ritka és értékes. Az erdőtársulásokat nemes nyárak és akácosok alkotják. Talaja löszös anyagon képződött csernozjom s kovárványos barna erdőtalaj, régi öntéstalaj. A folyó mentén fiatal nyers öntéstalaj. A megye egyik legrégebbi települése.

 A Tisza mellett fekvő város a megye legrégebbi települései közé tartozik. 1067-ben említik első ízben írott források. Rakamaz nevét a magyar művészettörténetben és régészetben a honfoglaláskori korongpár teszi ismertté, amelyet 1956-ban találtak határában.

1310-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozók birtokolták a falut és Szent Kereszt tiszteletére emelt templomát. A birtoklevelek tanúsítják, hogy falu egyutcás volt. A tiszai révtől a templomig tartott az egyik tulajdonrész, a másik a templomtól nyugatra, egyenlő arányban. A falu Alsórakamaznak nevezett részét a Gutkeledek vásárolták meg. A nemzetség egyik ága itt telepedett meg és e helyről nevezte el magát. A Rakamazi család a templom környékét népesítette be, míg a falu másik részét a Báthori-család egyik őse szerezte meg 1355-ben.

A 14. század során a Rakamazi családbeliek és a velük egy nemzetségből való Szakolyi család tagjai pereskedtek a határ egy-egy részének birtoklásáért.

A 15. században a perekbe belekeveredett a Báthori-család is; végül a Báthory és a Szakolyi család osztozott a falu tulajdonjogán.

1445-ben cseh husziták elpusztították a települést, de 1556-os adatok szerint már Szabolcs vármegye egyik legnépesebb települése volt kb. 450 lakójával. A török pusztítás is elérte a falut, így a 16. századra csupán 25 jobbágytelke maradt.

1604-ben itt táborozott Barbian Belgiojoso császári generális serege mielőtt Bocskai István az álmosdi csatában megsemmisítette volna.

A 17. század közepén a Rákóczi fejedelmi családé lett, a szatmári béke után kobozták el a többi Rákóczi-birtokhoz hasonlóan. A királyi kincs­tár megpróbálta az elnéptelenedett települést benépesíteni, sikertelenül. Majd az 1730-as években, III. Károly király uralkodása idején a kamara „sváb" telepeseket költöztetett ide. A század végére ismét megszaporodott a lakosság száma és a jobbágyfelszabadítás idején már 2148 lelket számlált.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is sok kárt szenvedett a falu. Ennek ellenére az 1930-as évekre már 5308 lakosú nagyközséggé fejlődött.

A városi rangot 2000-ben kapta meg.

Látnivalók

• Erzsébet királyné obeliszk – A királyné 1854-es látogatása emlékére állította a kamara, a Rakamazt Tokajjal összekötő 38-as főút mellé, melyet szintén Erzsébet királynéról neveztek el.

• Kálvária – A 19. század közepén állították fel a stációkat a település közepén mesterségesen létrehozott dombon. Egy kápolna is épült itt, melyet Scherflek János helyi gazda építtetett 1863-ban, azonban 1944-ben ezt a visszavonuló német csapatok felrobbantották.

• A rakamazi Strázsa-domb-on 1974-ben találták meg a honfoglalás korából származó tarsolylemezeket.
• Kossuth-szobor a Kossuth parkban (Horvay János alkotása)
• Turul-szobor
• Nagy-Morotva Vízi Tanösvény – 2012. november 29-én adták át. A Tokaj felőli végén található a Nagy Teknősbékaház, amely látogatóközpontként és kiállítóteremként szolgál, a másik végén pedig a Kis Teknősbékaház, amely a környező állatvilágot mutatja be. A két épület az alakjáról kapta a nevét.

Természeti értékei

• Nagy-morotva nevű holtág-szerű képződményt a 18. században már említik, ami arra utal, hogy a Tisza szabályozásától függetlenül, természetes körülmények között alakult ki. Az úgynevezett Nagy-morotva 4 és fél kilométer hosszú, 200 méter széles és körülbelül 1,8 méter mélységű, még szinte feltáratlan terület, mely ugyan még nem tartozik a természetvédelmi területek közé, de értékei miatt arra érdemes.

• Védelmet érdemlő növényei között szerepel a sulyom, kolokán, fehér tündérrózsa is.

Elhelyezkedése

Rakamaz Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″térkép ▼

Rakamaz Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén