Kempingételek a 80-as évekből

Útitárskrém, víkendsajt és joghurthab. A kommunista konzervipar remekei, alufóliában sült löncshús recepttel.  

A hetvenes évek közepén tombolt a kemping láz és az áruhiány. Bár első látásra nincsen különösebb összefüggés a két dolog között, ám együttesük magával hozta a magyar konzervipar soha nem látott előretörését. A tartósított élelmiszerek megoldhatták az élelmezési gondokat, és ezt a Kádár rendszer komoly propaganda támogatásával folyamatosan erősítette is. Bár addigra a legtöbb árucikkből már szinte teljesen leszűkült a kínálat, és nemegyszer csak egyetlen variáns létezett egy-egy termékből, addig a konzervételek, húskrémek és sajtok kínálata talán még a ma megszokottat is felülmúlta. Nézzük tehát, hogy milyen „finomságokból” válogathatott, aki a 70-es évek végén kempingezni indult. 

            Az étkezés királya a reggeli, és tudták ezt már abban az időben is. Mivel a magyar ember ritkán kell fel hús nélkül, így a közértek bőven ellátták a proletárokat különböző húskészítményekkel. Élen járt ebben a Szegedi Konzervgyár, melynek igen sokat köszönhetünk gyermekkorunk ízei közül. A két zászlóshajó talán a fogkrémszerű tubusba töltött Májas- és Útitárskrém volt. Ezek a húsfeldolgozás melléktermékéből készült szendvicsalapok akár hűtés nélkül is hónapokig eltarthatóak voltak. A Budapesti Konzervgyár a löncshúsok koronázatlan királya volt a szocializmusban. Aki élt abban az időben, annak örökre a retinájába égett a magyaros- és a különleges vagdalthús piros- vagy a Tavasz vagdalt aranyszínű doboza. Az igazi nyugati életérzést azonban kétségtelenül a gyár sárga dobozos uzsonnahúsa testesítette meg a Luncheon Meat felirattal. Ha az elkészült szendvicseket szerette volna egy kis sajttal megfejelni a kempingező honpolgár, akkor a Budapesti Tejipari vállalat komoly választékkal sietett a segítségére. 

            A tubusba a húskrémeken kívül ömlesztett sajt is kerülhetett, így például a Boci krémsajt kétféle ízben, ám az igazi sikertermékeket innovatív csomagolásban hozták forgalomba. A krehalon tömlőbe töltött ömlesztett sajtok jobban tárolhatóak és olcsóbbak is voltak a tubusos verzióknál, így az Olimpiade, a Víkend vagy a Camping alig 5 forintba került az ABC-kben. 

A szortimentből a piros tömlős Víkend volt a legolcsóbb, míg a kínálati lista csúcsán az arany tubusos Olimpiade állt a maga 5,70-es árával (igaz csak 70 fillérrel volt drágább a Víkendnél). Persze legalább ennyire népszerűek voltak a dobozos sajtok is, melyből valóban lenyűgöző kínálat állt rendelkezésre. 

            Éppen a minap láttam a Facebookon egy viccesnek szánt kérdést, mely azt taglalta, hogy miért hívunk kockasajtnak egy köralakú dobozba töltött árut. Ó bohó ifjúság! Valószínűleg azért nem tudják a választ mert soha nem ettek hosszúkás dobozba töltött Mackó vagy éppen Brumi sajtot, bár igaz, hogy a kör alakú vagy éppen 8 szögletű dobozba töltött termékek akkoriban is túlsúlyban voltak a kínálatban.  A négyzetes formát leginkább a Vas Megyei Tejipari vállalat kedvelte és ilyen dobozokban került forgalomba a kolbászos-, a sonkás és a Royal sajt. A Budapesti Tejipari Vállalat megelégedett a kördobozzal, a Derby-, a Csárdás- vagy éppen a Tettye sajt így is beírta magát a kollektív emlékezetbe. A reggeli után pedig következhetett az ebéd előrelátó összeállítása.

            Ahogy korábban említettük a konzervkínálat igen erős volt, ám képzeletbeli kempingezőnk kereshetett valami jó kis üveges ételt is, nemcsak fémdobozosat. Ebben a műfajban a Szegedi Konzervgyár verhetetlenül ült a trónon, hiszen komplett portfóliót hozott létre az ilyen csomagolású ételsűrítményekből. Ezek 450 ml-es üvegek négy főre elegendő ételt zártak magukba, melyeket egy liter vízbe kellett önteni, majd forralás után tálalni. A (reklámok szerint) világhírű szegedi ízvilág remekei között olyan gyöngyszemek készültek, mint a bableves kolbásszal (8 ft 20 fillér), a kacsapörkölt tarhonyával, a szegedi marhagulyás (mindkettő 13,70) vagy a csúcsgasztronómia belépőszintje a csirke raguleves a maga 14,30-as árával. A finom étek után pedig jöhetett egy kis desszert.

            Már a kockasajtok miatt is szükség volt egy hűtőtáskára a kempinglátogatáskor, ám ezt könnyedén be lehetett szerezni a Centrum áruházakban 200-250 ft közötti árakon. Ha pedig már volt hűtőkapacitás, akkor miért is ne lehetett volna tej alapú desszertekkel dőzsölni a nyári melegben. A Budapesti Tejipari Vállalat megint csak örök emlékeket hagyott egy korosztálynak, hiszen ki ne emlékezne a joghurthabokra? 

A zöldalmás-, epres-, meggyes- és citromos ízekben készült édességhez hasonlót ma már nem is gyártanak, holott ennél egyedibb tejterméket nehéz elképzelni. A Danone égisze alatt piacra dobott tégelyek darabját 3,70-ért mérték akkoriban. 

            Persze ez a felsorolás csak egy szeletét mutatja be a tartósélelmiszerek akkori kínálatának és sok emlékezetes íz kimaradt, hiszen akkoriban a Kádár kormány teljes mellszélességgel támogatta a konzervipar fejlesztését. Ennek hatására pedig a korabeli receptgyűjtemények nagy része is konzervételekre épült. A legtöbb recept csak egy vagy két tartósított anyag összekeveréséről szólt, ám voltak igazán kreatív ötletek is. Példaként említhetjük a májkrémes bundás zsemlét, ehhez a felszeletelt zsemlét kevés tejjel meg- nedvesítjük, a két szelet közé májkrém- konzervet kenünk, és jól összenyomjuk. Lisztbe, felvert tojásba, reszelt sajtba mártjuk, és forró zsírban ropogósra sütjük. (Világosra süssük, mert a sajt hamar megkeseredik!) 

            Ha már a löncsökről is értekeztünk, akkor jöjjön egy másik retró recept ilyen összetevőből is: 

Fóliában sült vagdalthús-konzerv 

A négyszögletesre vágott alufólia közepére vékony szalonnaszeleteket teszünk, erre néhány karika hámozott burgonyát, esetleg hagymakarikát, egy-két szelet vagdalthús-konzervet ismét burgonyát, és beborítjuk egy vékony szelet szalonnával. Becsomagoljuk, és parázs fölé tett rácson vagy a már hamusodó parázson a csomag mindkét oldalát 5-8 percig sütjük. Salátával, savanyúsággal tálalhatjuk. 

A vagdalthúsos csomagba a hagyma helyett tehetünk egy szelet zöldpaprikát, vagy néhány szelet gombát, esetleg 1-2 karika kolbászt. 

Képernyőkre is behajózott az Onedin család.

 Hosszú út vezetett a Tenkes kapitányától Isauráig, de alig húsz év alatt visszavonhatatlanul sorozatfüggők lettünk.

A balatoni nyarak koreográfiájához hozzátartozott, hogy délutánonként vagy esténként a fiatalabb korosztály „szabadfoglalkozást” kapott, míg a szülő a SZOT üdülő TV szobájába vagy később a saját készülékek elé telepedett, hogy beszerezze a napi sorozatadagját. Bár a 60-as években még nem fertőzte meg az országot a dél-amerikai vagy éppen török szappanopera láz, TV szériák már akkor is léteztek.

            Ugyan a mai sorozatok gyakran több évadához nem mérhető az akkori több részes alkotások hossza, az általuk kiváltott érdeklődés semmivel sem maradt el a mostaniakétól. Az első ilyen jellegű alkotás Magyarországon az 1963-ban készült Tenkes kapitánya volt, Zenthe Ferenc felejthetetlen főszereplésével. 

A kuruc-labanc ellentétre kihegyezett romantikus alkotás egy évvel később került a Magyar Televízió egyetlen csatornájának műsorára, ahol mind a 13 részt több ismétlésben is levetítették. Az első alkalmat valószínűleg még kevesen tekinthették meg otthonukban lévén, hogy 1964-ben még alig 63 televízió készülék jutott 1000 emberre, így inkább a kevés szerencsés lakásában vagy nyaralójában tartott közösségi tévézés dívott akkoriban. Persze a készülékek fentebb említett száma így is komoly növekedésen ment keresztül, hiszen 4 évvel korábban még csak 1000 háztartásból csupán 10 rendelkezett televízióval. 

Bár az előfizetések száma minden évben duplázódott, még így is kevés vibráló képernyőn futott a második sorozat, a Tüskevár 8 epizódja, 1966-ban. A Fekete István híres regényéből készült ifjúsági szériát (csakúgy, mint a Tenkes kapitányát) Fejér Tamás rendezte. A legemlékezetesebb alakítás itt talán a Bánhidi László által megformált Matula bácsi volt. (Vajon csak véletlen, hogy a Pogány Madonnában nádasban élő és – többek között – horgászatból élő, szintén Bánhidi által életre keltett figurája a Matuska nevet kapta? Apropó Bujtor István!) A következő ikonikus, magyar sorozat az 1969-ben bemutatott Bors volt, melynek egyik főszerepét a „magyar Piedone” alakította. Ebből lett is egy kis gond, ugyanis a 9-ik epizódból egyszerűen kihagyták Bors két legnagyobb ellenlábasát, Oszit és Dezsőt (Koncz Gábor és Bujtor István), aminek nyomán egyetlen éjszaka 250 tiltakozó levelet kapott a sorozat rendezője, Herskó János. Csak később derült ki, hogy a leveleket fele-fele arányban a két színész írta meg felháborodásában…

            A külföldi sorozatok első fecskéje az 1978-ban televízióba kerülő csehszlovák Kórház a város szélén volt. A bölcs Szova doktor (Ladislav Chudik) hányattatásait már 2 és fél millió magyar előfizető élvezhette, így ekkorra már valószínűleg minden lakásban és nyaralóban volt legalább egy TV készülék. A Jaroslav Dudek által rendezett széria összesen 20 epizódot élt meg (bár később készültek hozzá folytatások is). Nálunk a Magyar Televízió egy éves késéssel, 1979 nyarán kezdte el vetíteni, így egy igen komoly konkurens előzte meg a Skoda mentőautóktól hemzsegő kórházsorozatot. 1979 január 2-án ugyanis a magyar képernyőkre is behajózott az Onedin család. 

Az ország ekkor ismerkedhetett meg az első, mai értelemben vett, több évados sorozattal. A BBC televíziós sorozatából összesen 91, 50 perces epizód készült, 9 év alatt, ám ezek nagy részét már csak a rendszerváltás után nézhette meg a magyar közönség. Mire nálunk képernyőre került a hajótulajdonos család története, addigra a szigetországban már közelgett a végkifejlet, hiszen 1980-ban véget is ért a széria. Az MTV a sugárzás első évében 28 epizódot vásárolt meg, így júliusban nálunk véget is értek a kalandok. A döntéshozók akkor arra hivatkoztak, hogy nem szeretnék a proletárok etikai nevelését is célzó csatorna műsorát hosszú időn keresztül egyetlen sorozatnak alárendelni, ám hamar kiderült, hogy ez elhibázott elképzelés volt. A proletárok bizony megharagudtak a frissen kialakult függőségüket csökkentő napi adagok elmaradása miatt és a televíziónak engednie kellett. Két év után újra vitorlát bontott a sorozat, igaz az újonnan megvásárolt 14 résszel együtt is kevesebb, mint a fele került a sorozatnak a magyar képernyőkre. Pandora szelencéje azonban megnyílt és már nem lehetett többé visszazárni. A nép még több sorozatot követelt. 

Ki tudja fejből rávágni a választ arra a kérdésre, hogy melyik volt az első dél-amerikai szappanopera, melyet Magyarországon sugároztak? Aki Isaurát említette, az helyesen tippelt. Igaz, hogy Lucelia Santos nálunk már csak akkor tűnt fel a képernyőn, amikor Brazíliában már régen el is felejtették, ám sikere minden mást elsöpört.

A Bernardo Guimares regényéből készült, szériát dél-amerikában 1976 és 77 között vetítették, ám hozzánk ennek is csak egy zanzásított változata érkezett meg. Ennek hivatalosan az volt az oka, hogy az európai nézők ekkor még nem készültek fel az ilyen intenzitású sorozatokfolyamok befogadására, ám valószínűleg az is közrejátszott, hogy óránként 900 dollárba került az első vetítés és ugyanennyibe az ismétlés jogdíja. Azonban az MTV így is igen elégedett volt, hiszen a vetítés 1986 szeptember 2-ai indulásától epizódonként 6,5 millió (!) nézőtt ültetett le a képernyők elé a kis rabszolgalány.  

Ilyen volt az élet a keleti blokk autóival.

 Ilyen a magyar ember: amin egykor mérgelődtünk, ma már teli szájjal nevetünk. Ilyen volt az élet a keleti blokk autóival.

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás – Színezés: Tó-retró

Az elmúlt hetekben a Tó-retró facebook oldalának kedvelőit arra kértük, hogy írják meg a legjobb sztorijaikat a volt KGST autómárkák kapcsán. Ezek közül a legmulatságosabbakat most egy benzintől (és kétütemű olajtól) illatozó csokorba kötve nyújtjuk át olvasóinknak. A legtöbb történet szinte mindenkinek ismerős lesz, aki hajtott annak idején ilyen gépeket, ám amin akkor mérgelődtünk, ma már teli szájjal tudunk nevetni. Az idő – mint mindig – ebben az esetben is megszépít mindent…

Skoda: „2000-ben idénymunkára készültünk. Kérdezem a szerelőt, mi kell ahhoz, hogy ezzel a kocsival (egy nem fiatal S-120) eljussunk Korzikára? Azt mondta, hogy ahhoz Sok Szerencse! Voltak is gondok, de odaértünk. Hazafelé 2 autót is megelőztünk, ( kb. másfél nap alatt) de aztán az egyik visszaelőzött…

Egyébként Olaszországban, már szerelőhöz kellett vinni, aki megnézte,(ilyet még nem látott), keresztet vetett rá, aztán telefonos segítséggel megjavította. Az olasz ismerős-aki tolmácsolt is- később ( bájos akcentussal) mesélte, hogy emlékszel, mikor előttünk FELROBBANT A SKODA ? Mondtuk, hogy persze, Monica, de nem felrobbant, hanem LE!”

Fotó: Fortepan/ Uvaterv – Színezés: Tó-retró 

„S-120 kölcsönben nálam, Astoria előtt a járdáról integetnek: a víz felforrt! Megmutatták hol kell felnyitni a motorteret… egy kampón ott lógott egy műanyag bödönben 5 l desztillált víz…”

„S100, Svájc. Tolatok ki a parkolóból (kicsit felületesen néztem hátra), bekoppanok egy ott (rajtaütés szerűen) megálló Nissan hátsó doblemezébe.

a Skoda hátsó íven , felül megroppant a festék, a Nissan csomagtartóba beláttam.

Ürge tapogatja a Skoda lemezét és kérdi: Das ist Pancelwagen? (Ez páncélautó?)

én csak ránézek a kocsijára én is megkérdezem: Das ist Papirwagen? (Ez papírautó?)

hát, mit mondjak �, nem kapott röhögőgörcsöt….

betétlapot, igen”

Dacia: „Szolnokon a Skála Tiszavidék áruházban nem sokkal a nyitás után volt egy akció, x összegű vásárlás után adtak egy sorsjegyet. A főnyeremény egy vadiúj sárga Dacia volt. Ki is állították az áruház elé. Ott sütötte a nap, verte az eső legalább három hónapig. A harmadik hónap végére a jobb első ajtó fakuló festéke alól előjött egy bukaresti taxi felirat, telefonszámmal együtt.”

Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin – Színezés: Tó-retró

„Az Örs vezér téri parkolóban parkoltam a piros Daca kombival. Haza felé a metrótól ballagva elgondolkodtam, és beültem a kocsiba. Akkor vettem eszre, hogy nem az én autóm! Még az üléshuzat is hasonló műszőrme volt, de az illat és a fíling egy kicsit eltért. Körül nézve óvatosan visszazártam az ajtót, es átültem a hárommal mellette parkoló sajátomba. Külön kulcs volt az ajtóhoz, amely tapasztalatom szerint több autót is nyitott…”

Wartburg: „Nagybátyámnak volt ilyen, egyszer beragadt a hátsó fékpofa, jól felforrósodott és nekünk gyerekeknek kellett lepisilni a kereket hűtés céljából.”

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor – Színezés: Tó-retró 

Trabant: „Apám belelökte a Holt-Zagyvába, pedig csak közelebb akarta tolni, hogy ne kelljen messzire hurcolászni a horgászcuccokat. Az úszót figyeltem, de a szemem sarkából láttam ahogy merül, akkor nem mertem röhögni. A poén az, hogy sokadik próbálkozásra végül egy traktor kihúzta, beindult es hazamentünk vele. Kétéltű, nem is két ütemű volt akkor!”

„Pár napos (hetes?) volt a Trabim, amikor az Élmunkás-híd (most Ferdinánd-híd) közepe felé leállt. Hátul három gyerek, mobiltelefon még nem is létezett Magyarországon, de legalábbis nekem nem volt (1992). Már nem emlékszem pontosan, hogy hívtam fel a férjemet (talán utcai fülkéből), aki jött, és kinyitotta a tartalékcsapot…. � már mentünk is tovább”

„A papám Angyalföldről ’89-ben Oostendéig, onnan komppal át Angliába egy 601-es Trabi kombival ment ki, és jött is haza. Londonban egy férfi odament hozzá, és megkérdezte, eladná-e a “kicsi kocsit”, mert ő megvenné a fiának játékautónak.”

„Kissrácként nyolcvanas évek végén falusi lagzi, hajnalban mentünk volna haza. Akkor vettük észre hogy a Trabi hátsó ülésére öntött valaki egy nagy tál töltött káposztát..”

Kispolszki: „Igazi Szabadidő autó!

– Sok szabadidő kellett hozzá hogy menetkész legyen-…,”

Fotó: Fortepan/ Antal Gábor – Színezés: Tó-retró

Egy régi vicc: „Miért szerelnek biztonsági övet a Kispolákba?

Azért, hogy ha nagy lenne a sár, fel tudd venni a hátadra!”

„Volt, hogy rágurítottam a lábamra, de nem éreztem, nem lett baja a lábnak, csak azt éreztem, hogy nem tudok odébb lépni…”

„Ha az indító elromlott, egy e célra rendszeresített seprűnyéllel hátra mentem, és beindítottam.”

A kétéltű ember - 1961. ‧ Sci-fi/Romantikus ‧ 1 ó 36 p

 A kis tengerparti városkában pletykák keringenek egy "tengeri ördögről", amely sem nem hal, sem nem ember. Az emberek vérszomjasnak tartották és rettegtek tőle. A gazdag igazgyöngy-kereskedő, Zurita nem hisz a tengeri szörny létezésében egészen addig, míg drámai körülmények között össze nem találkozik vele a tengeren. Zurita csellel elfogja és gyöngyhalászként dolgoztatja a "tengeri szörnyet", amely valójában ember. Azért lett kétéltű, mert gyerekkorában beteg tüdeje helyett egy cápa tüdejét ültette be neki orvos apja, ezzel mentve meg életét. Ehtiander, a kétéltű fiú megismerkedik és halálosan beleszeret Guttierébe, abba a lányba, akit Zurita szándékozik feleségül venni...

AZ ÖRÖK LUDAS MATYI - A MAGYAR SZÍNÉSZLEGENDA, SOÓS IMRE ÉLETE ÉS TRAGIKUS HALÁLA

 

Egy színészlegenda élete kerül bemutatásra, akinek sajnos nagyon kevés idő adatott meg ezen a Földön. A paraszti származású férfi több olyan magyar alkotásban is szerepelt, amelyek történelmet írtak, pályatársai pedig az egyik legtehetségesebb színésznek tartották, egy ösztönös zseninek. Azonban életét intrikák és démonok kísérték a politika és a férfit lenéző színészek, polgárok képében. Így a zseniális színész napról napra egyre elkeseredettebbé, depressziósabbá vált. Élete utolsó óráit pedig napjainkban is homály fedi, és rejtélyek lengik körbe... Ismerkedjünk meg Soós Imre, a magyar színészlegenda életével és tragikus halálával.

Daktari színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilmsorozat, 1966

A '70-es évek elejének nagy televíziós sikere volt nálunk a Daktari, amely az afrikai Wamerui Állatviselkedéstani Központban játszódik. Főszereplője az állatorvos-kutató Dr. Marsh Tracy (akit szuahéli néven Daktarinak, azaz "Doktornak" szólítanak), a lánya, Paula, a fiatal növénybiológus Jack, helyi kisegítőjük, Mike, valamint a kancsal oroszlán, Clarence és a Judy, a minden lében kanál csimpánz. A történetek a vadvilág védelmezői és a helyi vadorzók harcai körül zajlanak.

 rendező: Paul Landres, John Florea, Andrew Marton, Dick Moder, Otto Lang, Don McDougall író: Art Arthur, Ivan Tors forgatókönyvíró: Malvin Wald, Ted Herbert, William Clark, Lawrence L. Goldman, Robert Lees, Jack Jacobs, Robert Lewin, Meyer Dolinsky, Stephen Kandel zeneszerző: Shelly Manne, Henry Vars operatőr: Fred Mandl, William A. Fraker, Paul Ivano, Richard Moore vágó: John B. Woelz, George Hively szereplő(k): Marshall